Q&A és 37.rész

Gáspár Regina (lelkes rajongó):
Szia. :D
Nagyon ügyes vagy és imádom a blogod! :D Amúgy, hogy jött ez a történet? Mikor lesz folytatása? Már nagyon várom a kövi részt! :D Neked ki a kedvenced? :D Nem tudod, hogy hogyan lehet megszerezni Harryt? <3 <3
Köszi. :D

Válasz tőlem:
Szia!
Komolyan nagyon örülök, hogy sokaknak tetszik a blogom!
Rengeteg blogot láttam, és hát, hogy őszintén bevalljam, nem sok nyerte el a tetszésem.., de persze voltak nagyon jók is köztük! Így gondoltam kezdek egy olyat, amibe bele tudom én is élni magam, és tetszeni is fog a Directioner-eknek.
Ha minden igaz, akkor most már láthatod is. :)
Nekem nincs kedvencem, mindegyiküket imádom, de mégis Harry-hez húz a szívem leginkább... Szóval mondhatjuk, hogy Harry (és a többiek kicsit -hajszálnyit- lemaradva utána)!
Azt én is szeretném tudni, de ha sikerült összeállítani a varázsfőzetet, akkor feltétlenül szólok nektek! :)) <3


Itt a rész is:

- Holnapra van valami programod?- kérdezte teljesen szokványos hangon, mikor megállt előttem. Pont előttem! Ahh... Utálom!
- Öhh nincsen. Maximum át kell nézzek pár anyagot- mondtam, miközben próbáltam nem előre figyelni, hiszen akkor még gondolkodni sem tudnék...
- Nekünk egykor lesz egy interjúnk- mondta még mindig előttem.
- Akkor amíg nem vagytok itt, tanulok.
- Szuper!- villanyozódott fel hirtelen, és beugrott mellém az ágyba. Végre...

- Miért vagy ilyen zavarban?
- Még kérded?- néztem rá hitetlenkedve, mire elnevette magát.
Komolyan hihetetlenül pimasz... De meg kell mondjam, nagyon aranyos.
Emellett mindig tudja, hogy hogyan vágjon vissza. Szóval miután meg tudtam állni, hogy ne ugorjak rá, befeküdtem mellé az ágyba miután átvettem a kényelmes, de egyszerű pizsamámat.
Még nem tudtam aludni, mert ugye délután kipihentem magamat. Elvettem az éjjeliszekrényről a MacBook-omat és válaszoltam az email-ekre, amiket kaptam.
Harry hamar elkezdett szuszogni mellettem. Hirtelen felindulásból megragadtam a telefonomat, és csináltam róla egy képet, amit fel is tettem a közösségi oldalra... Kölcsön kenyér visszajár!
Azonnal tök sokan kedvencnek jelölték, illetve retweet-elték. Sőt még trend is lett belőle: "#GoodNightHarry" címen.
Néhányan írtak gyűlölködő megjegyzéseket hozzá, sőt sokan kérdezték, hogy pontosan mit is keresek én este, az alvó Harry Styles mellett.
Hupsz! Ez eszembe sem jutott. De hát semmi nem történt közöttünk...
Még egy kicsit gépeztem, de hamar meguntam és elálmosodtam, így nyugovóra tértem.

Reggel megint csak Louis-ra ébredtünk. Most éppen a zenecsatornát hallgatta max. hangerőn, és arra énekelt. Mellesleg a WMYB ment...
Igen, már kezdem bepótolni a lemaradásomat, így ezt a számot is sikeresen memorizáltam.
Harry halkan elkezdett morogni, majd ez a morgás átalakult dúdolásba.
- Jó reggelt!- köszönt nekem, amint felém fordult. Ezt a köszöntést még egy arcra puszival is megtoldotta.
- Neked is!- mosolyogtam rá.
- Elnyomta az arcodat a párna- mondta, miközben visszamosolygott.
- A tiédet is!
Miután Louis sikerrel járt a felébresztésünkkel, lementünk reggelizni. Abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és a többiek is leültek velünk enni. Niall elől szinte azonnal eltűnt az étel.
Zayn hirtelen felpattant, és bejelentette, hogy már fél 12 van, de még nem kezdett el készülődni. Persze erre a többiek is azonnal felkapták a fejüket, és elindultak összeszedni magukat...
Mi Tinával leültünk a TV elé, és bekapcsoltuk azt. Éppen a Spongyabob indult.
- Készen álltok?- kérdezte a mély férfi hang a TV-ből.
- Igen is Kapitány!- mondtam úgy, mint egy ötéves.
- Hangosabban!- mondta a TV.
- Igen is Kapitány!- mondtam teljes átéléssel, de közben Harry is csatlakozott hozzám.
Tina felvont szemöldökkel nézett minket, mi pedig énekeltük a dalt. Az túlzás, hogy én énekeltem, de próbálkozni csak szabad...
- Imádom- mondta Harry a szám végén.
- Én is- válaszoltam, és akkor kezdődött.
- Pisisek!- szólt oda Tina, majd felállt a kanapéról és kiment. Mondani sem kell, azonnal lepisszegtük, amint megszólalt.
Végignéztük, ám akkorra már mindenki a nappaliban volt teljesen felöltözve. Harry-n pedig csak egy alsógatya volt. Mivel a fiúk dühösen néztek rá, elindult a szobája felé, miközben húzott maga után.
- Én ehhez minek kellek?- kérdeztem.
- Míg elmegyek tusolni, kikészítesz nekem valami ruhát? Sosem tudok választani- mondta, és kinyitotta előttem a szekrényét.
- De nem is abban adsz interjút, amibe mész...
- Kint sok fotós van- adta a számára evidens választ.
- Siess!- mondtam neki, majd elmélyedtem a szekrényben.
Hamar kész is lett.
- Jé, nem is tudtam, hogy van ilyen pólóm- mondta csodálkozva, miután felvette a ruhadarabot.
- Látod mikre vagyok képes?!
- Inkább érezném...- kacsintott rám.
- Költői kérdés volt- mondtam rosszallóan.
- Gyertek már!- kiabált nekünk Niall.
- Hagyd, még lenyomnak egy menetet- viccelődött Louis. Persze ezt úgy tette, hogy mi is halljuk...
Már mindenki az előszobába tömörült, és minket vártak. Vagyis csak Harry-t.
Elbúcsúztunk tőlük Tinával, és elindultak. Tina is otthagyott, mondván, hogy ő találkozik Amandával.
Nagyon nem akartam tanulni, de muszáj volt...
Mondjuk az nem nagyon nevezhető tanulásnak, amit én művelek, de inkább így, mint sehogy...
Szóval, elfoglaltam Harry szobáját. A laptopomat az ágyra tettem, megnyitottam a YouTube-ot, és rákattintottam az első számra. Míg az ment, megkerestem a tancuccaimat. Vagy négy könyvet és hat füzetet vettem elő, amiből tanulni kéne...
Elterpeszkedtem a nagy franciaágyon, és elkezdtem átnézni az anyagokat, közben pedig zenét hallgattam.
Vagy három órája ülhettem a könyvek és a füzetek fölött, mikor rákattintottam egy One Direction számra. Mint az később kiderült, az egy összeszerkesztett videó volt.
- Ennyire hiányoztam?- kérdezte az ajtón belépő Harry, aki pont rálátott a gép képernyőjére.
- Már meg is érkeztetek?
- Igen- mondta és bevonult a fürdőbe. Gyorsan visszajött, ekkor már egy tréning alsóban, és abban a pólóban, amibe elment.

