44.rész

Itt is az újabb rész! :))
Még mindig kellemes ünnepeket! x'D
Hope you like it! Love you all! <3
(ne felejtsetek a másik blogra is benézni: http://summerlovewhit1d.blogspot.hu/)

- Leila, kelj fel! Egy óra és indulunk- keltegetett Harry.
- Még három perc!
- Nem lehet!- mondta, és elkezdte puszilgatni az arcomat.
- Na jó...- adtam meg magam, és felültem.
Louis hívott minket, hogy kész a reggeli. Bementünk a konyhába, ettünk, majd elmentem fürödni.

Negyed óra alatt készen voltam, és teljes harci díszben mentem ki Harry szobájába.
Harry egy szál alsóban állt a szekrénye előtt. Imádom, mikor nem tudja mit vegyen fel.
- Segítsek?- kérdeztem tőle, a fürdő ajtófélfájának támaszkodva.
- Azt megköszönném- nézett rám hálásan.
Kivettem neki egy sötét farmert, fehér pólót és egy piros kockás inget.
- Jó lesz?- kérdeztem a ruhadarabokat meglóbálva előtte.
- Tökéletes!- mondta, nyomott egy puszit a számra, és eltűnt a fürdőben.
Na igen... Nem tudom, hogy hogyan is állunk egymással... Egyszer haverok vagyunk, egyszer meg elcsattan egy-két szájra puszi.
Igazság szerint nem is nagyon beszélünk erről, sőt nem is hoztuk fel ezt a témát. Sodródunk az árral. Majd meglátjuk mi lesz belőle... Nem nagyon izgatom magam, Tina persze folyamatosan kérdezgeti, hogy mi van velünk. Sokszor látta már, hogy Harry, csak úgy minden ok nélkül átölel, vagy én őt. Egyszerűen csak jól kijövünk egymással és ennyi. Amúgy sem menne nekem ez a sztár barátnősdi... Már a feltételezésektől is kikészülök... Mi lenne, ha igaz lenne?!
- Készen vagytok?- kérdezte Louis, mikor bejött két perc múlva.
- Harry még készülődik- mondtam, miközben a bőröndömet néztem át, hogy minden megvan-e.
- Oké. Te meg tegyél be valami elegánsat is abba a csomagba- mondta kacsintva, majd kisuhant.
Úgy tettem, ahogy mondta, de minek kell majd kiöltözni?! Tudtommal dolgozni mennek, és nem bulizni...
- Kész is vagyok!- jött ki Harry a fürdőből. Éppen a haját "állította" be, mikor felé néztem.
- Szerintem lassan lecuccolhatnánk- mondtam neki, és felkaptam a zöld táskámat az ágyról.
- Ezt úgy mondtad, mintha vagy 10 bőröndöt kéne levinni- nevetett fel.
- Nem vicces nagyfiú!
Megfogtam a kölcsönbe kapott bőröndömet, és elindultam az ajtó felé, ám Harry kikapta a kezemből, és kisietett vele.
Micsoda úriember!
Utána mentem, és félúton összefutottam Louis-al.
- Megfogadtad a tanácsomat?- kérdezte halkan.
- Igen, de nem értem az egészet...
- Nem baj!- mondta és Harry után ment.

- Mindenki itt van?- kérdezte Paul, mikor megérkezett.
- Igen- válaszolt Liam.
- Jól van! Akkor indulhatunk?- nézett körbe, mi meg csak bólogattunk.
- Beugrunk még a Nando's-ba?- kérdezte reménykedve Niall.
- Igen, de elvitelre kérjed!
- Oké. Köszi- ugrott Paul nyakába.
Elindultunk, megálltunk a Nando's-nál, majd mentünk tovább a repülőtérre.
Nagyon sok fotós és riporter volt a Heathrow-nál. Azonnal Tina mellé szegődtem, és egymásba karolva mentünk be az épületbe. Hosszú lesz, mire megszokom ezt a felhajtást... Vagy egy órát vártunk, hogy végre felszállhassunk a gépre. Szerencsére ez idő alatt, nem találkoztunk egy elvetemült fannal sem.
A repülőn Zayn és Harry közé kerültem. Zayn azonnal elaludt, a vállamnak dőlve. Harry-vel beszélgettem egy keveset, majd én is álomra hajtottam a fejemet, az ő vállán.
Két óra múlva Harry kezdett keltegetni.
- Lia, mindjárt leszállunk- simogatta közben az arcomat. Felemeltem a fejemet a válláról, és belenyilallt a fájdalom. Elaludtam... Remek! (szarkazmus)
- Zayn, ébresztő!- keltegettem most én a másik oldalamon ülő fiút.
- Még egy kicsit- nyöszörgött, és belefúrta az arcát a nyakamba.
- Nem megy- néztem Harry felé segítségkérően.
- Na, majd én!- mondta, és azonnal fejbe vágta a haverját, aki azonnal felkelt és rondán nézett a cselekvő alanyra.
- Kedves utasaink! A leszállást hamarosan megkezdjük. Kérem kapcsolják be a biztonsági öveiket- mondta be az egyik stewardess.
Negyed óra múlva, már a csomagjainkat szedtük le a körbe-körbe forgó szalagról.
- Szoba elosztás?- kérdezte Paul már a kisbuszban.
- Én Tinával- jelentette ki Niall, majd rám nézett kérdőn, mire bólintottam.
- Te kivel?- nézett rám Paul.
- Öhh... Harry-vel?!- mondtam a kérdés szerű választ.
- Nekem jó- mondta az érintett.
- Akkor te meg majd elosztjátok a maradék két szobát- nézett Paul Louis-ra, Liam-re és Zayn-re.
Jól elszórakoztunk a fél órás úton. Louis és Zayn "táncoltak" a rádióban menő zenékre, mi meg dőltünk a röhögéstől.
Egy gyönyörű hotel előtt álltunk meg. Már a bejáratnál három férfi elvette a bőröndjeinket, és felvitték a lakosztályba. Paul bejelentkezett (szerencse, hogy előre lefoglalta a lakosztályt, mert elég sokan voltak), és elindultunk a liftek felé. Mivel sokan voltunk, két liftet kellett használatba venni. A fiúk természetesen kitalálták, hogy aki később ér fel, annak a csapatnak meg kell viccelnie Paul-t.
Az egyik lift felosztása: Niall, Tina, Zayn, Paul (persze ő nem tudott a fogadásról). A másikban pedig: Liam, Harry, Louis és én voltunk.
Mi vesztettünk, a többiek (Niall, Zayn, Tina) pedig kinevettek minket. Hát szép, mit ne mondjak.
- Csapatgyűlés egy óra múlva a szobánkban- mondta Harry Louis-nak, Liam-nek és nekem.
- Oké- mondtuk neki, feloszlattuk a kisebb tömeget, és tovább mentünk a saját szobáink felé.

43.rész

Ezt a részt Kingának küldöm sok szeretettel! <3
És Kellemes Ünnepeket előre is mindenkinek!!! :))
Ne feledkezzetek meg, a másik blogról sem: Summer Love

Mikor felkeltem, addigra már Harry eltűnt mellőlem. Kitakaróztam, és nyújtózkodtam egy nagyot. Megnéztem a telefonomon az időt, ami pontban két órát mutatott. Hát van alvókám, az tuti!
Elindultam a konyha felé, hogy igyak valamit, mert kicsit ki volt száradva a torkom. Louis ott ült az egyik széken, és egy répát majszolgatott.
- Szia- köszöntem neki.
- Szia. Hát te nem voltál suliban?
- Harry nem mesélte?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mit?!
- A címlapon szereplek Harry-vel és Zayn-el. Az igazgató meg hazaengedett- foglaltam össze röviden a dolgokat.
- Üdv, a hírességek klubjában!- mondta mosolyogva.
- Szerintem ettől még nem vagyok híres- vontam vállat.
- Szerinted- mondta mosolyogva, majd újra elkezdte rágcsálni a répát.
Kivettem a hűtőből egy üveg vizet, majd visszamentem a szobába. Mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, előszedtem a laptopomat. Felléptem a közösségi oldalakra, és azt vettem észre, hogy még mindig nagyon sokan kutakodnak utánam.
Felléptem skype-ra, és örömmel láttam, hogy a Francia nagymamám fent van. El is indítottam a videóhívást.
- Bonjour Chérie!- köszönt bele nagyi franciául.
- Bonjour!- integettem neki.
- Hol vagy? Ez nem a te szobád...- vizsgálta meg a mögöttem lévő dolgokat.
- Barátoknál. Tudod apa elutazott, és nem tudott magával vinni minket.
- Vraiment! (Tényleg!)
- Hogy vagytok?
- Bien! (Jól!) És ti?
- Megvagyunk.
Még beszélgettünk egy keveset, de mennie kellett segíteni a cukrászdába, szóval elköszöntünk egymástól.
Az interneten keresgéltem dolgokat, de olyan unalmas volt, hogy majdnem elaludtam. Pedig elég sokat szunyáltam már így is. Szerencsére Harry megjelenése azonnal felébresztett a kómás állapotból.
- Két hét múlva szerdán utazunk Svédországba!- ugrott be mellém az ágyba.
- Szia neked is.
- Mi ez a rossz hangulat?-vont kérdőre.
- Álmos vagyok.
- Komolyan... Olyan vagy, mit Zayn lány kiadásban. Mindenhol, mindenhogy el tudtok aludni.
- Nem is hasonlítok Zayn-re- ragadtam meg a lényeget.
- Hát külsőleg nem- mért végig...


*két hét múlva*
- Holnap indulunk. Remélem már összepakoltatok!-szólt a telefonba Paul.
- Hát persze!- hazudott kicsit rosszul Niall.
- Na jó, ha most leteszem, azonnal emeljétek fel a formás popótokat és irány pakolni!- utasított Paul.
- Ne idegeskedj, mert hamar ráncos leszel- szólt Louis, a kihangosított telefonnak.
- Én is szeretlek répazabáló!- válaszolt vissza Paul, mire mindenki elnevette magát.
Elköszöntünk tőle, majd mindenki megkereste a maga lakását, és szobáját, hogy pakoljanak.
Én követtem Harry-t.
Fél perce értek haza, mikor Paul hívta őket, szóval egy "Szia"-n kívül mást nem is mondtunk egymásnak.
- Milyen volt a napod?- kérdezte, és közben elővett két kisebb bőröndöt az ágya alól.
- Fárasztó- sóhajtottam egyet.- A matek tanárom kikészít. Nem bírja a fejem.
- Hülye az, aki nem bírja a buksid- mondta és összeborzolta a hajam.
- Köszi Styles! Most úgy éreztem magam 10 másodpercig, mintha kutya lennék.
Felnevetett, én meg bementem a fürdőbe megigazítani a hajamat.
- Nem is kócoltalak össze... Annyira...
- Neked milyen napod volt?- kérdeztem, mikor visszamentem hozzá.
- Két interjút adtunk, plusz egy megbeszélés volt a végén.
- Hánykor indulunk?- kérdeztem, mikor az egyik bőröndbe kezdtem pakolászni a cuccaimat.
- Tizenegykor jönnek ide értünk. Nem tudom, hogy a gép mikor indul.
Csöndben pakoltuk tovább a bőröndöket. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Harry abbahagyta, és azt nézi mit csinálok. Éppen a fehérneműimet tettem a bőröndbe.
- Mi van?- kérdeztem tőle értetlenül.
- Khm... Azokat fel fogod venni?- kérdezte, miközben nyelt egy nagyot.
- Igen Harry... Általában szoktam venni melltartót- mosolyogtam rá.
- Öhh oké. Megyek inni!- jelentette ki, és kirohant a szobából.
Ez meg mi volt?! o.O
Megvontam a vállamat, és tovább pakoltam a ruháimat. Hallottam, hogy Louis felröhög a nappaliban, majd Harry rászólt, hogy halkabban röhögje ki.

