50.rész

Itt is a legújabb rész!
Kereken az ÖTVENEDIK!!! Wow...
Köszönöm, hogy olvassátok! Remélem még legalább ennyi részt tudok írni ehhez a történethez! ;))
A nyaralásról visszatérve azonnal elkezdtem írni.
És viszonylag hamar meg is lettem vele. Remélem nem  vártatok rám olyan sokat! :$
Nem is húzom az időtöket!
Ezt a részt Orsi-nak ajánlom! <3
És akkor kezdem is:

Tina szemszöge:

Nagyon aggódtam Lia miatt, de sajnos nem mehettem be hozzá reggel, mert iskolába kellett menjek. Apa már elindult hozzá. Niall egy órával a sulikezdés előtt ért hozzánk. Mostanában ő visz suliba, aminek nagyon örülök, hisz láthatom a nap kezdetekor.
- Szia!- köszönt egy csókkal, mikor ajtót nyitottam neki.
- Szia Nialler- válaszoltam mosolyogva a csók végén.
- Délutánra van programod?- kérdezte, mikor már bent voltunk a konyhában. Éppen egy müzlis tálat halásztam ki a szekrény legtetejéről. Niall látva bénázásomat, a segítségemre sietett.
- Köszi. És szerintem Liát meglátogatom- válaszoltam az előző kérdésre.
- Ebédelhetnénk együtt- mondta, miközben magának is levett egy tálat. Sejtettem, hogy mielőtt elindult, evett, de ő mégiscsak Niall...
- Háromkor végzek- mondtam neki, a hűtőnél állva.
- Nekem az tökéletes lenne- válaszolt, majd egy hatalmas müzli adagot kezdett majszolni.
- Oké. Elém jössz?
- Persze!- mondta mosolyogva.
A suli előtt egy sarokkal elköszöntünk egymástól, majd elindultam az épület felé. Ha a suli előttig jönne velem, akkor tuti nem szabadulna a directioner-ektől egy darabig...
Amanda már várt a lépcsők alatt, kezében két teával. Mosolyogva intettem neki, majd a kezembe nyomta a gőzölgő italt.
- Jól láttam, hogy Mr. Horan kísért el?- kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Túl jó a szemed- mondtam pirulva.
- Nem tehetek róla. Bocsi- mondta úgy, mintha sajnálná a dolgot, de láttam, hogy igen jól szórakozik rajtam.
Bementünk a suliba, azon belül pedig a termünkbe. Kórusban köszöntöttek minket, majd leültünk a padunkba.
Mióta bekerültem az újságokba, a fiúk oldalán, elég sokan köszöntek csak úgy rám a folyosón. Szerencsére nem kaptam még halálos fenyegetéseket, bár szerintem Leila két haverja, Nick és Will intézték így a dolgokat, hiszen ők a suli nagymenői... És az elmúlt hónapban fel sem mertem menni a közösségi oldalakra...
Az órák csiga lassúsággal teltek, és egyre jobban untam magam. Amandával pedig minden órán leveleztem.
- Bemehetünk Liához?- jött oda az egyik szünetben Nick és Will hozzám.
- Dorothy is menne veletek?- kérdeztem őket.
