59.rész ♕ (Második évad 5.rész)

Egy kedves olvasóm küldte nekem! Komolyan kicsalta a könnyeimet:
"Jaj ne haragudj annyira el voltam havazva, alig bírtam olvasni a részeket. De semmi nem változott de mégis minden (ez nagyon hülyén hangzik de így van) és miközben olvasom azon gondolkozom, ha személyesen találkoznánk lemernék-e tegezni egy ilyen nagyszerű írónőt. Eszméletlen. Tényleg. Kicsit örülök is, meg nem is amiért lemaradtam a részekkel. Örülök mert folyamatosan tudtam olvasni őket. És szomorú vagyok amiért hetekig kellett nélkülöznöm a suli miatt ami fele ennyire nem izgalmas (sőt). Annyi minden kering bennem mikor olvasom a jól kidolgozott sorokat. Mintha valós lenne. Biztos, hogy létezik, te vagy Harry rejtegetett barátnője aki ebbe a csodás blogra írja a naplóját. A lényeg.: Siess a kövi résszel. xx Üdvözlettel : egy hatalmas rajongó."

Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy ti olvasók teszitek érdekessé a történetet. Egyszerűen nem tudtam neked válaszolni erre Kingus (remélem nem zavar ez a becézés), mert nem jöttek a szavak. Meghatódtam. Komolyan! Még szinte senkitől sem kaptam ilyen erős impulzusokat a neten keresztül.
Ha találkoznál velem, egy átlagos majdnem 18 éves lányt látnál magad előtt. Szóval furcsa lenne, ha magázódnánk... xD 
U.i.: Szégyenlem bevallani, de azt hittem, hogy már nem is olvasod a történetem. Ami azért esett igen szarul, mert a kezdetek óta velem vagy. Sőt a kezdetek kezdete előtt már láttál firkálmányokat. Örülök, hogy itt vagy, és megríkattál! ♥ :')

És akkor rész:

Harry szemszöge:

- Most jutott eszembe, hogy van egy kis elintézni valóm- pattantam föl a kanapéról.
Senki nem szólt semmit, és nem is jöttek utánam.
Mégsem tévedtem. Aznap tényleg Leilát láttam kilépni a házból. Nem hittem volna, hogy bármikor is hazajönne.
Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
A közeli parkba mentem kiszellőztetni a fejemet. Átgondoltam ez eltelt időt, amit nélküle töltöttem el. Még mindig nem voltam képes megbocsájtani neki, amiért ott hagyott. Nekem ennél több idő kell...
Hamarosan visszafelé vettem az irányt. Nem akarok én lenni az, aki elmenekül. És ha netán harcra kerül a sor, nem fogok meghátrálni!
Valami filmet néztek, mikor visszaértem. Halkan leültem közéjük, és Leilát kezdtem kémlelni. Azt hiszem megérezhette a dolgot, mivel rám nézett. Mindketten elfordítottuk a fejünket.
A film végén Niall kitalálta, hogy menjünk el bulizni, amiben mindenki benne is volt. Azonnal fel is hívták a barátnőiket... Én újra felálltam a kanapéról, de ezúttal a többiek is jöttek. Kivéve Niall-t, aki szerintem már lassan ide költözik. De komolyan, szerintem több ruhája van itt, mint otthon...
- Ki tudta?- kérdeztem, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Niall és én- mondta Louis rám nézve a visszapillantó tükörből.
- Miért nem mondtad?
- Megkért rá- vakarta meg a tarkóját.
Tudta, hogy mérges vagyok rá, hiszen legjobb barátként reméltem, hogy beavat ilyen dolgokba...
- Örülsz neki?- kérdezte Liam megtörve a pár percnyi csöndet.
- Nem tudom hová tenni a dolgot- válaszoltam őszintén.
- Szereted még?- faggatózott most Zayn.
- Nem tudom...
- Mit tudsz?- förmedt rám Louis.
- Nyugi haver! Csak összezavarodott- mondta Liam.
Az út további része csöndben telt, amit nem is bántam. Nem akartam beszélgetni velük erről. Sőt, jelen esetben semmiről sem.
-Grumpy Cat 2.0- mondta Louis, mikor kiszálltunk a kocsiból.
Nem is foglalkoztam vele, de azt hiszem, hogy most ő mérges rám. Közben ennek fordítva kéne lennie. Nem?! Na mindegy...