42.rész

Remélem ezt elég gyorsan hoztam! :P
Imádlak titeket! (Még mindig!) <3
Jó olvasást! :))
Barátnőmmel vezetett blog:
http://summerlovewhit1d.blogspot.hu/


Hátulról kezdtem előrefelé lapozgatni a kb. 30 oldalas újságot. Nick már nem bírta a lassúságomat, kitépte a kezemből, bezárta, és a címlapra mutatott.
Szembe találtam magam, ahogyan a Nando's-ban eszünk. Én Zayn-hez közel hajoltam, ami a képen úgy látszott, mintha megpusziltam volna, míg a másik oldalamon a bizonyos Harry-féle "figyelj-már-rám" akciót láttam. Igen. Pont azt a pillanatot kapták le, ahogyan Harry a combomat simogatta...
Szalagcím: "Most akkor kié is, az új jövevény?! Részletek az 5.oldalon!"
Odalapoztam az ötödik oldalra...
"A titokzatos lány, akiért két One Direction-ös szív is dobog!:
 A napokban sok kép került fel róluk az internetre, de eddig senki nem tudta, hogy ki ez a lány. Itt most minden kiderül! 
Forrásaink szerint, a neve Leila Butler és 17 éves. Egy dedikáláson ismerték meg egymást, majd együtt tértek be egy pizzázóba. Louis és Harry, még a Twitter-en is megjelölte őt, pár bejegyzésben. Twitcam-oztak is közösen... Eléggé összebarátkozott a srácokkal, hiszen együtt vásárolgattak Zayn-el és Harry-vel, és még Harry kocsijában is lefotózták őket. Sőt azt is látták, ahogy kilép a srácok házából! 
Állításuk szerint csak barátok, ám ezt megkérdőjelezik a képek...
Zayn vagy Harry a befutó? Esetleg játszadozik velük? Kihasználja őket?
Mindent megtudtok a következő számukban!"
Sokkolt a cikk. Nem azzal van gond, hogy ismernek, mert ezt már a közös kamerázásnál tudtam. Az zavar, amiket mondanak rólam...
Szó szerint ledobtam magam a székemre. Nem is kell mondani, hogy mindenki engem figyelt az osztályban.
Ekkor megszólalt a mobilom. Kikotortam a táskámból, és azonnal felvettem. Meg sem néztem, hogy ki hív.
- Szia Leila! Paul vagyok!- szólt bele egy ismerős hang.
- Szia.
- Láttad a mai újságot?- kérdezte halkan, és kicsit mérgesen. Remélem nem engem akar megenni reggelire... :$
- Igen. Két perce olvastam.
- Bemegyek az iskoládba most azonnal. Meg se mozdulj!- parancsolt rám.
- Miért? Mellesleg órám lesz...
- Megoldom, te csak csináld azt, amit szoktál.
- Aludjak be matek óra közepén?!- kérdeztem furán.
- Úgy értettem, hogy viselkedj normálisan- enyhült meg a hangja, és éreztem, hogy mosolyog.
- Rendben- vontam vállat, és letettem a telefont, miután elköszöntünk egymástól.
Éppen becsöngettek.
Kezdetét vette az unalmas matek óra, amit Mr. Morgan tart. Elég róla annyit tudni, hogy egy ötvenes éveiben járó hapsi, aki kopasz, és szemüveges. Igazán matek tanárnak való!
Éppen egy függvénnyel bajlódtam, a táblánál, mikor meghallottam az igazgató úr hangját a    hangszóróban.
- Elnézést, hogy megzavarom az órákat, de Leila Butler-t szeretném az igazgatói irodába hívatni! Azonnal jöjjön!
- Azt hiszem nekem mennem kéne- mutattam a hangszóróra.
- Most az egyszer megszabadult Miss Butler!- nézett rám összeszűkült szemekkel Mr. Morgan.
Úgy siettem ki az óráról, mintha ágyúból lőttek volna.
Bekopogtam a titkári szobába, ahol egy nő dolgozik, az igazgató csicskása. Köszöntem a titkárnőnek, majd bekopogtam az igazgató irodájába.
- Gyere be!- szólt ki Mr. Davidson.
- Jó reggelt Igazgató Úr! Szia Paul- köszöntem a helységben lévő két személynek.
Az iroda ízlésesen volt berendezve. Sötét fa könyvespolcok, egy ugyan olyan fából készült asztal, egy kisebb kandalló, az igazgató mögött ablak, illetve az asztala előtt három karfás szék, amelyben a "vendégei" szoktak ülni. A bal szélsőben ült Paul, Mr. Davidson pedig a kényelmes, gurulós, nagyfőnök fotelben.
- Kérlek foglalj helyet- mondta nekem Mr. Davidson.
- Rendben- mondtam, és engedelmeskedtem neki. Paul mellé ültem.
Beállt a kínos csend. Én személy szerint a falra kiakasztott elismervényeket, trófeákat, és érméket néztem.
Volt egy olyan érzésem, hogy még várunk valakire. Pár perc múlva kopogtak, és belépett két jómadár. Harry és Zayn.
- Elnézést a késésért!- mondták egyszerre.
- Semmi gond- mondta Mr. Davidson, és az egyetlen szabad helyre mutatott. Zayn helyet is foglalt rajta, Harry meg mögém állt, amíg a titkárnő be nem hozott kintről egy széket. Beült mellém. Paul és közém.
- Szóval, mit tehetek önökért?- kérdezte az igazgató, miután mindenki kényelmesen helyet foglalt.
- Már látta, a mai újságot?- kérdezte Paul.
- Nem. Még nem- rázta a fejét. Zayn az asztalra tette a napilapot. Mr. Davidson elvette, és elolvasta a címlapot, majd arra a bizonyos ötödik oldalra lapozott.
Lehajtottam a fejem. Elég cinkes, hogy elolvasta. Főleg úgy, hogy egy cédának állítanak be.
Miután vagy kétszer elolvasta, letette az újságot, és rám nézett. Majd Harry-re, utána pedig Zayn-re.
- Láttam én, hogy az összes diák susmog valamiről  de nem gondoltam, hogy ekkora a baj...- kezdte el.- Tudom, hogy az újságok mindig elnagyolják a dolgokat, és gondolom most is így van.
- Igen- helyeselt Paul.
- A második órán az összes diákot a tornaterembe összehívom, és beszélek velük.
- Nem szükséges- mondta Paul.
- Mi csak azt szeretnénk, hogy ne kerüljön ki Leiláról semmilyen nemű információ- folytatta Harry.
- Attól tartok, hogy Miss Butler-t elég sokan ismerik az intézményben- mondta Mr. Davidson.
- Ohh... Akkor lehet, hogy mégis van értelme annak a második órai összegyűlésnek- ment bele Paul.
- Ha nem szivárogtatnak ki semmit Leiláról, akkor szívesen fellépnénk itt. Csak az itteni diákoknak. És még beszélgetnénk is velük- mondta a kompromisszumot Harry, Zayn meg csak bólogatott.
- Rendben. A második órában beszélek a diákokkal. Azt ajánlom, hogy most Leila menjen haza. Felhívom az apukáját, hogy hazaengedem.
- Leila és Tina most rám vannak bízva, mivel az apjuk elutazott- világosította fel az igazgatót Paul.
- Nem is tudtam- gondolkozott el.
- Köszönöm, hogy meghallgatott- kezdett el búcsúzkodni Paul.
- Ez csak természetes!
- Mi megyünk is!- állt fel Harry és Zayn.
- Azt ajánlom, hogy Leila menjen el a cuccaiért, önök pedig maradjanak itt, míg be nem csöngetnek. Ilyenkor zsúfolt a folyosó. A fiúk mégis csak sztárok...
- Igaz is- gondolt bele Paul.
- Én akkor megyek. Viszont látásra!- köszöntem el az igazgatótól, aki csak kedvesen rám mosolygott, és elkezdett a mikrofonba beszélni. Minden tanulót és tanárt a tesiterembe küldött...
Mikor kiértem az irodából, Tina, Do, Will és Nick ott vártak rám.
- Na mi volt?- kérdezte Will.
- Majd elmesélem, de most haza kell menjek- indultam a terem felé, ők meg követtek.
- Baj van?- aggodalmaskodott Tina.
- Nem mondtátok neki?- kérdeztem a barátaimat, akik rázták a fejüket.- Majd megtudod a második órában.
Nem kommunikáltunk többet. Összeszedtem a táskámat, és újra az igazgatói iroda felé vettem az irányt. Már mindenki a tesiterembe torlódott, a szünet elején, hogy jó helyhez jussanak a lelátón, így szinte üresek voltak az általában zsúfolt folyosók.
Nekidőltem a falnak, és lehunytam a szemem. Becsöngettek. Egy perc múlva kijött az ajtón Paul, Harry és Zayn.
- Mehetünk?- kérdezte Paul.
- Igen- válaszoltam, és elindultam a kijárat felé.
Az autóban síri csend volt. Paul kirakott minket az 1D háznál, és tovább hajtott.
Harry telefonált valakivel, én addig átvettem a tréningemet, és hasra feküdtem az ágyban. Nem volt kedvem semmihez, és senkihez...
- Jól vagy?- kérdezte Harry, miközben leült az ágy szélére, és a hátamat kezdte el simogatni.
- Igen- válaszoltam halkan. Akaratlanul is elkezdtek potyogni a szememből a sós cseppek, amit ő nem látott, de hallani hallotta, hogy szipogok.
- Nem úgy látom- mondta, és éreztem, hogy befekszik mellém. Közel húzott magához, és a mellkasára emelte a fejemet.
Nem ellenkeztem. Nagyon jó illata volt a frissen mosott ruháknak, és a megszokott Calvin Klein parfümének.
- Sajnálom- súgta halkan, és egy kósza tincset kiszedett az arcomból, majd adott egy szájra puszit. Elkezdte dúdolni a "More Than This"-t, és szinte azonnal elaludtam.

5.Díj és 41.rész

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 blognak!

Köszönöm a díjat: dy.06-nak!!! <3

1. Írj magadról 11 dolgot!:

1. Imádom az 1D-t.
2. Szemüveges vagyok.
3. Szeretem az ékszereket.
4. Van egy titkos szerelmem.
5. Dottyával (az lb-m) mindent meg tudok beszélni, de tényleg MINDENT!
6. Nagyon-nagyon szeretem az édességeket, főleg a csokit.
7. Télen imádok teát inni és közben karácsonyi filmeket nézni.
8. Nyáron születtem.
9. Szeretek korizni, de sajnos tavaly és idén még nem voltam... :$
10. Titokzatos vagyok?! :'D
11. ohh... öhh... Nem jut eszembe több... SORRY!!! :$

2. Válaszolj 11 kérdésre!:

          1.   Mi inspirált a blog megírásában?

~ A bada! :))

          2.   Ha valahol elakadsz a történetben, hamar tovább lépsz, vagy kérsz segítséget?

~ Van amikor a barátnőm segítségét kérem, de általában hamar megoldom a problémát.

          3.   Mit érzel, mikor negatív véleményt/hozzászólást kapsz?

~ Még nem kaptam negatív megjegyzéseket... De mindig írom, hogy nyugodtan lehet olyat is írni, ami nem csak dicséri a történetet.

          4. Gyakran vétesz hibát a blogban? (Gyakran kell változtatni a történeten?)

~ Nem. És nem is szeretek változtatni. A tökéletesség híve vagyok.

          5.   Hányszor kértél segítséget a bloggal kapcsolatban? Kitől és miben kértél segítséget?

~ Általában a legjobb barátnőm segít.

          6.   A blogot közösen írod valakivel vagy magányos farkasként bloggerkedsz?

~ Magányos farkasként, de néha jól jön egy lendítő rúgás... ;)

          7.   Kedvenc évszakod? Miért?

~ Nyár. Holiday time, napfény, bulik, nyaralás és persze a szülinapom...

          8.   Mit szeretsz a karácsonyban?

~ A hóesést, és az estéket, mikor teával a kezemben filmet nézek.