- Persze!- vágta rá Will.
- Azt hiszem most nincs bent nála senki, szóval mehettek.
- Köszi Titi- mosolygott rám Nick.
- Utálom, ha így hívsz!
- Tudom- vont vállat, majd elindultak a saját termük felé.
Három után pár perccel a kabátom felvétele közben siettem ki a sarokra, ahol el szoktunk válni egymástól reggel. Már ott állt a megszokott helyen, és a telefonját nyomkodta.
- Szia. Bocsi a késésért- mondtam neki, mikor elé értem. Átöleltem a nyakát, és egy puszit adtam a szájára.
- Szia édes. Milyen volt a napod?- kérdezte, és miután összekulcsoltuk a kezeinket, elindultunk hozzá.
- Unalmas, fárasztó, és unalmas... Neked?
- Hazamentem, és aludtam egy kicsit.
- Szerencsés!
- Pár év, és te is végzel- mondta, miközben a vállával az enyémnek dőlt.
Hamar megérkeztünk hozzájuk. Bent lerúgtam a cipőmet, és bementünk a konyhába. A hűtőből kivettem a narancslevet, majd két poharat a szekrényből. Igen... Már én is elég otthonosan érzem magamat náluk.
Leültünk az asztalhoz enni, és elkezdtünk beszélgetni, úgy összességében mindenről. Szóba került a családja, és láttam rajta, hogy szomorú. Mesélte, hogy akkor látta őket utoljára  mielőtt Svédországba mentünk. Illetve a bátyját két hete, mikor Londonba jött.
Niall vagy háromszor annyit evett, mint én, de még így is hamarabb végzett.
- Kérsz még?- kérdezte, mikor már én is végeztem.
- Nem köszi. Tele vagyok.
- Pedig van még desszert.
- Igen?- csillantak föl a szemeim.
- Igen. Erdei gyümölcsös torta.
- Niall, el fogsz hizlalni- mondtam mosolyogva, mire ő hangos röhögésbe tört ki.
- Nem hinném- mondta, mikor már abbahagyta. Na azért ennyire nem volt vicces...
Elővettem két kistányért, és két villát. Niall elővette a hűtőből az említett süteményt. Levágott belőle két elég nagy szeletet, majd jóízűen elkezdtünk enni.
- Ez isteni- mondtam, miután megettem azt ami a tányéromon volt.
- Én is imádom- helyeselt egyetértően.
Együtt elmosogattunk, majd leültünk a nappaliba egy kicsit pihenni. Akárki akármit mond, az evés fárasztó! Pár percig ülhettünk ott, mikor hallottunk egy ajtó csapódást. Együtt kimentünk a folyosóra, majd másik három értetlen fejjel találtuk szembe magunkat Niall-el. Így következtettünk arra, hogy a göndör srác volt a zaj okozója. Louis az ajtaja elé állt, majd nem túl magabiztosan kopogott a szerkezeten.
- Mi az?- jött ajtót nyitni Harry.
- Baj van?- kérdezte Niall.
- Lényegtelen- mondta, majd becsapta maga után az ajtót.
Értetlenül néztünk mind egymásra, de senki sem tudta, hogy mi lehet a baja.