36.rész

Köszönöm, az eddigi támogatásokat, és a megjegyzéseket! :))
Arra gondoltam, hogy E-Mail-ben kérdezhetnétek tőlem a történetről, és válaszolnék rájuk az oldalon.
Gondolom mindenkinek van pár kérdése... ;)
Ha akartok, itt van a két címem:
fly.szerkesztoseg@gmail.com
ritzfanni2@gmail.com








- Styles!- toltam el magamtól, mikor már a toppom alatt járt a keze.
- Te tehetsz róla! Ha az előbb nem egy szál anyagban rohangáltál volna előttem...
- Oké. Mostantól figyelek, hogy kellő mennyiségű ruha legyen rajtam.
- Amúgy tetszett...- mosolygott rám féloldalasan.
- Elhiszem mennyire- forgattam meg a szemeim.
Kopogtak.
- Kértek teát?- nyitotta résnyire az ajtót Louis.
- Én nem, köszi- válaszoltam neki Harry alól.
- Én sem- mondta Harry.
Louis visszacsukta az ajtót.
- Nem baj, ha alszom egy kicsit?- kérdeztem Harry-t.
- Dehogy is! Addig elfoglalom magam- mondta és az ölébe vette a MacBook-ját.
Bebújtam a takaró alá, és Harry felé fordultam, aki nagyon koncentrált a gépre. Pár perc után már húztam is a lóbőrt.
Arra ébredtem, hogy megszólalt Harry telefonja. Nem nyitottam ki a szememet, mert reméltem, hogy vissza tudok aludni.
- Szia anya!- szólt bele halkan Harry, miután felvette.- Nem zavarsz... Leila alszik... Nem... Egy hónapig itt lesz... Az apja elutazott... Igen... Majd még beszélünk... Én is szeretlek... Szia!
A rövid beszélgetés után letette a telefont, és tovább nyomta a billentyűzetet.
Teljesen meglepett, hogy az anyukája tud rólam. Mármint nem hiszem, hogy minden futókalandjáról felvilágosítja őt. Nem tudtam tovább aludni... Lassan elkezdtem mocorogni, majd kinyitottam a szememet.
- Jó reggelt Csipkerózsika!- köszönt, és egy puszit nyomott a számra.
- Mennyi az idő?
- Nyolc óra.
- Három órát aludtam?- csodálkoztam el.
- Igen. Olyan édes voltál, hogy nem akartalak felébreszteni.
Nem válaszoltam, csak nyújtózkodtam egy nagyot, és felültem mellé.
- Mi a helyzet a nagyvilágban?- kérdeztem tőle, a képernyőre nézve, amin a Twitter volt megnyitva.
- Semmi különös. Be akarsz lépni?- kérdezte, miközben felém nyújtotta a gépet.
- Hagyd csak! Nekem is van- mondtam, és kivettem az egyik bőröndömből a saját MacBook-omat.
Bekapcsoltam és megkértem Harry-t, hogy üsse be a WiFi-jük jelszavát.
Beléptem a két legismertebb közösségi oldalra.
Az első amit megláttam, hogy megint trend lett a nevem... Mi a fene?!
- Ez nem tetszik- mutogattam a képernyő azon felére, ahol láttam a nevem.
- Nézd meg az én oldalam!- mondta mosolyogva.
- Tudtam, hogy a te kezed van a dologban!- mondtam neki, mikor megláttam magamról a képet, ahogy alszom... Két órája tette fel.
- Nem hagyhattam ki!
- Amúgy egész jó lett- mondtam, miután minden egyes szögből megnéztem a képet.- Két óra alatt milyen sok követőm lett...
- És sok üzeneted- kémlelte a képernyőt.- Letiltsam az üzeneteket? Akkor csak azoktól kapnál, akiket te is követsz.
- Benne vagyok, de akkor a többieket is bekövetem! Csak te és Louis vagytok fent nálam.
- Oké- helyeselt, és úgy tettem, ahogy mondtam.
Mikor végeztem, odaadtam neki a kütyüt, hogy állítsa be.
- Kész is!- adta vissza a gépet.
Még egy darabig kockultunk, majd lementünk a konyhába, mivel megéheztünk.
Csináltunk magunknak egy-egy szalámis melegszendvicset, és felmentünk Harry szobájába. Megettünk, mire Harry kijelentette, hogy elmegy fürödni. Mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, visszamentem a két tányérral a konyhába, és elmosogattam őket.
Visszamentem, és egy perc múlva kijött a fürdőből egy szál alsógatyában.
Szóval most ezt direkt csinálja?! Lehet, azt akarja, hogy ugyan azt érezzem, amit ő akkor, mikor csak egy törölköző volt rajtam...
Hát elérte a hatást, az tuti!

35.rész

Gratulálok a Go1Den Ticket nyertesének! Sok pletykát hallok/látok róla...
Az az igazság, hogyha akárki más nyerte volna meg, ugyan ezeket a támadásokat kapná... :$
Hát egy a lényeg, hogy egy (+2) magyar kimehet a srácok koncertjére! (Csak ne hozzon szégyent ránk... Just sayin'!)
No mindegy!
Itt az új rész! :))
Sok puszi, Fly.


- Aggódtunk érted- szólalt meg az illető.
- Minden oké- mondtam, miközben az elkenődött sminkemet próbáltam eltüntetni a kézfejemmel.
- Nem úgy néz ki.
- Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt keress?- néztem rá.
- Tina felhívott. Ő ottmaradt az apukáddal, engem pedig elküldött érted.
Néma csend telepedett ránk, amit hamar meg is törtem.
- Utálok sírni! És ez a második alkalom, hogy előtted teszem...
- Engem nem zavar- vont vállat, és megsimogatta az arcomat. Mondanom sem kell, hogy tiszta fekete lett a keze... Ennyit a szemceruzáról!
Elég furcsa látvány lehettünk mi ketten... Még világos volt, így aki elment mellettünk, az annyit látott, hogy van egy lány, aki teljesen elázott, és mellette ül egy teljesen beöltözött alak, akinek kb csak a szeme látszik ki.
- Haza vigyelek?- kérdezte.
- Nem akarok vele találkozni.
- Akkor hozzám megyünk. Nem akarom, hogy megfázz. Teljesen eláztál.
Nem válaszoltam, csak elindultunk a kocsija felé. Immáron nem áztam, mert fölém tartotta az esernyőjét.
- Tiszta víz lesz a kocsid. Nem akarom tönkretenni az ülést- mondtam már a Range Rover előtt.
- Ne hülyéskedj!
- Komolyan mondtam.
- Szállj be, vagy én tuszkollak be!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké.
- Na végre!- mondta mikor beültem mellé. Feltekerte a fűtést, és elindultunk hozzá.
Nagyon kínosan éreztem magam. Megvan neki a saját gondja, nélkülem is... És gondolom
lenne más dolga is azon kívül, hogy velem van elfoglalva.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak mikor megérkeztünk, mondta, hogy menjek be, és fürödjek le, ő meg addig elhozza a cuccaimat. Szóval ki sem szállt az autóból, hanem azonnal indult is.
Louis nyitott nekem ajtót, aki szerintem tudott mindenről. Nem kérdezett semmit, csak beengedett, és mondta, hogy Harry ágyára tett ki nekem törölközőt.
Komolyan nagyon hálás vagyok nekik!
A szobában felkaptam a türit, és célba vettem a fürdőt. Levetkőztem és beálltam a kádba. Nagyon jól esett a forró víz, amit magamra engedtem, és kimondottam imádom Harry tusfürdőjének az illatát. Vagy negyed órát állhattam ott, mikor kopogást hallottam a fürdőszoba ajtaján.
- Igen?- kérdeztem, miközben elzártam a vizet. Kiléptem a kádból, és magamra tekertem a törölközőt.
- Minden rendben?- kérdezte Harry kintről.
- Igen- mondtam, és kimentem a szobájába.
Mondanom sem kell, csak úgy falt a tekintetével, hiszen csak egy fehér anyag volt rajtam. A bőröndjeim az ajtóba voltak állítva. Megkerestem a tréning alsóm, és hozzá egy toppot, na meg fehérneműt... Miután mindent előszedtem, visszamentem a fürdőbe, és felvettem a ruhadarabokat.
- Bocsánat a maiért- mondtam, mikor befeküdtem mellé az ágyba.
- Ne kérj bocsánatot. Semmi nem történt- mondta, és fölém hajolt, majd óvatosan megcsókolt.
Nagyon nem értem, hogy mi van közöttünk. Pár napja azt mondtam, hogy nem akarok a játékszere lenni, most pedig nyálcserét folytatunk... De komolyan! Valaki magyarázza már el nekem a helyzetet!
Ilyen könnyen megadtam volna magam? Nem hiszem, hogy így le tud venni a lábamról egy srác...