          9.  Jártál már külföldön?

~ Nem is egyszer...

         10.   Álom úti cél?

~ London, Párizs. (Írnám még, hogy New York, de ott már voltam.)

         11.   Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?

~ Találkozni az 1D-vel!!! <3 :)

3., 4.: Mivel mostanában sok a dolgom, ezért nem olvasok blogokat. Bocsánat mindenkitől!!! :$ <3

***2 nappal később***

Az erdei házban nem történt semmi köztem és Harry között. Szimplán megvacsoráztunk, beszélgettünk a kandalló mellett, és megnéztünk két filmet. Nagyon kellemes este volt.
Persze másnap, mikor délután három körül megérkeztünk az 1D főhadiszállására. Mindenki találgatott, hogy mi is volt pontosan, és hogy egyáltalán hová tűntünk, hiszen senki sem tud Harry bunkeréről.

A tegnapi kedd, is hamar eltelt. Tina megint találkozott Amandával, Niall pedig ételbe folytotta bánatát. Na jó, ő mindig eszik, na de értitek...
Mivel nem volt otthon (olyan furcsa, hogy már a fiúk házát is így hívom) semmi főznivaló, elmentünk a közeli Nando's-ba. Az öt srác, Eleanor és én.
Gyalogoltunk, hiszen vagy három utcára helyezkedik el az étterem, és nem ártalmas a testmozgás.
Miután Niall megrendelte a fél étlapot, a pincérlány szenvedő fejjel felénk fordult, mert Niall eléggé gyorsan hadarta, hogy mit kér, és a lány alig tudta írni a szöszi kívánságait. Egy órán belül, már falatoztunk, és persze a mi csoportunktól zengett a hely. Louis El-t etette, és fordítva. Liam csendben beszélgetett Niall-hez, aki csak hümmögött és bólogatott, mivel tömte a buráját. Én pedig Zayn és Harry között kaptam helyet. Mindketten egyszerre beszéltek hozzám és tök más témáról... Harry azt mesélte, hogy mennyire szereti a macskákat, Zayn pedig arról, hogy milyen tetkót szeretne csináltatni. Mikor Harry látta, hogy nem rá, hanem Zayn-re figyelek -mert valljuk be, hogy érdekesebb téma-, göndörke a combomra tette a kezét, és simogatott. Nem nagyon foglalkoztam vele.
Kajálás után mindenki annyira tele volt, hogy hazamentünk és elmentünk aludni.

Ma reggel suliba kellett menni. Az ébresztőm keltett hatkor, aminek az lett az eredménye, hogy Harry is felkelt a hangra.
- Mi van má'?- kérdezte kómásan és rekedten. Odahajoltam hozzá, és adtam egy puszit az arcára.- Jó reggelt!- mondta, mikor kissé felébredt, a puszi után.
- Jobbat!- dühöngtem.
- Mi a baj?
- Matekkal kezdek. Szerinted?!
- Uhh...
Elintéztem a dolgaimat a fürdőben, felöltöztem, és mivel láttam, hogy Harry visszaaludt, nem keltettem fel.
Eleanor tegnap visszament Manchester-be, így nyugodt szívvel rontottam be Louis szobájába. Beugrottam mellé az ágyba, és elkezdtem a fülébe üvöltözni.
- Gonosz répa vagy!- mondta, miközben a fejét a párnába nyomta.
- Én figyelmeztettelek...
- Nem gondoltam, hogy ilyen szívtelen leszel.
- Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó- mondtam neki angyalian, miközben az ajtó felé lépkedtem.
- Csinálsz nekem kávét?- kukucskált ki a paplan alól.
- Na jó. Harry-nek is csinálok, mert tuti hiányolni fogja.
- Milyen figyelmes vagy.
- Semmi sincs közöttünk!
- Nem kell ragozni. Tudom, amit tudok...
- De hát én nem is...- kezdtem volna el, de félbeszakított.
- A hülye is látja, hogy illetek egymáshoz!
Nem válaszoltam, csak elindultam a konyhába kávét csinálni. Megkentem magamnak egy szelet kenyeret nutellával, és beleharaptam. Mikor lefőtt a cuccos, odamentem a hűtőhöz, elővettem a tejet és töltöttem magamnak, Louis-nak és Harry-nek is. Mikor megfordultam, hogy bevigyem Louis szobájába a forró italt, Harry a konyhaasztalnál ült, és az én kajámat ette.
- Hé! Az az enyém!- csaptam gyengén a tarkójára.
- Olyan jól nézett ki... Bocsi!
- Amíg ezt Louis-nak beviszem, kenj nekem egy másikat, és minden meg van bocsájtva.
- Én is kapok?- mutatott a kávé felé.
- A piros bögrés a tied.
- Köszi!
Bevittem Louis-nak, ám ő aludt, mint a bunda. Elkezdtem simogatni az arcát, mire elkezdett mocorogni. Odaadtam neki a gőzölgő koffeint, és visszamentem a konyhába, ahol Harry éppen a nutellás kenyeremet kente.
- Szendvicset viszel a suliba?- kérdezte, miközben a kenős késsel hadonászott.
- Igen, de azt majd én megcsinálom. Félő, hogy valami ehetetlen kaját csinálsz.
- Nem tennék olyat- rázta hevesen a fejét, majd mivel 'összekócolta' a mozdulat, bevetette a szokásos Harry-s hajigazítást. Kicsit sem csöpögött a nyálam...
- Hát hogyne! Ismerlek már annyira.
- Na jó... Lehet, hogy megpróbáltam volna.
- Szerencséd, hogy nem csináltad....
- De most komolyan... Elkészítem neked, te meg pakold be a táskád, mert látom, még mindig ott vannak a könyvek, ahol hétfőn hagytad őket.
Öt perc alatt összekészítettem a táskámat, és Harry is végzett a szendvics gyártással.
- Elkísérjelek a suliba?- kérdezte, mikor már indulásra készen álltam az ajtóban.
- Nem kell köszi- mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára. Ekkor nyílt a mellettünk lévő lakásajtó, ahonnan Tina lépett ki.
- Jó reggelt!- köszönt nekünk, és mi is megjutalmaztuk egy "Jó reggelt"-el.
- Mi akkor indulunk is!- mondta Tina, és elhúzott Harry mellől.
- Sziasztok!- köszönt Niall és Harry egyszerre.
Elindultunk a suli felé, és addig Tinával megbeszéltük a fontos magánéleti dolgainkat. Minden szóba került. Niall, Harry, Amanda és a többiek is.
Tinát nagyon érdekelte, hogy mi van köztem és Harry között, de mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk. Nem nagyon hitte el... De őt sem hagytam békén, és egyfolytában Niall-ről kérdezgettem.
- Egy szót se senkinek arról, hogy hol lakunk most, és azt főleg ne, hogy kikkel- fordítottam magammal szembe a suli előtt.
- Tőlem nem fognak megtudni semmit, és Amandától sem.
- És tőlem sem- folytattam.
- Mikor végzel?- kérdezte, mikor már az osztály termem előtt álltunk.
- Későn. Menj haza nyugodtan.
- Oké. Jó szórakozást!
- Neked is!- válaszoltam, és bementem a terembe.
Néma csend lett, mikor megláttak az osztálytársak.
- Szia drágám!- törte meg a kínos csendet Nick. Odajött hozzám, és átölelt.
- Mi van itt?- kérdeztem halkan, hogy csak ő, Will és Dorothy hallja.
- Nem olvastad/láttad a mai újságot?- kérdezte Dorothy, mire megráztam a fejemet.
Kivette Dorothy Will kezéből a napilapot, majd az orrom alá nyomta.

40.rész

Sok új olvasóm lett, pár "törzsvendégnek" köszönhetően, szóval KÖSZÖNÖM!!!!
Örömmel látom, hogy érdeklődtök az új részek felől. Mindig próbálom a legjobbat kihozni magamból, minimális idő alatt, de ez nem mindig sikerül, ezért bocsánat, ha nem kaptok sűrűn részeket!
Jó olvasást! :)) <3




- Mi azt hiszem elmegyünk Leilával- mondta Harry, mikor már elég intenzíven smároltak mellettem Louis-ék.

Bólintottam egyet, hisz a látottak alapján én csak a fölösleges gyertyatartó lennék. Felmentem Harry szobájába, és valami ruha után kutakodtam az egyik bőröndömben.

- Letusolok és mehetünk- mondtam az ajtóban álló Harry-nek.
- Pakolj össze valami pizsamát és váltóruhát is.
- Hová megyünk?
- Az erdei házba- vont vállat.
Bevonultam a fürdőbe. Hamar elvégeztem a dolgaimat, és immár felfrissülve álltam a szoba közepén, ahonnan eltűnt Harry. Bepakoltam pár dolgot a táskámba, és már készen is voltam.

- Mehetünk?- kérdezte, mikor belépett a szobába.
- Igen.
- Még beugrunk kaját venni, mert nincsen kint semmi, és nem ehetünk itt- mondta, mikor az előszoba felé haladtunk.
- Jó szórakozást nektek!- mondta Louis, mikor kinézett a kanapé fölött.
- Nektek is!- válaszoltuk egyszerre Harry-vel.
Igazság szerint érdekes volt ez az egész szituáció, hiszen meg sem beszéltük a kora délutáni kirohanásomat, de most mégis vele megyek el kettesben. Ráadásul vele is fogok aludni...
Na jó, nem kell rosszra gondolni, hisz én úgy nyugtattam meg magam, hogy bemeséltem magamnak, hogy ez egy semmiség volt, és csak barátok vagyunk. Ami igaz is!
Beültünk a kocsijába, és elindultunk vásárolni.
- Mit akarsz enni?- kérdezte már a boltban.
- Mondjuk... Őőő... Sajtos-tejfölös húst rizzsel.
- Rendben.
Megvettük a hozzávalókat, és elindultunk az erdő felé. Időközben elkezdett esni az eső, így Harry-nek lassítani kellett, mivel beborult az egész ég, és köd volt. A rádió halkan szólt, mi pedig meg sem szólaltunk.
Mikor megérkeztünk, beizzította a kandallót, mert elég hideg volt odabent.
Elkezdtük csinálni a vacsorát.
- Bocsánatot szeretnék kérni, a viselkedésem miatt- törte meg a csöndet.
- Bocsánatkérés elfogadva!- mosolyogtam rá őszintén.
- Tényleg sajnálom!
- Ha még egyszer bocsánatot kérsz, megverlek!- fenyegettem meg.
- Te... Engem...- mutatott rám, majd magára.
- Kicsi a bors, de erős- néztem vele farkasszemet.
- Igaz... Akkor jobb, ha nem idegesítelek föl- mondta pimasz mosollyal.
- Bizony!
Csendben főztük a vacsorát, mikor megszólalt a mobilom.
Megnéztem a képernyőt, és az apám nevét láttam meg rajta. Nem foglalkoztam vele, csak visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe.
- Nem veszed föl?- kérdezte, mikor másodszorra is megszólalt.
- Nem...
- Apukád az?- kérdezte halkan.
- Igen.
- Egyszer beszélned kell vele.
- De nem most!
- Egy hónapod van rá... Utána úgyis találkozni fogtok.
- Nem akarok!- makacskodtam.
Odajött hozzám, és átölelt. Az arcomat a mellkasába fúrtam. Nem tehetek róla, hogy kicsire nőttem... Kellemes érzés volt a karjaiban lenni. Élvezetem. Olyan volt, mint egy fal, ami megvéd mindentől és mindenkitől. Adott egy puszit a hajamba, de nem engedett el, és én nem is akartam.
Most az ő telefonja szólalt meg.
Egyszer kidobom az ablakon őket!- gondoltam magamban.
- Jó napot!- köszönt, mikor felvette.
Felvont szemöldökkel néztem rá, mert már elengedett.
Ez most komoly, hogy az apám felhívta?!
Rosszallóan megráztam a fejemet, és kivettem a hűtőből a narancslevet.
Nem nagyon érdekelt, hogy miről beszélnek, hisz úgy is tudom, hogy rólam van szó. Én addig leültem a nappaliba, és elszürcsölgettem az innivalóm.
Miután kellőképpen kitárgyaltak, sőt még nevettek is egy sort, elköszöntek egymástól és letették a telefont.
- Hallom jól elbeszélgettetek- mondtam neki hűvösen.
- Jajj, ne legyél már ilyen!- nézett rám olyan szemekkel, mint a Shrek-ből a macska.
- De ilyen vagyok!- mondtam neki, és kivonultam a konyhába megnézni a húst.
- De ne legyél- mondta teljesen a hátamnak simulva, miközben a nyakamat puszilgatta.

