32.rész

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, de sok dolgom volt... :$

Remélem még azért olvassátok!
Köszönöm a 8 rendszeres olvasót, és köszönöm, hogy van aki mindig ír nekem hozzászólást. Nagyon jól esik!
Thank you!

- Tudom!- elővette a mélyhűtőből a dobozt és adott hozzá kanalat.
- Te nem eszel?- néztem rá, hiszen csak egy kanál volt elővéve.
- Nem- mondta, és leült velem szembe. Elkezdtem enni, majd mikor láttam, hogy nagyon néz, a szájába nyomtam egy adagot.
- Köszi- mondta teli szájjal.
- Szívesen máskor is!- vigyorogtam rá.
- Máskor ne, mert szét fog fagyni a torkom.
- Ohh.. És majd nem tudsz dalolni, te dalos pacsirta.
- Vigyáznom kell!
- Oké. Akkor nem kapsz többet!- vontam vállat, és tovább faltam.
Mikor úgy éreztem, hogy nem fér belém több, felálltam és betettem a mosogatógépbe a kanalat a többi mosatlan közé, míg Harry a fagyit tette vissza a helyére. Elkezdett csörögni a telefonom. Bementem a nappaliba, hiszen ott hagytam még délután. Megnéztem a kijelzőt, és apa volt. A digitális órára akadt a tekintetem, a képernyő sarkán.
Tíz óra öt perc... Végem van!
- Szia apa!
- Szia. Merre vagy?
- Harry-nél. Tina is velem van- tettem hozzá azonnal.- Remélem nem haragszol.
- Nem. Jó, hogy együtt vagytok. Ki tudnál hangosítani?
- Egy perc, csak éppen kezet mos- mondtam neki, és elkezdtem szaladni Niall lakása felé.
Berontottam az ajtón, és kihangosítottam a telefont.
- Itt is van- mondtam apának. Köszöntek egymásnak, de Tina értetlenül nézett rám. Harry -aki utánam jött- órájára mutattam. Megnézte az időt, majd eltátogott egy káromkodást.
- Szóval. Van egy rossz hírem. Hívtak New York-ból, és el kell utazzak.
- De hisz ez jó hír!- mondta neki Tina.
- Egy hónapra kell menjek.
- Mennyire?- kérdeztük egyszerre Tinával.
Azt már megszoktuk, hogy egy-egy hétre elmegy, de hogy egy hónapra...
- Magammal vinnélek titeket, de nem lehet. Meg az iskolából sem hiányozhattok annyit.
- És akkor mi lesz?- kérdeztem.
- Nagyapátokra gondoltam, de neki ott a farm. A másik nagyszülők, meg nem zárhatják be a boltot.
- Nem hagyhatják ott. Egyikük sem- értettem vele egyet.
De akkor mi lesz?! Apának muszáj elutaznia az üzleti utakra, hisz ő az egyik főnök. Nélküle el sem mennek...
- Mi szívesen bébiszitterkednénk- ajánlotta fel magát Harry.
Mellkason böktem.
"Most mi van?" tátogott.
Nem tudtam válaszolni, mert apa megtette helyettem.
- Ha más nem jut eszünkbe, akkor lehet, hogy élnék a lehetőséggel.
- Most komoly, hogy öt fiúra bíznál minket?- hitetlenkedtem.
- Igen. Találkoztam már velük, és jó benyomást keltettek rám.
- És mikor indulsz pontosan?- tudakolta Tina.
- Holnap délután.
- Olyan hamar?-kérdeztem.
- Igen. Remélem ráérnek a srácok.
- Szerintem maximum két-három napig nem leszünk itthon, mikor Svédországba megyünk stúdiózni. De, ha annyit kimaradhatnak a lányok, akkor jöhetnek is- vázolta Harry a helyzetet.
- Annyi még belefér- mondta apa.
- Nem fogunk zavarni?- kérdeztem komolyan Harry-re nézve.
- Nem ajánlottam fel volna, ha baj lenne- mondta és nyomott egy puszit a számra.
- Na akkor indulunk haza- mondta Tina a telefonba.
- Maradhatnak?- kérdezte Niall és Harry egyszerre.
- Igen. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok!- mondta apa, és kinyomta a telefont, miután mi is elbúcsúztunk tőle.
- Bocsi, hogy megzavartam a randit- néztem Tinára és Niall-re bocsánatkérően.
- Semmi baj. Már vacsora közben Amanda hívott. Szegényt kinyomtam- mondta Tina.
- Hát további jó szórakozást- mondta Harry, és elkezdett kihúzni Niall lakásából.
Visszamentünk az övébe, ahol már Louis a TV előtt ült.