34.rész

Köszönöm a kedves szavakat a hozzászólóktól, illetve azoktól, akik Facebbok-on írnak nekem! <3
Innentől saját készítésű ruhakollekciók lesznek benne... Ha tetszik, és vinni akarod, előtte szólj nekem! :))



Másnap arra keltünk, hogy Louis becsapódott közénk. Harry-vel egyszerre nyögtünk fel, mivel szorosan egymás mellett voltunk, és így nem tudott rendesen közénk férkőzni.
- Jó reggelt hátalvók!- üvöltött a fülünkbe.
- Lehetne jobb is- válaszoltam, miközben a fejemre húztam a takarót.
- Aludni akarok!- jelentette ki Harry, miközben Louis-t lökdöste le magáról.
- Milyen morcosak vagytok...- jegyezte meg, majd kimet a szobából.
- Meg fogom szívatni szerdán- mondtam Harry-nek, és összeborzoltam a haját.
- Én benne vagyok- mondta, és a haját igazgatta, bár nem járt sok sikerrel.
- Haza tudsz vinni?- kérdeztem tőle, miután kikeltünk az ágyból és felöltöztünk (természetesen külön).
- Igen. Este elmenjek értetek?- kérdezte a konyhába menetel közben.
- Azt megköszönném! Nem szeretnék négy bőrönddel idesétálni.
- Annyi cuccot hozol?- kerekedtek ki a szemei.
- Igen. Egy hónap sok idő...
- Akkor csinálok helyet a szekrényemben neked.
- Köszi, de nem szükséges. Tudok bőröndből élni.
Louis csinált nekünk reggelit. Persze meg akart viccelni minket, de nem sikerült neki, mivel Harry észrevette, hogy répát akar tenni a kajánkba. Remélem többet nem csinál nekem Louis reggelit... Felvettük Tinát, és elindultunk hazafelé. Harry kitett minket a házunk előtt, majd továbbhajtott.
Apa bőröndjei már az előszobában voltak, ő pedig a nappaliban ült a laptopjával a kezében. Köszöntünk egymásnak, és leültünk mellé.
- Tényleg nem bánod, hogy ott leszünk a fiúknál?- kérdezte Tina.
- Nem. Kedvesnek tűnnek, és nincs más lehetőség.
- Igaz. Hánykor indulsz?- kérdeztem.
- Hatra kell a reptérre érni. Elkísértek?
- Igen. Csak akkor adj pénzt taxira.
- Rendben. A bankkártyádat meg feltöltöttem- mondta nekem.
- Köszi, de így is sok pénz van rajta...
- Tudom, de egy hónapra megyek. Gondoltam jobb, ha van tartalék.
Komolyan... Mikor lett apa ilyen bőkezű és engedékeny? Világ életében szorosan tartotta a gyeplőt, most meg hirtelen megváltozott. Valami van a dologban... Érzem...
Gyorsan összepakoltuk Tinával a bőröndjeinket és mivel apa mondta, hogy elmegyünk

ebédelni, így átöltöztem. Mondjuk nem vittem túlzásba.
A kései ebéd alatt jól elbeszélgettünk apával, ám éreztem, hogy valamit el akar mondani nekünk...
- Lányok!- kezdte el, mikor a főételt kaptuk ki.
- Igen?- kérdeztük Tinával egyszerre.
- Én is nehezen tettem túl magam azon ami történt, de továbbléptem- mondta egyre halkabban a végét.
- Mi?-kérdeztem vissza.
- Randizgatok valakivel- vallotta be.
- MI?- kérdeztem még dühösebben.
- Leila, nekem is nehéz- mondta apa nyugtatás képen. Hát nem sikerült neki!
- Ez most komoly?- fakadtam ki.
- Igen- hajtotta le a fejét.
- Elment az étvágyam!- csaptam le az asztalra a szalvétát, ami az ölemben volt addig. Felkaptam a táskámat, és kirohantam az étteremből. Nem érdekelt, hogy hányan néznek meg, és az sem igazán hatott meg, hogy szakadt az eső. Az utóbbinak igazán örültem, mert  így legalább nem volt feltűnő, hogy sírok.
Nagyon fájt. Miért tette?! Szerette anyát... Elárulta és engem is! Ezernyi dolog cikázott a fejemben.
Igazából nem is figyeltem, hogy merre megyek. Szerencsére a lábam jó helyre vitt... A kedvenc parkomba. Nem túl nagy, és ezáltal nem is olyan híres. Kevesen vannak, és mindig szabad az én padom. Tizenhárom éves lehettem, mikor felfedeztem ezt a helyet. Akkor vesztem össze először Dorothy-val, és annyira bántott a dolog, hogy elmenekültem otthonról.
Mivel a telefonom megállás nélkül csörgött, kikapcsoltam, és beledobtam a táskámba. Egyedül Tina tudja, hogy hová szoktam elbújni.
Mondtam már, hogy nem szeretem, ha sírni látnak?! Egyedül anya, Tina és Dorothy látott eddig engem így. Na meg egyszer Harry...
Elővettem a cigis dobozomat, és rágyújtottam. Nehéz megállni...
Vagy fél órát lehettem már ott, mikor valaki leült mellém.

33.rész

Köszönöm az eddigi szavazatokat/hozzászólásokat!
Mint már sokszor elmondtam, sokat jelent nekem minden nemű visszajelzés (akár jó, akár rossz).
Nagyon jó nektek írni, és imádom, a reakciótokat, amit egyes történések váltanak ki belőletek! :)) <3



- Hol voltatok galambocskáim?- kérdezte felénk fordulva.
- Niall-nél- válaszoltunk egyszerre.
- De nagy az egyetértés.
- Mit terveztél estére?- kérdezte Harry Louis-t.
- Folytathatnánk azt, amit tegnap elkezdtünk- kacsintott rá.
- Most hárman leszünk- jegyezte meg Harry.
- Akkor majd bepótoljuk máskor- szontyolodott el Louis.
- Tulajdonképpen miről is van szó?- szólaltam meg.
- Ne akard azt tudni!- vigyorgott rám Louis.
- Filmezünk?- kérdezte a másik jómadár...
- Oké. Mit nézzünk meg?- kérdeztem.
- Mit szólsz egy kis horrorhoz?- vetette fel a kérdést Louis.
- Az nem jó, mert akkor nem tudsz egyedül aludni- mondta neki Harry.
- Majd átmegyek valakihez- vont vállat.
- Csak ne akarj az éjszaka közepén közénk feküdni- mondta Harry.
- Veled alszom?- kérdeztem.
- Igen.
Elkezdtük nézni "A Kör"-t. Komolyan, a fiúknak miért jó az, ha a lányok félnek? Oké, azt értem, hogy ezáltal közelebb tudnak kerülni az ellenkező nemhez, de azt máshogy is elérhetnék...
A huszadik percnél megszólalt Louis telefonja, mire felsikított. Nem csodálom. Én is megijedtem volna, ha a farzsebemben megszólal a telefon. Miután felvette a készüléket, és beleszólt az illető, azonnal kifújta a levegőt. Megkönnyebbült, hogy nem azt hallja, hogy: "Hét nap múlva meghalsz!".
Vagy nem akart minket zavarni, vagy már most elege volt a filmből, de kijelentette, hogy elvonul a szobájába és nézhetjük nélküle tovább. Harry állítása szerint befosott, és fönt felhívja Eleanor-t, hogy ne a filmre gondoljon.
Harry elővett egy takarót, amit ránk terített. Ő elterpeszkedve ült, én meg törökülésben mellette. Megnyomta a "play" gombot, és a film ment tovább. Egy kis idő után kényelmetlenné vált a póz, ezért elkezdtem helyezkedni, közben le sem vettem a szemem a TV-ről. Harry időközben átvetette a kezét a vállamon.
- Remélem nem vagytok horror függők- mondtam a film végén, és bevackoltam magam szorosan mellé, mivel fáztam.
- Nem.
- Louis még El-el beszélget?
- Szerintem igen.
- Álmos vagy?- kérdezte mikor ásítottam egy nagyot.
- Kicsit.
- Adjak törölközőt, meg valami pólót?
- Köszi. Az jól jönne.
Felmentünk az emeletre, Harry szobájába. Bementem a fürdőjébe, miután odaadta a szükséges dolgokat. Letusoltam. Fáradt voltam. Nagyon hosszú és eseménydús napom volt.
Harry is használatba vette a fürdőt utánam. Leültem az ablak felőli oldalra -mert tudtam, hogy ő a másik oldalon alszik-, lenémítottam a telefonomat, és jólesően bedőltem az ágyba. Azonnal el is aludtam, így nem tudtam megvárni Harry-t.

