65.rész ♕ (Második évad 11.rész)

Megint egy csomó díjjal gazdagodtam, de olyan szinten nincs időm, hogy örülök, ha a részeket fel tudom tenni. Szóval sajnálom, hogy nem rakom ki őket! Itt köszönöm azoknak, akiktől kaptam! ♥♥♥

Illetve bocsánat, hogy ilyen későn hozom, csak elromlott a telefonom, amiben benne volt az egész rész. Így újra kellett írjam. :$ Plusz még a suli is húzós, de próbálkozom.

- Huhh egy csík- eszmélt fel a bámulásból Tina.
- Többet nem akarom ezt átélni!- jelentettem ki, majd a fürdőszobai szemetesbe dobtam a használt tesztet.
- Lehet, hogy csak elrontottad a gyomrod- mondta, mikor visszaértem.
- Lehet- válaszoltam, majd visszadőltem az ágyba.
- Lemegyek a többiek után.
- Oké. Érezd jól magad.
- Neked is azt kéne...
- Majd ha jobban leszek, lefáraszthatsz. Megígérem!- mosolyogtam rá.
- Szavadon foglak!- figyelmeztetett, majd kiment a szobából.
Néhány plusz óra alvás után, már szinte tökéletesen éreztem magam, bár még a hasam fájt.
Kimentem a nappaliba, ahol a többiek éppen filmet néztek. Leültem az utolsó szabad helyre, ami Tina és Danielle között volt.
- Hogy vagy?- súgta a fülembe az utóbbi.
- Sokkal jobban.
Nem válaszolt, csak rám mosolygott, majd odabújt Liamhez, és nézte tovább a filmet, ami már eléggé a vége fele járt.
Én is a képernyőre szegeztem a tekintetem, és figyelmesen néztem az utolsó tíz percet.
- Mi lesz a következő?- tudakolta Zayn, mikor már a stáblista ment a képernyőn.
- Toy Story?
- Liam!-szóltunk rá egyszerre.
- Oké. Oké- emelte fel megadóan kezeit.
Végül az éhezők viadalát kezdtük el nézni, mert a többség még nem látta. Közöttük én sem.
Olyan éjjel egy körül mehettünk el aludni. Mindenki holt fáradt volt, még én is, pedig átaludtam az egész napot.
Reggel korán kipattantak a szemeim. Gyorsan elkészültem, majd a kis konyhában elkezdtem kávét főzni. Óvatosnak kellett lennem, mert Harry alig négy méterre aludt a kanapén. A lehető leghalkabban próbáltam ténykedni, de sajnos ez nem jött össze. A bögre hangosan csattant a mosogatóban. Szerencsére nem tört össze, de Harry felébredt a zajra.
- Bocsi. Kérsz kávét?- néztem rá.
- Igen- mondta, és mellém sétált. Csak egy alsónadrág volt rajta, és próbáltam nem a tökéletes testét nézni.
Elkészítettem neki az italt, majd letettem a konyhapultra, ami előtt ült. Bólintott egyet köszönet képen, majd belekortyolt. Azonnal elmosolyodott. Gondolom azért, mert ízlett neki. De nála sosem lehet tudni...
Mikor végzett vele, betette a bögrét a mosogatóba, majd elindult a szobám, mármint szobája felé.
Becsukta maga mögött az ajtót, én pedig leültem a kanapéra, majd bekapcsoltam a tv-t.
- Jó reggelt!- köszönt Tina és Niall egyszerre, mikor kinyitották a szobájuk ajtaját.
Visszaköszöntem nekik, ők pedig lehuppantak mellém.
Hangosan vágódott ki a szobaajtó, amin Harry lépett ki egy szál törölközőben.
- Ez mi a szar?- állt elém, és az arcomba nyomta a tesztet.
A francba!
- Menjünk be a szobába- mondtam egy torokköszörülés után. Tina vészjóslóan nézett rám. Magamtól is rájöttem, hogy ez nehéz menet lesz...
- Te tudtad?- fordult hirtelen a páros hím tagja felé.
- Öhh.. Nem- válaszolt zavarodottan.
- Persze...- válaszolt Harry, majd újra rám nézett.
Elindultam a szoba felé, és éreztem, hogy Harry követ, majd mikor beértünk a helységbe, hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Csoda, hogy nem szakadt ki a helyéből.
- Mi ez?- kérdezte újra.
Gondolom tisztában volt vele, hogy pontosan mire is való az az izé...
- Harry...- kezdtem, de azonnal félbe is szakított.
- Ne Harry-z itt nekem!- nézett rám mérgesen.
- Mit érdekel a dolog?- emeltem fel a hangom.
- Szerinted?- emelte föl fél szemöldökét.
- Oké. Értem, de nem vagyok terhes.
- Köszi, hogy szóltál...- mondta gúnyosan.
- Ki mondta, hogy esetlegesen tőled lenne?- kérdeztem, mire lefagyott az arcára az a gúnyosság.
- Hihetetlen vagy! Legalább tudod, hogy ki lett volna a szerencsés? Vagy annyi mindenkivel összefeküdtél, hogy nem is tudod ki lenne az?
Övön aluli ütés... Köszi Harry!
- Ohh fogd már be! Semmi közöd a magánéletemhez.
- De van!- jelentette ki merő egyszerűséggel.
- És ugyan mi?- most rajtam volt a sor, hogy a szemöldökömet felhúzzam.
Na ez az, amire nem tudott válaszolni.
Halkan kopogtak az ajtón, majd Tina lépett be.
- Megvagytok?- kérdezte.
- Még nem gyilkoltuk meg egymást- válaszoltam.
- Együtt hagyhatlak titeket?- tette fel újabb kérdését Tina.
- Már megyek is- néztem Harry szemébe, amiben hihetetlen csalódottságot véltem felfedezni.
- Mi a terv mára?- kérdeztem már kint a nappaliban. Ahol már mindenki ott volt. Talán felkeltett mindenkit a vita?!
- Te a lányokkal vásárolni mész- mutatott rám Louis.
- És ti?- utaltam a srácokra.
- Szörfözni megyünk- válaszolt Liam.

64.rész ♕ (Második évad 10.rész)

Visszaolvastam a hozzászólásokat, amiket írtatok (és tudom, hogy válaszoltam), de úgy érzem meg kell még itt is köszönjem nektek a dolgot.
Azt hiszem elég nagy utat megtett már a blogom, annak ellenére is, hogy vannak olvasottabb blogok is az enyémnél. Felemelő érzés, hogy mikor feljövök, látok egy-két új hozzászólást. Nagyon jól esik.
Sokszor érzem azt, hogy "Úr Isten! Nem tudok mit írni!" vagy "Nem megy ez nekem! Abbahagyom!", DE miattatok csinálom, és nem akarok nektek csalódást okozni!
Tudom, hogy néhány rész nem az igazi, és  azt is, hogy lesznek még ilyen részek.

Na mindegy! Itt is a legújabb rész! :)

- Most komoly, hogy ma még bulizni is akartok?- kérdeztem a társaságtól.
Már lemenőfélben volt a nap, mikor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a vacsorázásnak. Persze Niall már előre rohant, de nem tudom hogy volt annyi ereje, hiszen a nap és a víz kiszívta az összes erőnket. Nekem legalábbis biztosan.
- Igen- válaszolt Louis úrfi.
Elfoglaltuk a szálloda éttermét. Szó szerint. Csak mi voltunk bent, és mindenki megrohamozta a kajás pultot. Nagyon jól nézett ki a svédasztal, és elég sokféle étel volt.
- Mit eszel?- lépett mellém Niall.
- Még nem igazán tudom. Te?
- Szerintem halat- tűnődött el, majd el is indult a megfelelő pulthoz.
Én egy kis rántott sajtot, krumplit és salátát tettem a tányéromra. Laza, de laktató.
Elfoglaltunk egy hatalmas asztalt. Lepakoltam Niall mellé, és mikor felé fordultam megcsapott a halszag. Sosem volt semmi problémám vele, de ez nagyon büdös volt.
- Lia, minden oké?- nézett rám a szemben ülő Zayn.
- Igen- válaszoltam, és zavartan elmosolyodtam.
Elkezdtem enni, de a hányingerem fokozódott. Ki kellett menjek.
- Mindjárt jövök- súgtam Niall-nek, aki nem értett semmit. Ahogy én sem...
Az első dolgom az volt, hogy kerestem egy fülkét, amibe bemehettem. Éppen hogy időben mentem be. Az emlékeimen kívül, mindent kihánytam.
- Lia, itt vagy?- jött be Tina a helységbe.
Hallottam, hogy megáll a fülke előtt.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Igen- válaszoltam, és kimentem. Határozottan jobban voltam.
Megmostam a kezem, majd az arcomra is fröcsköltem a hűs vízből.
- Lázad van?- aggodalmaskodott a húgom.
- Nem hiszem- emeltem a kézfejem a homlokomhoz.- Nincsen.
Láttam, hogy valamit kérdezni akar, de nem tette.
- Fölmegyek. Szerintem nem megyek veletek bulizni.
- Pihenj csak. Bulizni bármikor tudunk- mondta mosolyogva.
Elindult a wc kijárata felé, ahová követtem, de utána elágaztak útjaink. Ő ment az étteremhez, én pedig fel, a legfelső emeletre. Egyenesen a lakosztályunk kanapéjára.
Készen voltam megszabadulni az émelygéstől, és a fejfájástól. Mély álomba akartam esni.
Reméltem, hogy tekintettel lesznek rám, és nem fognak viháncolni a nappali közepén.
Szerencsére hamar el tudtam aludni, miután bevettem egy fájdalomcsillapítót. Nem szeretek gyógyszert szedni, de néha muszáj.

Reggel még mindig nagyon fájt a fejem, mikor ébredezni kezdtem. Nehezen kinyitottam a szemeimet, és egy ismeretlen szobában ébredtem. Nem a nappaliban, ahol este lefeküdtem.
Értetlenül néztem körbe, majd megláttam a sarokban egy bőröndöt, ami által be tudtam azonosítani, hogy kinek a szobájában is vagyok. Ne már! Kinyírom Tinát!
- Kop. Kop. Bejöhetek?- dugta be a fejét a szoba tulajdonosa.
- Ahha- válaszoltam.
- Jobban vagy?- próbált kedves lenni.
- Egy kicsivel.
- Nem akartunk éjszaka felkelteni, ezért behoztalak ide.
- És te hol aludtál?- kérdeztem, mikor láttam, hogy az ágy másik fele érintetlen.
- Kint a kanapén. Egész kényelmes.
- Hát köszönöm, hogy gondoltatok rám- próbáltam menekülőre venni a dolgot.
- Nyugodtan maradj itt, amíg jobban nem érzed magad. Addig kiköltözöm a nappaliba én.
- Köszi Harry.
- Nincs mit- válaszolt, majd kiment a szobából.
Wow. Harry és a kedvesség... Mostanában számomra ez a kettő nem fér össze.
Pár perc múlva Tina kopogtatott be.
- Hogy vagy?- kérdezte, miközben letett egy tálcát az ágyra, amin egy kis diétás reggeli volt.
- Kicsit jobban.
- És tudod, hogy mitől voltál rosszul?
- Nem- válaszoltam, és falatozni kezdtem az omlettet. Ám pár falat után, már siettem is a mosdóba.
- Mikor voltál utoljára valakivel?- kérdezte, amint visszaértem.
- Tina!
- Mi van? Nem lehet, hogy esetleg terhes vagy?- kérdezősködött.
- Dehogy!- kezdtem el nevetni.
- Védekeztetek Harry-vel?
- Azt hiszem igen.
- Csak hiszed?- horkantott fel, mire elbizonytalanodtam.
- Sokat ittunk. Nem emlékszem. Basszus- temettem az arcomat a kezembe.
- Oké. Megkérdezzük a lányokat, hogy van-e náluk teszt- vette a kezébe az irányítást.
- Ne! Nem akarom, hogy tudjanak róla!
- Akkor lemegyek a hotel gyógyszertárába, és veszek egyet. Te meg maradj itt!
- Oké- válaszoltam kétségbe esetten.
Nem akarok gyereket! Nem most! Nem Harry-től! Vagyis, édes lenne egy kicsi Harry, de nem így! Jézusom! Neki mi lenne a reakciója?!
Kész káosz volt a fejemben. Tizenkilenc évesen, nem az az életcélom, hogy máris gyerekem legyen.
Tina hamar vissza is tért, egy kis dobozzal. Kinyitottuk, és elolvastuk a használati és magyarázati útmutatót.
Remegő kezekkel és lábakkal léptem be a fürdőszobába.
Tettem az utasítás szerint a dolgom, majd mikor végeztem, kimentem Tinához.
- Most akkor várnunk kell 5 percet- mondta, és a kis készüléket kezdte szuggerálni, amit az ágyra tettem.
- Kikészülök addigra!
- Jöttök a partra?- nyitott be Niall.
- Nem- válaszoltuk egyszerre.
- Mi folyik itt?- vonta föl a szemöldökét. Segítségkérőn Tinára néztem, aki karon ragadta Niall-t és kivonultak a teraszra.
A kis szerkezetet néztem, és vártam, hogy csak egy csík legyen rajta. Nemsokára visszajöttek, majd Niall kiment a szobából. Tina visszaült mellém, és csöndesen együtt vártuk az eredményt. Idegtépő volt a csend és a várakozás.

