59.rész ♕ (Második évad 5.rész)

Egy kedves olvasóm küldte nekem! Komolyan kicsalta a könnyeimet:
"Jaj ne haragudj annyira el voltam havazva, alig bírtam olvasni a részeket. De semmi nem változott de mégis minden (ez nagyon hülyén hangzik de így van) és miközben olvasom azon gondolkozom, ha személyesen találkoznánk lemernék-e tegezni egy ilyen nagyszerű írónőt. Eszméletlen. Tényleg. Kicsit örülök is, meg nem is amiért lemaradtam a részekkel. Örülök mert folyamatosan tudtam olvasni őket. És szomorú vagyok amiért hetekig kellett nélkülöznöm a suli miatt ami fele ennyire nem izgalmas (sőt). Annyi minden kering bennem mikor olvasom a jól kidolgozott sorokat. Mintha valós lenne. Biztos, hogy létezik, te vagy Harry rejtegetett barátnője aki ebbe a csodás blogra írja a naplóját. A lényeg.: Siess a kövi résszel. xx Üdvözlettel : egy hatalmas rajongó."

Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy ti olvasók teszitek érdekessé a történetet. Egyszerűen nem tudtam neked válaszolni erre Kingus (remélem nem zavar ez a becézés), mert nem jöttek a szavak. Meghatódtam. Komolyan! Még szinte senkitől sem kaptam ilyen erős impulzusokat a neten keresztül.
Ha találkoznál velem, egy átlagos majdnem 18 éves lányt látnál magad előtt. Szóval furcsa lenne, ha magázódnánk... xD 
U.i.: Szégyenlem bevallani, de azt hittem, hogy már nem is olvasod a történetem. Ami azért esett igen szarul, mert a kezdetek óta velem vagy. Sőt a kezdetek kezdete előtt már láttál firkálmányokat. Örülök, hogy itt vagy, és megríkattál! ♥ :')

És akkor rész:

Harry szemszöge:

- Most jutott eszembe, hogy van egy kis elintézni valóm- pattantam föl a kanapéról.
Senki nem szólt semmit, és nem is jöttek utánam.
Mégsem tévedtem. Aznap tényleg Leilát láttam kilépni a házból. Nem hittem volna, hogy bármikor is hazajönne.
Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
A közeli parkba mentem kiszellőztetni a fejemet. Átgondoltam ez eltelt időt, amit nélküle töltöttem el. Még mindig nem voltam képes megbocsájtani neki, amiért ott hagyott. Nekem ennél több idő kell...
Hamarosan visszafelé vettem az irányt. Nem akarok én lenni az, aki elmenekül. És ha netán harcra kerül a sor, nem fogok meghátrálni!
Valami filmet néztek, mikor visszaértem. Halkan leültem közéjük, és Leilát kezdtem kémlelni. Azt hiszem megérezhette a dolgot, mivel rám nézett. Mindketten elfordítottuk a fejünket.
A film végén Niall kitalálta, hogy menjünk el bulizni, amiben mindenki benne is volt. Azonnal fel is hívták a barátnőiket... Én újra felálltam a kanapéról, de ezúttal a többiek is jöttek. Kivéve Niall-t, aki szerintem már lassan ide költözik. De komolyan, szerintem több ruhája van itt, mint otthon...
- Ki tudta?- kérdeztem, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Niall és én- mondta Louis rám nézve a visszapillantó tükörből.
- Miért nem mondtad?
- Megkért rá- vakarta meg a tarkóját.
Tudta, hogy mérges vagyok rá, hiszen legjobb barátként reméltem, hogy beavat ilyen dolgokba...
- Örülsz neki?- kérdezte Liam megtörve a pár percnyi csöndet.
- Nem tudom hová tenni a dolgot- válaszoltam őszintén.
- Szereted még?- faggatózott most Zayn.
- Nem tudom...
- Mit tudsz?- förmedt rám Louis.
- Nyugi haver! Csak összezavarodott- mondta Liam.
Az út további része csöndben telt, amit nem is bántam. Nem akartam beszélgetni velük erről. Sőt, jelen esetben semmiről sem.
-Grumpy Cat 2.0- mondta Louis, mikor kiszálltunk a kocsiból.
Nem is foglalkoztam vele, de azt hiszem, hogy most ő mérges rám. Közben ennek fordítva kéne lennie. Nem?! Na mindegy...