32.rész

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, de sok dolgom volt... :$

Remélem még azért olvassátok!
Köszönöm a 8 rendszeres olvasót, és köszönöm, hogy van aki mindig ír nekem hozzászólást. Nagyon jól esik!
Thank you!

- Tudom!- elővette a mélyhűtőből a dobozt és adott hozzá kanalat.
- Te nem eszel?- néztem rá, hiszen csak egy kanál volt elővéve.
- Nem- mondta, és leült velem szembe. Elkezdtem enni, majd mikor láttam, hogy nagyon néz, a szájába nyomtam egy adagot.
- Köszi- mondta teli szájjal.
- Szívesen máskor is!- vigyorogtam rá.
- Máskor ne, mert szét fog fagyni a torkom.
- Ohh.. És majd nem tudsz dalolni, te dalos pacsirta.
- Vigyáznom kell!
- Oké. Akkor nem kapsz többet!- vontam vállat, és tovább faltam.
Mikor úgy éreztem, hogy nem fér belém több, felálltam és betettem a mosogatógépbe a kanalat a többi mosatlan közé, míg Harry a fagyit tette vissza a helyére. Elkezdett csörögni a telefonom. Bementem a nappaliba, hiszen ott hagytam még délután. Megnéztem a kijelzőt, és apa volt. A digitális órára akadt a tekintetem, a képernyő sarkán.
Tíz óra öt perc... Végem van!
- Szia apa!
- Szia. Merre vagy?
- Harry-nél. Tina is velem van- tettem hozzá azonnal.- Remélem nem haragszol.
- Nem. Jó, hogy együtt vagytok. Ki tudnál hangosítani?
- Egy perc, csak éppen kezet mos- mondtam neki, és elkezdtem szaladni Niall lakása felé.
Berontottam az ajtón, és kihangosítottam a telefont.
- Itt is van- mondtam apának. Köszöntek egymásnak, de Tina értetlenül nézett rám. Harry -aki utánam jött- órájára mutattam. Megnézte az időt, majd eltátogott egy káromkodást.
- Szóval. Van egy rossz hírem. Hívtak New York-ból, és el kell utazzak.
- De hisz ez jó hír!- mondta neki Tina.
- Egy hónapra kell menjek.
- Mennyire?- kérdeztük egyszerre Tinával.
Azt már megszoktuk, hogy egy-egy hétre elmegy, de hogy egy hónapra...
- Magammal vinnélek titeket, de nem lehet. Meg az iskolából sem hiányozhattok annyit.
- És akkor mi lesz?- kérdeztem.
- Nagyapátokra gondoltam, de neki ott a farm. A másik nagyszülők, meg nem zárhatják be a boltot.
- Nem hagyhatják ott. Egyikük sem- értettem vele egyet.
De akkor mi lesz?! Apának muszáj elutaznia az üzleti utakra, hisz ő az egyik főnök. Nélküle el sem mennek...
- Mi szívesen bébiszitterkednénk- ajánlotta fel magát Harry.
Mellkason böktem.
"Most mi van?" tátogott.
Nem tudtam válaszolni, mert apa megtette helyettem.
- Ha más nem jut eszünkbe, akkor lehet, hogy élnék a lehetőséggel.
- Most komoly, hogy öt fiúra bíznál minket?- hitetlenkedtem.
- Igen. Találkoztam már velük, és jó benyomást keltettek rám.
- És mikor indulsz pontosan?- tudakolta Tina.
- Holnap délután.
- Olyan hamar?-kérdeztem.
- Igen. Remélem ráérnek a srácok.
- Szerintem maximum két-három napig nem leszünk itthon, mikor Svédországba megyünk stúdiózni. De, ha annyit kimaradhatnak a lányok, akkor jöhetnek is- vázolta Harry a helyzetet.
- Annyi még belefér- mondta apa.
- Nem fogunk zavarni?- kérdeztem komolyan Harry-re nézve.
- Nem ajánlottam fel volna, ha baj lenne- mondta és nyomott egy puszit a számra.
- Na akkor indulunk haza- mondta Tina a telefonba.
- Maradhatnak?- kérdezte Niall és Harry egyszerre.
- Igen. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok!- mondta apa, és kinyomta a telefont, miután mi is elbúcsúztunk tőle.
- Bocsi, hogy megzavartam a randit- néztem Tinára és Niall-re bocsánatkérően.
- Semmi baj. Már vacsora közben Amanda hívott. Szegényt kinyomtam- mondta Tina.
- Hát további jó szórakozást- mondta Harry, és elkezdett kihúzni Niall lakásából.
Visszamentünk az övébe, ahol már Louis a TV előtt ült.

31.rész

Sziasztok! Itt is van a 31.rész!
Remélem nem gond, ha megkérlek titeket, hogy írjatok megjegyzést a rész alá. Persze ez nem kötelező, csak jól esne pár hozzászólás...
bocsi, hogy rövidre sikeredett! :$
Jó olvasást! :)) <3









- Én is kedvellek!- mondtam miután elváltunk egymástól.
Örültem, hogy nem mondta ki azt a bizonyos "SZ" betűs szót. Korai lenne! Túl korai...
- Oda fog égni a kaja- mondtam még mindig a szájába.
- Nem érdekel!
- De éhes vagyok!- panaszkodtam.
- Elrontod a pillanatot- mondta rosszallóan.
- Nem tehetek róla!
- Miért nem ettél?
- Ahh... Még kérj számon...
- Azt csinálom.
- Hülye gyerek!
- Öt perc és készen van.
- Annyit csak kibírok...
Elővett két tányért és evőeszközöket, majd megterített az asztalon. Már a terítés is jól nézett ki...
- Kész is van!- vette ki a sütőből a kaját.
- Jól néz ki.
- Remélem ízleni is fog- mondta és leültünk az asztalhoz. Kitettünk a tányérunkra egy-egy adagot, hogy hűljön egy kicsit ki.
- Mikorra kell hazaérjél?
- Tízre. Tinának kell akkorra, és apa megkért, hogy ellenőrizzem.
- Ilyen szigorú?
- Nem az, csak félt minket.
Még folytattuk a beszélgetést. Mikor kellőképpen kihűlt a vacsora, akkor elkezdtünk enni.
- Ez isteni! Kitől tanultad?- szólaltam meg az első falat után.
- Családi recept. Nagyon titkos!
- Mostantól hozzád fogok járni, ha lasagna-t akarok enni.
- Szívesen látlak- mondta mosolyogva.- A vendégszobát fel tudom ajánlani, ha esetleg nem tudsz az evés után felkelni.
- Annyira nem tudok sokat enni. Viszont Tina... Ha a kajáról van szó, ő már ott is van.
- Olyan mint Niall.
- Niall elég csendes, kivéve mikor nevet, vagy mit csinál... Tina pedig sokat tud pofázni- vontam le a következtetést.
- Érdekesen nevet, de hozzá lehet szokni.
- Remélem- mondtam mosolyogva.
Tényleg nagyon finom volt, és vettem még egy adagot.
- Még, hogy nem tudsz sokat enni...
- Nem tudtam megállni- vontam vállat és elégedetten hátradőltem a székemen.
- Van desszert is!- mondta úgy, mint aki nagyon csábítani akar...
- És mi az?- villanyozódtam fel.
- Én!- vágta rá.
- Komolyan?- kezdtem el fintorogni, ami nem nagyon tetszett neki.
- Nem... Fagyi. Szereted?
- Ez milyen kérdés?! Mond, hogy van epres!
- Van!
- Imádlak!

