25.rész

***Tina***
- Mi van Leila-ékkal? Harry semmit sem mesélt...- kérdezte tőlem Niall, amint elindultunk hozzájuk, és mivel nem tud vezetni, így gyalog mentünk.
- Nem tudom... Lia sem mondott egy árva szót sem.
- Jól néznének ki együtt- gondolkodott el az én Ír manóm.
- Én félek, hogy Harry megbántaná- mondtam el a véleményemet.
Niall-el nem beszéltünk erről többet, és jobbnak is láttam hanyagolni a témát.
Lia nagyon sebezhető, annak ellenére, hogy nem ezt mutatja... Harry-t ismerve tuti megbántaná őt, és nekem már csak az hiányzik, hogy egy spanyol szappanoperába keveredjek...
A gondolatmenetem közepén azt vettem észre, hogy Niall összekulcsolja a kezünket. Felnéztem rá, és láttam, hogy félénken várja a reakciómat, ami csak annyi volt, hogy biztatóan megszorítottam a kezét, habár én is kicsit félénk voltam...
El sem tudom mondani, hogy mit éreztem... Ott volt velem az imádott sztárom, akivel együtt vagyok. Leírhatatlan érzés, hogy az álmom beteljesült!
- Min gondolkozol?- kérdezte Niall.
- Hihetetlen...
- Micsoda?
- Az, hogy éppen Niall Horan-nal sétálok.
- Hát azért annyira nem hihetetlen- nevette el magát.
- Te most kinevetsz?- kérdeztem sértődötten.
- Nem. Dehogy is!- mondta, és engesztelés képen nyomott az arcomra egy puszit.
Az út többi részében csendesen bandukoltunk egymás mellett. Mikor a házhoz értünk, Niall előszedte a kulcsot, és bementünk a "lépcsőházba", majd onnan Niall lakásába.
Ekkor jutott eszembe, hogy most vagyunk kettesben először, mióta megismertem.
- Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet. De persze csak akkor, ha te is akarod...
- Persze- bólogattam hevesen.
Csinált popcorn-t, és visszajött a nappaliba. A film felénél már el is fogyasztottuk azt, így korgó hassal folytattuk a filmnézést. Mikor vége lett a filmnek, olyan öt óra lehetett.
- Merre van a mosdó?- kérdeztem tőle.
- Ott- mutatott egy ajtóra.
Bementem, és elvégeztem a szükséges dolgaimat. Mikor visszaértem, Niall nem volt a nappaliban. A konyha felől hallottam hangokat, így oda mentem. Ott szerencsétlenkedett a mikróval, amin gondolom elállított valamit.
- Segítsek?- kérdeztem tőle, az ajtófélfának támaszkodva.
- Jó lenne- mondta remény vesztve.
- Ha felolvasztásra van állítva, soha nem lesz kész az a popcorn...- mondtam, miután megállapítottam a problémát. Beállítottam a szerkezetet, és elindítottam. Fél perc múlva már pattogott is a kaja.
- Megmentetted az életem- mondta Niall és átölelt hátulról.
- Azért ennyire nem volt vészes a helyzet...
- De! Ha valami probléma van a kajával, akkor már az életem forog kockán.
- Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod, a sokkon kívül.
- Te most kinevetsz?
- Nem. Soha- mondtam kuncogva.
- Hát jó! Nem kapsz a popcorn-ból- mondta ki az ítéletet, ami egyenlő volt a halállal.
- Ha hozzánk jössz, nem adok neked kaját!- vágtam vissza karba tett kézzel.
- Nem is állt szándékomban hozzátok menni.
- Jó!- vágtam rá.
- Jó!- mondta ő is.
- Jó!- mondtam, hogy az enyém legyen az utolsó szó.
- Jaj .. Nem úgy gondoltam kuglófocskám- mondta mikor még mindig egymással szembe, összeszűkült szemekkel figyeltük a másikat. Vagyis ő a végére megenyhült, és közelebb lépett hozzám.
- Ez most fájt Horan!- jelentettem ki hidegen.
- Felajánlom az utolsó Snickers-emet!
Hajjaj... Ha Niall felajánlja az utolsó darabot valamiből, akkor fontos lehetek neki...
- Rendben- mondtam megenyhülve.
- Csukd be a szemed- kérte.
Nem tudtam mit akar, ezért a fél szemöldökömet felhúzva néztem rá.
- A rejtekhely... Ha meglátod, meg kell öljelek!- mondta halál komolyan, de a végébe belemosolygott. Becsuktam ahogy kérte, de azért kukucskáltam... Tudom, hogy nem illik, de legalább tudom majd fenyegetni, ha rossz lesz...

Megnéztünk még egy filmet, ami a "Derült égből fasírt" volt. Két ételimádónak az maga a mennyország lenne, ha az égből kaja esne...
A film közben a második adag popcorn is elfogyott, de Niall még mindig éhes volt. Nem mondom, én sem voltam tele...
- Pizza jöhet?- kérdezte Niall, miközben az éjjel-nappali futárszolgálat étlapját nézte a neten.
- Igen. Sonkás- mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
- Két sonkás pizzát kérek... Igen.... Niall Horan... Visz hall!- tette le a telefont, majd elkezdtünk beszélgetni a nappaliban. Észre sem vettük, hogy megint eltelt egy óra... Ezt is onnan tudtuk meg, hogy csöngettek az ajtón. Niall kifizette a pizzákat, és visszajött hozzám.
Sokat mesélt nekem az otthonáról és a családjáról. Kicsit elszomorodott, mikor megemlítette Mullingar-t és az anyukáját. Én sem voltam túl boldog mikor a családomról volt szó, hiszen nagyon nehéz anya haláláról, vagy nélkülözéséről beszélni. Szerencsére, nem feszegette a témát. Nagyon jót beszélgettünk, és arra kaptam fel a fejemet, hogy a telefonom csörög...