63.rész ♕ (Második évad 9.rész)

Hello everybody!
Nem rabolom az időtöket, mindenféle bevezető szöveggel, szóval itt is az új rész! :))
Kicsit rövid, de remélem tetszik majd nektek...
És mindenképpen örülnék pár hozzászólásnak/kommentnek. :$

- Indulhatunk?- kérdezte Tina, miután kiléptem a fürdőből a nappaliba.
- Igen. Irány barnulni!- sasszéztam az ajtóhoz.
- Csak ne olyan hevesen!- nevetett fel Niall.
- Nem megyünk?- értetlenkedtem szomorúan.
- A többiek még tollászkodnak- válaszolt Harry, aki akkor lépett ki a szobájából.
- Mi előbb megyünk. Majd lent találkozunk- intett hátra Tina, és elindult a lift felé, ahová követtem.
- Örülök, hogy eljöttünk- néztem rá mosolyogva.
- Én is. Néha nyomasztó az otthoni időjárás, meg minden.
- Jajj, de sajnállak!
- Sajnálj is! Nehéz öt srác mellett.
- Szinte minden tinilány cserélne veled- nevettem el magam.
- Jogos- adta meg magát.
- Niall-el jól megvagytok?- tértem rá arra a kérdésre, ami leginkább foglalkoztatott.
- Igen. Bár mostanában keveset láttam, a munka miatt.
- Ez van, ha egy keményen dolgozó ember barátnője vagy- tettem a kezem a vállára, és nagyon bölcsnek éreztem magam.
Hatalmas pálmafák álltak a szálloda  egész területén. Nagyon jó érzés töltött el. El sem hittem, hogy négy hétig azon a csodálatos helyen lehetek.
Kisétáltunk a hatalmas kerten keresztül az óceánhoz. A homok kicsit meleg volt, ahogy beleléptünk, de egy idő után megszoktuk.
Lepakoltunk oda, ahol láttunk két szabadon árválkodó napágyat, és letettük rá a cuccainkat. Levettük magunkról a fürdőruhánk feletti lenge nyári ruhát, és már mentünk is az óceánba.
- Ez jó- mondta, mikor már a hasunkig érő vízben voltunk.
- Szerintem is, bár szerintem én többet nem jövök be idáig.
- Miért?
- Mert Hawaii-on vagyunk. Vannak cápák...
- Basszus!- pánikolt be mellettem.
- Sokan vannak körülöttünk, szóval no para!
- Hát oké- vont vállat.
Visszatértünk a Niall-ös témához. Azt hiszem jól jött neki, hogy beszélhet erről valakivel komolyabban. És én is örültem, hogy végre beszélhetünk.
Mikor már meguntuk a minket körülvevő kékséget, úgy döntöttünk, hogy kifekszünk napozni. Bekentük magunkat naptejjel, majd hasra vágtuk magunkat, és élveztük a nap kellemes sugarait.
- Feltehetek egy kérdést?- szólalt meg pár percnyi csend után.
- Már megtetted.
- Hahaha.
- Bocsi, nem hagyhattam ki. Na, ne kímélj!
- Szóval, ha lenne rá mód, megpróbálnád újra Harry-vel?
- Hirtelen kérdés...- állapítottam meg, majd azon kezdtem agyalni, hogy hogyan tudnék kitérni a válaszadás elől.
- Hello lányok- vetődött be közénk Niall a semmiből.
- Mi a téma?- hallottam meg Harry hangját is.
- Te- vágtuk rá egyszerre Tinával, miközben mindketten felültünk.
- Király!- válaszolt vigyorogva, amit egy szemforgatással jutalmaztam. Gondolom nem hitte, hogy tényleg ő volt a téma.
- Többiek?- kérdezte Tina.
- Meguntuk a várakozást, de elvileg mindjárt jönnek- mondta Niall. Nem az erősségük a várakozás, és a készülődés sem...
- Voltatok már bent?- bökött a víz felé Harry.
- Igen. Jó meleg- válaszoltam, mivel Tina éppen Niall szájában volt. Vagy fordítva. Nekem mindegy.
- Bemegyünk?- kérdezte Niall barátnőjétől, aki azonnal rám nézett. Bólintottam, hogy menjen nyugodtan. Csak nem öljük meg egymást Harry-vel addig...
Visszafeküdtem a hasamra, és folytattam a barnulást. Szándékosan nem vettem tudomásul Harry-t.
Hallottam, hogy mocorog mellettem, majd egy kicsit távolabbról meghallottam, hogy beszél. Gondoltam telefonon, mert a másik személy hangját nem hallottam. De nem is nagyon érdekelt. Kinek akarok hazudni?! Igen is érdekelt, hogy ki van a vonal túlsó végén. Nem beszéltek sokat, de az elmémet annál inkább zavarta. Bár biztosan valamelyik családtagja volt. Vagy valami ilyesmi. Nem is értem, hogy miért érdekelt annyira a dolog.
- Lia! Hazza!- szólt oda nekünk Louis, valahonnan a távolból. Így még az is megtudták a nevünket, akik eddig nem voltak tisztában vele.
Felemeltem a fejem, és sejtettem, hogy nem tudok majd nyugodtan napozni. Mindenki leült egy törölközőre, és bekenegették magukat (illetve egymás hátát).
- Három óra múlva vacsora idő van- értesített minket Liam, aki a szálloda általános tudnivalóit olvasgatta, miközben Dani a hátára nyomott egy adag naptejet.
- De mi akkor megyünk, amikor akarunk. Nem?- tudakolta Zayn.
Néha jó, hogy kivételeznek az emberrel. Akkor ehetünk, amikor akarunk. Ez elsősorban Niall-nek és kedves párjának kedvező.
- De, de- bólogatott Harry.
- Irány a vízbe!- üvöltötte el magát Louis, majd rohanni kezdett a homokban Tináékhoz. Ennyit a romantikáról...
Szépen lassan mindenki bement, rajtam és a Pezz-Zayn pároson kívül. Mikor mentek befelé, megakadt a szemem a fiúk felsőtestén. Hát nem kispályások... Elsősorban Harry agyonvarrt testét nézegettem, a napszemüvegem mögé bújva. Még véletlenül sem akartam lebukni.
- Tudom, hogy őt nézed- zökkentett ki a bámulásból Zayn.
- Kit?- adtam az értetlent.
- Harry-t.
- Én ugyan nem!
- Zayn, hagyd már!- verte vállba barátját Perrie.
- Tudom, hogy nekem van igazam!- mondta, majd Pezz felé fordult és folytatták a csevegést és miegymást.

62.rész ♕ (Második évad 8.rész)

Sziasztok drága olvasók! ♥
Köszönöm a visszajelzéseket, és a sok támogatást! Remélem mindenkinek tetszeni fog az új rész.

És köszönöm a rengeteg díjat, amit kaptam! ♥♥♥
(Azokat nem teszem ki, mert már így is annyi van. Sorry! :$)

- Kérem utasainkat, hogy a biztonsági öveiket kapcsolják be. A leszállást megkezdtük!- szólt a mikrofonba a légiutas-kísérő.
Este kilenckor indultunk el Londonból, és kemény 12 órás repülőút után felüdülés volt ezt hallani.
- Alig várom, hogy a parton legyek- pattogott Eleanor mellett Louis.
- Nyugi. Még a szállodához is el kell menni- mondta neki Harry.
- Mikor érünk oda?- nyávogott újra.
- Valaki hozott nyugtatót?- néztem körbe a magángépen.
Paul olyan előrelátó volt, hogy nem akarta, hogy az utasok megőrüljenek a srácoktól, így inkább külön gépet kaptunk. Ami végül is ezerszer jobban tetszett, mit a normális utasszállítók.
- Nincs arra szükség- mondta El, majd elhallgattatta Louis-t. Sok köszönet érte!
Komolyan, egy csecsemővel nem lehet ilyen nehéz az utazás, mint Louis-val... Bár szerencse, hogy a háromnegyed utat mindenki végig aludta.
- Na ne nyáladdzatok, hanem kössétek be magatokat- szólt rájuk Niall.

- Kisbusz?- értetlenkedtem már a repülőtér előtt.
- Sokan vagyunk. Valamivel a szállásra kell szállíttatni magunkat- adta a választ Liam.
Mostanában nem az erősségem a gondolkodás. A munka leszívja az agyamat.
- Pontosan hol is fogunk lakni?- fordultam az előbbi válasz adójához.
- Ne tőlem kérdezd! Niall volt a szervező- válaszolt, majd elém tolta az érintett személyt.
- Aloha- integetett az arcomba Niall.
- Neked is. De azt még mindig nem tudom, hogy hol fogunk lakni.
- Ne aggódj! Kézben tartom a dolgokat.
- Ettől féltem- mondtam nem túl pozitívan.
Már hozzá szoktam, hogy semmit sem tudnak komolyan megoldani, habár az utóbbi időben elég nagy változás ment végbe, a viselkedésükkel kapcsolatban, de azért nem bízom el magam előre. Jobb, ha rajtuk tartom a szememet...
- Stip-stop Lia mellett ülök!- mondta Danielle, ezzel kizökkentve a gondolkodásból.
- Végre csaj gyűlés!- sóhajtott fel Perrie, mikor minden nőnemű tag egy helyre telepedett le.
- Hallottuk!- válaszolt hátra Zayn, majd folytatta a beszédet a srácokkal.
Különösebben nem törődtünk azzal, hogy csupán egy méterre ülnek tőlünk, és elkezdtük kibeszélni őket. Mármint a barátnők meséltek, hogy mi van a párkapcsolataikkal.
Ha jobban belegondolok, az egyetlen normális kapcsolatom Harry-vel volt, és az sem tartott sokáig. A lányok pedig már ősidők óta a párjukkal vannak. Mondhatnám, hogy féltékeny lettem, de beláttam, hogy én rontottam el a dolgokat. Magamnak köszönhetem, hogy hol is tartok most...
- És neked van valakid?- kérdezte Perrie egy hirtelen pillanatban.
- Öhhh... Nincsen. Nem nagyon volt időm pasizni az elmúlt időben.
- Keresünk neked egy rendes alakot!- mondta Eleanor, aki legalább úgy pörgött, mint a barátja.
- Megérkeztünk!- szólt a sofőr nekünk, majd a srácok egyszerre rohamozták meg a kocsi ajtaját, ezzel kialakítva egy nagy dugót.
- Kulturáltan!- kiabált előre a húgom.
- Mintha magamat hallanám- mondtam neki elismerően, mire felnevetett.
- Valahogy kordában kell tartani őket...
- Néha elgondolkozom azon, hogy ki az idősebb. Te vagy a srácok.- mondta Danielle teljesen komolyan, majd elnevette magát.
- Majdnem két év alatt muszáj volt a rendet betartani, ha ti nem tettétek- nézett Tina El-re és Dani-ra.
- Két év?! Nekem sokkal kevesebbnek tűnt...- tűnődött el Eleanor, már a kisbusz előtt.
Egy hatalmas hotel előtt találtam magam. Míg a sofőr és a hordár a csomagjainkkal babrált, addig volt időm alaposan körülnézni.
Nem sokkal később bementünk a portára bejelentkezni, míg felvitték a csomagjainkat a szobáinkba.
- A legfelső emeleten, az elnöki lakosztályokat kapják- mondta a portás nő, aki azonnal el is kezdett flörtölni Harry-vel. Vagy Harry vele.
- Köszönjük- vette ki a kezéből a két kártyát Niall, és elindult a lifthez. Mi meg követtük, mit a bárányok.
Persze két személyszállítóval kellett menjünk, mert tízen nem fértünk be egybe.
- Itt is lennénk- húzta végig az egyik kártyát a kilincs melletti érzékelőn, mikor az emeleten megtaláltuk a helyes számozású ajtókat. Amik szerencsére egymás mellett voltak. Sőt annak az emeletnek, azon a részén, csak az a két ajtó volt. Legalább nem fognak ránk szólni a szomszédok...
- Ki kivel fog aludni?- kérdezte Tina, aki nyilván miattam tette fel a kérdést, hiszen mindenkinek volt párja. Vagyis majdnem mindenkinek.
- Mindjárt megnézzük, hogy hány szoba van- mondta Niall, majd felfedező útra ment, miközben mi ledobtuk magunkat a hatalmas nappaliban.
- Jó kis hely- mondta Louis az ablaknál állva.
- Szóval itt három franciaágyas szoba van- válaszolt Niall, mikor visszatért hozzánk.
- És a másikban?- kérdezte Perrie, akinek szerintem leesett, hogy miért is érdekel minket ez ennyire.
Az ok nyilvánvaló volt. Nem akartam Harry-vel egy szobában aludni. Főleg nem egy ágyban.
- Nézem!- mondta a főszervezőnk (alias Niall), és átment a másik lakosztályba.
- Én tuti, hogy lefoglalom az egyik óceánra néző szobát- szólalt meg Harry, aki a kanapén terpeszkedett (sajnos) mellettem.
- Ott kettő van- jött vissza Niall.
Basszus! Basszus! Basszus!
- Akkor szobaelosztás!- rikkantott fel Louis, és azonnal lestoppolta  az egyik itteni szobát Eleanorral.
- Én is maradok itt!- szállt be Harry is.
- Én a másikba szívesen megyek Perrie-vel és Liam-ékkel. Ha nekik okés- mondta Zayn.
- Persze- bólintott Liam.
- Akkor mi Tinával maradunk itt- fejezte be Niall az elosztást.
A bökkenő csak az volt, hogy én szoba nélkül maradtam.
- És Lia?- érdeklődött Tina. Végre valaki észrevett....
- Én elleszek a kanapén- vontam vállat műmosollyal az arcomon.
- Biztos?- nézett rám aggódóan Danielle.
- Ja. Kényelmes lesz.
- Mindenki cuccoljon le, öltözzetek át, és mehetünk a strandra!- pörgött fel újra Louis.
- Még jó, hogy aludtunk a gépen- súgta a fülembe Tina. Igen. Alvás nélkül szerintem itt dőltünk volna ki, amint megérkezünk.