30.rész

Bocsánat, hogy tegnap nem tettem részt!
:$
Viszont itt van a legújabb rész! Juhúú!
Have fun! :)) <3





- Már megszoktuk- eszmélt föl először Harry.
- Hát akkor jó szórakozást nektek!- vigyorgott ránk, és amilyen gyorsan jött, úgy is ment el.
- Szóval, hol is tartottunk?- kérdezte Harry felém fordulva, így az orrunk összeért.
- Ott, hogy vacsorát csinálsz- válaszoltam neki.
- Én nem így emlékszem...- kezdett el kötekedni.
- Örülj, hogy már az első randi előtt volt csók. Nem is egy...
- Oké. Értettem!- emelte fel a kezeit, és elkezdte csinálni a vacsorát. Már vagy fél órája ténykedett, mikor meguntam az üldögélést.
- Tudok valamit segíteni?- kérdeztem már mellette állva. Éppen a sütőbe tette be a tepsit.
- Nem. Most már csak várnunk kell. Kérsz bort?
- Még szép!
Na igen, szeretek inni, de persze mértékkel. Elővett a vitrinből két boros poharat, és egy vörösbort is a hűtőből. Miután felbontotta azt, elkezdtünk beszélgetni. Ő a konyhaasztalnak támaszkodott, én meg a pultra ültem újra, így pont egymással szemben voltunk.
- Dorothy és Will együtt vannak?- kérdezte, mikor a barátok témához értünk.
- Nem, de nem közömbösek egymás számára.
- És Nick-nek van barátnője?
- Nincsen. Nagyon sokat jár fociedzésre, ahová persze Will is jár. A szabad idejüket, meg velünk töltik. Minden lány oda van értük a suliban, de őket csak a sport érdekli. De fogadni mernék, hogy fél éven belül egy Casanova lesz mindkettő.... És neked, hogy jut időd a barátaidra?- kérdeztem és belekortyoltam a boromba.
- A régi sulis baráttokkal csak e-mailben tartom a kapcsolatot, mivel nem tudok mindig hazautazni, meg már mindenki egyetemre/fősulira jár. És vannak azok, akikkel az XFactor alatt ismerkedtem meg. Néhányukkal hetente elmegyek valahová, ha az időm engedi. Plusz még itt vannak négyen- utalt a banda többi tagjára.
- Zsúfolt egy élet...
- Az... De nagyon szeretem csinálni!
- A nővéreddel jól kijöttök?
- Igen. Imádjuk egymást. Mondjuk régebben rendesen adtunk a másiknak...
- El tudom képzelni. Biztos elnyomás alatt éltél.
- Úgy nézek én ki, mint aki hagyja magát?
- Igen?!
- Nagyon vicces vagy Lia...
- Tudom- vágtam rá azonnal és belekortyoltam újra a boromba.
- És ti, Tinával mindig is egy hullámhosszon voltatok?
- Dehogy!- nevettem fel.- Ő mindig is az a lányos lány volt.
- És te?
- Én inkább a fiúkkal voltam/vagyok jóban. Az egyetlen igazi barátnőm az Dorothy. Oké, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mindig melegítőbe és XL-es pulcsiban nyomulok. Mellesleg imádom a magassarkút és a divatot. De meglátásom szerint a fiúk sokkal jobbak havernak, mit a lányok.
- Fejtsd ki- mondta, miközben fürkészően nézett rám.
- A lányok kétszínűek és irigyek, míg a fiúk kimondják amit gondolnak. Nem jó pofiznak  és nem beszélnek egyfolytában ki más fiúkat. Mondjuk, ha a lányok modellek mellméretéről beszélnek, akkor Do-val félrevonulunk.
- Szép vagy, okos vagy, és még jó barátokat is választasz...
- Ahh Harold, fogd be!
- Miért? Csak az igazat mondtam...
Kiittam a poharamból a vörös nedűt, lepattantam a pultról. Odamentem Harry-hez, az üvegért.
- Ingyen nem adom- dugta el a háta mögé azt, miközben pimaszul mosolygott.
- Naaa- néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Ez nem ér!
- Dehogynem!- mondtam és adtam egy puszit a szájára.
- Nem elég!- túrt a hajamba.
- Ne légy telhetetlen!
- Könnyű azt mondani...
- Mert szerinted nekem nem nehéz?!
- Akkor miért nem engeded?
- Mert nem vagyok játékszer Styles!- vetettem be a legelbűvölőbb mosolyomat, majd óvatosan beleharaptam az ajkába.
- Szemét vagy!- mondta halkan.
- Mondj valami újat- súgtam.
- Kedvellek!- súgta vissza és óvatosan megcsókolt. Most nem vad volt, hanem olyan érzéki...

29.rész

Itt is van a következő rész!
Jó olvasást nektek!
*Fly* :)) <3


Nem is volt olyan szörnyű, mint ahogy gondoltam. Persze láttam nem is egy utálkozó megjegyzést, de elfogadták, hogy barátok vagyunk.
Kijelenthetem, hogy debütáltam a nagyközönség előtt!...
- Jó voltál!- mondta elismerően Zayn, és közben megveregette a vállamat.
- Köszi. Viszont szerdán már suli. Az még érdekes lesz...
- Bakker... Te iskolába jársz?- kérdezte kitágult szemekkel Louis.
- Igen. 10-es vagyok.
- 16 éves vagy?- ámult el még jobban Louis.
- Nem. 18 leszek. Eleve most járnám a 12-et, csak Párizsban laktunk.
- Nem értem...- mondta Louis újra.
- Félig francia- világosította fel Harry.
- De sajnos szerdán vége a tavaszi szünetnek.
- Hahaha! Kelhetsz korán!- nevetett ki Louis.
- Még egy mukkanás, és minden nap hétkor az én hívásomra fogsz ébredni!
- Befogtam!- emelte fel a kezeid védekezés képen.
- Lia neve trend lett!- közölte Liam, a nem éppen az adott témához kapcsolódó megjegyzését.
- Hogy mi?- kérdeztem vissza. Erre Zayn szó szerint a pofámba nyomta a laptopot.
- Ahh... Nem akartam ekkora felhajtást- mondtam.
- Mi vagy te?- kérdezte fintorogva Louis. Na eddig tartott az, hogy befogta...
- Ember?!- kérdeztem vissza.
- Egy olyan ember, aki nem szereti, ha pár percig a világ közepe- egészített ki Harry.
Mikor ismert meg ennyire? Igaz sokat beszéltünk, de nem gondoltam, hogy tényleg érdekelte...
- Mi már itt sem vagyunk!- húzta föl Zayn Liam-et a kanapéról.
- Én meg átmegyek Zaynhez- pattant fel Louis is.
Egy percen belül, már csak mi ketten voltunk Harry-vel a lakásban.
- Mit akarsz csinálni?- kérdezte, miközben a laptopot kivette a kezemből, amit még Zayn tett oda.
- Szerintem én haza megyek.
- Itt akarsz hagyni egyedül?- kérdezte legörbült szájjal.
- Végül is, még csak hét óra van. Ha akarod, egy picit maradhatok.
- Oké!- lett vidám az arca újra.- Nézünk filmet?
- Tőlem...- vontam vállat és kényelembe helyeztem magam a nagy kanapén.
Betett valamit, lekapcsolta a lámpát, és leült mellém. Mivel a lábaim útban voltak neki, felemelte és az ölébe tette azokat.
Valami nagyon unalmas film volt. Se ő, se én nem arra figyeltünk. Harry a lábamat kezdte el simogatni a huszadik perc körül, én meg az arcát fürkésztem. Látszólag ő a filmet nézte, de hirtelen felém fordult, én meg hihetetlen gyorsasággal fordultam a TV felé.
- Unatkozom- kezdte el a gatyám szárát piszkálni.
- Én is. Nem jó a film.

