29.rész

Itt is van a következő rész!
Jó olvasást nektek!
*Fly* :)) <3


Nem is volt olyan szörnyű, mint ahogy gondoltam. Persze láttam nem is egy utálkozó megjegyzést, de elfogadták, hogy barátok vagyunk.
Kijelenthetem, hogy debütáltam a nagyközönség előtt!...
- Jó voltál!- mondta elismerően Zayn, és közben megveregette a vállamat.
- Köszi. Viszont szerdán már suli. Az még érdekes lesz...
- Bakker... Te iskolába jársz?- kérdezte kitágult szemekkel Louis.
- Igen. 10-es vagyok.
- 16 éves vagy?- ámult el még jobban Louis.
- Nem. 18 leszek. Eleve most járnám a 12-et, csak Párizsban laktunk.
- Nem értem...- mondta Louis újra.
- Félig francia- világosította fel Harry.
- De sajnos szerdán vége a tavaszi szünetnek.
- Hahaha! Kelhetsz korán!- nevetett ki Louis.
- Még egy mukkanás, és minden nap hétkor az én hívásomra fogsz ébredni!
- Befogtam!- emelte fel a kezeid védekezés képen.
- Lia neve trend lett!- közölte Liam, a nem éppen az adott témához kapcsolódó megjegyzését.
- Hogy mi?- kérdeztem vissza. Erre Zayn szó szerint a pofámba nyomta a laptopot.
- Ahh... Nem akartam ekkora felhajtást- mondtam.
- Mi vagy te?- kérdezte fintorogva Louis. Na eddig tartott az, hogy befogta...
- Ember?!- kérdeztem vissza.
- Egy olyan ember, aki nem szereti, ha pár percig a világ közepe- egészített ki Harry.
Mikor ismert meg ennyire? Igaz sokat beszéltünk, de nem gondoltam, hogy tényleg érdekelte...
- Mi már itt sem vagyunk!- húzta föl Zayn Liam-et a kanapéról.
- Én meg átmegyek Zaynhez- pattant fel Louis is.
Egy percen belül, már csak mi ketten voltunk Harry-vel a lakásban.
- Mit akarsz csinálni?- kérdezte, miközben a laptopot kivette a kezemből, amit még Zayn tett oda.
- Szerintem én haza megyek.
- Itt akarsz hagyni egyedül?- kérdezte legörbült szájjal.
- Végül is, még csak hét óra van. Ha akarod, egy picit maradhatok.
- Oké!- lett vidám az arca újra.- Nézünk filmet?
- Tőlem...- vontam vállat és kényelembe helyeztem magam a nagy kanapén.
Betett valamit, lekapcsolta a lámpát, és leült mellém. Mivel a lábaim útban voltak neki, felemelte és az ölébe tette azokat.
Valami nagyon unalmas film volt. Se ő, se én nem arra figyeltünk. Harry a lábamat kezdte el simogatni a huszadik perc körül, én meg az arcát fürkésztem. Látszólag ő a filmet nézte, de hirtelen felém fordult, én meg hihetetlen gyorsasággal fordultam a TV felé.
- Unatkozom- kezdte el a gatyám szárát piszkálni.
- Én is. Nem jó a film.

- Csinálunk vacsorát?- villant fel a feje fölött a lámpa. [szerk.: igaz Dottya?! és itt a kép is. :))]
- Igen. Te csinálod, én meg nézlek.
- És mit óhajt a kisasszony?- kérdezte, miközben felhúzott a kanapéról.
- Mindegy. A lényeg, hogy ne haljak meg ételmérgezésben- húztam az agyát.
- Azt hiszed nem tudok főzni?
- Igen...

- Na akkor most bebizonyítom az ellenkezőjét! Csak figyelj!- vágott *challenge accepted* fejet.
- Le sem veszem rólad a szemeimet!- mondtam, miközben felültem a pultra, így pont beláttam az egész konyhát.
- Lasagna jó lesz?
- Tökéletes. Az egyik kedvencem- válaszoltam neki. Előszedett néhány hozzávalót, majd kiment a konyhából. Egy perc múlva megjelent pár gyertyával a kezében. Letette az asztalra és meggyújtotta őket, majd a lámpa fényét lejjebb vette.
- Mi ez a romantikus hangulat Styles?- néztem rá félig felhúzott szemöldökkel.
- Első randi?!- hangzott el a kérdés szerű válasz.
- Kb. két órája jelentettük ki, hogy csak barátok vagyunk.
- Tudom, de sokat gondolkoztam az elmúlt két órában- jött közelebb hozzám, mivel elég messze volt.
- Min?
- Rajtunk.
- Feláldoznád a barátságunkat?
- Valld be, hogy ez azért mégis csak több, mint egy szimpla barátság. A barátok nem csinálják ezt- mondta és végigsimította a mutatóujját az arcomon, majd a hüvelykujját a számon. Pont egy szintben voltam vele, így nem kellett a szintkülönbséget megoldani.
Elvesztünk egymás tekintetében. Az ujja még mindig az alsó ajkamat simította.
Akaratlanul is a szájára tévedt a tekintetem, amit gondolom jelnek vett, és elkezdett óvatosan közeledni, majd a homlokát az enyémnek támasztotta. Fél percig nézhettük így egymást, mikor megcsókolt.
Teljesen kikapcsoltam...
Normál esetben nem tettem volna sosem ilyet -már mint első randin-, de a lábaimat átfontam a dereka körül, és úgy húztam magamhoz még közelebb, miközben a kezemmel a hajába túrtam.
- Itt hagytam a telefonomat- rontott be a konyhába Louis.- Ohh bocsánat, ha megzavartam valamit- nézett ránk. Mi Harry-vel még mindig egymást öleltük.