Mindenki elkészült, és elindultunk a Funky Buddha felé. A lányokat útközben felszedtük (két taxival mentünk).
- Szóval most végre megismerhetem a híres-neves Leila Butler-t?- kérdezte Perrie kissé ironikusan.
- Bemegyünk, vagy kint partyzunk?- kérdeztem nem túl kedvesen, miközben az előző kérdést próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Mi a baj?- kérdezte kedvesen Eleanor.
- Kérdezd Louis-t!- vágtam rá, majd előre mentem az őrökhöz.
Mivel elég jól ismertek minket, azonnal beengedtek. Elfoglaltuk a szokásos helyünket, és már rendeltük is az első kört. Hamarosan Andy is ránk talált, így ő is a társaságunkhoz csapódott. A harmadik forduló után megjelent a három elveszett bárány. Niall, Tina és Leila.
Leila azonnal beszélgetésbe elegyedett Andy-vel, majd elindultak a pult felé. Andy tudja mi volt köztünk, így nem hinném, hogy probléma lenne a dologból...
Lassan én is kezdtem elengedni magam, és a tömegbe vetve magam, táncoltam pár lánnyal, de hamar megszomjaztam, és kerestem egy szabad pultrészt.
Unottan fordultam a tömeg felé, majd hirtelen kiszúrtam, hogy Leila egyedül ül az asztalnál. Felálltam, és a kezembe vettem az italomat, ám addigra már leült mellé valaki. Az egyik oszlopnak dőlve figyeltem az eseményeket.
Reméltem, hogy semmi nem fog történni köztük, ám mikor ezt kimondtam magamban, egymás szájára tapadtak. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne tépjem le róla, és verjem szét a gyereket.
Az ominózus pillanat után csak felállt a srác, és a haverjai felé indult, akik pont mögöttem foglaltak helyet.
Mikor elkezdték kibeszélni a mocskos részleteket, azonnal odamentem és lerángattam a gyereket a bárszékről.
- Mit mondtál?- kérdeztem idegesen.
- Azt, hogy meghúzom. De ha te is azt szeretnéd, kölcsön adom- vigyorgott hülyén.
Nekem sem kellett több, azonnal egy jobb horog találta el az arcát, ami után dulakodni kezdtünk. Éppen egy ütést kaptam a szám mellé, mikor a tömegből előlépett valaki.
Valaki lerángatott a kis gerinctelen féregről, majd egy lány lépett elő a tömeg széléről.
- Megvesztetek?- kérdezte mérgesen Leila, majd mikor újra a gyerek felé indultam, elém állt.
- Menj el!- parancsoltam rá, és óvatosan arrébb akartam tolni, de csak azért sem tette, amit kértem.
- Nem megyek- mondta makacskodva.
- A pasid?- kérdezte a gyerek tőle.
- A barátnőm- feleltem helyette azonnal.
- Az ex barátnőd- egészített ki Leila.
Niall addigra eloszlatta a tömeget, majd a biztonságiak kikísérték a gyereket a haverjaival együtt.
- Haza mentek, kijózanodtok, és utána elbeszélgettek- parancsolt ránk Niall ellentmondást nem tűrő hangon.



Leila szemszöge:

Úgy éreztem, hogy Niall nem kifejezetten ránk mérges, hanem magára a helyzetre, ami kialakult. Az egyik legjobb haverja, és a barátnőjének a testvére összevesztek... Nehéz választania.
Tény és való, hogy nem lennék a helyében...
- Hová lesz?- kérdezte a taxisofőr, mikor beszálltunk a járműbe.
Harry azonnal bediktálta a saját címüket, majd el is indultunk. Mikor megérkeztünk, Harry kifizette a fuvart, és bementünk a házba.
Régóta nem jártam ott, és elég sok minden változott abban az egy és fél évben.
- Szóval, kérsz valamit inni vagy enni?- kérdezte egy torokköszörülés után.
- Egy kis tea jól esne- válaszoltam, majd elindult a konyhába. Követtem a helységbe, és felültem a pultra.
- És mi történt veled azóta?- kezdett el kommunikálni. Gondolom, hogy ne a kínos csendben üljünk...
- Oké, nem kell úgy csinálnod, mintha semmi nem történt volna.
- Rendben. Miért mentél el?- tért rá azonnal a témára.
- Újra akartam kezdeni.
- Nem szerettél?- kérdezte, miközben a vízforralóval babrált.
- Nem erről van szó...
- Akkor miről?- emelte fel a hangját, mire összerezzentem. Deja vu érzésem támadt.
- Sajnálom, hogy nem szóltam. Rosszban voltunk, utána meg hirtelen megtörténtek dolgok...
- Persze, mert elmenekülni egyszerűbb...
- Nem ezt mondtam. Megpróbálhatnál megérteni.
- Megpróbáltam, de nem ment.
- Hidd el, hogy jól tettem, amit tettem. Még akkor is, ha ezzel megbántottam pár embert.
- Köztük engem is.
Nem szóltam, csak lehajtottam a fejemet. Teljesen igaza volt. Mindenben.
- Nem tudtam, hogy mondjam el neked. És kétségbe estem, hogy mi lesz azután az éjszaka után. Ne értsd félre, nagyon élveztem, de hirtelen történt.
- Szóval élvezted- jegyezte meg halkan, de én meghallottam- De utána egész nap furcsán viselkedtél...
- Boldog voltam. Nagyon is!
- Akkor miért hagytál itt?
- Sajnálom!- mondtam aznap már vagy huszadjára.
- Én is. Elhiheted!- vágta hozzám.
Nem válaszoltam, hisz erre nem tudtam volna mit mondani. A vízforralóhoz mentem, hogy a kellőképpen (túlságosan is) felforrt vizet a bögrémbe öntsem.
Sejtettem, hogy nem fog azonnal megbocsájtani, hiszen tudom, hogy szemét voltam vele. Nagyon is...
A tea készítése közben Harry egész végig az ajtófélfának támaszkodva állt és várt. Csak azt nem tudom, hogy mire...
- Ezentúl mindig így lesz?- kérdeztem az első korty után.
- Hogy?- kérdezte értetlenül.
- Hogy akárhányszor beszélünk, vita lesz belőle.
- Ki tudja?!- mondta, majd a hűtőhöz ment.
Mikor elmostam az üres bögrét, felé fordultam.
- Itt maradhatok éjszakára?- kérdeztem behúzott nyakkal, hiszen nem volt valami biztató a beszélgetésünk.
- Igen. Egy perc, és hozok valami ruhát, amibe aludni tudsz- mondta, és a szobája felé vette az irányt.
Lassan készültem, hiszen az álmosság eluralkodott felettem. Mikor sikerült kissé felébrednem, kimásztam, felöltöztem és elindultam a vendégszoba felé, ám félúton Harry elzárta az oda vezető utat.
- Ezt már meg kellett volna tegyem- mondta, majd közelebb lépett hozzám, és megcsókolt.

58.rész ♕ (Második évad 4.rész)

Sziasztok lelkes olvasók!
Új rész tőlem nektek! <3 ;))

Mint később kiderült, Tina azért nem hívott vissza, mert a srácoknál maradt filmezni, és nem tudott volna velem beszélni, de másnap találkoztunk. Megkérdeztem tőle, hogy Harry rájött-e, hogy én voltam a vonal túlsó végén. Mondta, hogy nem, de lehet, hogy sejt valamit.

Milyen megnyugtató...
Juliette már nem volt ott, hogy segítsen, de telefonon folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.
- Ma átjössz?- kérdezte Tina, az egyik telefonbeszélgetésünk közben.
- Persze. Apa otthon van?
- Nem. Ma már nem jön haza elvileg.
- Ohh... Oké. Olyan hét körül végzek- mondtam, mikor az órámra néztem. Még négy óra...
- Addig veszek kaját.
- Vigyázz, hogy Niall ne egye meg!