- Csinálunk vacsorát?- villant fel a feje fölött a lámpa. [szerk.: igaz Dottya?! és itt a kép is. :))]
- Igen. Te csinálod, én meg nézlek.
- És mit óhajt a kisasszony?- kérdezte, miközben felhúzott a kanapéról.
- Mindegy. A lényeg, hogy ne haljak meg ételmérgezésben- húztam az agyát.
- Azt hiszed nem tudok főzni?
- Igen...

- Na akkor most bebizonyítom az ellenkezőjét! Csak figyelj!- vágott *challenge accepted* fejet.
- Le sem veszem rólad a szemeimet!- mondtam, miközben felültem a pultra, így pont beláttam az egész konyhát.
- Lasagna jó lesz?
- Tökéletes. Az egyik kedvencem- válaszoltam neki. Előszedett néhány hozzávalót, majd kiment a konyhából. Egy perc múlva megjelent pár gyertyával a kezében. Letette az asztalra és meggyújtotta őket, majd a lámpa fényét lejjebb vette.
- Mi ez a romantikus hangulat Styles?- néztem rá félig felhúzott szemöldökkel.
- Első randi?!- hangzott el a kérdés szerű válasz.
- Kb. két órája jelentettük ki, hogy csak barátok vagyunk.
- Tudom, de sokat gondolkoztam az elmúlt két órában- jött közelebb hozzám, mivel elég messze volt.
- Min?
- Rajtunk.
- Feláldoznád a barátságunkat?
- Valld be, hogy ez azért mégis csak több, mint egy szimpla barátság. A barátok nem csinálják ezt- mondta és végigsimította a mutatóujját az arcomon, majd a hüvelykujját a számon. Pont egy szintben voltam vele, így nem kellett a szintkülönbséget megoldani.
Elvesztünk egymás tekintetében. Az ujja még mindig az alsó ajkamat simította.
Akaratlanul is a szájára tévedt a tekintetem, amit gondolom jelnek vett, és elkezdett óvatosan közeledni, majd a homlokát az enyémnek támasztotta. Fél percig nézhettük így egymást, mikor megcsókolt.
Teljesen kikapcsoltam...
Normál esetben nem tettem volna sosem ilyet -már mint első randin-, de a lábaimat átfontam a dereka körül, és úgy húztam magamhoz még közelebb, miközben a kezemmel a hajába túrtam.
- Itt hagytam a telefonomat- rontott be a konyhába Louis.- Ohh bocsánat, ha megzavartam valamit- nézett ránk. Mi Harry-vel még mindig egymást öleltük.

28.rész

Sziasztok!
Itt is van az új rész.
A következőt min. 3-om megjegyzés után teszem föl! Just sayin'!
Jó szórakozást nektek!
I love you all! :)) <3
*Fly*








- Hello! Jöttél átvenni a Répa-Díjat?- köszöntött Louis, immáron a lakásuk ajtajában.
- Hello! Mi is az pontosan?
- Egy díj- válaszolta igazán lényegre törően.
- Köszi. Ki lettem segítve.
- Szívesen máskor is!- mondta, és fütyörészve bement a konyhába. Hát rendben...
- Már itt is vagy?- kérdezte Harry, aki akkor sétált le az emeletről.
- Úgy tűnik- mondtam még az ajtóban állva.
- Szerintem menjünk be a nappaliba- mondta, mire bólintottam.
- Szóval... Miért is vagyok itt?
- Mert ide jöttél a két szép lábaddal- ült le mellém a kanapéra Louis.
- Itt vagyunk!- jelent meg Liam és Zayn.
- Ha nem baj, Niall nem jön, mert randija van- mondta Zayn.
- Ezt eddig is tudtuk és nem akartuk zavarni őket- mondta Liam.
- Elmondaná nekem valaki, hogy miért vagyok itt?- zavartam meg a beszélgetésüket, az előbb már feltett kérdésemmel.
Mindenki összenézett valakivel, majd Harry-n akadt meg a tekintetünk, Harry-nek meg rajtam. Louis megfogta az egyik kezemet...
- Mivel Louis-tól kaptál egy Répa-Díjat, és ezt közhírré tette, már mindenki tudja, hogy ismersz minket. Legalábbis azt hitték, hogy csak őt, de ez megváltozott akkor, amikor felhívtalak. Azt akartam mondani, hogy ne beszélj rólunk, de a haverod, már el is mondta a beszélgetésünk előtt, hogy én vagyok az- kezdte el Harry.
- Igen- értettem vele egyet.
- És gondolom üzeneteket is kaptál- folytatta.
- Hová akartok kilyukadni?- néztem körbe a szobában, ahol néma csend uralkodott.
- Mi csak nem akartuk, hogy egyedül menj ezen keresztül- szólalt meg Liam.
- Min?- kérdeztem értetlenül.
- Lépj be!- tolta Liam elé a laptopot Zayn.
- És most?- tettem fel még egy kérdést.
- Twitcam-ozni fogunk- válaszolt Louis.
- Már megint?!- váltottam szenvedő stílusra.
- El is hiszem, hogy lefárasztottak...- jegyezte meg Zayn, a többiek meg bólogattak.
- Ti is láttátok?- kerekedtek ki a szemeim.
- Igen. Az volt a délutáni elalvós mese- válaszolta Louis.
- Szerintem édes volt, ahogy kínosan érezted magad.
- Kösz Harry. Ettől most jobban érzem magam...- forgattam meg a szemeimet.
- Tíz perc és kezdünk!- jelentette ki Liam.
- Amúgy ez nekem minek is jó?- tudakoltam meg.
- Látják a fanok, hogy haver vagy és nem lover- adta a választ Zayn.
- Kérdésekre kell válaszolni?
- Igen. Elmeséljük, hogy egy dedikáláson futottunk össze- válaszolt Harry.
- És mi van, ha rákérdeznek, hogy fan vaagyok-e?
- Azt mondod majd, hogy a visszafogottabb típus- mondta Liam.
- Remélem beveszik...
- Nyugi. Írtunk pár papírra kérdéseket, amit tuti feltesznek majd. Természetesen a válasz is ott van alatta- mutatott Zayn egyet.
- A billentyűre tesszük őket, hogy ne legyen olyan feltűnő- folytatta Louis.
- Látom felkészültetek... Paul mit szólt?
- Azt, hogy előbb-utóbb úgy is kiderült volna, hogy van velünk plusz egy-két fő... Szóval nem volt mérges- mosolygott rám biztatóan Harry.
- Kezdés kevesebb, mint egy perc múlva- tájékoztatott minket Liam.
- Hello Directioners! Hogy vagytok?
- VAS HAPPENIN'?- kiáltott fel hirtelen mögöttem Zayn. A szívbaj jött rám...