KÖZÉRDEKŰ!

Sziasztok!

Sajnálom, de rossz hírt kell közöljek veletek... :$
A blogba bizonytalan ideig nem tudok majd részeket feltenni, mert el lettem tiltva a géptől.
Most gondolom mindenki azt kérdezi, hogy miért, hiszen nyári szünet van... Az ok sajnos egyszerű. Megbuktam matematikából. Ez azért sem valami előnyös, mert 11-es voltam. Az érettségi előtt egy évvel ez elgég necces dolog...
Szóval sajnálom, hogy csalódnotok kell. Én sem így terveztem. Elhihetitek!
A következő részt nem tudom mikor tudom befejezni és feltenni, de próbálkozom...
Köszönöm a megértéseteket, és kellemes nyarat nektek!

Puszi mindenkinek! <3

és.... DÍJ!

Köszönöm a díjat Réka Styles-nak! ♥♥♥

Szabályok:1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)


11 dolog rólam:
* Átmentem fizikából!
* Jövőre (ha nem bukok meg) végzős leszek.

* Angolból most érettségizek.

* Félek a szóbeli angol érettségitől. :$

* Félek a pókoktól és a bogaraktól.

* Víziszonyom van.

* Fölöslegesnek érzem ezt az utolsó egy hetet a suliból...

* Szeretem, ha ki van festve a körmöm.

* Spenót lesz ebédre. *w*

* Nem vagyok jó, ebben a '11 dolog rólam'-ban.

* Imádom az Instagram-om...

11 válasz:
* Kedvenc virág? ~ rózsa, orchidea.
* Kedvenc könyved? ~ SzJG (?!)
* Kedvenc állatod? ~ kutya, maki.
* Kedvenc blog? ~ Dark (?!)
* Hány éves vagy? ~ 18 éves leszek 13 nap múlva.
* Van tesód? ~ két fél tesóm van.
* Milyen telefonod van? ~ HTC ChaCha ♥
* Milyen lesz az év végi bizid? ~ nem akarjátok ti azt tudni...
* Mióta írsz blogot? ~ régóta x'D
* Melyik a kedvenc színed? ~ pink, zöld.
* Milyen színű a szemed? ~ iszonyatosan sötétbarna (majdnem fekete).
* Ki a kedvenc 1D tagod? ~ talán Harry, de nehéz a választás...

Az utolsó két pontot még mindig nem tudom teljesíteni, mert nem olvasok (magyar) blogokat... :$ 

61.rész ♕ (Második évad 7.rész)

Bocsánat a nagy várakoztatásért, de nagyon nagy bajban vagyok. :/
DE itt az újabb rész!  ;))

A következő hét folyamán egy szabad percem sem volt. Csak akkor voltam otthon (vissza költöztem apáékhoz), mikor aludtam. Azon kívül mindig úton voltam.

- Holnap mit csinálsz?- kérdezte egyik reggel Tina.
- Dolgozom- néztem rá értetlenül, hiszen már megszokhatta volna.
- És esetleg nem akarsz kivenni egy napot?- érdeklődött.
- Megpróbálhatom...
- Meg tudod oldani, hiszen te vagy a főnök.
- Oké. Na mennem kell. Puszi- intettem magam mögé, és már a kis termoszommal a kezemben elindultam a kocsim felé. Igen. Rászántam magam, hogy vegyek egy járművet, és meg kell hagyni, sokkal jobb, mint minden reggel taxival menni. Na meg az költségesebb is...
- Ma Gemma Styles-szal elmentek megnézni a lehetséges helyeket. Azt hiszem a kisebb család kör is jelen lesz- kezdte azonnal Gabriella a mondandóját, amint beértem az irodába.
- Remek- horkantottam föl nem túl nőiesen.
- Hozzak valamit?- kérdezte azonnal, mikor leültem.
- Nem köszönöm. Légyszíves küld át email-ben a vendéglistát.
- Rendben. Az ülésrendet te csinálod meg?- érdeklődött.
- Nem egészen. Csak át kell nézzem, hogy hogyan helyezkedjenek el a székek a vacsoránál.
- Egy perc, és átküldöm- válaszolt, és ki is ment a szobából. Szinte azonnal pittyent meg a gépem, és megnyitottam a listát.
Nem lepődtem meg, hogy az összes One Direction tag, és pár hozzátartozójuk is benne volt.
Azonnal rendezgetni kezdtem a neveket, és próbáltam egymás mellé tenni az azonos korú embereket.
- Szia. Zavarok?- lépett be Gemma az ajtón, mögötte pedig ott volt Harry.
- Dehogy! Gyertek be!- mosolyogtam rájuk. Mondjuk inkább Gemmának címeztem a dolgot.
- Nem tudom, hogy ismered-e az öcsémet...- kezdte el mondani, de félbeszakította Harry.
- Fogalmad sincs, hogy mennyire ismerjük egymást- kacsintott rám, bár kissé zavarodott volt a tekintete.
- Nos igen. Volt szerencsém már találkozni vele- vágtam be egy művigyort.
- Hány helyet néztél ki?- érdeklődött Gemma.
- Elég sokat, és mindegyikkel lebeszéltem a látogatási időt- mondtam, majd az órámra pillantottam.- Tíz perc múlva már az első helyen kell legyünk. Hányan jöttetek?
- A vőlegényem családja, plusz az enyém- válaszolt Gemma mosolyogva.
- Oké. Akkor én megyek előre a kocsival, ti pedig gyertek utánam.
Bólintottak, majd követtek a kijárat felé. Két autó állt az enyém mellett. Beszálltam a sajátomba, ám meglepetésemre Harry beült mellém.
- Kevés a hely a kocsikban- vont vállat.- Szóval esküvőszervező vagy?
- Úgy látszik.
- Gemma sokat mesélt rólad. De valahogy sosem jöttem rá, hogy te lennél az.
- Pedig én vagyok. Nem ismersz eléggé Styles...
- Régen ismertelek- mondta halkan.
- Az akkor volt. Most meg most van.
- De a magyarázási képességed megmaradt a réginek- vigyorodott el.
- Nagyon humoros!
Az út további részében csendesen ült mellettem, míg én káromkodtam a dugó miatt. Még volt öt percünk, hogy odaérjünk, de esélytelennek láttam a dolgot. Kivettem a telefonomat a táskámból, és tárcsáztam a helyszín számát. Elmagyaráztam nekik, hogy nem fogunk odaérni öt percen belül, de szerencsém volt, mert aznap csak mi mentünk megnézni a helyet.
Negyed óra késéssel érkeztünk meg. Kiszálltunk és a kastély tulajdonosa körbevezetett minket. Elmesélte, hogy csak ilyen alkalmakra használják a hatalmas épületet, amiben van ceremónia, bál, fogadás terem is. Láttam, hogy Gemmának és vőlegényének Peter-nek nem nagyon tetszik a hely, így udvariasan visszautasítottuk és mentünk a következő helyre.
A következő hely sem nyerte el a tetszésüket. 

A harmadik egy kis templom volt, ami láthatóan mindenkinek bejött.
- Ez megfelelő?- kérdeztem tőlük mosolyogva. Munka előírás. Még akkor is kell mosolyogni, mikor a hátam közepére kívánom a dolgot...
- Nekem tetszik- válaszolt a leendő házaspár.
- Akkor lefoglalom, és már csak egy vacsorára tökéletes helyet kell találni. Bólintottak, és körbejárták a helyet, amíg én lebeszéltem a dátumot.
Harry folyamatosan a ténykedésemet nézte, aminek nem nagyon örültem. Olyan volt, mint egy öleb...
- Nincs más dolgod?- intéztem felé egy bájvigyort.
- Igazság szerint nincsen- vont vállat.
Az autóhoz menet összeszedtük a többieket, és indultunk a következő helyre, ami szerencsére közel volt a templomhoz.
Azt a helyet is sikerült is a nagy napra lefoglalnunk.

Sajnos nem sikerült Tinával egy csajos napot tartanom, de megígértem neki, hogy ha szabadnapom lesz, vele fogok lenni. Hiányzott a társasági élet, annak ellenére is, hogy néha Harry is ott volt. Végre három nap után Tinával tudtam lenni, bár ennek az volt a hátránya, hogy az összes srácot el kellett viseljem, ami alap járaton nem lett volna gáz, csak most a szokottnál is jobban idegesített a hülyeségük.

- Lia, minden rendben?- kérdezte Tina, mikor látta, hogy elfintorodok Louis egyik poénján, ami tényleg nem volt vicces. Vagyis lehet, hogy csak én gondoltam így, mert rajtam kívül mindenki nevetett.

Kezdem úgy érezni magam, mint egy karót nyelt öregasszony. Ezt teszi velem a munka?
- Túl sok ez nekem.
- Mi lenne, ha elmennénk nyaralni valahova?- vetette fel az ötletet azonnal.
- Most?- értetlenkedtem.
- Miért ne?- vigyorodott el. Neki minden időpont megfelel, csak ne kelljen iskolába mennie.
- Jó ötlet! Hová megyünk?- kapcsolódott be Niall a beszélgetésünkbe. Nem gondoltam, hogy figyel ránk.
Igazság szerint én Tinával akartam menni. Kettesben. De nem akartam megbántani...
- Tengerpart. A részleteket rád bízom- vontam vállat, és Tinára néztem, aki teljes extázisban volt.
A következő pillanatban Niall előtt már ott volt a MacBook, és a lehetséges helyeket és időpontokat sorolta nekünk. Természetesen a többiek érdeklődését is felkeltette a dolog, így az előrejelzések szerint mindannyian megyünk. És minden onnan indult, hogy Tinával kettesben akartam lenni. Hát jó...
Niall kinézte nekünk egy- a Karib-szigeteken elhelyezkedő- üdülőt. Én valami közelebbire, és olcsóbbra gondoltam, hiszen a fél gatyám (sőt az egész) rámenne, ha kifizetném.
- Öhh... Nem lehetne valami olcsóbbat? Én nem vagyok szupersztár- jegyeztem meg, mikor már a szállásokat nézegette.
- Fizetjük nektek- mondta Niall, majd újra a monitor felé fordult.
- Ezt nem engedhetem meg- válaszoltam neki.
- Miért nem?- kérdezte egyszerre Niall és Louis.
- Nagyon kedvesek vagytok, és értékelem a dolgot, de nem várhatom el tőletek.
- Ne hülyéskedj! Fizetjük és kész!- szállt be Liam is a beszélgetésbe.
Nagyon akartam ellenkezni, de láttam, hogy hogy néznek rám... Nem akartam a kölyökkutya szemekkel szembetalálni magam, de tudják, hogy ez mindig beválik. Sajnos.
- Na jó- mentem bele. Niall fellélegzett, és folytatta a böngészést, mintha mi sem történt volna.
- Eleanor, Danielle és Perrie is jöhetnek?- kérdezte Zayn.
- Persze- mondta Tina vigyorogva.
- Megvan!- kiáltott és ugrott fel Niall.