Mindenki elkészült, és elindultunk a Funky Buddha felé. A lányokat útközben felszedtük (két taxival mentünk).
- Szóval most végre megismerhetem a híres-neves Leila Butler-t?- kérdezte Perrie kissé ironikusan.
- Bemegyünk, vagy kint partyzunk?- kérdeztem nem túl kedvesen, miközben az előző kérdést próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Mi a baj?- kérdezte kedvesen Eleanor.
- Kérdezd Louis-t!- vágtam rá, majd előre mentem az őrökhöz.
Mivel elég jól ismertek minket, azonnal beengedtek. Elfoglaltuk a szokásos helyünket, és már rendeltük is az első kört. Hamarosan Andy is ránk talált, így ő is a társaságunkhoz csapódott. A harmadik forduló után megjelent a három elveszett bárány. Niall, Tina és Leila.
Leila azonnal beszélgetésbe elegyedett Andy-vel, majd elindultak a pult felé. Andy tudja mi volt köztünk, így nem hinném, hogy probléma lenne a dologból...
Lassan én is kezdtem elengedni magam, és a tömegbe vetve magam, táncoltam pár lánnyal, de hamar megszomjaztam, és kerestem egy szabad pultrészt.
Unottan fordultam a tömeg felé, majd hirtelen kiszúrtam, hogy Leila egyedül ül az asztalnál. Felálltam, és a kezembe vettem az italomat, ám addigra már leült mellé valaki. Az egyik oszlopnak dőlve figyeltem az eseményeket.
Reméltem, hogy semmi nem fog történni köztük, ám mikor ezt kimondtam magamban, egymás szájára tapadtak. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne tépjem le róla, és verjem szét a gyereket.
Az ominózus pillanat után csak felállt a srác, és a haverjai felé indult, akik pont mögöttem foglaltak helyet.
Mikor elkezdték kibeszélni a mocskos részleteket, azonnal odamentem és lerángattam a gyereket a bárszékről.
- Mit mondtál?- kérdeztem idegesen.
- Azt, hogy meghúzom. De ha te is azt szeretnéd, kölcsön adom- vigyorgott hülyén.
Nekem sem kellett több, azonnal egy jobb horog találta el az arcát, ami után dulakodni kezdtünk. Éppen egy ütést kaptam a szám mellé, mikor a tömegből előlépett valaki.
Valaki lerángatott a kis gerinctelen féregről, majd egy lány lépett elő a tömeg széléről.
- Megvesztetek?- kérdezte mérgesen Leila, majd mikor újra a gyerek felé indultam, elém állt.
- Menj el!- parancsoltam rá, és óvatosan arrébb akartam tolni, de csak azért sem tette, amit kértem.
- Nem megyek- mondta makacskodva.
- A pasid?- kérdezte a gyerek tőle.
- A barátnőm- feleltem helyette azonnal.
- Az ex barátnőd- egészített ki Leila.
Niall addigra eloszlatta a tömeget, majd a biztonságiak kikísérték a gyereket a haverjaival együtt.
- Haza mentek, kijózanodtok, és utána elbeszélgettek- parancsolt ránk Niall ellentmondást nem tűrő hangon.



Leila szemszöge:

Úgy éreztem, hogy Niall nem kifejezetten ránk mérges, hanem magára a helyzetre, ami kialakult. Az egyik legjobb haverja, és a barátnőjének a testvére összevesztek... Nehéz választania.
Tény és való, hogy nem lennék a helyében...
- Hová lesz?- kérdezte a taxisofőr, mikor beszálltunk a járműbe.
Harry azonnal bediktálta a saját címüket, majd el is indultunk. Mikor megérkeztünk, Harry kifizette a fuvart, és bementünk a házba.
Régóta nem jártam ott, és elég sok minden változott abban az egy és fél évben.
- Szóval, kérsz valamit inni vagy enni?- kérdezte egy torokköszörülés után.
- Egy kis tea jól esne- válaszoltam, majd elindult a konyhába. Követtem a helységbe, és felültem a pultra.
- És mi történt veled azóta?- kezdett el kommunikálni. Gondolom, hogy ne a kínos csendben üljünk...
- Oké, nem kell úgy csinálnod, mintha semmi nem történt volna.
- Rendben. Miért mentél el?- tért rá azonnal a témára.
- Újra akartam kezdeni.
- Nem szerettél?- kérdezte, miközben a vízforralóval babrált.
- Nem erről van szó...
- Akkor miről?- emelte fel a hangját, mire összerezzentem. Deja vu érzésem támadt.
- Sajnálom, hogy nem szóltam. Rosszban voltunk, utána meg hirtelen megtörténtek dolgok...
- Persze, mert elmenekülni egyszerűbb...
- Nem ezt mondtam. Megpróbálhatnál megérteni.
- Megpróbáltam, de nem ment.
- Hidd el, hogy jól tettem, amit tettem. Még akkor is, ha ezzel megbántottam pár embert.
- Köztük engem is.
Nem szóltam, csak lehajtottam a fejemet. Teljesen igaza volt. Mindenben.
- Nem tudtam, hogy mondjam el neked. És kétségbe estem, hogy mi lesz azután az éjszaka után. Ne értsd félre, nagyon élveztem, de hirtelen történt.
- Szóval élvezted- jegyezte meg halkan, de én meghallottam- De utána egész nap furcsán viselkedtél...
- Boldog voltam. Nagyon is!
- Akkor miért hagytál itt?
- Sajnálom!- mondtam aznap már vagy huszadjára.
- Én is. Elhiheted!- vágta hozzám.
Nem válaszoltam, hisz erre nem tudtam volna mit mondani. A vízforralóhoz mentem, hogy a kellőképpen (túlságosan is) felforrt vizet a bögrémbe öntsem.
Sejtettem, hogy nem fog azonnal megbocsájtani, hiszen tudom, hogy szemét voltam vele. Nagyon is...
A tea készítése közben Harry egész végig az ajtófélfának támaszkodva állt és várt. Csak azt nem tudom, hogy mire...
- Ezentúl mindig így lesz?- kérdeztem az első korty után.
- Hogy?- kérdezte értetlenül.
- Hogy akárhányszor beszélünk, vita lesz belőle.
- Ki tudja?!- mondta, majd a hűtőhöz ment.
Mikor elmostam az üres bögrét, felé fordultam.
- Itt maradhatok éjszakára?- kérdeztem behúzott nyakkal, hiszen nem volt valami biztató a beszélgetésünk.
- Igen. Egy perc, és hozok valami ruhát, amibe aludni tudsz- mondta, és a szobája felé vette az irányt.
Lassan készültem, hiszen az álmosság eluralkodott felettem. Mikor sikerült kissé felébrednem, kimásztam, felöltöztem és elindultam a vendégszoba felé, ám félúton Harry elzárta az oda vezető utat.
- Ezt már meg kellett volna tegyem- mondta, majd közelebb lépett hozzám, és megcsókolt.