27.rész

Hello mindenki!
Tegnap nem írtam, de gondolom látjátok, hogy egy kicsit megváltoztattam az oldal kinézetét.
Nem sűrűn fogom ezt megtenni, de gondoltam inkább férfiasabb képet teszek ki róluk háttérnek... ;)
Ehhez a részhez meg jó olvasást kívánok!
*Fly*
:))
<3






- Harry az! Felvegyük??
Azonnal megjelentek az igenlő válaszok...
A kezembe nyomta a még mindig csörgő készüléket.
- Szia- köszöntem halkan. Kicsit kínos volt.
- Szia. Éppen nézlek titeket. Elragadó barátaid vannak- mondta kicsit cinikusan. Gondolom levágta, hogy Nick, Will és Do nem valami nagy 1D fanok. Na ez aztán még kínosabb volt...
- Khmm... Ja- mondtam majd egy fél perces csönd állt be közénk.
- Nézzétek az asszonyt! Megcsal a szemem láttára- tettetett felháborodottságot Nick.
- Fogd be Nick! Tudod, hogy nekem te vagy az egyetlen!- mondtam letakarva a telefon mikrofonos részét, hogy Harry ne süketüljön meg.
- Vissza hívjalak később?- kérdezte Harry.
- Igen. Azt megköszönném- válaszoltam halkan, mivel síri csend volt.
Nick kitépte (?!) a telefont a kezemből. Elköszönt a nevünkben Harry-től, és megnyomta a piros gombot.
- Bocsi skacok, Harry-nek mennie kellett- mondta szomorkás arccal Nick.
- És lassan mi is megyünk- mondta Do.
- Ajjj! Miért vagy ilyen negatív?- förmedt rá Will. Elég hülye fejet vágott közben...
Ekkor kezdetét vette még egy fél órás kamu balhé.
Az az érdekes, hogy két évvel fiatalabbak nálam -na jó Will csak egyel-, és tök jól kijövünk egymással.
Hupsz! Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy én egy évvel később kezdtem a sulit, mert Párizsban laktunk addig, plusz még év vesztes is vagyok. Szóval simán lehetnék végzős, de hát már mindegy...
Elbúcsúztunk a kedves nézőktől, és a fiúk még egy olyat is benyomtak, idézem: "Imádunk titeket One Direction!". Ezzel még nem is lett volna baj, ha nem küldtek volna puszikat a végén... Gondolom most majd magyarázkodhatok Harry-nek emiatt a három agyalágyult miatt...
A Twitcam befejezte után, még fent maradtunk. Gyarapodott a követők száma, és az üzenetek is.
- Nézzük meg őket!- pattogott mellettem Nick.
Meg is nyitottam az elsőt, amit kaptam. A telefonom csörgése megzavart minket.
- Göndör herceg- mondta Do, és odaadta a készüléket. Gyorsan kiléptem a közösségi oldalamról, és kimentem Dorothy szobájából.
- Szia újra- vettem fel mikor már kint voltam.
- Szia. Ugye most nem zavarok?
- Nem. Dehogy! Amúgy bocsi az előbbiért- utaltam a szobában ülő három személyre, akik gondolom most az ajtóra vannak tapadva és hallgatóznak...
- Nem gáz. Viszont át tudnál jönni?
- Miért?
- Fontos lenne...- mondta nem túl határozottan.
- Igen- sóhajtottam.- Vigyek valamit?
- Csak magadat!
- Oké. Indulok- mondtam és kinyomtam a telefont.
Nem tudtam mit akarhat, és azt végképp nem, hogy miért kell átmenjek hozzá...
- Mennem kell- nyitottam be a szobába, ahol a többiek éppen elfoglalták magukat. Annyira látszott, hogy abban a pillanatban ültek le, mikor bementem... Dorothy kezében fordítva volt az újság, Will éppen a földön feküdt (?), Nick pedig a sötét telefonképernyőt nyomogatta...
- Miért?- kérdezte Will, majd mikor Do azt hitte nem figyelek, gyorsan megfordította az újságot.
- Mert- vágtam rá.
- Csak nem randi?- húzogatta a szemöldökét Will.
- Nem- válaszoltam szem forgatva.
- Vigyázz magadra- mondta Nick és átölelt.
- Nem a világ végére megyek...
- Lényegtelen- intett le, és elengedett.
- Majd hívlak titeket! Puszi- köszöntem el tőlük, amint felvettem a táskámat a földről.
- Cső- köszöntek egyszerre.

26.rész

***Leila***

Mivel csak két utcával laknak lejjebb, így gyalog mentem. Mikor oda értem, az ikrek anyukája -Esther- nyitott ajtót. Anyával mindig is jóba voltak, és szinte minden szombaton együtt ebédelt a két család.
Igazából úgy ismerkedtünk meg, hogy apa Londonba kapott állást, és Logan -az ikrek apja- segített apának a cégnél. Aztán mi gyerekek elválaszthatatlanok lettünk egymástól.
Esther mondta, hogy fent vannak a szobáikba, így felfutottam a lépcsőn, és bekopogtam Dorothy ajtaján.
- Mi van már Nick?- jött bentről a hang.
- Sajnálom, de Leilának hívnak- nyitottam be hozzá.
- Áhhh szia- derült ki az arca.
- Már megint mit csinált Nick?- kérdeztem tőle.
- Megitta a narancslevemet reggel...
- Azóta csata van?
- Igen.
- Néha nem tudom, hogy anyukátok hogy bír titeket...
- Hát apa már elhúzott- mondta vállat vonva.
- Szia pöttöm- rontott be az ajtón Nick.
- Szia óriás- köszöntem én is.
- Nem is olyan nagy- jegyezte meg Do.
- De ez itt lent igen- mutatott a "büszkeségére".
- Még nem volt szerencsétlenségem, hogy lássam- mondtam a "büszke" gazdának...
- Én már láttam. Nem nagy látványosság- jegyezte meg Do fintorogva. Éljen a testvéri szeretet!
- Most komolyan ez a téma?- kérdezte Will, a négyes fogatunk eddig hiányzó tagja. Imádunk együtt lenni és beszélgetni... Pontosabban hülyülni. Na jó, tudunk mi normálisak is lenni, ha nagyon akarunk.
Az első sulis nap óta együtt nyomulunk, azaz 10 éve elválaszthatatlanok vagyunk. Nick Will mellett ül a suliban, én pedig Do mellett, amióta csak az eszemet tudom. Bár néha a tanárok elültetnek egymás mellől minket...
- Készen vagytok egy újabb Twitcam partyra?- kérdezte ki más, mint Will. Na igen... A suliban mi vagyunk a nagy sztárok... És ez most nem nagyképűség akar lenni. Általában, ha kiírjuk Twitter-re, hogy együtt vagyunk, akkor sokan írják, hogy látni akarnak minket.
Lehet hogy egy kicsit Twitter és Facebook függők vagyunk... De ez van.
Felléptem az én felhasználómmal, és láttam, hogy elég sokan bekövettek.
Megnéztem, hogy mi ennek az oka...
- Az ott a buzibanda egyik tagja?!- kiáltott egy nagyot Will mellettem.
- Megsüketülök, te őrült!- vágtam tarkón, majd elkezdtem olvasni a tweet-et.
@Louis_Tomlinson: "A banda nevében kijelenthetem, hogy te lettél a Répa-Díj nyertese @Lia_Butler!!!"
@Lia_Butler: "Ez hízelgő, de normális, hogy nem tudom miről van szó @Louis_Tomlinson? Valaki segítene megfejteni?"
- Nem akarom megzavarni ezt a magánbeszélgetésnek nem nevezhető dolgot, de elmagyaráznád, hogy miért beszélgetsz egy híres sráccal?- kérdezte Nick.
- Miattuk nem tudtam találkozni veletek. Azt hittem Do elmondta- néztem az említett személyre.
- Csak annyit mondott, hogy találkozgatsz valakikkel- mondta Will.
- A húgom miatt...-kezdtem bele a történetbe, amit hamar el is meséltem nekik. A fiúk fintorogtak, mikor mondtam nekik, hogy Harry és köztem elcsattant egy-két ártatlan csók, de amúgy jól fogadták a hírt...
- Akkor show?- kérdezte Do.
- Mehet- mondtuk egyszerre, és elindult a "show".
- 500 néző? Jól látok?- kérdeztem a körülöttem ülőket.
- Jól látod! Biztos az új haverjaid rajongói- mondta Will, mire vállba boxoltam.
Szokásosan hülyültünk, és válaszolgattunk a kérdésekre, de az 1D fanatikusok durvább kérdéseit, megjegyzéseit hanyagoltuk...
Aztán hirtelen megszólalt a telefonom, amit Nick azonnal fel is kapott az asztalról, de nem nyomta meg a zöld gombot.
Belenézett a kamerába és elkezdte sikítani a hívóm nevét...