Díj! :)

Köszönöm a díjat Nusii ;) -nak! ♥

Szabályok:
1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/ visszajelölés)


1.)

• Ma "lógtam" az iskolából.
• Elegem van a suliból.
• Szeretem a palacsintát (anya éppen most csinál).
• Imádom a csokik.
• El szeretnék menni a Bruno Mars koncertre.
• Titokban Justin Bieber-t hallgatok. ;)
• Az olvasás az életem!
• Na meg zene nélkül is unnám magam.
• Sorozatfüggő vagyok.
• Hiányzik Amerika.
• Nem tudom mi lesz velem nyáron.

2.)

- Mi a kedvenc évszakod?

~ Nyár, Tél.

- Van kedvenc filmed? Ha igen, mi a címe? 

~ Huhh. Sok van... Nagyfiúk.

- Mi/mik a kedvenc zeneszámaid? 

~ Justin Bieber - All Around The World (Acoustic)

~ Bruno Mars - Young Girls

- Kedvenc író? (blog vagy regény, mindegy)

~ például Stephenie Meyer és Leiner Laura, de sokféle könyvet olvasok

- Hogyan gondolsz az olvasóidra?

~ Olyanok ők nekem, mint a harmadik családom. :)

- Kaptál már negatív véleményt? Ha igen, hogyan reagáltál?

~ Azt hiszem, még nem kaptam, de nyugodtan lehet nekem olyanokat is írni! :))

- Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

~ Jó kérdés... Talán olyan helyekre utaznék, ahol még nem jártam, koncertekre mennék, és visszamennék Amerikába.

- Olly Murs vagy Austin Mahone?

~ Olly! :D

- Rihanna vagy Miley Cyrus?

~ Riri!

- Van twittered? Ha igen, mióta használod?

~ Régóta van, de alig használom. :$

- Twitter vagy Facebook?
~ Facebook.

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/ visszajelölés)

Az utolsó két pontot azért nem teljesítem, mert nem olvasok blogokat. Illetve olvasok, csak angol nyelvűeket. :$

60.rész ♕ (Második évad 6.rész)

Szóval, sokatoknak tetszett az előző rész. Remélem ez is be fog jönni. :)
De előtte egy kis kitérő: Gondolom látjátok, hogy megváltozott a külalak. Csak remélni tudom, hogy tetszik nektek, mert egyedül csináltam. Kicsit (nagyon) büszke vagyok magamra. (Na jó, azért nem fogok elszállni...)

Love you all! ♥


+18

- Harry!- szóltam neki.
- Mi az?
- Nem kéne ezt csináljuk...
- Ne gondolkozz!- mondta, majd behúzott a szobájába.
Teljesen elvesztettem a fejemet. És nem csak én.

A ruháink rohamosan fogytak rólunk, és egyre vadabbak lettünk a végére.
Hangosan nyögtem fel, amikor a fenekembe markolt. Engesztelésként egy puszit nyomott a számra, de semmi többet.

- Mi az?- kérdezte, mikor nem viszonoztam az egyik heves csókját.
- Semmi- mondtam halkan.
Az alsójába akasztottam a mutató ujjam, és lehúztam róla. Ő is hasonló képen tett az én utolsó fehérneműmmel.
Nem kellett az előjáték, hiszen eléggé fel voltunk már hevülve. Elhajolt, levette az éjjeli szekrényről a pénztárcáját, és rajtam ülve matatott abban. Nemsokára egy kis ezüst csomagot vett ki belőle. Még szerencse, mivel nem vagyok nagy kedvelője a fogamzásgátló gyógyszereknek, amik csak tönkreteszik a hormonrendszert. Bahhh.
Felhelyezte magának a benne lévő kondomot, és belém mélyesztette férfiasságát. Nem mondom, hogy nem fájt... És ennek hangot is adtam.
- Csak nem nem bírod?- vigyorodott el öntelten. Hiszen ez neki csak egyet jelentett. Nem nagyon volt bennem nagyobb... Khm. Szóval azt hiszem ez elismerés számára. Vagy mi...
- Fogd be, és csináld!- mondtam neki.
- Milyen kis vadmacska lett belőled- jegyezte meg.
Lassan, egyenletesen mozgott bennem, és már nem is fájt annyira, mint az elején. Halkan nyögdécselt a nyakamba, miközben én az övét puszilgattam és harapdáltam. Hirtelen gyorsasággal fordított a helyzetünkön, így én kerültem fölülre.
- Kifáradtál Styles?- gúnyosan szóltam hozzá.
- Csak erőt gyűjtök Butler- próbált vállat vonni, hanyatt fekve. A csípőmre tette a kezeit, és segítette a mozgásomat. Még így is irányítani akar...
Bosszúból a mellkasát kezdtem piszkálni, majd lehajoltam és a nyelvemmel folytattam az előbbi műveletet. Egyre haladtam felfelé, és hamar találkoztak is az ajkaink. A kezei levándoroltak a fenekemre, és megint fordított rajtunk egyet.
- Kipihented magad?
- Azt hiszem- mondta félmosollyal, és gyorsabb tempóra váltott, amitől automatikusan a vállába markoltam. Ujjainkat összekulcsolta, és a fejem fölé/mellé emelte őket. Gondolom nem akart vörös foltokat a hátán is. Folyamatosan lassította a mozgását, és egy fél percre meg is állt. Azt hiszem nem vártam folytatásra, mikor egy utolsó, hatalmasat lökött rajtam. Éreztem, ahogyan a kondomba élvezett.
Hanyagul dőlt rám, ám még mindig bennem volt. A nyakhajlatomba helyezkedett el a feje, így tisztán hallottam a szuszogását. A haját simogattam, míg nem rendszereződött a légzésünk.
Csak akkor vettem észre, hogy hihetetlen meleg volt a szobában, ami főként nekünk volt köszönhető, és nem a radiátornak.
Óvatosan felemelkedett rólam, a kukába dobta a használt óvszert, és a fürdője felé vette az irányt egy szó nélkül. Nem zárta be maga mögött az ajtót, de nem mentem utána.
Inkább kigördültem az ágy szélére, és felvettem a földre dobott tangámat, és Harry fekete pólóját.
Akkor tudatosult bennem, hogy pontosan mit is csináltam öt perccel azelőtt. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, összeszedtem a ruháimat, és a vendégszobába mentem.
Nem tudtam hová tenni a dolgot, hiszen egész végig azt éreztem, hogy haragszik rám. Vagyis nem volt semmi személyes az egészben, ami kissé aggasztott. Égés lenne, ha csak úgy szexelünk  és közben ő már semmit nem érez irántam. Ami azt hiszem elképzelhető dolog...



Harry szemszöge:

Nyitva hagytam az ajtót, és beálltam a zuhany alá. Azt hittem, utánam fog jönni, de nem tette.
Nyugisan letusoltam, felvettem egy alsógatyát, majd visszamentem a szobámba. Leila már nem volt ott. Nem értettem, hogy miért ment el, hiszen egész jól elvoltunk. Talán csak ez kellett neki. Érezni újra azt, amit másfél éve, és ennyi.
Mint említettem, ha harc, hát legyen harc!
Fáradtan dőltem vissza az ágyamba, ami kissé össze-vissza volt a lepedőmutatvány miatt. Hamar sikerült is elaludnom.
Olyan kettő körül sikerült felkelnem. Lebattyogtam a konyhába, és bekapcsoltam a kávéfőzőt. Reggeli rutin dolog... Miután hangosan sípolt a szerkezet, kikapcsoltam, és kiöntöttem egy bögrébe. A maradékkal is így tettem, hiszen Leila is valahol a lakásban tartózkodik elvileg.
- Reggelt!- jelent meg az emlegetett személy. A haja kócos volt, és a tegnapi pólóm volt rajta.
- Kávét?- emeltem fel a bögréjét.
- Életmentő vagy!- mondta, és azonnal kivette a kezemből az italt.



Leila szemszöge:

- Életmentő vagy!- vettem ki a kezéből az italt.
A reggeli evése alatt csendben ültünk egymással szemben, és kivételesen egyikünk sem törte meg a csendet.
- Nekem találkozóm van apával- mondtam,  a vajas pirítósom kivégzése után.
- Akkor gondolom még majd összefutunk- vakargatta a tarkóját, mikor már az ajtóban álltam.
Zavarodottan megöleltük egymást, ami elég kínos volt.
Jogosan gondoljátok, hogy menekültem, hiszen mást nagyon nem tudtam csinálni. Mit is tehettem volna? Jó pofizzak, mert egész este/éjszaka bunkó volt velem?!
- Tudnánk találkozni?- hívtam fel Dorothy-t, mikor már egy taxiban ültem.
- Igen. Átmenjek hozzád?
- Azt megköszönném. Kb. negyed óra múlva otthon vagyok.
- Én csak fél óra múlva tudok indulni. Vigyek valamit?
- Rendben. Nem kell, köszi.
Apa a kanapén ült, és a telefonját nyomogatta, ám mikor meglátott, félretette a készüléket, és felém fordult.
- Szia- köszönt zavartan.
- Hello. Mi az?- kérdeztem értetlenül, hiszen sosem viselkedett még ilyen furán.
- Hát, régebben ebből már volt probléma, de találkozgatok valakivel.
- Ohh. Mióta?- lepődtem meg.
- Egy hónapja. Ma este is elviszem vacsorázni.
- Sok sikert- mosolyogtam rá biztatóan.
- Nem is zavar?- kérdezte értetlenül.
- Apa, felnőttem! Már megértem, hogy mindenkinek szüksége van egy társra.
- Túl hamar nőttél fel- húzta el a száját.
- Van ilyen- vontam vállat.- És mikor ismerhetem meg a szerencsés hölgyet?
- Hamarosan!- válaszolta, és felvette a csörgő mobilját. Sejtettem, hogy az említett nőnemű egyed volt a vonalban, mivel apa azonnal felpattant a helyéről és elvonult.

Nagyon vártam, hogy Dorothy megérkezzen, hiszen mással nem tudom, és nem is akarom megbeszélni a történteket.
- Itt is vagyok!- rontott be az ajtón. Igen, ez nálunk már csak így megy...
- Remek! Beszélnünk kell!
- Már megint mit csináltál?- méregetett.
- Nos, lefeküdtem Harry-vel- mondtam ki olyan gyorsan, ahogy tudtam.
- Mi???- kerekedtek ki a szemei.
- Úgy ahogy hallottad. Nem mondom el még egyszer.
- De hogy-hogy?
- Bulizni ment a csapat. Ittunk. Niall hazaküldött minket. Megtörtént.
- Részletesebben?
Elmeséltem neki az egész történetet, bár az ágyban történt piszkos részletektől megkíméltem. Gondolom nem bántottam meg azzal, hogy nem számoltam be másodpercre pontosan neki mindenről.
- Oké. Erre csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nagy slamasztikában vagy kisasszony!
- Tudom!- temettem az arcomat a kezeimbe.
- Először is nyugi. Másodszor pedig, majd kitalálunk valamit!- ölelt át biztatás képen.
A délután további felét is nálunk töltötte, aminek kifejezetten örültem, mivel nem kellett a gondolataimmal kettesben maradnom. Apropó, Tina merre van?!

59.rész ♕ (Második évad 5.rész)

Egy kedves olvasóm küldte nekem! Komolyan kicsalta a könnyeimet:
"Jaj ne haragudj annyira el voltam havazva, alig bírtam olvasni a részeket. De semmi nem változott de mégis minden (ez nagyon hülyén hangzik de így van) és miközben olvasom azon gondolkozom, ha személyesen találkoznánk lemernék-e tegezni egy ilyen nagyszerű írónőt. Eszméletlen. Tényleg. Kicsit örülök is, meg nem is amiért lemaradtam a részekkel. Örülök mert folyamatosan tudtam olvasni őket. És szomorú vagyok amiért hetekig kellett nélkülöznöm a suli miatt ami fele ennyire nem izgalmas (sőt). Annyi minden kering bennem mikor olvasom a jól kidolgozott sorokat. Mintha valós lenne. Biztos, hogy létezik, te vagy Harry rejtegetett barátnője aki ebbe a csodás blogra írja a naplóját. A lényeg.: Siess a kövi résszel. xx Üdvözlettel : egy hatalmas rajongó."

Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy ti olvasók teszitek érdekessé a történetet. Egyszerűen nem tudtam neked válaszolni erre Kingus (remélem nem zavar ez a becézés), mert nem jöttek a szavak. Meghatódtam. Komolyan! Még szinte senkitől sem kaptam ilyen erős impulzusokat a neten keresztül.
Ha találkoznál velem, egy átlagos majdnem 18 éves lányt látnál magad előtt. Szóval furcsa lenne, ha magázódnánk... xD 
U.i.: Szégyenlem bevallani, de azt hittem, hogy már nem is olvasod a történetem. Ami azért esett igen szarul, mert a kezdetek óta velem vagy. Sőt a kezdetek kezdete előtt már láttál firkálmányokat. Örülök, hogy itt vagy, és megríkattál! ♥ :')

És akkor rész:

Harry szemszöge:

- Most jutott eszembe, hogy van egy kis elintézni valóm- pattantam föl a kanapéról.
Senki nem szólt semmit, és nem is jöttek utánam.
Mégsem tévedtem. Aznap tényleg Leilát láttam kilépni a házból. Nem hittem volna, hogy bármikor is hazajönne.
Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
A közeli parkba mentem kiszellőztetni a fejemet. Átgondoltam ez eltelt időt, amit nélküle töltöttem el. Még mindig nem voltam képes megbocsájtani neki, amiért ott hagyott. Nekem ennél több idő kell...
Hamarosan visszafelé vettem az irányt. Nem akarok én lenni az, aki elmenekül. És ha netán harcra kerül a sor, nem fogok meghátrálni!
Valami filmet néztek, mikor visszaértem. Halkan leültem közéjük, és Leilát kezdtem kémlelni. Azt hiszem megérezhette a dolgot, mivel rám nézett. Mindketten elfordítottuk a fejünket.
A film végén Niall kitalálta, hogy menjünk el bulizni, amiben mindenki benne is volt. Azonnal fel is hívták a barátnőiket... Én újra felálltam a kanapéról, de ezúttal a többiek is jöttek. Kivéve Niall-t, aki szerintem már lassan ide költözik. De komolyan, szerintem több ruhája van itt, mint otthon...
- Ki tudta?- kérdeztem, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Niall és én- mondta Louis rám nézve a visszapillantó tükörből.
- Miért nem mondtad?
- Megkért rá- vakarta meg a tarkóját.
Tudta, hogy mérges vagyok rá, hiszen legjobb barátként reméltem, hogy beavat ilyen dolgokba...
- Örülsz neki?- kérdezte Liam megtörve a pár percnyi csöndet.
- Nem tudom hová tenni a dolgot- válaszoltam őszintén.
- Szereted még?- faggatózott most Zayn.
- Nem tudom...
- Mit tudsz?- förmedt rám Louis.
- Nyugi haver! Csak összezavarodott- mondta Liam.
Az út további része csöndben telt, amit nem is bántam. Nem akartam beszélgetni velük erről. Sőt, jelen esetben semmiről sem.
-Grumpy Cat 2.0- mondta Louis, mikor kiszálltunk a kocsiból.
Nem is foglalkoztam vele, de azt hiszem, hogy most ő mérges rám. Közben ennek fordítva kéne lennie. Nem?! Na mindegy...

Mindenki elkészült, és elindultunk a Funky Buddha felé. A lányokat útközben felszedtük (két taxival mentünk).
- Szóval most végre megismerhetem a híres-neves Leila Butler-t?- kérdezte Perrie kissé ironikusan.
- Bemegyünk, vagy kint partyzunk?- kérdeztem nem túl kedvesen, miközben az előző kérdést próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Mi a baj?- kérdezte kedvesen Eleanor.
- Kérdezd Louis-t!- vágtam rá, majd előre mentem az őrökhöz.
Mivel elég jól ismertek minket, azonnal beengedtek. Elfoglaltuk a szokásos helyünket, és már rendeltük is az első kört. Hamarosan Andy is ránk talált, így ő is a társaságunkhoz csapódott. A harmadik forduló után megjelent a három elveszett bárány. Niall, Tina és Leila.
Leila azonnal beszélgetésbe elegyedett Andy-vel, majd elindultak a pult felé. Andy tudja mi volt köztünk, így nem hinném, hogy probléma lenne a dologból...
Lassan én is kezdtem elengedni magam, és a tömegbe vetve magam, táncoltam pár lánnyal, de hamar megszomjaztam, és kerestem egy szabad pultrészt.
Unottan fordultam a tömeg felé, majd hirtelen kiszúrtam, hogy Leila egyedül ül az asztalnál. Felálltam, és a kezembe vettem az italomat, ám addigra már leült mellé valaki. Az egyik oszlopnak dőlve figyeltem az eseményeket.
Reméltem, hogy semmi nem fog történni köztük, ám mikor ezt kimondtam magamban, egymás szájára tapadtak. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne tépjem le róla, és verjem szét a gyereket.
Az ominózus pillanat után csak felállt a srác, és a haverjai felé indult, akik pont mögöttem foglaltak helyet.
Mikor elkezdték kibeszélni a mocskos részleteket, azonnal odamentem és lerángattam a gyereket a bárszékről.
- Mit mondtál?- kérdeztem idegesen.
- Azt, hogy meghúzom. De ha te is azt szeretnéd, kölcsön adom- vigyorgott hülyén.
Nekem sem kellett több, azonnal egy jobb horog találta el az arcát, ami után dulakodni kezdtünk. Éppen egy ütést kaptam a szám mellé, mikor a tömegből előlépett valaki.
Valaki lerángatott a kis gerinctelen féregről, majd egy lány lépett elő a tömeg széléről.
- Megvesztetek?- kérdezte mérgesen Leila, majd mikor újra a gyerek felé indultam, elém állt.
- Menj el!- parancsoltam rá, és óvatosan arrébb akartam tolni, de csak azért sem tette, amit kértem.
- Nem megyek- mondta makacskodva.
- A pasid?- kérdezte a gyerek tőle.
- A barátnőm- feleltem helyette azonnal.
- Az ex barátnőd- egészített ki Leila.
Niall addigra eloszlatta a tömeget, majd a biztonságiak kikísérték a gyereket a haverjaival együtt.
- Haza mentek, kijózanodtok, és utána elbeszélgettek- parancsolt ránk Niall ellentmondást nem tűrő hangon.



Leila szemszöge:

Úgy éreztem, hogy Niall nem kifejezetten ránk mérges, hanem magára a helyzetre, ami kialakult. Az egyik legjobb haverja, és a barátnőjének a testvére összevesztek... Nehéz választania.
Tény és való, hogy nem lennék a helyében...
- Hová lesz?- kérdezte a taxisofőr, mikor beszálltunk a járműbe.
Harry azonnal bediktálta a saját címüket, majd el is indultunk. Mikor megérkeztünk, Harry kifizette a fuvart, és bementünk a házba.
Régóta nem jártam ott, és elég sok minden változott abban az egy és fél évben.
- Szóval, kérsz valamit inni vagy enni?- kérdezte egy torokköszörülés után.
- Egy kis tea jól esne- válaszoltam, majd elindult a konyhába. Követtem a helységbe, és felültem a pultra.
- És mi történt veled azóta?- kezdett el kommunikálni. Gondolom, hogy ne a kínos csendben üljünk...
- Oké, nem kell úgy csinálnod, mintha semmi nem történt volna.
- Rendben. Miért mentél el?- tért rá azonnal a témára.
- Újra akartam kezdeni.
- Nem szerettél?- kérdezte, miközben a vízforralóval babrált.
- Nem erről van szó...
- Akkor miről?- emelte fel a hangját, mire összerezzentem. Deja vu érzésem támadt.
- Sajnálom, hogy nem szóltam. Rosszban voltunk, utána meg hirtelen megtörténtek dolgok...
- Persze, mert elmenekülni egyszerűbb...
- Nem ezt mondtam. Megpróbálhatnál megérteni.
- Megpróbáltam, de nem ment.
- Hidd el, hogy jól tettem, amit tettem. Még akkor is, ha ezzel megbántottam pár embert.
- Köztük engem is.
Nem szóltam, csak lehajtottam a fejemet. Teljesen igaza volt. Mindenben.
- Nem tudtam, hogy mondjam el neked. És kétségbe estem, hogy mi lesz azután az éjszaka után. Ne értsd félre, nagyon élveztem, de hirtelen történt.
- Szóval élvezted- jegyezte meg halkan, de én meghallottam- De utána egész nap furcsán viselkedtél...
- Boldog voltam. Nagyon is!
- Akkor miért hagytál itt?
- Sajnálom!- mondtam aznap már vagy huszadjára.
- Én is. Elhiheted!- vágta hozzám.
Nem válaszoltam, hisz erre nem tudtam volna mit mondani. A vízforralóhoz mentem, hogy a kellőképpen (túlságosan is) felforrt vizet a bögrémbe öntsem.
Sejtettem, hogy nem fog azonnal megbocsájtani, hiszen tudom, hogy szemét voltam vele. Nagyon is...
A tea készítése közben Harry egész végig az ajtófélfának támaszkodva állt és várt. Csak azt nem tudom, hogy mire...
- Ezentúl mindig így lesz?- kérdeztem az első korty után.
- Hogy?- kérdezte értetlenül.
- Hogy akárhányszor beszélünk, vita lesz belőle.
- Ki tudja?!- mondta, majd a hűtőhöz ment.
Mikor elmostam az üres bögrét, felé fordultam.
- Itt maradhatok éjszakára?- kérdeztem behúzott nyakkal, hiszen nem volt valami biztató a beszélgetésünk.
- Igen. Egy perc, és hozok valami ruhát, amibe aludni tudsz- mondta, és a szobája felé vette az irányt.
Lassan készültem, hiszen az álmosság eluralkodott felettem. Mikor sikerült kissé felébrednem, kimásztam, felöltöztem és elindultam a vendégszoba felé, ám félúton Harry elzárta az oda vezető utat.
- Ezt már meg kellett volna tegyem- mondta, majd közelebb lépett hozzám, és megcsókolt.

58.rész ♕ (Második évad 4.rész)

Sziasztok lelkes olvasók!
Új rész tőlem nektek! <3 ;))

Mint később kiderült, Tina azért nem hívott vissza, mert a srácoknál maradt filmezni, és nem tudott volna velem beszélni, de másnap találkoztunk. Megkérdeztem tőle, hogy Harry rájött-e, hogy én voltam a vonal túlsó végén. Mondta, hogy nem, de lehet, hogy sejt valamit.

Milyen megnyugtató...
Juliette már nem volt ott, hogy segítsen, de telefonon folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.
- Ma átjössz?- kérdezte Tina, az egyik telefonbeszélgetésünk közben.
- Persze. Apa otthon van?
- Nem. Ma már nem jön haza elvileg.
- Ohh... Oké. Olyan hét körül végzek- mondtam, mikor az órámra néztem. Még négy óra...
- Addig veszek kaját.
- Vigyázz, hogy Niall ne egye meg!