49.rész

Ma is hoztam egy részt, nagy örömötökre! Viszont van egy kevésbé jó hírem: Egy kis időre elutazok, és nem tudok majd feljönni. :$

[Elárulom, hogy az 50.rész Tina szemszögéből lesz. Gondolom érdelek pár embert a Tiall-romance...]





Reggel arra keltem, hogy Zayn megbotlik az ágy szélében és elkezd szitkozódni. Kis ügyetlen... Gyorsan kiment, de az ajtót nem zárta be, csak behajtotta.
- Haver, be kéne, hogy menjél hozzá!- hallottam meg Zayn hangját.
- Utál engem. Tuti látta!
- Nem tudom, hogy mit látott, vagy mit nem, de mégis a barátnőd!
- Tegnap nem akarta, hogy bárki is bemenjen hozzá.
- Barom vagy! Legalább egy próbát megérne.
- Nem akar látni!
- Tegnap este téged nézett az ablakon keresztül.
- Az én hibám. Ha nem kap le Caroline, most nem lennénk itt!
Most már tudom, hogy miért volt annyira ismerős a csaj... Harry nem nagyon szerette felhozni az exbarátnő témát, én meg nem voltam kíváncsi, hogy előttem kivel, mit csinált.
- Gondolod át!- mondta neki Zayn, majd kinyitotta az ajtót, és bejött.
A könnyeim megint elkezdtek záporozni. Bűntudata volt, ahogy nekem is. Utálom a félreérthető dolgokat... Remélem tényleg Caroline volt a hibás, bár a tényeken nem változtat semmit.
- Mennyit hallottál?- kérdezte Zayn halkan, mikor rám nézett.
- Az egészet- mondtam rekedten.
- Nem szabadna, hogy beszéljél.
- Már jól van a torkom. Csak kéne egy kis víz- azonnal elszaladt, és egy bögrével tért vissza, amiben egy szívószál volt. Figyelmes.
- Lassan igyál!- parancsolt rám.
- Egész éjszaka itt volt?- utaltam Harry-re.
- Igen. Hiányzik?
Nem válaszoltam. Mit is mondhattam volna?! Az egyik percben felpofoznám, a másikban pedig a hajába túrva csókolóznék vele...
- Behívjam?
- Majd bejön, ha látni akar!
- Túl makacsok vagytok mindketten!- rázta a fejét.
- Az lehet…
- Elmegyek kaját venni. Megleszel egyedül?
- Igen, de itt hagynád a telefonod, hogy felhívjam Dorothy-t?
- Sajnos nekem kell a telefon, de adok egy másikat!- mondta és kirohant a szobából. Hamar vissza is jött, és a kezembe nyomott egy nagyon ismerős telefont.
- Ez Harry-é!- állapítottam meg.
- Talált-süllyedt!
- Tudja, hogy nekem kell?- vontam föl a jobb szemöldököm.
- Igen. Mondtam neki!
- Oké. Siess vissza!
- Rendben!- gyorsan adott egy puszit a homlokomra, és elment.
Megforgattam a telefont a kezemben, és közben felsóhajtottam. Megnyomtam a feloldás gombot, mire megjelent a képernyőn egy biztonsági ablak. „Enter Passcode” néven, a billentyűzettel.
Honnan tudnám, hogy mi a kód?!
Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet az, de egyik ötletemet sem mertem beírni. Két percnyi gondolkodás után feladtam, és letettem a telefont az éjjeli szekrényre. Halkan kinyitotta valaki az ajtót, és belépett Harry.
- Elfelejtettem megadni a kódot- mondta és elvette a szekrényről a telefont.
- 1016?- kérdeztem, miután beütötte azt. Eszem ágában sem volt kifigyelni, de pont az orrom előtt csinálta.
- Tizedik hónap tizenhatodika. Az svédországi randink dátuma- válaszolt, majd visszaadta a telefont. Ekkor az ujjaink összeértek, mire automatikusan visszahúztam a kezemet.
- Bocsánat- mondta halkan, és kiment a szobából. Felsóhajtottam.
Felhívtam Dorothy-t, miután megbizonyosodtam arról, hogy már kicsöngettek a suliban. Nem tudtunk sokat beszélni, de megígérte, hogy délután bejön.