4.Díj!!! Wow

Köszönöm a díjat Secretgirl-nek! 

Nagyon sokat jelent, hogy olvassa a blogomat, és még egyszer nagyon köszönöm a biztató szavakat itt, és a facebook-on is!

Van értelme írni, ha ilyen csodás emberek olvassák mint a Directoner-ek! <3 :')

11. dolog rólam:
~ szemüveges vagyok
~ sokat olvasok, de nem vagyok könyvmoly
~ a legjobb barátaim nélkül nem tudnék élni
~ van még egy 1D-s blogom
~ szeretem az ékszereket
~ nem nagyon jövök ki a visítós gyerekekkel...
~ tetszik az egyik osztálytársam
~ imádom a csokit
~ már három intőt is összeszedtem, életem során...
~ imádom nézni az 1D-s srácok hülyéskedéseit
~ visszavonhatatlanul beléjük szerettem... #imsosorry

Kérdések:
Kávé vagy kakaó?
~ Semelyik sem a kedvencem... inkább teás vagyok, de ha választani kell akkor kávé.
Szereted  a Lawson-t?
~ ciripp-ciripp...
Van testvéred?
~ Két féltesóm.
Olvasol most valamilyen könyvet?
~ Igen, Az éhezők viadalát.
Mikor születtél?
~ Régen... 1995.06.21.
Találkoznál velem?
~ Lehet...
Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
~ Ian Somerhalder, Johnny Depp, Nina Dobrev stb...
Mi a kedvenc filmed?
~ Sok van... Barátság extrákkal.
Hányadikos vagy?
~ 11.-es.
Kutya vagy macska?
~ Macseb.
Van háziállatod?
~ Nincs.

25.rész

***Tina***
- Mi van Leila-ékkal? Harry semmit sem mesélt...- kérdezte tőlem Niall, amint elindultunk hozzájuk, és mivel nem tud vezetni, így gyalog mentünk.
- Nem tudom... Lia sem mondott egy árva szót sem.
- Jól néznének ki együtt- gondolkodott el az én Ír manóm.
- Én félek, hogy Harry megbántaná- mondtam el a véleményemet.
Niall-el nem beszéltünk erről többet, és jobbnak is láttam hanyagolni a témát.
Lia nagyon sebezhető, annak ellenére, hogy nem ezt mutatja... Harry-t ismerve tuti megbántaná őt, és nekem már csak az hiányzik, hogy egy spanyol szappanoperába keveredjek...
A gondolatmenetem közepén azt vettem észre, hogy Niall összekulcsolja a kezünket. Felnéztem rá, és láttam, hogy félénken várja a reakciómat, ami csak annyi volt, hogy biztatóan megszorítottam a kezét, habár én is kicsit félénk voltam...
El sem tudom mondani, hogy mit éreztem... Ott volt velem az imádott sztárom, akivel együtt vagyok. Leírhatatlan érzés, hogy az álmom beteljesült!
- Min gondolkozol?- kérdezte Niall.
- Hihetetlen...
- Micsoda?
- Az, hogy éppen Niall Horan-nal sétálok.
- Hát azért annyira nem hihetetlen- nevette el magát.
- Te most kinevetsz?- kérdeztem sértődötten.
- Nem. Dehogy is!- mondta, és engesztelés képen nyomott az arcomra egy puszit.
Az út többi részében csendesen bandukoltunk egymás mellett. Mikor a házhoz értünk, Niall előszedte a kulcsot, és bementünk a "lépcsőházba", majd onnan Niall lakásába.
Ekkor jutott eszembe, hogy most vagyunk kettesben először, mióta megismertem.
- Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet. De persze csak akkor, ha te is akarod...
- Persze- bólogattam hevesen.
Csinált popcorn-t, és visszajött a nappaliba. A film felénél már el is fogyasztottuk azt, így korgó hassal folytattuk a filmnézést. Mikor vége lett a filmnek, olyan öt óra lehetett.
- Merre van a mosdó?- kérdeztem tőle.
- Ott- mutatott egy ajtóra.
Bementem, és elvégeztem a szükséges dolgaimat. Mikor visszaértem, Niall nem volt a nappaliban. A konyha felől hallottam hangokat, így oda mentem. Ott szerencsétlenkedett a mikróval, amin gondolom elállított valamit.
- Segítsek?- kérdeztem tőle, az ajtófélfának támaszkodva.
- Jó lenne- mondta remény vesztve.
- Ha felolvasztásra van állítva, soha nem lesz kész az a popcorn...- mondtam, miután megállapítottam a problémát. Beállítottam a szerkezetet, és elindítottam. Fél perc múlva már pattogott is a kaja.
- Megmentetted az életem- mondta Niall és átölelt hátulról.
- Azért ennyire nem volt vészes a helyzet...
- De! Ha valami probléma van a kajával, akkor már az életem forog kockán.
- Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod, a sokkon kívül.
- Te most kinevetsz?
- Nem. Soha- mondtam kuncogva.
- Hát jó! Nem kapsz a popcorn-ból- mondta ki az ítéletet, ami egyenlő volt a halállal.
- Ha hozzánk jössz, nem adok neked kaját!- vágtam vissza karba tett kézzel.
- Nem is állt szándékomban hozzátok menni.
- Jó!- vágtam rá.
- Jó!- mondta ő is.
- Jó!- mondtam, hogy az enyém legyen az utolsó szó.
- Jaj .. Nem úgy gondoltam kuglófocskám- mondta mikor még mindig egymással szembe, összeszűkült szemekkel figyeltük a másikat. Vagyis ő a végére megenyhült, és közelebb lépett hozzám.
- Ez most fájt Horan!- jelentettem ki hidegen.
- Felajánlom az utolsó Snickers-emet!
Hajjaj... Ha Niall felajánlja az utolsó darabot valamiből, akkor fontos lehetek neki...
- Rendben- mondtam megenyhülve.
- Csukd be a szemed- kérte.
Nem tudtam mit akar, ezért a fél szemöldökömet felhúzva néztem rá.
- A rejtekhely... Ha meglátod, meg kell öljelek!- mondta halál komolyan, de a végébe belemosolygott. Becsuktam ahogy kérte, de azért kukucskáltam... Tudom, hogy nem illik, de legalább tudom majd fenyegetni, ha rossz lesz...

Megnéztünk még egy filmet, ami a "Derült égből fasírt" volt. Két ételimádónak az maga a mennyország lenne, ha az égből kaja esne...
A film közben a második adag popcorn is elfogyott, de Niall még mindig éhes volt. Nem mondom, én sem voltam tele...
- Pizza jöhet?- kérdezte Niall, miközben az éjjel-nappali futárszolgálat étlapját nézte a neten.
- Igen. Sonkás- mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
- Két sonkás pizzát kérek... Igen.... Niall Horan... Visz hall!- tette le a telefont, majd elkezdtünk beszélgetni a nappaliban. Észre sem vettük, hogy megint eltelt egy óra... Ezt is onnan tudtuk meg, hogy csöngettek az ajtón. Niall kifizette a pizzákat, és visszajött hozzám.
Sokat mesélt nekem az otthonáról és a családjáról. Kicsit elszomorodott, mikor megemlítette Mullingar-t és az anyukáját. Én sem voltam túl boldog mikor a családomról volt szó, hiszen nagyon nehéz anya haláláról, vagy nélkülözéséről beszélni. Szerencsére, nem feszegette a témát. Nagyon jót beszélgettünk, és arra kaptam fel a fejemet, hogy a telefonom csörög...