 Egy nagy szatyorral a kezemben nyitottam ajtót. Elég nehézkes volt, de sikerült. Szerencsére előbb el tudtam szabadulni, így már ötkor leléptem.
- Hello- köszöntem, majd lerúgtam magamról a tíz centis cipőcsodát. A tévé hangosan szólt, ezért nem is vártam, hogy Tina meghallja, hogy itt vagyok.
- Szia...sztok- köszöntem még egyszer, mikor beléptem a nappaliba.
- Leila?- kérdezték egyszerre.
- Azt hittem, hogy később jössz- mondta Tina.
- Így alakult- mondtam halkan, bár szerintem mindenki meghallotta. Kiemelem MINDENKI!
- Te? Itt?- értetlenkedett egyszerre Liam és Zayn. Nem is figyeltem rájuk. Igazából egy személyen akadt meg a figyelmem. Azon a személyen, aki a legfontosabb volt számomra, és szó nélkül hagytam itt. Lehajtott fejjel ült, és a telefonját nyomkodta. Megértem, hogy rám sem akart nézni. Teljesen jogos a viselkedése.
- Mióta vagy itt?- kérdezte Zayn, miközben megölelt, így teljesen elvonta a figyelmemet Harry-ről.
- Kb egy hónapja.
- Haragszom, hogy nem kerestél!- dorgált meg.
- Most jutott eszembe, hogy van egy kis elintézni valóm- pattant föl a kanapéról Harry.
Senki nem szólt semmit, hanem hagyták, hogy elmenjen. Szomorúan ültem le oda, ahol az előbb még ő ült.
- Majd minden oké lesz!- próbált felvidítani Niall.
- Ne is foglalkozzunk vele! Nézzünk valami jó vígjátékot!- mondta Louis.
- Nem kéne utána menni?- aggódtam.
- Nyugi. Csak összezavarodott- nyugtatott Liam. Nem szóltam, csak Zayn vállára hajtottam a fejemet.
A filmet elkezdtük nézni, de Niall negyed óránként járt ki a konyhába kajáért, szóval nem nagyon tudtunk koncentrálni. Fél óra múlva nyitódott a bejárati ajtó, és nem sokkal később Harry lépett be a nappaliba. Leült közénk (tőlem legtávolabb), és ő is elkezdte nézni a filmet velünk.
- Minden oké?- súgta a fülembe Zayn. Csak bólintottam egyet, és Harry-re pillantottam, aki engem nézett. Zavartan fordítottuk el mindketten a fejünket, mire Zayn megrázta a fejét.
- Most mi van?- kérdeztem halkan.
- Semmi. Semmi...
Megráztam a fejem, és a filmet kezdtem nézni újra. Egy óra múlva befejeződött, és beszélgetni kezdtünk. Vagyis a többiek beszéltek, Harry és én pedig csöndben ültünk.
- Mit terveztetek mára?- kérdeztem immár vidáman.
- Mi lenne, ha megünnepelnénk egy nagy partyval, hogy végre velünk vagy?- jutott Niall eszébe a remek ötlet.
- És hozhatnánk a lányokat is! Lia, még úgy sem ismeri Perrie-t- mondta Zayn.
- Kit?- értetlenkedtem.
- A barátnőmet.
- Rendesen lemaradtam...

(zene: http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=zvpeBPxyZAY&NR=1)

 - Készen vagy?- kiabált föl az emeletre Niall.
- Egy pillanat- kiabáltam vissza, miközben az ingemet gomboltam be.
- Az előbb is ezt mondtad!
Nem válaszoltam, csak hangosan fújtattam egyet. Bár biztos voltam benne, hogy nem hallja.
Negyed óra múlva trappoltam le a lépcsőn, melynek Niall igazán örült...
- Jó a szerelésed- mért végig Tina.
- Kellett az újítás- vontam vállat mosolyogva.
- Már tuti mindenki ott van!- mérgelődött Niall, majd Tinával karöltve kiment az ajtón.
Követtem őket, majd beszálltam a taxiba, Tina mellé. Egy menő klub előtt álltunk meg.
- Funky Buddha- olvastam el a táblát.
- Jó kis hely- jegyezte meg Tina, majd bementünk.
Niall számítása bejött, és tényleg mi voltunk az utolsók. Mindenkit ismertem, kivéve egy szőkés-rózsaszínes hajú lányt. Bemutatkoztunk egymásnak, és első látásra elég szimpatikusnak tűnt.
Nagy meglepetésemre Andy is ott volt. Na jó, nem nagy meglepetés, mert tudtam, hogy ez a törzshelye...
- De rég láttalak!- jött oda hozzám.
- Én is téged oroszlán.
- Iszunk valamit?- kérdezte, majd a pult felé kezdett húzni, mielőtt még válaszoltam volna. Szóval, azzal kezdtem a bulit, hogy a pultnál beszélgettünk ketten.
Már kb kiürítettük a pultot Andy-vel, mikor táncolni mentünk. Jó volt a hangulatunk, amit szerintem az alkoholnak köszönhettünk.
- Kimegyek a mosdóba- mondtam neki. Bólintott egyet, és tovább táncolt a következő lányhoz.
Gyorsan elintéztem a dolgom, majd a tömegben kezdtem keresgetni Andy-t. Mikor beláttam, hogy esélytelen a dolog, visszamentem az asztalunkhoz.
Senki nem volt ott. Ez az én szerencsém... Pár percig ülhettem ott, mikor elindult felém egy srác, aki a pultnál ült a haverjaival.
- Szia cica. Van gazdád?- kérdezte, majd leült mellém.
- Ez a duma nálam nem használ.
- Kár. Pedig azt hittem bejön- mondta, majd a kezét átvetette a vállam felett.
- Ha a dumád nem is, de te bejössz- kacsintottam rá.
- Esetleg meghívhatlak valamire?- kérdezte.
- Esetleg... De először arra válaszolj, hogy mi volt a fogadás- mutattam a barátai felé.
- Ennyire nyilvánvaló?- kérdezte.
- Eléggé...
- Az volt, hogy kérjem el a számod. Ha sikerül, akkor fizetnek nekem egy kört.
- És mi ebben a nehéz?- vontam fel a szemöldököm.
- Nehezen megkapható lánynak tűnsz.
- Ohh...
- Bizony!
- Akkor legyen gyereknap!- mondtam, majd az asztalon talált tollal a kezére írtam a számom.
- Köszönöm- hálálkodott.
- Szerintem nagyon bámulnak minket a haverjaid. Bevállalsz egy csókot?- kérdeztem féloldalas mosollyal. Ha már játszunk...
Nem kellett kérni kétszer, azonnal kezdeményezett. Meg kell mondjam tud valamit a gyerek...
- Amúgy Leila vagyok- súgtam a szájába.
- Én meg Oliver- mondta, majd otthagyott. A haverjai azonnal lepacsiztak vele, mikor visszatért a pulthoz. Elnevettem magam, majd belekortyoltam az italba, amit Oliver-től kaptam.
Lehuppant valaki mellém. Oldalra néztem, és Niall ült mellettem.
- Jól szórakozol?- kérdezte nem túl barátságosan, miközben a tömeget kémlelte.
- Igen- mosolyodtam el, nem is foglalkozva a stílusával.- Tina?
- Mosdóba ment.
Hirtelen hangos veszekedésre lettünk figyelmesek. A pultnál álltak, de nem láttam mást. Niall felhúzott, és elindultunk a hangzavar felé.
- Mi az?- értetlenkedtem.
- A szórakozás vége.
- Mi?- néztem rá értetlenül.
- Azt hiszem valakinek nem tetszett az előbbi akciód!- nézett rám mérgesen.
Mikor a tömeghez értünk, láttam, hogy Oliver és egy másik alakkal verekedik. Niall odament a nekem háttal álló emberhez, és lerángatta Oliver-ről. Harry volt az.

57.rész ♕ (Második évad 3.rész)

Nagyon jól esett, hogy annyian írtatok az előző részhez. Remélem megtartjátok ezt a jó szokásotokat. ;)
Bocsánat, hogy eddig nem voltam, csak angolból vizsgáztam előző héten. :$
És nagyon boldog vagyok, mert lett fül pc-m. Imádom! :D
Itt is az újabb rész!

Pár nappal később apával is találkoztam, és örült annak, hogy hazaköltöztem. Az iroda is teljesen berendezetten nyitotta meg ajtaját a menyasszonyok előtt. Juliette aznap ideutazott, és azóta is itt van. Felvett nekem egy asszisztenst, illetve Párizsból jött még vele pár ember, akiket már ismertem az ottani helyről.
- Szóval, mi a terved mára?- kérdezte tőlem, mikor leült a fotelbe.
- Először is rendelek egy kávét. Te kérsz valamit?- kérdeztem, mikor felemeltem a vezetékes telefont, hogy szóljak Gabriellának, az asszisztensemnek.
- Nem köszi. Milyen újra Londonba lenni?- kérdezte, mikor letettem a telefont.
- Jó. Bár szerintem a barátaim mérgesek.
- Majd megbékélnek.
- Egy valakitől tartok- húztam el a számat.
- Pasi?
- Igen. El sem búcsúztam tőle.
- Remélem minden rendben lesz!
- Én is. Ráadásul a nővére az egyik megrendelő.
- Elkerülhetetlen a találkozás.
- Az.
- Ma jön még valaki?
- Nem. Szerintem haza mehetünk. Úgy is Tinával megbeszéltem, hogy együtt vacsorázunk.
- Akkor holnap?
- Én itt leszek!- válaszoltam, majd a behozatott kávémmal és Juliettel elindultunk. Leintettem egy taxit, majd ő is így tett. Elköszöntünk egymástól, majd bediktáltam a házunk címét. Megnyugodva láttam, hogy nincsen egy kocsi sem a ház előtt. Bementem a kulcsommal, de még túl korán lehetett, mivel Tina még nem volt ott. Unalmamban bekapcsoltam a tévét, és azt néztem.
Egy-két óra múlva ajtónyitódást hallottam, majd Niall hangját. Hupsz! Erre nem is gondoltam. Remélem tudja tartani a száját...
- Sziasztok!- köszöntem, mikor beértek a nappaliba. Tina intett nekem egyet, Niall pedig nem nagyon tudott megszólalni a döbbentségtől.
- Leila?- nyögte ki végül.
- Teljes életnagyságban!- mosolyogtam rá.
- Örülök neked- mondta, majd átölelt.
- Én is neked! De kérlek ne szólj a többieknek egyenlőre.
- Engem is megkért- nézett Tina rám.
- Oké. Lakat a számon- mondta.
- Szóval akkor megyünk kajálni? Farkas éhes vagyok!- mondtam.
- Én is mehetek?- nézett ránk kölyökkutya szemekkel Niall.
- Felőlem rendben- mondtam, majd elindultam a kijárat felé.
- Akkor én vezetek- jelentette ki Niall, és elszáguldott mellettem.
- Sejthettem volna- forgatta meg szemeit Tina.
Az étterembe beérve azonnal el is foglaltunk egy négyszemélyes asztalt, majd a pincér a kezünkbe adta az étlapot.
Megrendeltük az ételt (Niall esetében az ételeket), és mikor a pincér elment beszélgetni kezdtünk.
- Hogy-hogy visszajöttél?- kérdezte Niall, miközben a kóláját szürcsölgette.
- Itt fogok dolgozni.
- És pontosan mi is a munkád?- húzta össze a szemét.
- Tina nem mesélte?- néztem az említettre.
- Nem. Nem beszél rólad, főleg akkor, amikor a srácok ott vannak- válaszolta Niall, és megfogta Tina kezét az asztal felett.
Örülök, hogy megtalálták egymást. Fura kimondani, de már két éve együtt vannak. Tizennégy éves volt a húgom, mikor megismerkedtek, most meg már tizenhét lesz. Nehéz elhinnem, hogy ilyen fiatalon már talált magának valakit, akivel szerintem le is tudná élni az életét.
- Áhh, értem... Szóval rendezvényszervező vagyok, de egy esküvőszervező cégnél dolgozom.
- Pörgős életed lehet- mondta.
- Nem hiszem, hogy pörgősebb a tiednél- nevettem fel.
A vacsora alatt kellemes volt a hangulat, és nagyon jó érzés volt azt látnom, hogy mennyire szeretik egymást. Bár kicsit a "fölösleges harmadik"-nak éreztem magam...
Olyan kilenc körül hagytuk el az éttermet, ám az nem sikerült valami zökkenőmentesen. Egy Tinával egykorú lány képet akart csinálni Niall-el és Tinával, majd megkérdezte, hogy én vagyok-e Harry volt barátnője.
Szóval még emlékeznek rám?!
A diplomatikus választ Niall adta a lánynak, miszerint: "Ami a múltban volt, az már a múlt."
Hálásan néztem a srácra, majd beszálltunk a kocsiba. Niall hazafurikázott minket, ám nem jött be, csak egy csókot adott Tinának, és el is ment.
- Édesek vagytok együtt- mondtam, mikor leültem a kanapéra.
- Köszi.
- Szóval ti már öhm..- kezdtem a mondatot, de nem nagyon tudtam befejezni.
- Ha arra gondolsz, akkor a válasz nem.
- Uhh oké- bólintottam.
- Nem akarsz vele találkozni?- kérdezte félénken. Pontosan tudtam, hogy kire gondol.
- De, de félek a reakciójától.
- Tudom, hogy testvérként téged kéne védjelek, de nagyon szemét voltál.
- Tisztában vagyok vele. De nem tehettem mást. Hátra akartam hagyni mindent. Aznap éjjel Harryvel megtörtént, és végleg összezavarodtam.
- Barom vagy!
- Köszönöm. Párszor már elmondtad a véleményed.
- Na mindegy. Ezt nem velem kell megbeszéld, hanem vele.
Csak bólintottam, majd egy kellemesebb témával folytattuk. Vagyis Tina kérésére mozis estét tartottunk, aminek az lett az eredménye, hogy a "Bajos csajok"-at tettük be. Nem tudom mikor, de valamikor a film vége felé elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy valaki leül mellém a kanapéra, és ébresztget.
- Hagyjál!- fordultam a hasamra.
- Leila Butler! Ne akard, hogy vízzel locsoljalak le.
- Louis Tomlinson! Aludni akarok!
- Hogy kerülsz ide?- kérdezte, mikor kinyitottam a szemeimet.
- Vissza költöztem. És te?
- Tináért jöttem, mert Niall még alszik.
- Király. Ezek szerint lassan mindenki megtudja, hogy itt vagyok- húztam el a számat.
- És ez akkora baj?
- Nem akartam most azonnal találkozni veletek.
- Nem haragszunk. Legalábbis nem mindenki...
- Tudom, hogy nem voltam fair veletek.
- Főleg Harryvel nem- fejezte be.
- Más téma esetleg?
- Milyen volt a szerelem városában?- rebegtette meg pilláit, nem túl férfiasan.
- Pörgős és szerelem mentes.
- A szerelem itt várt rád- mondta, de én megakadtam a múlt időn.
- Várt?
- Minden reggel megkérdezte Tinát, hogy itthon vagy-e. De egy idő után feladta, és továbblépett. Legalábbis úgy csinál.
- Sajnálom- hajtottam le a fejemet.
- Ne nekem mond!- emelte fel a kezeit.
- Indulhatunk!- jelent meg Tina.
- Jössz velünk?
- Nem. Be kell menjek az irodába- válaszoltam mosolyogva. Elköszöntünk egymástól, majd elindultak. Csináltam magamnak reggelit, majd miután azt megettem, visszamentem a hotelbe készülődni.
Olyan tizenegy körül értem be, és Gabriella már kávéval várt. Elvettem tőle, majd lehuppantam az asztalomhoz. Bekapcsoltam a gépet, és rászántam magam a lakáskeresésre. Nem lenne célszerű visszaköltöznöm, hiszen hamarosan úgy is elköltöznék.
Sajnos nem találtam két óra múlva sem olyat, ami közel lenne a munkahelyemhez, apáékhoz, és a fiúkhoz is.
Csalódottan sóhajtottam, majd elkezdtem dolgozni.
Mappába rendeztem az összes megrendelést, majd kiosztottam őket a beosztottak között. Összesen rajtam kívül négyen dolgoznak itt esküvőszervezőként  és mindenkinek van egy asszisztense. Szóval az össz létszám tíz.
Meghagytam magamnak két megrendelést. Az egyik egy hónap múlva lesz, ezért sietni kell vele. A második pedig Gemma. Őt személyes okok miatt hagytam meg.
- Én megyek. Ha valami probléma lenne, akkor hívjatok. Gabriella, te pedig fogadd a hívásaimat.
- Rendben- bólintott, majd leült a helyére, én pedig kiléptem az utcára.
A közeli kávézóba mentem, ahol azzal a menyasszonnyal beszéltem meg a találkozót, akinek egy hónap múlva lesz az esküvője.
Mikor beértem a kávézóba, már ott volt a fiatal hölgy, akivel megbeszéltem a találkozót.
Vagy egy órán keresztül taglaltuk a részleteket, mikor arra jutottunk, hogy másnap már megyünk is az esküvői ruha boltba, hogy kiválasszuk a megfelelő viseletet az egész családnak, én meg lefoglalom az éttermet és a templomot.
Elbúcsúztunk egymástól, majd a hotel felé vettem az irányt. Fáradtan dőltem be az ágyba, de még fel akartam hívni Tinát.
- Szia. Végeztem a munkával. Ha akarod átmehetek. Persze csak ha ráérsz- kezdtem azonnal, meg sem várva, hogy beleszóljon.
- Öhh...- szólt bele egy értetlenül csengő férfi hang.
- Uhh rossz számot hívtam?
- Ha Tinát keresed, akkor nem. Éppen mosdóban van. Esetleg átadjak neki valami üzenetet?- felismertem a hang tulajdonosát. Harry volt.
- Csak mond meg neki, hogy az egyik osztálytársa kereste.
- Oké. Hello- köszönt el, amit én is megtettem, majd kinyomta a telefont.
Csak remélni tudtam, hogy Tina nem írta még be az új telefon számom, és Harry nem jött rá, hogy ki vagyok. Cikis lett volna...
Hangosan fújtam ki a levegőt, és kapcsoltam be a laptopom. Tina még fél óra elteltével sem hívott fel, így gondoltam nem is keresem már.