39.rész

Köszönöm a feliratkozókat, a kommenteket és az üzeneteket, amiket tőletek kapok!
Imádlak titeket! <3

Jó olvasást! :))

"Csak mert még nincs meg a herceged, nem jelenti azt, hogy nem vagy hercegnő." ~ Zayn Malik

Tíz perc múlva már a közeli parkban futottam, amit úgy mellesleg nem is ismertem...

Nem tudom, hogy történhetett.... Én nem vagyok olyan, aki elsőre megadja magát. Ezt az is bizonyítja, hogy még nem létesítettem komolyabb testi kapcsolatot egy ellenkező nemű egyeddel sem...

Én mindig azt tartottam módinak, ha jól megismeri egymást a két ember, és csak utána történik köztük komolyabb dolog...

Míg gondolkoztam, már vagy fél órája futottam. Elfáradtam, ezért leültem egy padra és rágyújtottam. Ennyit az egészséges életről!

- Sejtettem, hogy itt leszel- szólalt meg mögöttem valaki. Kicsit deja vu érzésem támadt, attól függetlenül, hogy más helyen voltam, és más személy szólított meg.

- Szia Zayn- köszöntem neki. Miközben leült mellém, köszönés képen adott egy puszit az arcomra.

- Láttalak elrohanni. Bementem Harry-ékhez megkérdezni, hogy miért siettél el...

- Elmondták?- kérdeztem egy nagy slukk után.

- Először csak annyit mondtak, hogy futni mész, de utána Louis mondta, hogy Harry egy barom volt, és akkor összevesztek. Viszont nem válságos közöttük a helyzet.
- Értem- bólintottam egyet.
- Mit csinált Harry?- kérdezte óvatosan.
- Semmi rosszat. Túl gyors volt... Én nem...
- Oké. Nyugi- szakított félbe, és átölelt. Olyan más volt az ölelése... Nem olyan, mint amit a barátok szoktak...
A napokban elég sokat beszélgettem vele, de sosem úgy közeledett, mint Harry. Pedig az első találkozásunknál láttam valamit a szemében, amit most is, miután elengedett.
Valami nem stimmelt... És akkor jöttem rá...
- Miért?- kérdeztem tőle.
- Harry-nek nagyobb szüksége van egy lányra, mint nekem- vallotta be.
- Ezt honnan veszed?
- Ráférne már egy rendes barátnő. Mellesleg jól kijöttök egymással, és illetek is a másikhoz.
- Igazi barát vagy- mondtam, és átöleltem.- Nem csak neki- tettem hozzá.
- Nekem elég, ha boldog vagy!- mondta.
- Harry tudja?
- Nem. Sejtette, de hazudtam róla. Ne is beszéljünk erről...
- Oké.
- De tudd, én mindig itt leszek, ha egy barátra van szűkséged!
- Köszi Zayn. Hálás vagyok!
- Még maradsz, vagy visszajössz velem?- kérdezte és felállt mellőlem.
- Megyek- álltam föl én is.
Hanyagul átvetette a vállam fölött a kezét, és így gyalogoltunk hazafelé.
A kapuban megkérdezte, hogy bekísérjen-e Louis-ék lakásába, mire mondtam neki, hogy boldogulok egyedül is.
Félve nyitottam be a lakásba, ahol síri csend volt. A konyhapulton találtam egy üzenetet, amit Louis írt.
"Elmentünk vásárolni, mert Niall megevett szinte mindent. Hívj, ha hazaértél! Puszi Louis és Harry"
- Szia. Olvastam a leveled- szóltam bele a telefonba, amint felvette Louis.
- Szia. Szükséged van valamire?- kérdezte.
- Nincsen köszi.
- Hát jó. Ha hazaértünk csinálunk valami vacsit, hogy ne halj éhen.
- Igazán figyelmes vagy, hogy gondolsz rám.
- Ez a dolgom! Én vagyok felelős érted.
- Csak nem felnőttél Louis?- kérdezte a háttérben Harry.
- Te ne dumálj, hanem hozz egy kg répát!- parancsolt rá Louis.
- Hallom, te vagy az úr a háznál.
- Igen. Harry képtelen mindenre nélkülem.
- És mi lesz a vacsi?- tereltem.
- Rántott sajt, krumplipüré, meg zöldség.
- Király!
- Na lépek, mert Harry rossz fajta répucik között válogat.
- Oké. Puszi!- köszöntem el, ám ő azonnal kinyomott. Biztos súlyos helyzet alakult ki... Lehet, hogy Harry a fehér répákat nézegette...
Csengettek.
- Szia Lia- köszönt két puszival Eleanor, mikor kinyitottam az ajtót.
- Szia. Louis-ék vásárolni mentek.
- Addig pletykálhatunk! Hallottam itt leszel egy darabig.
- Már mindenki tudja?!- nevettem el magam.
- Azt hiszem Danielle-nek még nem mondta Liam...- gondolkodott el.
- Tényleg! Mi van vele? Hogy érzi magát kint?
- Azt mondta, hogy imádja, bár hiányzik neki a csapat.
- Nekem is hiányozna, pedig alig egy hete vagyok...
- Spontán kérdés!- szakított félbe.- Mi van közted és Harry között?
- Ez egy igen jó kérdés... Fogalmam sincsen...
- Hát az tuti, hogy bejössz neki. Már csak az a kérdés, hogy neked tetszik-e...
- Az igazat akarod hallani?
- Feltétlenül!
- Hát... Nem közömbös számomra... DE nem hinném, hogy nekem való... Túl pörgős az élete.
- Hozzá lehet szokni- mondta, és végig mutatott magán.- Én vagyok rá az élő példa, hogy működik.
- Nem tudom... Én mindig is szerettem láthatatlan maradni.
- Majd segítek hozzászokni.
- Köszi- mondtam és rámosolyogtam.
- Megjöttünk!- kiabált Louis.
- A nappaliban vagyunk!- szóltam neki.
- Vagyunk?- dugta be a fejét, a helységbe.
- Szia BooBear- köszönt neki Eleanor mosolyogva.
- Miért nem ezzel kezdted?- nézett rám Louis, és letámadta a mellettem ülő lányt.

38.rész

Boldogan látom, hogy vannak új olvasóim.
Köszönöm mindenkinek! [Tudom, hogy unalmas, de igaz! :'))]


- Elfáradtam- dőlt be mellém.
- Nekem meg fáj a hátam- panaszkodtam én is.
- Mit tanultál?- kérdezte.
- Mindent- adtam a rövid választ.
- Azok a régi szép sulis idők...- mondta úgy, mintha legalább 70 éves lenne.
- Most sajnálni kéne téged?
- Nem ártana- mondta, és a szoba sarkába dobta a hozzá legközelebbi füzetemet.
- Na, ne dobáld!- szóltam rá, ám én is magam mellé dobtam az összeset, ami az ágyon volt, a laptopomat pedig az éjjeli szekrényre tettem.

- Mit csináljunk?- kérdeztem, miközben hasra fordultam.
- Esetleg megmasszírozhatnál- nézett rám angyali arccal.
- Persze, azonnal...- mondtam szem forgatva.
- Utána én is kezelésbe veszlek- nézett rám könyörgően.
- Na jó! De csak, mert nem tudok ellenállni a nézésednek.
- Hahah... Jó tudni, hogy így rá tudlak venni bármire.
- Ne hidd, hogy ez mindig be fog válni...
- Pedig jó lenne- mormolta az orra alatt, én pedig úgy csináltam, mintha nem hallottam volna.
- Tessék?
- Semmi. Semmi.
- Akkor jó! Na vedd le a pólódat arról az Adonisz testedről- mondtam neki sóhajtva.
- Már vetkőztetsz?- kérdezte féloldalas mosollyal.
Nem válaszoltam.
Törökülésbe ült, hogy le tudja venni a ruhadarabot, én pedig bementem a fürdőbe a testápolójáért, ami a tükör melletti polcon volt.
- Honnan tudtad, hogy hol van?- nézett rám furán.
- Míg elmentetek, végigkutattam a házat- mondtam neki a hazugságot.
- Oké...- mondta, és közben úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Látnotok kellett volna az arcát abban a pillanatban...
- Nyugi. Semmi ilyenről szó sincs, csak jó megfigyelő vagyok- vallottam be az igazat nevetve.
- Sejtettem, hogy nem olyan vagy- válaszolt, és hasra vágta magát.
- Még nem ismersz eléggé...- súgtam halkan a fülébe, miután ráültem a dereka és a feneke közti részre, így teljesen a hátához simultam.
- Ne kínozz!- szólt rám. A hátára nyomtam egy kis testápolót.- Ez hideg!- visított fel.
- Igazán férfias vagy- jegyeztem meg.
- Bizonyítsak?- kérdezte perverzen, és a kezét végigsimította a combomon.
Nem mondom, hogy nem remegtem bele...
- Hűtsd le magad nagy bika! A végén még elhagyod a szarvaidat...
Tehát elkezdtem masszírozni, és gondoltam jól esik neki, mivel néha elég nagyokat nyögött... Egyszer-kétszer felkuncogtam. Hogy tud ilyen hangokat kiadni?!
- Mi olyan vicces kicsi lány?
- Nem lényeges.
- Hát jó...- mondta és tovább élvezte a kényeztetést.
- Készen vagy!- csaptam a hátára bő fél óra múlva. Addig teljes csönd honolt a szobában, sőt még a lakásban is.
Isten tudja, hogy Louis hol írtja mások agysejtjeit a vicceivel...
- Isteni kezeid vannak! Más területen is kipróbálnám...
- Harry, ne legyél ennyire kiéhezve. Vagy ha már nem bírsz magaddal, szedj fel valakit!
- Milyen harapós vagy ma...- jegyezte meg, miután leszálltam róla, és szembefordult velem.
- Mert nem szeretem, ha egy pasi, a nagy szájával akar megszerezni...- mondtam ki kerek-perec a dolgokat.
Eddig még vicces volt a folyamatos perverzkedés, de egy idő után fárasztó, idegesítő, és a legvégső esetben visszataszító. Jelentem ő még csak a fárasztó zónában volt, de mivel kedvelem, jobbnak láttam az elején leállítani.
- Te jössz- mondta egy perces hallgatás után.
Levettem a pólómat, és hasra feküdtem.
- Szabad?- kérdezte, mikor a melltartóm kapcsánál volt a keze.
- Igen- mondtam nyugodtan.
Kikapcsolta azt, majd óvatosan kibújtam belőle, hogy minél kevesebbet lásson belőlem.
Mivel nagyon feszült volt a hangulat -nem csak azért, mert félmeztelenül feküdtem alatta-, meg kellett szólalnom.
- Sajnálom. Nem akartalak megbántani.
- Semmi baj. Igazad van!- mondta és adott egy puszit a nyakamra.
Kirázott a hideg.. Nem azért, mert nem esett jól... Sőt... Nagyon is jó volt!
Mivel az epres illatú testápolóm az éjjeliszekrényen volt, levette onnan és nyomott pár pöttyöt belőle, a hátamra.
Először gyengéden kezdett el masszírozni, majd folyamatosan lett erősebb a kézmozdulata.
Mikor elért egy fájó pontot, felszisszentem.
- Bocsánat- mondta halkan, és megpuszilta a szisszenésemet kiváltó helyet, a hátamon.
Ekkor már annyira ellazultam, hogy alig bírtam kinyögni valamit... Vagyis semmi nem jött ki a számon.
Gondolom felbátorodott, és a masszírozás helyett végigpuszilta a gerincem vonalát, mire jólesően felnyögtem.
Hirtelen megfordított, és gyengéden megcsókolt, így kezdetét vette a nagy nyelvharc.
- Megjöttem répácskáim!- rontott be Louis a szobába.
Ő csak annyit láthatott, hogy Harry fölöttem támaszkodik, rajtam pedig nincsen felső, illetve a takaró van köztem és Harry között.
Na most ebből mindenki egyet szokott leszűrni, ami Louis-nak is sikerült...
- Ezer bocsi! Nem tudtam, hogy kis répát csináltok!- mondta és azonnal bezárta az ajtót.
Ekkor kaptam észbe, hogy pontosan mit is csináltunk Harry-vel.
Egymásra néztünk, majd elkaptuk egymásról a tekintetünket, ő pedig leszállt rólam.
- Én elmegyek futni- jelentettem ki, és a takarót magamra tekerve kivettem az egyik bőröndből a futóruhám, és a fürdőben átöltöztem.