Apa a telefonbeszélgetés után pár perccel jött be hozzám, és mondta hogy Dr. Smith beszélni szeretne velem négyszemközt. Rábólintottam a dologra, hiszen mi mást tudtam volna csinálni?!
- Jó reggelt! Minden rendben van?
- Igen, és már hangom is van.
- Szóval nem szeretnék szent beszédet mondani, de muszáj...
- Csak kezdje- mosolyodtam el nagyon halványan.
- Tudod, a nemi erőszak pszichés hatásai gyakran rombolóbbak a testieknél. Az erőszakkal kapcsolatban lehetnek felkavaró gondolataid, vagy képszerű emlékeid. Gyakoriak az alvás zavarok és a rémálmok. Ezek a tünetek hónapokig tarthatnak. A legtöbb nőben azonban néhány hónap alatt a tünetek jelentősen csökkennek. Ha szeretnéd, nagyon jó szakembereink vannak arra, hogy kibeszélhesd magadból az ilyesfajta dolgokat.
- Köszönöm, de vannak olyanok, akikkel tudok erről beszélni.
- A másik fontos téma: Terhesség felmerülése miatt sürgősségi fogamzásgátlást alkalmaztunk. Az apja döntött erről, hiszen ő a gyámja.
- Jól döntött- bólintottam komoran. Nem is tudom mit csináltam volna, ha kiderül, hogy terhes vagyok...
- Visszatérve: Az egyéb sérüléseid miatt körülbelül egy hónapig nem ajánlott a nemi közösülés- fogalmazott szolidan. Ezek szerint nem csak a csuklóm és a szám sérült meg...
- Rendben- mondtam olyan képpel, mint aki citromba harapott. Kinek lenne kedve ezek után, bármi olyasmihez is?!
- Nem is rabolom tovább az idődet.
- Meddig kell bent maradjak?- kérdeztem, mikor már az ajtóban állt.
- Attól függ, hogy hogyan leszel, de körülbelül 4-5 napig.
Miután kiment, Zayn és apa azonnal bejöttek.
- Tina?- kérdeztem.
- Iskolában van- válaszolt apa.
- Tényleg. Ugye szóltál az osztályfőnöknek, hogy a héten nem megyek?
- Igen. Dorothy és a fiúk pedig a házikat és az órai anyagokat írják neked.
- A fiúkban ne legyél olyan biztos...
- Ha már szóba hoztuk őket, nagyon aggódnak érted.
- Tudom. Do megemlítette, hogy hiányolnak...
Hozzáteszem az 1D miatt keveset találkozok velük. Nem nagyon akarnak egy nagy közös bemutatkozást... Elfogadják, hogy új barátokra leltem, de nem szeretnének keveredni. Ez abból a szempontból rossz nekem, hogy ide-oda rohangálok közöttük.
Apa és Zayn a szokásosnál is jobban elbeszélgettek, míg apa telefonja meg nem szólalt. Kiment a szobából, és két perc múlva azzal jött vissza, hogy be kell menjen dolgozni. Megértettem, hiszen ő tart el minket, és próbál minden élethelyzetben teljesíteni, ami alól a munka sem kivétel.
Apa ugyan azzal a dumával köszönt el, mint tegnap. Ezt is Zayn felé címezte, miszerint: "Vigyázz rá!". Nem mintha egy kórházban bármi is történhetne velem...
Apa abban az egy hónapban míg Harry-vel voltam, sokszor találkozott a fiúkkal, mert elég sokszor átjártak hozzánk csövelni (persze mindig váltották Dorothy-ékat). Mivel elég fiatal, és ért a számítógéphez, gondolom utánanézett a fiúknak. Ebből következtettem arra is, hogy látta Harry csajozós szokásait. Ezért is értékeltem, hogy a többiek nem kötötték apa orrára, hogy Harry miatt menekültem el. Szerintem a srácnak ott lett volna vége...
- Kiscsibe! Itt vagy?- lóbálta előttem a kezét Zaynie.
- Igen, csak gondolkoztam.
- Szóval azt mondtam, hogy el kell menjek, mert találkozom egy régi barátommal.
- Valaki van itt?- utaltam a látogatókra. Nem akartam egyedül maradni.
- Igen. Harry- válaszolt egyre elhalkított hanggal.