56.rész ♕ (Második évad 2.rész)

Köszönöm, hogy ennyien írtatok megjegyzést az előző részhez. <3
Nagyon jól esett látni, hogy az új design is elnyerte tetszéseteket, mely kedves Ágica barátnőm műve! Szóval nagy tapsot neki! :))

~ Twitter: https://twitter.com/FanniRitz
Ha írsz, akkor visszakövetlek! :) [új! a régi sajnos megsemmisítette magát a túlterhelés miatt. :$ RIP régi Twitter-em!]
~ Illetve itt nyugodtan kérdezgethettek: http://ask.fm/fanier [bármiről, bár nem nagyon szeretem...].

Közérdekű!!! 
Olyanok is tudnak mostantól kommentet/megjegyzést írni, akiknek nincsen semmiféle felhasználójuk!!!

És akkor itt is lenne a folytatás. Azt hiszem belevágtam a lecsóba!... [anyám...hogy ez mennyire nem volt vicces!] Nem a leghosszabb, de tartalmas! :))

- Komolyan beszélsz?
- Igen. Visszajöttem!
- A srácok meg fognak őrülni örömükben- mondta, miközben már a nappaliba sétáltunk.
- Tina!- kezdtem komolyan.- Nem szeretném, hogy megtudják.
- Miért?- nézett értetlenül, már a kanapén ülve.
- Nehéz lenne. Mellesleg miért gondolod, hogy örülnének? Itt hagytam őket, egy szó nélkül.
- Attól még szeretnek! Amúgy hol laksz?
- Kivettem egy hotelszobát pár napra.
- Itt is aludhatnál.
- Az előbb mondtam, hogy miért nem szorgalmazom az ötletet.
- Rendben. De azt gondolom tudod, hogy ez nem fog sokáig titokban maradni.
- Remélem nem fogod magad elszólni.
- Hogy én?!
- Akkor ki más mondaná el nekik? Csak te tudsz rólam- nevettem fel.
- Hupsz! Igaz...
- Szóval, valami történt ebben az eltelt két hétben?- dőltem kényelmesen hátra azon a kanapén, amin már másfél éve nem ültem.
- Styles-nak már nincs barátnője.
- Gyors volt... Más?- kérdeztem, de próbáltam érzelemmentes lenni.
- Azt hiszem nincs.
- Niall-el meg vagytok?
- Persze. Olyan kis édes- áradozott barátjáról.
- Azt hiszem ennyi információ elég lesz mára. Még be kéne nézzek az új irodába.
- Oké. De aztán hívjál!
- Te meg tartsd a szádat húgi!- kacsintottam rá, majd kikísértem magam az otthonomból. Mármint a régi otthonomból.
Éppen szálltam be a leintett taxiba, mikor egy fekete Range Rover állt meg a háznál. Amilyen gyorsan csak tudtam, bezártam a kocsiajtót. Reméltem, hogy nem vettek észre a kiszálló fiúk.


Harry szemszöge:

Mikor leállítottam az autót, egy barna hajú lány szállt be az előttünk álló taxiba. Ismerős volt, de nem mertem arra fogadni, hogy az a lány az, aki másfél éve összetörte a szívemet. Különben is, Liának vörös haja van...
Megráztam a fejem, majd a banda után mentem.


*** Visszatekintés, Harry szemszöge ***

- Többiek?- kérdeztem a nappaliban ülőket.
- Nem tudom. Szerintem vásárolni mentek- válaszolt Niall, majd visszafordult a tv felé. Én is leültem közéjük, majd a bugyuta sorozatot kezdtem bámulni.
- Megjöttünk!- mondta Zayn, majd becsapódott közénk.
- Lia?- kérdezte Louis.
- Ő... Nos...- kezdett el magyarázkodni Zayn, majd segítségkérően Tinára nézett.
- Leila elment- jelentette ki halál nyugodtan.
- Hová?- kérdezte értetlenül Niall.
- El- mondta Zayn is.
- Miért?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Harry, már azelőtt eldöntötte, mielőtt kibékültetek volna.
- Mit döntött el?- kérdeztem egyre idegesebben.
- Hazaköltözött.
Azonnal felpattantam, és a slusszkulcsommal kezemben indultam az ajtó felé.
- Harry, az Isten szerelmére! Franciaországig csak nem vezethetsz!- mondta Zayn.
- Franciaország?!
- Igen- bólintott Tina, majd beült Niall ölébe.
Csalódottan vágtam le a kulcsokat a nappaliban elhelyezkedő dohányzóasztalra, majd a telefonomat kivéve a zsebemből, azonnal tárcsáztam Lia számát.
Ez csak egy rossz vicc! Ez csak egy rossz vicc!
Kicsengett, de az illető nem vette fel. Vagy negyedszerre próbáltam meg, de akkor már rögtön a hangposta jelentkezett.
- Na?- kérdezte halkan Liam.
- Semmi- vágtam földhöz a készüléket.- Miért nem szóltatok?
- Nem lehetett. Megkért rá, hogy ne tegyük- válaszolt Tina.
- Utána megyek!- mondtam elszántan.
- Harry!- kezdte sajnálkozóan Tina.- Arra is megkért, hogy ne keresd többet. Nem szeretne veled lenni.
Ekkor olyan érzésem támadt, mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe. Lassan körbenéztem a szobában, és mindenki úgy nézett, mint Tina. Sajnálkozás...
Fújtattam egy nagyot, majd gyors léptekkel a szobámba mentem. Becsaptam az ajtót, és elkezdtem a bekeretezett közös képeket dobálni. Nem érdekelt, hogy hány apró darabra törnek szét, és az sem, hogy esetleg a talpamba áll egy két üvegszilánk.
Semmi sem érdekelt!


*** Jelen, Leila szemszöge***

Az új hely nagyon szép volt. Elnyerte a tetszésemet. Főleg a letisztult színek mindenhol. Élvezetes lesz a munka. Juliette felhívott, hogy már az első megrendelő fel is hívta őt. Megkérdezte, hogy tudnám-e fogadni a személyt ma. Még szép, hogy igent mondtam. Úgy is a hatalmas kanapén terpeszkedtem ami az irodám egyik falánál volt.
Mivel még nem volt asszisztensem, ezért magamnak kellett a vendéget beengedni.
- Jó napot! A nevem Gemma Styles- mosolygott rám, és megláttam a gödröcskéket az arcán. Le sem tagadhatná a rokoni szálakat Harry. Milyen régen is láttam...
- Jó napot! Leila Butler vagyok. Miben segíthetek?- mosolyogtam vissza, csak az illem miatt. Különben, már kirohantam volna a helységből. Sőt a világból is.
- Az egyik barátnőm ajánlotta a céget- mondta, mikor már leült velem szembe.
- Szívesen vállalnám a munkát, bár még csak most érkeztem Londonba.
- Csak a találkozó miatt vagyok itt. Meg persze az öcsémet is meglátogatom.
- Pompás!- szólaltam meg az utolsó mondata után.- Esetleg kérhetnék egy telefonszámot, melyen utol tudom érni?
- Persze!- mondta mosolyogva, majd lediktálta azt. Ezek után kikísértem, elköszöntünk egymástól, és elment.
- Mi a szart fogok csinálni?!- kérdeztem hangosan magamtól, majd lecsúsztam a földre az ajtónak támaszkodva.