Q&A és 37.rész

Gáspár Regina (lelkes rajongó):
Szia. :D
Nagyon ügyes vagy és imádom a blogod! :D Amúgy, hogy jött ez a történet? Mikor lesz folytatása? Már nagyon várom a kövi részt! :D Neked ki a kedvenced? :D Nem tudod, hogy hogyan lehet megszerezni Harryt? <3 <3
Köszi. :D

Válasz tőlem:
Szia!
Komolyan nagyon örülök, hogy sokaknak tetszik a blogom!
Rengeteg blogot láttam, és hát, hogy őszintén bevalljam, nem sok nyerte el a tetszésem.., de persze voltak nagyon jók is köztük! Így gondoltam kezdek egy olyat, amibe bele tudom én is élni magam, és tetszeni is fog a Directioner-eknek.
Ha minden igaz, akkor most már láthatod is. :)
Nekem nincs kedvencem, mindegyiküket imádom, de mégis Harry-hez húz a szívem leginkább... Szóval mondhatjuk, hogy Harry (és a többiek kicsit -hajszálnyit- lemaradva utána)!
Azt én is szeretném tudni, de ha sikerült összeállítani a varázsfőzetet, akkor feltétlenül szólok nektek! :)) <3


Itt a rész is:

- Holnapra van valami programod?- kérdezte teljesen szokványos hangon, mikor megállt előttem. Pont előttem! Ahh... Utálom!
- Öhh nincsen. Maximum át kell nézzek pár anyagot- mondtam, miközben próbáltam nem előre figyelni, hiszen akkor még gondolkodni sem tudnék...
- Nekünk egykor lesz egy interjúnk- mondta még mindig előttem.
- Akkor amíg nem vagytok itt, tanulok.
- Szuper!- villanyozódott fel hirtelen, és beugrott mellém az ágyba. Végre...

- Miért vagy ilyen zavarban?
- Még kérded?- néztem rá hitetlenkedve, mire elnevette magát.
Komolyan hihetetlenül pimasz... De meg kell mondjam, nagyon aranyos.
Emellett mindig tudja, hogy hogyan vágjon vissza. Szóval miután meg tudtam állni, hogy ne ugorjak rá, befeküdtem mellé az ágyba miután átvettem a kényelmes, de egyszerű pizsamámat.
Még nem tudtam aludni, mert ugye délután kipihentem magamat. Elvettem az éjjeliszekrényről a MacBook-omat és válaszoltam az email-ekre, amiket kaptam.
Harry hamar elkezdett szuszogni mellettem. Hirtelen felindulásból megragadtam a telefonomat, és csináltam róla egy képet, amit fel is tettem a közösségi oldalra... Kölcsön kenyér visszajár!
Azonnal tök sokan kedvencnek jelölték, illetve retweet-elték. Sőt még trend is lett belőle: "#GoodNightHarry" címen.
Néhányan írtak gyűlölködő megjegyzéseket hozzá, sőt sokan kérdezték, hogy pontosan mit is keresek én este, az alvó Harry Styles mellett.
Hupsz! Ez eszembe sem jutott. De hát semmi nem történt közöttünk...
Még egy kicsit gépeztem, de hamar meguntam és elálmosodtam, így nyugovóra tértem.

Reggel megint csak Louis-ra ébredtünk. Most éppen a zenecsatornát hallgatta max. hangerőn, és arra énekelt. Mellesleg a WMYB ment...
Igen, már kezdem bepótolni a lemaradásomat, így ezt a számot is sikeresen memorizáltam.
Harry halkan elkezdett morogni, majd ez a morgás átalakult dúdolásba.
- Jó reggelt!- köszönt nekem, amint felém fordult. Ezt a köszöntést még egy arcra puszival is megtoldotta.
- Neked is!- mosolyogtam rá.
- Elnyomta az arcodat a párna- mondta, miközben visszamosolygott.
- A tiédet is!
Miután Louis sikerrel járt a felébresztésünkkel, lementünk reggelizni. Abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és a többiek is leültek velünk enni. Niall elől szinte azonnal eltűnt az étel.
Zayn hirtelen felpattant, és bejelentette, hogy már fél 12 van, de még nem kezdett el készülődni. Persze erre a többiek is azonnal felkapták a fejüket, és elindultak összeszedni magukat...
Mi Tinával leültünk a TV elé, és bekapcsoltuk azt. Éppen a Spongyabob indult.
- Készen álltok?- kérdezte a mély férfi hang a TV-ből.
- Igen is Kapitány!- mondtam úgy, mint egy ötéves.
- Hangosabban!- mondta a TV.
- Igen is Kapitány!- mondtam teljes átéléssel, de közben Harry is csatlakozott hozzám.
Tina felvont szemöldökkel nézett minket, mi pedig énekeltük a dalt. Az túlzás, hogy én énekeltem, de próbálkozni csak szabad...
- Imádom- mondta Harry a szám végén.
- Én is- válaszoltam, és akkor kezdődött.
- Pisisek!- szólt oda Tina, majd felállt a kanapéról és kiment. Mondani sem kell, azonnal lepisszegtük, amint megszólalt.
Végignéztük, ám akkorra már mindenki a nappaliban volt teljesen felöltözve. Harry-n pedig csak egy alsógatya volt. Mivel a fiúk dühösen néztek rá, elindult a szobája felé, miközben húzott maga után.
- Én ehhez minek kellek?- kérdeztem.
- Míg elmegyek tusolni, kikészítesz nekem valami ruhát? Sosem tudok választani- mondta, és kinyitotta előttem a szekrényét.
- De nem is abban adsz interjút, amibe mész...
- Kint sok fotós van- adta a számára evidens választ.
- Siess!- mondtam neki, majd elmélyedtem a szekrényben.
Hamar kész is lett.
- Jé, nem is tudtam, hogy van ilyen pólóm- mondta csodálkozva, miután felvette a ruhadarabot.
- Látod mikre vagyok képes?!
- Inkább érezném...- kacsintott rám.
- Költői kérdés volt- mondtam rosszallóan.
- Gyertek már!- kiabált nekünk Niall.
- Hagyd, még lenyomnak egy menetet- viccelődött Louis. Persze ezt úgy tette, hogy mi is halljuk...
Már mindenki az előszobába tömörült, és minket vártak. Vagyis csak Harry-t.
Elbúcsúztunk tőlük Tinával, és elindultak. Tina is otthagyott, mondván, hogy ő találkozik Amandával.
Nagyon nem akartam tanulni, de muszáj volt...
Mondjuk az nem nagyon nevezhető tanulásnak, amit én művelek, de inkább így, mint sehogy...
Szóval, elfoglaltam Harry szobáját. A laptopomat az ágyra tettem, megnyitottam a YouTube-ot, és rákattintottam az első számra. Míg az ment, megkerestem a tancuccaimat. Vagy négy könyvet és hat füzetet vettem elő, amiből tanulni kéne...
Elterpeszkedtem a nagy franciaágyon, és elkezdtem átnézni az anyagokat, közben pedig zenét hallgattam.
Vagy három órája ülhettem a könyvek és a füzetek fölött, mikor rákattintottam egy One Direction számra. Mint az később kiderült, az egy összeszerkesztett videó volt.
- Ennyire hiányoztam?- kérdezte az ajtón belépő Harry, aki pont rálátott a gép képernyőjére.
- Már meg is érkeztetek?
- Igen- mondta és bevonult a fürdőbe. Gyorsan visszajött, ekkor már egy tréning alsóban, és abban a pólóban, amibe elment.

36.rész

Köszönöm, az eddigi támogatásokat, és a megjegyzéseket! :))
Arra gondoltam, hogy E-Mail-ben kérdezhetnétek tőlem a történetről, és válaszolnék rájuk az oldalon.
Gondolom mindenkinek van pár kérdése... ;)
Ha akartok, itt van a két címem:
fly.szerkesztoseg@gmail.com
ritzfanni2@gmail.com








- Styles!- toltam el magamtól, mikor már a toppom alatt járt a keze.
- Te tehetsz róla! Ha az előbb nem egy szál anyagban rohangáltál volna előttem...
- Oké. Mostantól figyelek, hogy kellő mennyiségű ruha legyen rajtam.
- Amúgy tetszett...- mosolygott rám féloldalasan.
- Elhiszem mennyire- forgattam meg a szemeim.
Kopogtak.
- Kértek teát?- nyitotta résnyire az ajtót Louis.
- Én nem, köszi- válaszoltam neki Harry alól.
- Én sem- mondta Harry.
Louis visszacsukta az ajtót.
- Nem baj, ha alszom egy kicsit?- kérdeztem Harry-t.
- Dehogy is! Addig elfoglalom magam- mondta és az ölébe vette a MacBook-ját.
Bebújtam a takaró alá, és Harry felé fordultam, aki nagyon koncentrált a gépre. Pár perc után már húztam is a lóbőrt.
Arra ébredtem, hogy megszólalt Harry telefonja. Nem nyitottam ki a szememet, mert reméltem, hogy vissza tudok aludni.
- Szia anya!- szólt bele halkan Harry, miután felvette.- Nem zavarsz... Leila alszik... Nem... Egy hónapig itt lesz... Az apja elutazott... Igen... Majd még beszélünk... Én is szeretlek... Szia!
A rövid beszélgetés után letette a telefont, és tovább nyomta a billentyűzetet.
Teljesen meglepett, hogy az anyukája tud rólam. Mármint nem hiszem, hogy minden futókalandjáról felvilágosítja őt. Nem tudtam tovább aludni... Lassan elkezdtem mocorogni, majd kinyitottam a szememet.
- Jó reggelt Csipkerózsika!- köszönt, és egy puszit nyomott a számra.
- Mennyi az idő?
- Nyolc óra.
- Három órát aludtam?- csodálkoztam el.
- Igen. Olyan édes voltál, hogy nem akartalak felébreszteni.
Nem válaszoltam, csak nyújtózkodtam egy nagyot, és felültem mellé.
- Mi a helyzet a nagyvilágban?- kérdeztem tőle, a képernyőre nézve, amin a Twitter volt megnyitva.
- Semmi különös. Be akarsz lépni?- kérdezte, miközben felém nyújtotta a gépet.
- Hagyd csak! Nekem is van- mondtam, és kivettem az egyik bőröndömből a saját MacBook-omat.
Bekapcsoltam és megkértem Harry-t, hogy üsse be a WiFi-jük jelszavát.
Beléptem a két legismertebb közösségi oldalra.
Az első amit megláttam, hogy megint trend lett a nevem... Mi a fene?!
- Ez nem tetszik- mutogattam a képernyő azon felére, ahol láttam a nevem.
- Nézd meg az én oldalam!- mondta mosolyogva.
- Tudtam, hogy a te kezed van a dologban!- mondtam neki, mikor megláttam magamról a képet, ahogy alszom... Két órája tette fel.
- Nem hagyhattam ki!
- Amúgy egész jó lett- mondtam, miután minden egyes szögből megnéztem a képet.- Két óra alatt milyen sok követőm lett...
- És sok üzeneted- kémlelte a képernyőt.- Letiltsam az üzeneteket? Akkor csak azoktól kapnál, akiket te is követsz.
- Benne vagyok, de akkor a többieket is bekövetem! Csak te és Louis vagytok fent nálam.
- Oké- helyeselt, és úgy tettem, ahogy mondtam.
Mikor végeztem, odaadtam neki a kütyüt, hogy állítsa be.
- Kész is!- adta vissza a gépet.
Még egy darabig kockultunk, majd lementünk a konyhába, mivel megéheztünk.
Csináltunk magunknak egy-egy szalámis melegszendvicset, és felmentünk Harry szobájába. Megettünk, mire Harry kijelentette, hogy elmegy fürödni. Mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, visszamentem a két tányérral a konyhába, és elmosogattam őket.
Visszamentem, és egy perc múlva kijött a fürdőből egy szál alsógatyában.
Szóval most ezt direkt csinálja?! Lehet, azt akarja, hogy ugyan azt érezzem, amit ő akkor, mikor csak egy törölköző volt rajtam...
Hát elérte a hatást, az tuti!