48.rész

Köszönöm mindenkinek, itt és a Facebook-on is!
Itt is az újabb rész!
Mondtam, hogy gyors leszek! ;)

[Írói hozzáfűzés: Ez a rész, kicsit máshogy sikerült mint az eddigiek. Hozzá kell tegyem, hogy ezt a részt már vagy fél éve megírtam.
Remélem azért tetszeni fog! :))]



(+18)

*** 1 hónappal később ***

Harry éppen egy szőkeséggel smárolt a táncparketten. Könyörgöm, ha már együtt vagyunk, ne csináljon ilyeneket! Ne a szemem előtt!Tudom, hogy már egy hónapja járunk, és nehéz neki sex nélkül, de ha szeret, megvárja, hogy készen álljak rá.
- Zayn, kimegyek levegőzni!- szóltam a név tulajdonosának. Ebben az egy hónapban olyan volt ő nekem, mint egy bátyó. Mindenben segített, és nem hozta föl a múltat.

- Oké kiscsibe!
Felszedtem a lenge pulcsimat magam mellől a táskámmal együtt, és elkezdtem átverekedni magam a tömegen. Nagy nehezen kiértem a friss levegőre, és szóltam a biztonságinak, hogy még majd visszamegyek.
Pár méterre találtam egy padot, amire ledobtam magamat, és rágyújtottam. Már leszokó félben vagyok, de néha muszáj engednem a kísértésnek. Főleg ha ideges és mérges vagyok.
Talán két percig ülhettem ott, mikor egy húszas-harmincas éveiben járó férfi leült mellém. Egyre közeledett, mire én felpattantam a padról és menni készültem volna, de elkapta a csuklómat.
- Hova, hova?- kérdezte gúnyosan, és erősebben szorított. Nem szóltam semmit, csak próbáltam kiszabadulni a kezei közül.
Elkezdett ráncigálni egy kis sikátor felé. Éreztem, hogy baj lesz, így elkezdtem sikítani. Befogta a számat a szabad kezével. Csak akkor engedett el, mikor már hallótávolságon kívül voltunk.
- Mit akar?- kezdtem kétségbe esni.
A dolgok, amik így kezdődnek, sosem végződnek jól...
Ebben az esetben sem kecsegtetett semmi jót a jövő, mert elkezdte letépni a ruhámat.
Ha lehetséges, akkor az előzőnél is hangosabban kezdtem segítségért kiáltani. A pasas megunhatta, mivel bekötötte a számat. A ruhák sorba kerültek le rólam...
Elkezdtem vergődni a kezeiben, hogy kiszabaduljak, ám ez nem bizonyosult jó ötletnek, mivel felpofozott, illetve a csuklómat kezdte szorongatni.
- Maradj nyugton!- parancsolt rám mérgesen.
Hirtelen lehúzta a gatyáját, és belém mélyesztette magát. Abban a pillanatban elsírtam magam. Nagyon fájt. Felsikítottam, mikor elkezdett mozogni bennem. Nem akartam vele! Nem akartam most! Nem akartam egy utcán! Nem akartam sehogyan sem!
Levette az anyagot a bekötött számról, és megpróbálta a nyelvét az én térfelemre gyömöszölni. Elhúztam a fejem előle, de akaratosan megragadta a hajamat és maga felé kezdett tolni. Mikor a nyelve beutat nyert a számba, ráharaptam arra. Újra felpofozott. Még mindig bennem volt, és egyre intenzívebben mozgott. A könnyek folyamatosan folytak az arcomon. Zokogtam...
- Fogadjunk, hogy szűz voltál még!- mondta mosolyogva, és belemarkolt a fenekembe. Nem válaszoltam, csak elkezdtem sikítani.
- Fogd már be!- üvöltött rám, és megint felpofozott.
Elkezdett forogni velem a világ. Elhomályosodott minden...

