Szóval, sokatoknak tetszett az előző rész. Remélem ez is be fog jönni. :)
De előtte egy kis kitérő: Gondolom látjátok, hogy megváltozott a külalak. Csak remélni tudom, hogy tetszik nektek, mert egyedül csináltam. Kicsit (nagyon) büszke vagyok magamra. (Na jó, azért nem fogok elszállni...)
Love you all! ♥
+18
- Harry!- szóltam neki.
- Mi az?
- Nem kéne ezt csináljuk...
- Ne gondolkozz!- mondta, majd behúzott a szobájába.
Teljesen elvesztettem a fejemet. És nem csak én.
A ruháink rohamosan fogytak rólunk, és egyre vadabbak lettünk a végére.
Hangosan nyögtem fel, amikor a fenekembe markolt. Engesztelésként egy puszit nyomott a számra, de semmi többet.
- Mi az?- kérdezte, mikor nem viszonoztam az egyik heves csókját.
- Semmi- mondtam halkan.
Az alsójába akasztottam a mutató ujjam, és lehúztam róla. Ő is hasonló képen tett az én utolsó fehérneműmmel.
Nem kellett az előjáték, hiszen eléggé fel voltunk már hevülve. Elhajolt, levette az éjjeli szekrényről a pénztárcáját, és rajtam ülve matatott abban. Nemsokára egy kis ezüst csomagot vett ki belőle. Még szerencse, mivel nem vagyok nagy kedvelője a fogamzásgátló gyógyszereknek, amik csak tönkreteszik a hormonrendszert. Bahhh.
Felhelyezte magának a benne lévő kondomot, és belém mélyesztette férfiasságát. Nem mondom, hogy nem fájt... És ennek hangot is adtam.
- Csak nem nem bírod?- vigyorodott el öntelten. Hiszen ez neki csak egyet jelentett. Nem nagyon volt bennem nagyobb... Khm. Szóval azt hiszem ez elismerés számára. Vagy mi...
- Fogd be, és csináld!- mondtam neki.
- Milyen kis vadmacska lett belőled- jegyezte meg.
Lassan, egyenletesen mozgott bennem, és már nem is fájt annyira, mint az elején. Halkan nyögdécselt a nyakamba, miközben én az övét puszilgattam és harapdáltam. Hirtelen gyorsasággal fordított a helyzetünkön, így én kerültem fölülre.
- Kifáradtál Styles?- gúnyosan szóltam hozzá.
- Csak erőt gyűjtök Butler- próbált vállat vonni, hanyatt fekve. A csípőmre tette a kezeit, és segítette a mozgásomat. Még így is irányítani akar...
Bosszúból a mellkasát kezdtem piszkálni, majd lehajoltam és a nyelvemmel folytattam az előbbi műveletet. Egyre haladtam felfelé, és hamar találkoztak is az ajkaink. A kezei levándoroltak a fenekemre, és megint fordított rajtunk egyet.
- Kipihented magad?
- Azt hiszem- mondta félmosollyal, és gyorsabb tempóra váltott, amitől automatikusan a vállába markoltam. Ujjainkat összekulcsolta, és a fejem fölé/mellé emelte őket. Gondolom nem akart vörös foltokat a hátán is. Folyamatosan lassította a mozgását, és egy fél percre meg is állt. Azt hiszem nem vártam folytatásra, mikor egy utolsó, hatalmasat lökött rajtam. Éreztem, ahogyan a kondomba élvezett.
Hanyagul dőlt rám, ám még mindig bennem volt. A nyakhajlatomba helyezkedett el a feje, így tisztán hallottam a szuszogását. A haját simogattam, míg nem rendszereződött a légzésünk.
Csak akkor vettem észre, hogy hihetetlen meleg volt a szobában, ami főként nekünk volt köszönhető, és nem a radiátornak.
Óvatosan felemelkedett rólam, a kukába dobta a használt óvszert, és a fürdője felé vette az irányt egy szó nélkül. Nem zárta be maga mögött az ajtót, de nem mentem utána.
Inkább kigördültem az ágy szélére, és felvettem a földre dobott tangámat, és Harry fekete pólóját.
Akkor tudatosult bennem, hogy pontosan mit is csináltam öt perccel azelőtt. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, összeszedtem a ruháimat, és a vendégszobába mentem.
Nem tudtam hová tenni a dolgot, hiszen egész végig azt éreztem, hogy haragszik rám. Vagyis nem volt semmi személyes az egészben, ami kissé aggasztott. Égés lenne, ha csak úgy szexelünk és közben ő már semmit nem érez irántam. Ami azt hiszem elképzelhető dolog...