35.rész

Gratulálok a Go1Den Ticket nyertesének! Sok pletykát hallok/látok róla...
Az az igazság, hogyha akárki más nyerte volna meg, ugyan ezeket a támadásokat kapná... :$
Hát egy a lényeg, hogy egy (+2) magyar kimehet a srácok koncertjére! (Csak ne hozzon szégyent ránk... Just sayin'!)
No mindegy!
Itt az új rész! :))
Sok puszi, Fly.


- Aggódtunk érted- szólalt meg az illető.
- Minden oké- mondtam, miközben az elkenődött sminkemet próbáltam eltüntetni a kézfejemmel.
- Nem úgy néz ki.
- Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt keress?- néztem rá.
- Tina felhívott. Ő ottmaradt az apukáddal, engem pedig elküldött érted.
Néma csend telepedett ránk, amit hamar meg is törtem.
- Utálok sírni! És ez a második alkalom, hogy előtted teszem...
- Engem nem zavar- vont vállat, és megsimogatta az arcomat. Mondanom sem kell, hogy tiszta fekete lett a keze... Ennyit a szemceruzáról!
Elég furcsa látvány lehettünk mi ketten... Még világos volt, így aki elment mellettünk, az annyit látott, hogy van egy lány, aki teljesen elázott, és mellette ül egy teljesen beöltözött alak, akinek kb csak a szeme látszik ki.
- Haza vigyelek?- kérdezte.
- Nem akarok vele találkozni.
- Akkor hozzám megyünk. Nem akarom, hogy megfázz. Teljesen eláztál.
Nem válaszoltam, csak elindultunk a kocsija felé. Immáron nem áztam, mert fölém tartotta az esernyőjét.
- Tiszta víz lesz a kocsid. Nem akarom tönkretenni az ülést- mondtam már a Range Rover előtt.
- Ne hülyéskedj!
- Komolyan mondtam.
- Szállj be, vagy én tuszkollak be!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké.
- Na végre!- mondta mikor beültem mellé. Feltekerte a fűtést, és elindultunk hozzá.
Nagyon kínosan éreztem magam. Megvan neki a saját gondja, nélkülem is... És gondolom
lenne más dolga is azon kívül, hogy velem van elfoglalva.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak mikor megérkeztünk, mondta, hogy menjek be, és fürödjek le, ő meg addig elhozza a cuccaimat. Szóval ki sem szállt az autóból, hanem azonnal indult is.
Louis nyitott nekem ajtót, aki szerintem tudott mindenről. Nem kérdezett semmit, csak beengedett, és mondta, hogy Harry ágyára tett ki nekem törölközőt.
Komolyan nagyon hálás vagyok nekik!
A szobában felkaptam a türit, és célba vettem a fürdőt. Levetkőztem és beálltam a kádba. Nagyon jól esett a forró víz, amit magamra engedtem, és kimondottam imádom Harry tusfürdőjének az illatát. Vagy negyed órát állhattam ott, mikor kopogást hallottam a fürdőszoba ajtaján.
- Igen?- kérdeztem, miközben elzártam a vizet. Kiléptem a kádból, és magamra tekertem a törölközőt.
- Minden rendben?- kérdezte Harry kintről.
- Igen- mondtam, és kimentem a szobájába.
Mondanom sem kell, csak úgy falt a tekintetével, hiszen csak egy fehér anyag volt rajtam. A bőröndjeim az ajtóba voltak állítva. Megkerestem a tréning alsóm, és hozzá egy toppot, na meg fehérneműt... Miután mindent előszedtem, visszamentem a fürdőbe, és felvettem a ruhadarabokat.
- Bocsánat a maiért- mondtam, mikor befeküdtem mellé az ágyba.
- Ne kérj bocsánatot. Semmi nem történt- mondta, és fölém hajolt, majd óvatosan megcsókolt.
Nagyon nem értem, hogy mi van közöttünk. Pár napja azt mondtam, hogy nem akarok a játékszere lenni, most pedig nyálcserét folytatunk... De komolyan! Valaki magyarázza már el nekem a helyzetet!
Ilyen könnyen megadtam volna magam? Nem hiszem, hogy így le tud venni a lábamról egy srác...

34.rész

Köszönöm a kedves szavakat a hozzászólóktól, illetve azoktól, akik Facebbok-on írnak nekem! <3
Innentől saját készítésű ruhakollekciók lesznek benne... Ha tetszik, és vinni akarod, előtte szólj nekem! :))



Másnap arra keltünk, hogy Louis becsapódott közénk. Harry-vel egyszerre nyögtünk fel, mivel szorosan egymás mellett voltunk, és így nem tudott rendesen közénk férkőzni.
- Jó reggelt hátalvók!- üvöltött a fülünkbe.
- Lehetne jobb is- válaszoltam, miközben a fejemre húztam a takarót.
- Aludni akarok!- jelentette ki Harry, miközben Louis-t lökdöste le magáról.
- Milyen morcosak vagytok...- jegyezte meg, majd kimet a szobából.
- Meg fogom szívatni szerdán- mondtam Harry-nek, és összeborzoltam a haját.
- Én benne vagyok- mondta, és a haját igazgatta, bár nem járt sok sikerrel.
- Haza tudsz vinni?- kérdeztem tőle, miután kikeltünk az ágyból és felöltöztünk (természetesen külön).
- Igen. Este elmenjek értetek?- kérdezte a konyhába menetel közben.
- Azt megköszönném! Nem szeretnék négy bőrönddel idesétálni.
- Annyi cuccot hozol?- kerekedtek ki a szemei.
- Igen. Egy hónap sok idő...
- Akkor csinálok helyet a szekrényemben neked.
- Köszi, de nem szükséges. Tudok bőröndből élni.
Louis csinált nekünk reggelit. Persze meg akart viccelni minket, de nem sikerült neki, mivel Harry észrevette, hogy répát akar tenni a kajánkba. Remélem többet nem csinál nekem Louis reggelit... Felvettük Tinát, és elindultunk hazafelé. Harry kitett minket a házunk előtt, majd továbbhajtott.
Apa bőröndjei már az előszobában voltak, ő pedig a nappaliban ült a laptopjával a kezében. Köszöntünk egymásnak, és leültünk mellé.
- Tényleg nem bánod, hogy ott leszünk a fiúknál?- kérdezte Tina.
- Nem. Kedvesnek tűnnek, és nincs más lehetőség.
- Igaz. Hánykor indulsz?- kérdeztem.
- Hatra kell a reptérre érni. Elkísértek?
- Igen. Csak akkor adj pénzt taxira.
- Rendben. A bankkártyádat meg feltöltöttem- mondta nekem.
- Köszi, de így is sok pénz van rajta...
- Tudom, de egy hónapra megyek. Gondoltam jobb, ha van tartalék.
Komolyan... Mikor lett apa ilyen bőkezű és engedékeny? Világ életében szorosan tartotta a gyeplőt, most meg hirtelen megváltozott. Valami van a dologban... Érzem...
Gyorsan összepakoltuk Tinával a bőröndjeinket és mivel apa mondta, hogy elmegyünk

ebédelni, így átöltöztem. Mondjuk nem vittem túlzásba.
A kései ebéd alatt jól elbeszélgettünk apával, ám éreztem, hogy valamit el akar mondani nekünk...
- Lányok!- kezdte el, mikor a főételt kaptuk ki.
- Igen?- kérdeztük Tinával egyszerre.
- Én is nehezen tettem túl magam azon ami történt, de továbbléptem- mondta egyre halkabban a végét.
- Mi?-kérdeztem vissza.
- Randizgatok valakivel- vallotta be.
- MI?- kérdeztem még dühösebben.
- Leila, nekem is nehéz- mondta apa nyugtatás képen. Hát nem sikerült neki!
- Ez most komoly?- fakadtam ki.
- Igen- hajtotta le a fejét.
- Elment az étvágyam!- csaptam le az asztalra a szalvétát, ami az ölemben volt addig. Felkaptam a táskámat, és kirohantam az étteremből. Nem érdekelt, hogy hányan néznek meg, és az sem igazán hatott meg, hogy szakadt az eső. Az utóbbinak igazán örültem, mert  így legalább nem volt feltűnő, hogy sírok.
Nagyon fájt. Miért tette?! Szerette anyát... Elárulta és engem is! Ezernyi dolog cikázott a fejemben.
Igazából nem is figyeltem, hogy merre megyek. Szerencsére a lábam jó helyre vitt... A kedvenc parkomba. Nem túl nagy, és ezáltal nem is olyan híres. Kevesen vannak, és mindig szabad az én padom. Tizenhárom éves lehettem, mikor felfedeztem ezt a helyet. Akkor vesztem össze először Dorothy-val, és annyira bántott a dolog, hogy elmenekültem otthonról.
Mivel a telefonom megállás nélkül csörgött, kikapcsoltam, és beledobtam a táskámba. Egyedül Tina tudja, hogy hová szoktam elbújni.
Mondtam már, hogy nem szeretem, ha sírni látnak?! Egyedül anya, Tina és Dorothy látott eddig engem így. Na meg egyszer Harry...
Elővettem a cigis dobozomat, és rágyújtottam. Nehéz megállni...
Vagy fél órát lehettem már ott, mikor valaki leült mellém.