Egyenletes, monoton pityegésre ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeim, és egy fehér szobában találtam magam.
Körbenéztem és a kanapén megláttam Zayn-t, mellettem a széken pedig apát. Mindketten békésen aludtak.
Meg akartam szólalni, de nem jött ki hang a torkomon. Az említett testrészemhez emeltem a kezeim, amivel felébresztettem apát.
- Zayn!- jelentette ki hangosan, mire az említett személyt felkeltette.
- Hívok orvost!- mondta Zayn, majd kisietett a szobából. Hozzáteszem útközben elbotlott a kanapé sarkában... Fél perc múlva visszatért egy fehér köpenyes nővel.
- Jó estét! A nevem Dr. Gabriella Smith- nyújtott nekem kezet.
- Jól van?- kérdezte Zayn azonnal.
- Ki is a fiatalember?- kérdezte a doki.
- Barát- felelte apa.
Nyitottam a szám, hogy mondjam ő a legjobb barátom, de megint nem jött ki egy hang sem a torkomon.
- A sok sikítástól elment a hangod. Egy-két nap múlva vissza fog térni, viszont addig nem szabad erőltetni. A sérüléseid nem komolyak, csak a bal csuklód zúzódott, illetve az ajkad felrepedt, amit összevarrtunk. Egyenlőre ennyi elég. Holnap visszajövök és megbeszéljük a többit.
Bólintottam egyet.
- Látogatók bejöhetnek?- kérdezte apa.
- Igen, de ne sokan egyszerre és mindig legyek köztük egy lány! Kellemes pihenést!- köszönt el, majd kiment.
- Úgy aggódtam!- mondta apa, és átölelt.
- Többet nem engedlek el sehová sem egyedül- mondta Zayn, majd ő is átölelt.
- Akarod, hogy bejöjjenek a többiek?- kérdezte apa, mire megráztam a fejemet.- Tina nagyon szeretne látni. Ő jöhet?- bólintottam. Apa kiment, és bejött Tinával együtt.
- Szia. Hogy vagy?- borult a nyakamba azonnal.
- Nem tud beszélni- mondta halkan Zayn, mire Tina hangos sírásba kezdett.
Ott feküdtem az ágyon, tehetetlenül, és nem bírtam megnyugtatni. Óvatosan átöleltem a hátát, de mikor megláttam a lila csuklómat, azonnal visszahúztam a kezemet, amit Tina is észrevett.
- Hülye állat! Remélem megtalálják, és börtönbe kerül- mondta mérgesen Tina.
- Mindenki ezt szeretné- mondta Zayn.
Még egy kicsit beszélgettünk, illetve ők beszéltek én meg bólogattam, vagy ráztam a fejemet. Igazság szerint nem nagyon figyeltem oda rájuk, és csak akkor eszméltem föl, mikor már el akartak menni, mert vége volt a látogatási időnek. Mindhárman megpusziltak, ám mikor Zayn volt a soros, megfogtam a kezét jelzés képen. Nem akartam egyedül maradni egész éjszakára. A nővérke bejött szólni, hogy hagyják el a kórtermet, de apa látta rajtam, hogy kétségbe vagyok esve.
- Megoldható lenne, hogy bent maradjon vele a barátja?- kérdezte apa a nővérkét.
- Megkérdezem Dr. Smith-et! Egy pillanat és visszajövök- elhagyta a szobát, majd két perc múlva visszatért.- Azt mondta, ha a beteg szeretné, akkor maradhat.
Bólintottam egyet, mire elmosolyodott és kiment.
- Vigyázz rá Zayn!- mondta apa, és még egyszer rám nézett.
- Vigyázok!
Kisétáltak az ajtón. Láttam még a nyitott ajtón keresztül, hogy Niall nyakába borul Tina.
Ekkor vettem csak észre, hogy a fal folyosón lévő oldalán is van egy ablak, amin látni lehetett a kinti történéseket. Mindenki kint volt. Niall, Liam, Danielle, Louis, Eleanor és Harry. Az utóbbi személy elég meggyötörtnek látszott.
Gondolom Zayn észrevette, hogy őket nézem, mivel megszólalt.
- Azóta itt van, mióta behoztak. Nem ment haza, még fürödni sem, hanem oda ment be- mutatott maga mögé, ahol egy ajtó volt. Gondolom fürdőszoba…
Elkezdtem mutogatni neki, hogy vegye elő a telefonját. Nem értette mit akarok vele, de odaadta. Gyorsan rámentem a jegyzet alkalmazásra.
„Mióta vagyok itt?”- bepötyögtem a készülékbe a kérdésem.
- Tegnap este történt...
„Te találtál rám?”
- Igen. Vagy fél órája elmentél akkor, és elkezdtem aggódni, hisz nem voltál Harry mellett. Azt mondtad, hogy „levegőzni” mész, ami nálad kb öt perc szokott lenni, így azt hittem vele vagy már.
„Láttad?”
- Nem. Mikor oda értem senki sem volt ott. Azonnal hívtam a mentőket, és a rendőröket. Utána meg a srácokat, és apukádat.
„???”- akartam, hogy folytassa a történetet.
- Apukád nagyon kiborult. Azonnal kocsiba szálltak, és itt találkoztunk vele, Tinával és Niall-el. Én veled jöttem a mentőben, míg a többiek taxit fogtak.
„Mit mondott nektek az orvos?”
- Csak apukáddal beszélt. Behívta az irodájába, majd mikor kijött, sápadt volt.
„Istenem!”- sápadtam el én is azonnal.
- Mi a baj?- kezdett aggodalmaskodni.
„Én még nem… És nem is…”
- Azt tudom, hogy még nem… Ugye használt gumit az a féreg?!- hergelte fel magát.
Megráztam a fejemet, és kitört belőlem a sírás.
A gépek hangosan elkezdtek sípolni. Berontott a szobába a nővérke, és valami folyadékot lövellt az infúziómba.
- Nyugtató és altató- szólt az értetlen fejemet látva. Körülbelül negyed óra alatt elkábultam és elnyomott az álom. Zayn egy percre sem engedte el a kezemet.