55.rész ♕ (Második évad 1.rész)

Sziasztok!
Azt hiszem, nem bírnálak még titeket itt hagyni. A szívemhez nőttetek. Mindannyian! <3
Szóval második évad! Huhh, remélem vártátok! ;))
Gondolom észrevettétek, hogy a blog levedlette az eddigi awkward külsejét, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen én itt maradtam!
Akkor kezdem is!
Jó olvasást! <3

Hanyagul rúgtam le a Christian Louboutin cipőmet, mely teljesen passzolt az aznapi összeállításomhoz. Imádok Juliette-vel dolgozni, de néha túl pörgősnek tartom ezt az életet. Alig van megállás. Nem is értem, hogy hogyan bírja terhesen...
- Öt perc múlva gyere az irodámba!- suhant el előttem az említett személy, és bement az irodájának üvegajtaján.
Addig elrágcsáltam a salátát, amit a büfében vettem. Éljen az egészséges élet!
Pontosan öt perc múlva felálltam a székemből, és bekopogtam az ajtón. Juliette csak intett egyet, és én már be is léptem. Leültem az asztalával szemközti egyik székre, és vártam, hogy elmondja, pontosan minek is kellett bejöjjek.
- Gondolom hallottál róla, hogy a kis cégünk terjeszkedik.
- Igen- válaszoltam mosolyogva.
- Mióta is dolgozol nálam?- kérdezte úgy, mintha pontosan nem emlékezne arra a napra, mikor felhívtam.
- Egy éve- válaszoltam mosolyogva.
Juliette anyukám legjobb barátnője volt, és én szinte a nagynénémként tekintek rá. Mikor megtudta, hogy Párizsba költöztem, azonnal felhívta nagymamámat, és munkát ajánlott nekem. A munkát csak egy fél múlva kezdhettem, mivel még az iskolában teljesítenem kellett. Mikor felhívtam a fél év elteltével, azonnal munkába is állított.
- És te vagy az egyetlen ember, aki anélkül tudja mit akarok, mielőtt megszólalnék. Rá is térek a lényegre- mosolygott rám, mikor látta izgatott arcomat.
A szó szoros értelmében már pattogtam a kíváncsiságtól. Na igen. Eddig nyugodt voltam, de az új életem mellett megtanultam izgulni, még a legkisebb dolgokon is.
- Meséltem neked minap, hogy Londonban is nyitnék egy irodát- bólintottam.- És te lennél a megfelelő személy, hogy az ottani dolgokat vezesd. Persze, míg meg nem születik a kicsi- mutatott gömbölyű hasára- addig a segítségedre leszek mindenben, de ha látom, hogy boldogulsz, rád bízom.
- Nem is tudom mit mondjak- ámultam el.
- Csak köszönd meg, és indulj pakolni!- mondta nevetve, miközben kihessegetett a szobából.
- És mikor?- gondolom értette a kérdést.
- Holnap reggel. Kilencre ott lesz érted a kocsi.
- Köszönöm!- öleltem át, és egy cuppanós puszit adtam az arcára, majd elköszöntünk egymástól.
Gyalog indultam a nagyszüleim lakásához. Nem akartam külön lakást venni még, hiszen nemrég múltam 18, és nagyi szereti is, ha feldobom a napját.
- Mi ez a jó kedv? Juliette elmondta?- kérdezte nagypapám az ajtóban.
- Igen. És már rohanok is pakolni.
- Tina biztosan örülni fog neked!- ölelt át nagyi.
És ekkor villámcsapásként törtek elő a régi érzések.
Az a fél év, mikor csak a sulira koncentráltam itt, és semmi más nem érdekelt. Csak gürcöltem, hogy ne kelljen arra gondolni, hogy mit is hagytam a hátam mögött.
Majd az utóbbi egy év, mikor segíthettem beindítani egy céget, és sikeres nő vált belőlem. Pontos lettem, bár kicsit idegbeteg a megfelelési kényszer miatt.
Aztán a család -mint általában a hozzám hasonló nőknek- csak mellékes dologgá vált, illetve a férfiak csak úgy váltották egymást. Igaz, nem egy céda lett belőlem, de volt szerencsém megismerkedni pár üzletembernek a helyes fiával, akiket nem lett volna illendő visszautasítani. Kit is akarok hülyíteni?! Semmi pénzért nem utasítottam volna vissza őket.
Már a szobámban álltam a gondolatmenetem végén, de fogalmam sem volt arról, hogy hol is kéne elkezdenem a pakolást. Először kivettem az ágyam alól a két hatalmas bőröndömet, majd azokat kinyitottam. Találomra zúdítottam beléjük minden ruhát, cipőt, kiegészítőt és a többi holmimat. Egyetlen ruhát elöl hagytam, majd a fürdőbe bevonulva végeztem a dolgomat.
Fáradtan dőltem be az ágyba, ám aludni még nem tudtam, ezért bekapcsoltam laptopomat. Meglepődve láttam, hogy érkezett egy új üzenet a privát e-mail címemre. Megnyitottam, és azonnal el kellett mosolyodjak, hiszen Tina küldte.
Leírta, hogy mennyire hiányzok neki. Nem is találkoztunk olyan régen... Január van, és körülbelül 2 hete mentek haza. Lehet kicsit furán hangzik, de nem is gondoltam egy percig sem, hogy nekem kéne visszamenni hozzájuk. Egyszerűen féltem, hogy találkozok vele, hiszen csak úgy otthagytam minden szó nélkül...
Miután minden emlékem, és fájdalmam visszatért, úgy döntöttem aludnom kéne.

- Siess Leila! Mindjárt itt a kocsi- keltegetett nagymamám. A megmentő fekete kávé, már ott volt a kezében.
- Rendben- pattantam ki az ágyból, és a gyors fürdőszobai tevékenységem után a konyhába mentem.
- Hiányozni fogtok!- mondtam nekik.
- Te is nekünk. De tudod, hogy bármikor jöhetsz- mosolygott rám nagyapa.
Dudálást hallottunk. Képzelem, hogy a szomszédok mennyire örülhettek...

Nagyapa segített a bőröndöket lecipelni, majd a sofőr be is tette azokat a csomagtartóban. Halkan ültem a hátsó ülésen, miközben az agyam gőzerővel kattogott. Csoda, hogy a sofőr nem hallotta meg...
- Itt vagyunk kisasszony!- zökkentett ki gondolat menetemből.
- Köszönöm szépen- válaszoltam. Még kitette a csomagjaimat egy gurulós kocsira, majd beszállt a fekete Mercedes-be, és otthagyott a reptér bejáratánál.
Megnéztem a jegyemet, és akkor tudatosult bennem, hogy első osztályra szól. Ezért még kitekerem Juliette nyakát! Jó lett volna nekem a turista osztályon is, főleg, hogy csak egy és negyed óra az út.
Becsekkoltam, majd mivel még volt bő egy órám a felszállásig, a vámmentes boltokban kezdtem nézelődni.
- A British Airways Angliába induló járat utasait megkérem, hogy kezdjék meg a beszállást!- hallottam a hangszóróból áradó női hangot.
Amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam a hosszú sor felé, ám mielőtt beálltam volna oda, megláttam a másik sort, ami az elsőosztályú utasoknak volt. Milyen szerencse, hogy nem leghátulra kellett beálljak.
Az utat végigaludtam, aminek különös képen örültem, hiszen nem a kedvencem a levegőben repkedés. Sőt, az a magasság már meghalad minden határt.
Mikor kiértem a Heathrow repülőtér elé, leintettem egy taxit, és megkértem, hogy vigyen el egy hotelbe. Hogy miért hotelbe?! Milyen lenne már, ha hazaállítok, és feltéve ott van mindenki. Kicsit kínos lenne... Mindenki számára.
Miután megkaptam a szállodai szobát, azonnal birtokba is vettem. Nem akartam sokáig itt maradni, hiszen apáék tárt karokkal várnak. Legalábbis mindig elmondják vagy hatszor, hogy visszamehetek, ha akarok.
- Szia Tina! Olvastam a tegnapi leveledet, és gondoltam felhívlak.
- Szia! Képzeld el, Gemmát eljegyezték!- jelentette be azonnal. Kellett pár perc, míg leesik, hogy ki az a Gemma. Életemben nem találkoztam vele, viszont azt tudom, hogy az exem nővére.
- Hát akkor sok boldogságot neki. Mi jót csinálsz?- érdeklődtem.
- A srácok próbálni vannak, így egyedül vagyok itthon. Kár, hogy nem vagy itt- mondta szomorkásan.
- Ne aggódj, hamarosan találkozunk!- mondtam neki, majd meg se gondoltam, hogy mit csinálok, csak felkaptam a táskámat, és elindultam. Az egész utat végigbeszéltük, és mikor az ajtón csöngettem, mondta, hogy várjak egy pillanatot.
Ott álltunk egymás előtt, de látszott rajta, hogy nem tudja hová tenni a dolgot.
- Te? Hogy? Mikor?- kezdett el kérdezősködni, miközben a nyakamba ugrott.
- Ma reggel érkeztem.
- Hogy-hogy itt vagy?
- Vissza költözök Londonba!- mondtam vigyorogva, mire újra a nyakamba találtam.

Díj! 2.0

Köszönöm a díjat lelkes új olvasómnak Brii.† -nek! :))
És köszönöm a regényt, amit az előző bejegyzésem alá írtál! <3 

 Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)


1. Mi a kereszt neved, hogyan becéznek?
Becses nevem Fanni.
Becézések: Fly, Fanna.

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Sírni nem szoktam számokon, de vannak szívfacsaróak.

3. Félsz a sötétben?
Igen. Nagyon is... :$

4. Szerelmes vagy valakibe?
Azt hiszem igen! *rózsaszín-felhő*

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Huhh sok volt, de azt hiszem nem osztanék meg most egyet sem. :/

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Azt hiszem egyszer-kétszer igen.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Olyan, mint a többi nap.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Persze! :))

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, és elfogadnak. Aki meg nem, az elmehet a ...! <3

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Bizonyára igen. Bár a szüleim szerint szerettem. Milyen mazochista vagyok...

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Ez egy elgondolkodtató kérdés... Talán többet utaznék, mint most, és vinném magammal a barátnőimet is.

12. Szoktál álmodozni?
Mindenki szokott! ;))

13. Járnál Chace Crawforddal?
Imádom a srácot, és járnék is vele, de meghagyom Dottyának! <3

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Igazság szerint nem nagyon hajlok a gyerekvállalás felé. :/

15. Adni vagy kapni jobb?
Mindenki mondja, hogy adni, de... HELL YEAH! Kapni jobb!

16. Titkom:
Sok van. És az már nem lenne titok, ha ide leírnám! :$ #sorry

17. Bakancslista:
Most soroljam?! Na jó, leírok párat:
~ Eljutni Párizsba Dottyával.
~ Visszamenni New York-ba, és lehetőleg ott élni. <3
~ Barátokkal nyaralni egy egész nyári szüneten keresztül.

Azt hiszem, hogy mindegyikre ugyan az a válasz, mint az előzőnél! x'D

Díj! *.*

Köszönöm szépen a díjat *Evön*-nek! :))

Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)


1. Mi a kereszt neved, hogyan becéznek?
Becses nevem Fanni.
Becézések: Fly, Fanna.

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Sírni nem szoktam számokon, de vannak szívfacsaróak.

3. Félsz a sötétben?
Igen. Nagyon is... :$

4. Szerelmes vagy valakibe?
Azt hiszem igen! *rózsaszín-felhő*

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Huhh sok volt, de azt hiszem nem osztanék meg most egyet sem. :/

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Azt hiszem egyszer-kétszer igen.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Olyan, mint a többi nap.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Persze! :))

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, és elfogadnak. Aki meg nem, az elmehet a ...! <3

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Bizonyára igen. Bár a szüleim szerint szerettem. Milyen mazochista vagyok...

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Ez egy elgondolkodtató kérdés... Talán többet utaznék, mint most, és vinném magammal a barátnőimet is.

12. Szoktál álmodozni?
Mindenki szokott! ;))

13. Járnál Chace Crawforddal?
Imádom a srácot, és járnék is vele, de meghagyom Dottyának! <3

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Igazság szerint nem nagyon hajlok a gyerekvállalás felé. :/

15. Adni vagy kapni jobb?
Mindenki mondja, hogy adni, de... HELL YEAH! Kapni jobb!

16. Titkom:
Sok van. És az már nem lenne titok, ha ide leírnám! :$ #sorry

17. Bakancslista:
Most soroljam?! Na jó, leírok párat:
~ Eljutni Párizsba Dottyával.
~ Visszamenni New York-ba, és lehetőleg ott élni. <3
~ Barátokkal nyaralni egy egész nyári szüneten keresztül.


Sajnálom, de blogokat nem nagyon tudok olvasni, a tanulás miatt. :$
De aki ezt olvassa, annak üzenem, hogy jön a második évad! ;))
Love you all! <3