33.rész

Köszönöm az eddigi szavazatokat/hozzászólásokat!
Mint már sokszor elmondtam, sokat jelent nekem minden nemű visszajelzés (akár jó, akár rossz).
Nagyon jó nektek írni, és imádom, a reakciótokat, amit egyes történések váltanak ki belőletek! :)) <3



- Hol voltatok galambocskáim?- kérdezte felénk fordulva.
- Niall-nél- válaszoltunk egyszerre.
- De nagy az egyetértés.
- Mit terveztél estére?- kérdezte Harry Louis-t.
- Folytathatnánk azt, amit tegnap elkezdtünk- kacsintott rá.
- Most hárman leszünk- jegyezte meg Harry.
- Akkor majd bepótoljuk máskor- szontyolodott el Louis.
- Tulajdonképpen miről is van szó?- szólaltam meg.
- Ne akard azt tudni!- vigyorgott rám Louis.
- Filmezünk?- kérdezte a másik jómadár...
- Oké. Mit nézzünk meg?- kérdeztem.
- Mit szólsz egy kis horrorhoz?- vetette fel a kérdést Louis.
- Az nem jó, mert akkor nem tudsz egyedül aludni- mondta neki Harry.
- Majd átmegyek valakihez- vont vállat.
- Csak ne akarj az éjszaka közepén közénk feküdni- mondta Harry.
- Veled alszom?- kérdeztem.
- Igen.
Elkezdtük nézni "A Kör"-t. Komolyan, a fiúknak miért jó az, ha a lányok félnek? Oké, azt értem, hogy ezáltal közelebb tudnak kerülni az ellenkező nemhez, de azt máshogy is elérhetnék...
A huszadik percnél megszólalt Louis telefonja, mire felsikított. Nem csodálom. Én is megijedtem volna, ha a farzsebemben megszólal a telefon. Miután felvette a készüléket, és beleszólt az illető, azonnal kifújta a levegőt. Megkönnyebbült, hogy nem azt hallja, hogy: "Hét nap múlva meghalsz!".
Vagy nem akart minket zavarni, vagy már most elege volt a filmből, de kijelentette, hogy elvonul a szobájába és nézhetjük nélküle tovább. Harry állítása szerint befosott, és fönt felhívja Eleanor-t, hogy ne a filmre gondoljon.
Harry elővett egy takarót, amit ránk terített. Ő elterpeszkedve ült, én meg törökülésben mellette. Megnyomta a "play" gombot, és a film ment tovább. Egy kis idő után kényelmetlenné vált a póz, ezért elkezdtem helyezkedni, közben le sem vettem a szemem a TV-ről. Harry időközben átvetette a kezét a vállamon.
- Remélem nem vagytok horror függők- mondtam a film végén, és bevackoltam magam szorosan mellé, mivel fáztam.
- Nem.
- Louis még El-el beszélget?
- Szerintem igen.
- Álmos vagy?- kérdezte mikor ásítottam egy nagyot.
- Kicsit.
- Adjak törölközőt, meg valami pólót?
- Köszi. Az jól jönne.
Felmentünk az emeletre, Harry szobájába. Bementem a fürdőjébe, miután odaadta a szükséges dolgokat. Letusoltam. Fáradt voltam. Nagyon hosszú és eseménydús napom volt.
Harry is használatba vette a fürdőt utánam. Leültem az ablak felőli oldalra -mert tudtam, hogy ő a másik oldalon alszik-, lenémítottam a telefonomat, és jólesően bedőltem az ágyba. Azonnal el is aludtam, így nem tudtam megvárni Harry-t.

32.rész

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, de sok dolgom volt... :$

Remélem még azért olvassátok!
Köszönöm a 8 rendszeres olvasót, és köszönöm, hogy van aki mindig ír nekem hozzászólást. Nagyon jól esik!
Thank you!

- Tudom!- elővette a mélyhűtőből a dobozt és adott hozzá kanalat.
- Te nem eszel?- néztem rá, hiszen csak egy kanál volt elővéve.
- Nem- mondta, és leült velem szembe. Elkezdtem enni, majd mikor láttam, hogy nagyon néz, a szájába nyomtam egy adagot.
- Köszi- mondta teli szájjal.
- Szívesen máskor is!- vigyorogtam rá.
- Máskor ne, mert szét fog fagyni a torkom.
- Ohh.. És majd nem tudsz dalolni, te dalos pacsirta.
- Vigyáznom kell!
- Oké. Akkor nem kapsz többet!- vontam vállat, és tovább faltam.
Mikor úgy éreztem, hogy nem fér belém több, felálltam és betettem a mosogatógépbe a kanalat a többi mosatlan közé, míg Harry a fagyit tette vissza a helyére. Elkezdett csörögni a telefonom. Bementem a nappaliba, hiszen ott hagytam még délután. Megnéztem a kijelzőt, és apa volt. A digitális órára akadt a tekintetem, a képernyő sarkán.
Tíz óra öt perc... Végem van!
- Szia apa!
- Szia. Merre vagy?
- Harry-nél. Tina is velem van- tettem hozzá azonnal.- Remélem nem haragszol.
- Nem. Jó, hogy együtt vagytok. Ki tudnál hangosítani?
- Egy perc, csak éppen kezet mos- mondtam neki, és elkezdtem szaladni Niall lakása felé.
Berontottam az ajtón, és kihangosítottam a telefont.
- Itt is van- mondtam apának. Köszöntek egymásnak, de Tina értetlenül nézett rám. Harry -aki utánam jött- órájára mutattam. Megnézte az időt, majd eltátogott egy káromkodást.
- Szóval. Van egy rossz hírem. Hívtak New York-ból, és el kell utazzak.
- De hisz ez jó hír!- mondta neki Tina.
- Egy hónapra kell menjek.
- Mennyire?- kérdeztük egyszerre Tinával.
Azt már megszoktuk, hogy egy-egy hétre elmegy, de hogy egy hónapra...
- Magammal vinnélek titeket, de nem lehet. Meg az iskolából sem hiányozhattok annyit.
- És akkor mi lesz?- kérdeztem.
- Nagyapátokra gondoltam, de neki ott a farm. A másik nagyszülők, meg nem zárhatják be a boltot.
- Nem hagyhatják ott. Egyikük sem- értettem vele egyet.
De akkor mi lesz?! Apának muszáj elutaznia az üzleti utakra, hisz ő az egyik főnök. Nélküle el sem mennek...
- Mi szívesen bébiszitterkednénk- ajánlotta fel magát Harry.
Mellkason böktem.
"Most mi van?" tátogott.
Nem tudtam válaszolni, mert apa megtette helyettem.
- Ha más nem jut eszünkbe, akkor lehet, hogy élnék a lehetőséggel.
- Most komoly, hogy öt fiúra bíznál minket?- hitetlenkedtem.
- Igen. Találkoztam már velük, és jó benyomást keltettek rám.
- És mikor indulsz pontosan?- tudakolta Tina.
- Holnap délután.
- Olyan hamar?-kérdeztem.
- Igen. Remélem ráérnek a srácok.
- Szerintem maximum két-három napig nem leszünk itthon, mikor Svédországba megyünk stúdiózni. De, ha annyit kimaradhatnak a lányok, akkor jöhetnek is- vázolta Harry a helyzetet.
- Annyi még belefér- mondta apa.
- Nem fogunk zavarni?- kérdeztem komolyan Harry-re nézve.
- Nem ajánlottam fel volna, ha baj lenne- mondta és nyomott egy puszit a számra.
- Na akkor indulunk haza- mondta Tina a telefonba.
- Maradhatnak?- kérdezte Niall és Harry egyszerre.
- Igen. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok!- mondta apa, és kinyomta a telefont, miután mi is elbúcsúztunk tőle.
- Bocsi, hogy megzavartam a randit- néztem Tinára és Niall-re bocsánatkérően.
- Semmi baj. Már vacsora közben Amanda hívott. Szegényt kinyomtam- mondta Tina.
- Hát további jó szórakozást- mondta Harry, és elkezdett kihúzni Niall lakásából.
Visszamentünk az övébe, ahol már Louis a TV előtt ült.

31.rész

Sziasztok! Itt is van a 31.rész!
Remélem nem gond, ha megkérlek titeket, hogy írjatok megjegyzést a rész alá. Persze ez nem kötelező, csak jól esne pár hozzászólás...
bocsi, hogy rövidre sikeredett! :$
Jó olvasást! :)) <3









- Én is kedvellek!- mondtam miután elváltunk egymástól.
Örültem, hogy nem mondta ki azt a bizonyos "SZ" betűs szót. Korai lenne! Túl korai...
- Oda fog égni a kaja- mondtam még mindig a szájába.
- Nem érdekel!
- De éhes vagyok!- panaszkodtam.
- Elrontod a pillanatot- mondta rosszallóan.
- Nem tehetek róla!
- Miért nem ettél?
- Ahh... Még kérj számon...
- Azt csinálom.
- Hülye gyerek!
- Öt perc és készen van.
- Annyit csak kibírok...
Elővett két tányért és evőeszközöket, majd megterített az asztalon. Már a terítés is jól nézett ki...
- Kész is van!- vette ki a sütőből a kaját.
- Jól néz ki.
- Remélem ízleni is fog- mondta és leültünk az asztalhoz. Kitettünk a tányérunkra egy-egy adagot, hogy hűljön egy kicsit ki.
- Mikorra kell hazaérjél?
- Tízre. Tinának kell akkorra, és apa megkért, hogy ellenőrizzem.
- Ilyen szigorú?
- Nem az, csak félt minket.
Még folytattuk a beszélgetést. Mikor kellőképpen kihűlt a vacsora, akkor elkezdtünk enni.
- Ez isteni! Kitől tanultad?- szólaltam meg az első falat után.
- Családi recept. Nagyon titkos!
- Mostantól hozzád fogok járni, ha lasagna-t akarok enni.
- Szívesen látlak- mondta mosolyogva.- A vendégszobát fel tudom ajánlani, ha esetleg nem tudsz az evés után felkelni.
- Annyira nem tudok sokat enni. Viszont Tina... Ha a kajáról van szó, ő már ott is van.
- Olyan mint Niall.
- Niall elég csendes, kivéve mikor nevet, vagy mit csinál... Tina pedig sokat tud pofázni- vontam le a következtetést.
- Érdekesen nevet, de hozzá lehet szokni.
- Remélem- mondtam mosolyogva.
Tényleg nagyon finom volt, és vettem még egy adagot.
- Még, hogy nem tudsz sokat enni...
- Nem tudtam megállni- vontam vállat és elégedetten hátradőltem a székemen.
- Van desszert is!- mondta úgy, mint aki nagyon csábítani akar...
- És mi az?- villanyozódtam fel.
- Én!- vágta rá.
- Komolyan?- kezdtem el fintorogni, ami nem nagyon tetszett neki.
- Nem... Fagyi. Szereted?
- Ez milyen kérdés?! Mond, hogy van epres!
- Van!
- Imádlak!

30.rész

Bocsánat, hogy tegnap nem tettem részt!
:$
Viszont itt van a legújabb rész! Juhúú!
Have fun! :)) <3





- Már megszoktuk- eszmélt föl először Harry.
- Hát akkor jó szórakozást nektek!- vigyorgott ránk, és amilyen gyorsan jött, úgy is ment el.
- Szóval, hol is tartottunk?- kérdezte Harry felém fordulva, így az orrunk összeért.
- Ott, hogy vacsorát csinálsz- válaszoltam neki.
- Én nem így emlékszem...- kezdett el kötekedni.
- Örülj, hogy már az első randi előtt volt csók. Nem is egy...
- Oké. Értettem!- emelte fel a kezeit, és elkezdte csinálni a vacsorát. Már vagy fél órája ténykedett, mikor meguntam az üldögélést.
- Tudok valamit segíteni?- kérdeztem már mellette állva. Éppen a sütőbe tette be a tepsit.
- Nem. Most már csak várnunk kell. Kérsz bort?
- Még szép!
Na igen, szeretek inni, de persze mértékkel. Elővett a vitrinből két boros poharat, és egy vörösbort is a hűtőből. Miután felbontotta azt, elkezdtünk beszélgetni. Ő a konyhaasztalnak támaszkodott, én meg a pultra ültem újra, így pont egymással szemben voltunk.
- Dorothy és Will együtt vannak?- kérdezte, mikor a barátok témához értünk.
- Nem, de nem közömbösek egymás számára.
- És Nick-nek van barátnője?
- Nincsen. Nagyon sokat jár fociedzésre, ahová persze Will is jár. A szabad idejüket, meg velünk töltik. Minden lány oda van értük a suliban, de őket csak a sport érdekli. De fogadni mernék, hogy fél éven belül egy Casanova lesz mindkettő.... És neked, hogy jut időd a barátaidra?- kérdeztem és belekortyoltam a boromba.
- A régi sulis baráttokkal csak e-mailben tartom a kapcsolatot, mivel nem tudok mindig hazautazni, meg már mindenki egyetemre/fősulira jár. És vannak azok, akikkel az XFactor alatt ismerkedtem meg. Néhányukkal hetente elmegyek valahová, ha az időm engedi. Plusz még itt vannak négyen- utalt a banda többi tagjára.
- Zsúfolt egy élet...
- Az... De nagyon szeretem csinálni!
- A nővéreddel jól kijöttök?
- Igen. Imádjuk egymást. Mondjuk régebben rendesen adtunk a másiknak...
- El tudom képzelni. Biztos elnyomás alatt éltél.
- Úgy nézek én ki, mint aki hagyja magát?
- Igen?!
- Nagyon vicces vagy Lia...
- Tudom- vágtam rá azonnal és belekortyoltam újra a boromba.
- És ti, Tinával mindig is egy hullámhosszon voltatok?
- Dehogy!- nevettem fel.- Ő mindig is az a lányos lány volt.
- És te?
- Én inkább a fiúkkal voltam/vagyok jóban. Az egyetlen igazi barátnőm az Dorothy. Oké, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mindig melegítőbe és XL-es pulcsiban nyomulok. Mellesleg imádom a magassarkút és a divatot. De meglátásom szerint a fiúk sokkal jobbak havernak, mit a lányok.
- Fejtsd ki- mondta, miközben fürkészően nézett rám.
- A lányok kétszínűek és irigyek, míg a fiúk kimondják amit gondolnak. Nem jó pofiznak  és nem beszélnek egyfolytában ki más fiúkat. Mondjuk, ha a lányok modellek mellméretéről beszélnek, akkor Do-val félrevonulunk.
- Szép vagy, okos vagy, és még jó barátokat is választasz...
- Ahh Harold, fogd be!
- Miért? Csak az igazat mondtam...
Kiittam a poharamból a vörös nedűt, lepattantam a pultról. Odamentem Harry-hez, az üvegért.
- Ingyen nem adom- dugta el a háta mögé azt, miközben pimaszul mosolygott.
- Naaa- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Ez nem ér!
- Dehogynem!- mondtam és adtam egy puszit a szájára.
- Nem elég!- túrt a hajamba.
- Ne légy telhetetlen!
- Könnyű azt mondani...
- Mert szerinted nekem nem nehéz?!
- Akkor miért nem engeded?
- Mert nem vagyok játékszer Styles!- vetettem be a legelbűvölőbb mosolyomat, majd óvatosan beleharaptam az ajkába.
- Szemét vagy!- mondta halkan.
- Mondj valami újat- súgtam.
- Kedvellek!- súgta vissza és óvatosan megcsókolt. Most nem vad volt, hanem olyan érzéki...