47.rész

Sziasztok! I'm back! Muhahahahaaa
Nagyon röstellem, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt. Most magyarázkodhatnék, hogy miért nem jelentkeztem, de nem fogok, hiszen gondolom mindenkinek van magánélete, és megérti. Remélem nem haragszotok nagyon rám. :$
Szóval itt az új rész! Jó szórakozást! ;))

U.i.: Ezt a részt a legjobb barátnőmnek küldöm, akinek ma van a szülinapja! Boldogat Dottya!!! <3

Harry kitámolygott az ágyból, és bement a fürdőbe. Kimentem a nappaliba, és már csak Harry és Zayn hiányoztak.
- Jó reggelt!- köszöntem a nappaliban ülőknek.
- Neked is!- válaszoltak kórusban.
Mivel éjszaka nem ittunk olyan sok alkoholt, senkinek sem volt másnapos kinézete.
- Akkor ma mentek várost nézni?- kérdezte Louis.
- Igen- válaszolt helyettem Tina.
A fiúk elmentek, így mi is elindultunk Tinával. A biztonság kedvéért magunkra kaptunk egy-egy napszemüveget.
A város gyönyörű volt, és az emberek is folyamatosan mosolyogtak. Nagyon jól éreztük magunkat, és természetesen be nem állt a szánk. Folyamatosan meséltünk egymásnak. Ő Niall-ről, én pedig a Harry-vel való kapcsolatomról.
Mikor délután visszaérkeztünk a hotelhez, a fiúk már ott voltak.
- Mi jót csináltok?- kérdeztem, mikor leültem Harry és Liam közé, Tina pedig Niall ölébe.
- Várjuk, hogy megvicceljétek Paul-t- mondta izgatottan Niall.
- Majd eljön az idő- mosolyogtam rá.- Hányra is megyünk Harry?
- Nyolcra. Még van két órád- válaszolt az említett.
- Megyek készülődni- kacsintottam rá úgy, hogy senki ne lássa. Bementem a közös szobánkba, és ledobtam magam az ágyra, a telefonommal együtt.
- Hallo. Itt Paul Higgins- vette fel a telefont az áldozatom. Persze mielőtt felhívtam, ismeretlenné tettem a számom.
- Jó napot! Angelina Green vagyok.
- Miben segíthetek?
- Ma délelőtt a lányomat megölelte Niall Horan.
- Sok embert ölelget.
- De ez most más.
- Igen?- hallottam Paul hangját, hogy nagyon nem érti a szituációt.
- Ez a mi vallásunk esetében azt jelenti, hogy az említett fiú feleségül szeretné venni a lányomat.
- Sajnálom hölgyem, de a fiúk nap, mint nap rajongókat ölelgetnek.
- Szeretném megtudni, hogy mik a fiatalember szándékai. A mi családunkban mindenki így talált párt magának, és úgy érzem, a lányomnak is sikerült.
- Mr. Horan sejtésem szerint csak egy ölelést adott, mely neki nem jelentett semmi többet azon kívül, hogy egy rajongót boldoggá tesz- válaszolt kimérten, és a hangjából ítélve nem volt még ilyen kellemetlen szituációban...
- Szeretnék beszélni a fiúval! Ha nem, akkor hívom az ügyvédem!- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Persze próbáltam nem elröhögni magam.
- Egy pillanat és adom- sóhajtott fel, és már hallottam is a lakosztály ajtaján, hogy Paul belép, és Niall-t kéri számon.
- Itt van?- kérdeztem a telefonba egy perccel később.
- Igen. Adom a fiút!- válaszolt, és pár pillanat múlva Niall szólt bele. Nem válaszoltam, csak kimentem a szobából a telefonnal a kezemben.
- Hát Paul a rossz hír az, hogy Niall-nek el kel vennie a lányt!- röhögött fel Louis. Paul értetlenül nézett rá, majd mikor pár másodperc múlva mindenki elröhögte magát, még értetlenebb fejet vágott.
- Ez egy komoly dolog gyerekek!- nézett körbe szúrós szemekkel.
- Nyugi, csak egy fogadás volt- mondta Niall a földről.- Na de miért pont én?!- nézett rám.
- Miért ne?- vontam vállat, majd mint aki jól végezte dolgát lepacsiztam Liam-el, Louis-al és Harry-vel, és bementem a szobába most már tényleg készülődni.