Harry szemszöge:
Nyitva hagytam az ajtót, és beálltam a zuhany alá. Azt hittem, utánam fog jönni, de nem tette.
Nyugisan letusoltam, felvettem egy alsógatyát, majd visszamentem a szobámba. Leila már nem volt ott. Nem értettem, hogy miért ment el, hiszen egész jól elvoltunk. Talán csak ez kellett neki. Érezni újra azt, amit másfél éve, és ennyi.
Mint említettem, ha harc, hát legyen harc!
Fáradtan dőltem vissza az ágyamba, ami kissé össze-vissza volt a lepedőmutatvány miatt. Hamar sikerült is elaludnom.
Olyan kettő körül sikerült felkelnem. Lebattyogtam a konyhába, és bekapcsoltam a kávéfőzőt. Reggeli rutin dolog... Miután hangosan sípolt a szerkezet, kikapcsoltam, és kiöntöttem egy bögrébe. A maradékkal is így tettem, hiszen Leila is valahol a lakásban tartózkodik elvileg.
- Reggelt!- jelent meg az emlegetett személy. A haja kócos volt, és a tegnapi pólóm volt rajta.
- Kávét?- emeltem fel a bögréjét.
- Életmentő vagy!- mondta, és azonnal kivette a kezemből az italt.
Leila szemszöge:
- Életmentő vagy!- vettem ki a kezéből az italt.
A reggeli evése alatt csendben ültünk egymással szemben, és kivételesen egyikünk sem törte meg a csendet.
- Nekem találkozóm van apával- mondtam, a vajas pirítósom kivégzése után.
- Akkor gondolom még majd összefutunk- vakargatta a tarkóját, mikor már az ajtóban álltam.
Zavarodottan megöleltük egymást, ami elég kínos volt.
Jogosan gondoljátok, hogy menekültem, hiszen mást nagyon nem tudtam csinálni. Mit is tehettem volna? Jó pofizzak, mert egész este/éjszaka bunkó volt velem?!
- Tudnánk találkozni?- hívtam fel Dorothy-t, mikor már egy taxiban ültem.
- Igen. Átmenjek hozzád?
- Azt megköszönném. Kb. negyed óra múlva otthon vagyok.
- Én csak fél óra múlva tudok indulni. Vigyek valamit?
- Rendben. Nem kell, köszi.
Apa a kanapén ült, és a telefonját nyomogatta, ám mikor meglátott, félretette a készüléket, és felém fordult.
- Szia- köszönt zavartan.
- Hello. Mi az?- kérdeztem értetlenül, hiszen sosem viselkedett még ilyen furán.
- Hát, régebben ebből már volt probléma, de találkozgatok valakivel.
- Ohh. Mióta?- lepődtem meg.
- Egy hónapja. Ma este is elviszem vacsorázni.
- Sok sikert- mosolyogtam rá biztatóan.
- Nem is zavar?- kérdezte értetlenül.
- Apa, felnőttem! Már megértem, hogy mindenkinek szüksége van egy társra.
- Túl hamar nőttél fel- húzta el a száját.
- Van ilyen- vontam vállat.- És mikor ismerhetem meg a szerencsés hölgyet?
- Hamarosan!- válaszolta, és felvette a csörgő mobilját. Sejtettem, hogy az említett nőnemű egyed volt a vonalban, mivel apa azonnal felpattant a helyéről és elvonult.
Nagyon vártam, hogy Dorothy megérkezzen, hiszen mással nem tudom, és nem is akarom megbeszélni a történteket.
- Itt is vagyok!- rontott be az ajtón. Igen, ez nálunk már csak így megy...
- Remek! Beszélnünk kell!
- Már megint mit csináltál?- méregetett.
- Nos, lefeküdtem Harry-vel- mondtam ki olyan gyorsan, ahogy tudtam.
- Mi???- kerekedtek ki a szemei.
- Úgy ahogy hallottad. Nem mondom el még egyszer.
- De hogy-hogy?
- Bulizni ment a csapat. Ittunk. Niall hazaküldött minket. Megtörtént.
- Részletesebben?
Elmeséltem neki az egész történetet, bár az ágyban történt piszkos részletektől megkíméltem. Gondolom nem bántottam meg azzal, hogy nem számoltam be másodpercre pontosan neki mindenről.
- Oké. Erre csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nagy slamasztikában vagy kisasszony!
- Tudom!- temettem az arcomat a kezeimbe.
- Először is nyugi. Másodszor pedig, majd kitalálunk valamit!- ölelt át biztatás képen.
A délután további felét is nálunk töltötte, aminek kifejezetten örültem, mivel nem kellett a gondolataimmal kettesben maradnom. Apropó, Tina merre van?!
