Q&A és 37.rész

Gáspár Regina (lelkes rajongó):
Szia. :D
Nagyon ügyes vagy és imádom a blogod! :D Amúgy, hogy jött ez a történet? Mikor lesz folytatása? Már nagyon várom a kövi részt! :D Neked ki a kedvenced? :D Nem tudod, hogy hogyan lehet megszerezni Harryt? <3 <3
Köszi. :D

Válasz tőlem:
Szia!
Komolyan nagyon örülök, hogy sokaknak tetszik a blogom!
Rengeteg blogot láttam, és hát, hogy őszintén bevalljam, nem sok nyerte el a tetszésem.., de persze voltak nagyon jók is köztük! Így gondoltam kezdek egy olyat, amibe bele tudom én is élni magam, és tetszeni is fog a Directioner-eknek.
Ha minden igaz, akkor most már láthatod is. :)
Nekem nincs kedvencem, mindegyiküket imádom, de mégis Harry-hez húz a szívem leginkább... Szóval mondhatjuk, hogy Harry (és a többiek kicsit -hajszálnyit- lemaradva utána)!
Azt én is szeretném tudni, de ha sikerült összeállítani a varázsfőzetet, akkor feltétlenül szólok nektek! :)) <3


Itt a rész is:

- Holnapra van valami programod?- kérdezte teljesen szokványos hangon, mikor megállt előttem. Pont előttem! Ahh... Utálom!
- Öhh nincsen. Maximum át kell nézzek pár anyagot- mondtam, miközben próbáltam nem előre figyelni, hiszen akkor még gondolkodni sem tudnék...
- Nekünk egykor lesz egy interjúnk- mondta még mindig előttem.
- Akkor amíg nem vagytok itt, tanulok.
- Szuper!- villanyozódott fel hirtelen, és beugrott mellém az ágyba. Végre...

- Miért vagy ilyen zavarban?
- Még kérded?- néztem rá hitetlenkedve, mire elnevette magát.
Komolyan hihetetlenül pimasz... De meg kell mondjam, nagyon aranyos.
Emellett mindig tudja, hogy hogyan vágjon vissza. Szóval miután meg tudtam állni, hogy ne ugorjak rá, befeküdtem mellé az ágyba miután átvettem a kényelmes, de egyszerű pizsamámat.
Még nem tudtam aludni, mert ugye délután kipihentem magamat. Elvettem az éjjeliszekrényről a MacBook-omat és válaszoltam az email-ekre, amiket kaptam.
Harry hamar elkezdett szuszogni mellettem. Hirtelen felindulásból megragadtam a telefonomat, és csináltam róla egy képet, amit fel is tettem a közösségi oldalra... Kölcsön kenyér visszajár!
Azonnal tök sokan kedvencnek jelölték, illetve retweet-elték. Sőt még trend is lett belőle: "#GoodNightHarry" címen.
Néhányan írtak gyűlölködő megjegyzéseket hozzá, sőt sokan kérdezték, hogy pontosan mit is keresek én este, az alvó Harry Styles mellett.
Hupsz! Ez eszembe sem jutott. De hát semmi nem történt közöttünk...
Még egy kicsit gépeztem, de hamar meguntam és elálmosodtam, így nyugovóra tértem.

Reggel megint csak Louis-ra ébredtünk. Most éppen a zenecsatornát hallgatta max. hangerőn, és arra énekelt. Mellesleg a WMYB ment...
Igen, már kezdem bepótolni a lemaradásomat, így ezt a számot is sikeresen memorizáltam.
Harry halkan elkezdett morogni, majd ez a morgás átalakult dúdolásba.
- Jó reggelt!- köszönt nekem, amint felém fordult. Ezt a köszöntést még egy arcra puszival is megtoldotta.
- Neked is!- mosolyogtam rá.
- Elnyomta az arcodat a párna- mondta, miközben visszamosolygott.
- A tiédet is!
Miután Louis sikerrel járt a felébresztésünkkel, lementünk reggelizni. Abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és a többiek is leültek velünk enni. Niall elől szinte azonnal eltűnt az étel.
Zayn hirtelen felpattant, és bejelentette, hogy már fél 12 van, de még nem kezdett el készülődni. Persze erre a többiek is azonnal felkapták a fejüket, és elindultak összeszedni magukat...
Mi Tinával leültünk a TV elé, és bekapcsoltuk azt. Éppen a Spongyabob indult.
- Készen álltok?- kérdezte a mély férfi hang a TV-ből.
- Igen is Kapitány!- mondtam úgy, mint egy ötéves.
- Hangosabban!- mondta a TV.
- Igen is Kapitány!- mondtam teljes átéléssel, de közben Harry is csatlakozott hozzám.
Tina felvont szemöldökkel nézett minket, mi pedig énekeltük a dalt. Az túlzás, hogy én énekeltem, de próbálkozni csak szabad...
- Imádom- mondta Harry a szám végén.
- Én is- válaszoltam, és akkor kezdődött.
- Pisisek!- szólt oda Tina, majd felállt a kanapéról és kiment. Mondani sem kell, azonnal lepisszegtük, amint megszólalt.
Végignéztük, ám akkorra már mindenki a nappaliban volt teljesen felöltözve. Harry-n pedig csak egy alsógatya volt. Mivel a fiúk dühösen néztek rá, elindult a szobája felé, miközben húzott maga után.
- Én ehhez minek kellek?- kérdeztem.
- Míg elmegyek tusolni, kikészítesz nekem valami ruhát? Sosem tudok választani- mondta, és kinyitotta előttem a szekrényét.
- De nem is abban adsz interjút, amibe mész...
- Kint sok fotós van- adta a számára evidens választ.
- Siess!- mondtam neki, majd elmélyedtem a szekrényben.
Hamar kész is lett.
- Jé, nem is tudtam, hogy van ilyen pólóm- mondta csodálkozva, miután felvette a ruhadarabot.
- Látod mikre vagyok képes?!
- Inkább érezném...- kacsintott rám.
- Költői kérdés volt- mondtam rosszallóan.
- Gyertek már!- kiabált nekünk Niall.
- Hagyd, még lenyomnak egy menetet- viccelődött Louis. Persze ezt úgy tette, hogy mi is halljuk...
Már mindenki az előszobába tömörült, és minket vártak. Vagyis csak Harry-t.
Elbúcsúztunk tőlük Tinával, és elindultak. Tina is otthagyott, mondván, hogy ő találkozik Amandával.
Nagyon nem akartam tanulni, de muszáj volt...
Mondjuk az nem nagyon nevezhető tanulásnak, amit én művelek, de inkább így, mint sehogy...
Szóval, elfoglaltam Harry szobáját. A laptopomat az ágyra tettem, megnyitottam a YouTube-ot, és rákattintottam az első számra. Míg az ment, megkerestem a tancuccaimat. Vagy négy könyvet és hat füzetet vettem elő, amiből tanulni kéne...
Elterpeszkedtem a nagy franciaágyon, és elkezdtem átnézni az anyagokat, közben pedig zenét hallgattam.
Vagy három órája ülhettem a könyvek és a füzetek fölött, mikor rákattintottam egy One Direction számra. Mint az később kiderült, az egy összeszerkesztett videó volt.
- Ennyire hiányoztam?- kérdezte az ajtón belépő Harry, aki pont rálátott a gép képernyőjére.
- Már meg is érkeztetek?
- Igen- mondta és bevonult a fürdőbe. Gyorsan visszajött, ekkor már egy tréning alsóban, és abban a pólóban, amibe elment.