Tusoltam, hajat mostam, megcsináltam a hajamat, sminkeltem, és felöltöztem. Olyan egy és fél óra múlva már teljes harci díszben mentem ki a nappaliba, ahol már Harry készen várt rám. Gondolom befoglalta az egyik fiú fürdőjét.
- Hűű, de csinos vagy- mondta Zayn, és a kezemet fogva lassan körbepörgetett.
- Gyönyörű vagy- súgta a fülembe Harry, aminek következtében majdnem olyan piros lett a fejem, mint a magassarkúm.
- Köszönöm- mondtam nekik, és rájuk mosolyogtam.
- Indulhatunk?- kérdezte Harry, és átkarolta a derekamat.
- Igen- válaszoltam mosolyogva, és éppen elkaptam Louis-t, ahogy Harry-re kacsint.
- Sziasztok- köszöntünk el a többiektől.
- Aztán csak óvatosan!- szólt oda nekünk Louis.
Fél óra múlva a sötétített ablakú Mercedes leállt egy igen elegáns étterem előtt. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és belé karoltam, mikor már az utcán voltunk. Reménykedtem benne, hogy senki nem vesz észre minket. Nem azért mert szégyenlem, vagy ilyesmi, csak nem szeretnék a címlapon szerepelni megint...
- Azt hiszem jobban ki kellett volna öltözzek- szólaltam meg, mikor már az asztalunkhoz is leültünk a pincér segítségével.
- Ne hülyéskedj! Tökéletes vagy így- mondta, és megfogta az egyik kezem, ami az asztalon pihent.
- Választottak már?- jött oda hozzánk a pincér.
- Nekem egy Quiche lorraine lesz- mondta mosolyogva Harry, majd rám nézett.
- Nekem egy Coq au Vin- mondtam a pincérnek, aki csak bólintott egyet.- Jó a kiejtésed- mondtam Harry-nek, miután elment a pincér.
- Sokat gyakoroltam a franciát- kacsintott rám, mire muszáj volt felnevessek. Persze halkan, hogy ne zavarjuk a körülöttünk ülő embereket.
Nem feszengtünk, csak magunkat adtuk. A vacsora végén, mikor már a desszertet ettünk, Harry megköszörülte a torkát, és beszélni kezdett.
- Sokat gondolkoztam ezen az egészen, és remélem te is így gondolod. Szóval... Nagyon élvezem a veled töltött perceket, és azt hiszem már eléggé ismerjük ahhoz egymást, hogy most ezt megkérdezzem tőled- mondta miközben a szemeivel fürkészte az arcomat, és a bal kezével a szalvétával babrált.- Tehát, lennél a barátnőm Leila Butler?
- Szívesen Harry Styles- mondtam mosolyogva, majd az asztal fölött áthajolva megcsókolt.
Miután elrendezte az anyagiakat, vissza mentünk a szállodába. Felvitt a lakosztályunk emeletére a lift, ám a folyosón tovább húzott Harry.
- Hová megyünk?- kérdeztem kíváncsian.
- Ide- válaszolt, miközben már a tetőn voltunk.
- Nem szabadna itt lennünk- fordultam felé.
- Ne aggódj!- mondta, és az arcomon végigsimította hüvelykujját, majd a tarkómnál fogva közelebb húzott magához.
Egészen hajnalig kint voltunk. A hideg ellen, pedig volt egy hatalmas pokrócunk, amit nem tudom honnan szerválhatott, de nagyon kellett, az biztos. Ami a legjobban esett az egészben, hogy nem akart bepróbálkozni, csupán csak egy-két (na jó, húsz) csók csattant el, és ez pont így volt tökéletes!