29.rész

Itt is van a következő rész!
Jó olvasást nektek!
*Fly* :)) <3


Nem is volt olyan szörnyű, mint ahogy gondoltam. Persze láttam nem is egy utálkozó megjegyzést, de elfogadták, hogy barátok vagyunk.
Kijelenthetem, hogy debütáltam a nagyközönség előtt!...
- Jó voltál!- mondta elismerően Zayn, és közben megveregette a vállamat.
- Köszi. Viszont szerdán már suli. Az még érdekes lesz...
- Bakker... Te iskolába jársz?- kérdezte kitágult szemekkel Louis.
- Igen. 10-es vagyok.
- 16 éves vagy?- ámult el még jobban Louis.
- Nem. 18 leszek. Eleve most járnám a 12-et, csak Párizsban laktunk.
- Nem értem...- mondta Louis újra.
- Félig francia- világosította fel Harry.
- De sajnos szerdán vége a tavaszi szünetnek.
- Hahaha! Kelhetsz korán!- nevetett ki Louis.
- Még egy mukkanás, és minden nap hétkor az én hívásomra fogsz ébredni!
- Befogtam!- emelte fel a kezeid védekezés képen.
- Lia neve trend lett!- közölte Liam, a nem éppen az adott témához kapcsolódó megjegyzését.
- Hogy mi?- kérdeztem vissza. Erre Zayn szó szerint a pofámba nyomta a laptopot.
- Ahh... Nem akartam ekkora felhajtást- mondtam.
- Mi vagy te?- kérdezte fintorogva Louis. Na eddig tartott az, hogy befogta...
- Ember?!- kérdeztem vissza.
- Egy olyan ember, aki nem szereti, ha pár percig a világ közepe- egészített ki Harry.
Mikor ismert meg ennyire? Igaz sokat beszéltünk, de nem gondoltam, hogy tényleg érdekelte...
- Mi már itt sem vagyunk!- húzta föl Zayn Liam-et a kanapéról.
- Én meg átmegyek Zaynhez- pattant fel Louis is.
Egy percen belül, már csak mi ketten voltunk Harry-vel a lakásban.
- Mit akarsz csinálni?- kérdezte, miközben a laptopot kivette a kezemből, amit még Zayn tett oda.
- Szerintem én haza megyek.
- Itt akarsz hagyni egyedül?- kérdezte legörbült szájjal.
- Végül is, még csak hét óra van. Ha akarod, egy picit maradhatok.
- Oké!- lett vidám az arca újra.- Nézünk filmet?
- Tőlem...- vontam vállat és kényelembe helyeztem magam a nagy kanapén.
Betett valamit, lekapcsolta a lámpát, és leült mellém. Mivel a lábaim útban voltak neki, felemelte és az ölébe tette azokat.
Valami nagyon unalmas film volt. Se ő, se én nem arra figyeltünk. Harry a lábamat kezdte el simogatni a huszadik perc körül, én meg az arcát fürkésztem. Látszólag ő a filmet nézte, de hirtelen felém fordult, én meg hihetetlen gyorsasággal fordultam a TV felé.
- Unatkozom- kezdte el a gatyám szárát piszkálni.
- Én is. Nem jó a film.

- Csinálunk vacsorát?- villant fel a feje fölött a lámpa. [szerk.: igaz Dottya?! és itt a kép is. :))]
- Igen. Te csinálod, én meg nézlek.
- És mit óhajt a kisasszony?- kérdezte, miközben felhúzott a kanapéról.
- Mindegy. A lényeg, hogy ne haljak meg ételmérgezésben- húztam az agyát.
- Azt hiszed nem tudok főzni?
- Igen...

- Na akkor most bebizonyítom az ellenkezőjét! Csak figyelj!- vágott *challenge accepted* fejet.
- Le sem veszem rólad a szemeimet!- mondtam, miközben felültem a pultra, így pont beláttam az egész konyhát.
- Lasagna jó lesz?
- Tökéletes. Az egyik kedvencem- válaszoltam neki. Előszedett néhány hozzávalót, majd kiment a konyhából. Egy perc múlva megjelent pár gyertyával a kezében. Letette az asztalra és meggyújtotta őket, majd a lámpa fényét lejjebb vette.
- Mi ez a romantikus hangulat Styles?- néztem rá félig felhúzott szemöldökkel.
- Első randi?!- hangzott el a kérdés szerű válasz.
- Kb. két órája jelentettük ki, hogy csak barátok vagyunk.
- Tudom, de sokat gondolkoztam az elmúlt két órában- jött közelebb hozzám, mivel elég messze volt.
- Min?
- Rajtunk.
- Feláldoznád a barátságunkat?
- Valld be, hogy ez azért mégis csak több, mint egy szimpla barátság. A barátok nem csinálják ezt- mondta és végigsimította a mutatóujját az arcomon, majd a hüvelykujját a számon. Pont egy szintben voltam vele, így nem kellett a szintkülönbséget megoldani.
Elvesztünk egymás tekintetében. Az ujja még mindig az alsó ajkamat simította.
Akaratlanul is a szájára tévedt a tekintetem, amit gondolom jelnek vett, és elkezdett óvatosan közeledni, majd a homlokát az enyémnek támasztotta. Fél percig nézhettük így egymást, mikor megcsókolt.
Teljesen kikapcsoltam...
Normál esetben nem tettem volna sosem ilyet -már mint első randin-, de a lábaimat átfontam a dereka körül, és úgy húztam magamhoz még közelebb, miközben a kezemmel a hajába túrtam.
- Itt hagytam a telefonomat- rontott be a konyhába Louis.- Ohh bocsánat, ha megzavartam valamit- nézett ránk. Mi Harry-vel még mindig egymást öleltük.

28.rész

Sziasztok!
Itt is van az új rész.
A következőt min. 3-om megjegyzés után teszem föl! Just sayin'!
Jó szórakozást nektek!
I love you all! :)) <3
*Fly*








- Hello! Jöttél átvenni a Répa-Díjat?- köszöntött Louis, immáron a lakásuk ajtajában.
- Hello! Mi is az pontosan?
- Egy díj- válaszolta igazán lényegre törően.
- Köszi. Ki lettem segítve.
- Szívesen máskor is!- mondta, és fütyörészve bement a konyhába. Hát rendben...
- Már itt is vagy?- kérdezte Harry, aki akkor sétált le az emeletről.
- Úgy tűnik- mondtam még az ajtóban állva.
- Szerintem menjünk be a nappaliba- mondta, mire bólintottam.
- Szóval... Miért is vagyok itt?
- Mert ide jöttél a két szép lábaddal- ült le mellém a kanapéra Louis.
- Itt vagyunk!- jelent meg Liam és Zayn.
- Ha nem baj, Niall nem jön, mert randija van- mondta Zayn.
- Ezt eddig is tudtuk és nem akartuk zavarni őket- mondta Liam.
- Elmondaná nekem valaki, hogy miért vagyok itt?- zavartam meg a beszélgetésüket, az előbb már feltett kérdésemmel.
Mindenki összenézett valakivel, majd Harry-n akadt meg a tekintetünk, Harry-nek meg rajtam. Louis megfogta az egyik kezemet...
- Mivel Louis-tól kaptál egy Répa-Díjat, és ezt közhírré tette, már mindenki tudja, hogy ismersz minket. Legalábbis azt hitték, hogy csak őt, de ez megváltozott akkor, amikor felhívtalak. Azt akartam mondani, hogy ne beszélj rólunk, de a haverod, már el is mondta a beszélgetésünk előtt, hogy én vagyok az- kezdte el Harry.
- Igen- értettem vele egyet.
- És gondolom üzeneteket is kaptál- folytatta.
- Hová akartok kilyukadni?- néztem körbe a szobában, ahol néma csend uralkodott.
- Mi csak nem akartuk, hogy egyedül menj ezen keresztül- szólalt meg Liam.
- Min?- kérdeztem értetlenül.
- Lépj be!- tolta Liam elé a laptopot Zayn.
- És most?- tettem fel még egy kérdést.
- Twitcam-ozni fogunk- válaszolt Louis.
- Már megint?!- váltottam szenvedő stílusra.
- El is hiszem, hogy lefárasztottak...- jegyezte meg Zayn, a többiek meg bólogattak.
- Ti is láttátok?- kerekedtek ki a szemeim.
- Igen. Az volt a délutáni elalvós mese- válaszolta Louis.
- Szerintem édes volt, ahogy kínosan érezted magad.
- Kösz Harry. Ettől most jobban érzem magam...- forgattam meg a szemeimet.
- Tíz perc és kezdünk!- jelentette ki Liam.
- Amúgy ez nekem minek is jó?- tudakoltam meg.
- Látják a fanok, hogy haver vagy és nem lover- adta a választ Zayn.
- Kérdésekre kell válaszolni?
- Igen. Elmeséljük, hogy egy dedikáláson futottunk össze- válaszolt Harry.
- És mi van, ha rákérdeznek, hogy fan vaagyok-e?
- Azt mondod majd, hogy a visszafogottabb típus- mondta Liam.
- Remélem beveszik...
- Nyugi. Írtunk pár papírra kérdéseket, amit tuti feltesznek majd. Természetesen a válasz is ott van alatta- mutatott Zayn egyet.
- A billentyűre tesszük őket, hogy ne legyen olyan feltűnő- folytatta Louis.
- Látom felkészültetek... Paul mit szólt?
- Azt, hogy előbb-utóbb úgy is kiderült volna, hogy van velünk plusz egy-két fő... Szóval nem volt mérges- mosolygott rám biztatóan Harry.
- Kezdés kevesebb, mint egy perc múlva- tájékoztatott minket Liam.
- Hello Directioners! Hogy vagytok?
- VAS HAPPENIN'?- kiáltott fel hirtelen mögöttem Zayn. A szívbaj jött rám...