 Egy nagy szatyorral a kezemben nyitottam ajtót. Elég nehézkes volt, de sikerült. Szerencsére előbb el tudtam szabadulni, így már ötkor leléptem.
- Hello- köszöntem, majd lerúgtam magamról a tíz centis cipőcsodát. A tévé hangosan szólt, ezért nem is vártam, hogy Tina meghallja, hogy itt vagyok.
- Szia...sztok- köszöntem még egyszer, mikor beléptem a nappaliba.
- Leila?- kérdezték egyszerre.
- Azt hittem, hogy később jössz- mondta Tina.
- Így alakult- mondtam halkan, bár szerintem mindenki meghallotta. Kiemelem MINDENKI!
- Te? Itt?- értetlenkedett egyszerre Liam és Zayn. Nem is figyeltem rájuk. Igazából egy személyen akadt meg a figyelmem. Azon a személyen, aki a legfontosabb volt számomra, és szó nélkül hagytam itt. Lehajtott fejjel ült, és a telefonját nyomkodta. Megértem, hogy rám sem akart nézni. Teljesen jogos a viselkedése.
- Mióta vagy itt?- kérdezte Zayn, miközben megölelt, így teljesen elvonta a figyelmemet Harry-ről.
- Kb egy hónapja.
- Haragszom, hogy nem kerestél!- dorgált meg.
- Most jutott eszembe, hogy van egy kis elintézni valóm- pattant föl a kanapéról Harry.
Senki nem szólt semmit, hanem hagyták, hogy elmenjen. Szomorúan ültem le oda, ahol az előbb még ő ült.
- Majd minden oké lesz!- próbált felvidítani Niall.
- Ne is foglalkozzunk vele! Nézzünk valami jó vígjátékot!- mondta Louis.
- Nem kéne utána menni?- aggódtam.
- Nyugi. Csak összezavarodott- nyugtatott Liam. Nem szóltam, csak Zayn vállára hajtottam a fejemet.
A filmet elkezdtük nézni, de Niall negyed óránként járt ki a konyhába kajáért, szóval nem nagyon tudtunk koncentrálni. Fél óra múlva nyitódott a bejárati ajtó, és nem sokkal később Harry lépett be a nappaliba. Leült közénk (tőlem legtávolabb), és ő is elkezdte nézni a filmet velünk.
- Minden oké?- súgta a fülembe Zayn. Csak bólintottam egyet, és Harry-re pillantottam, aki engem nézett. Zavartan fordítottuk el mindketten a fejünket, mire Zayn megrázta a fejét.
- Most mi van?- kérdeztem halkan.
- Semmi. Semmi...
Megráztam a fejem, és a filmet kezdtem nézni újra. Egy óra múlva befejeződött, és beszélgetni kezdtünk. Vagyis a többiek beszéltek, Harry és én pedig csöndben ültünk.
- Mit terveztetek mára?- kérdeztem immár vidáman.
- Mi lenne, ha megünnepelnénk egy nagy partyval, hogy végre velünk vagy?- jutott Niall eszébe a remek ötlet.
- És hozhatnánk a lányokat is! Lia, még úgy sem ismeri Perrie-t- mondta Zayn.
- Kit?- értetlenkedtem.
- A barátnőmet.
- Rendesen lemaradtam...

(zene: http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=zvpeBPxyZAY&NR=1)

 - Készen vagy?- kiabált föl az emeletre Niall.
- Egy pillanat- kiabáltam vissza, miközben az ingemet gomboltam be.
- Az előbb is ezt mondtad!
Nem válaszoltam, csak hangosan fújtattam egyet. Bár biztos voltam benne, hogy nem hallja.
Negyed óra múlva trappoltam le a lépcsőn, melynek Niall igazán örült...
- Jó a szerelésed- mért végig Tina.
- Kellett az újítás- vontam vállat mosolyogva.
- Már tuti mindenki ott van!- mérgelődött Niall, majd Tinával karöltve kiment az ajtón.
Követtem őket, majd beszálltam a taxiba, Tina mellé. Egy menő klub előtt álltunk meg.
- Funky Buddha- olvastam el a táblát.
- Jó kis hely- jegyezte meg Tina, majd bementünk.
Niall számítása bejött, és tényleg mi voltunk az utolsók. Mindenkit ismertem, kivéve egy szőkés-rózsaszínes hajú lányt. Bemutatkoztunk egymásnak, és első látásra elég szimpatikusnak tűnt.
Nagy meglepetésemre Andy is ott volt. Na jó, nem nagy meglepetés, mert tudtam, hogy ez a törzshelye...
- De rég láttalak!- jött oda hozzám.
- Én is téged oroszlán.
- Iszunk valamit?- kérdezte, majd a pult felé kezdett húzni, mielőtt még válaszoltam volna. Szóval, azzal kezdtem a bulit, hogy a pultnál beszélgettünk ketten.
Már kb kiürítettük a pultot Andy-vel, mikor táncolni mentünk. Jó volt a hangulatunk, amit szerintem az alkoholnak köszönhettünk.
- Kimegyek a mosdóba- mondtam neki. Bólintott egyet, és tovább táncolt a következő lányhoz.
Gyorsan elintéztem a dolgom, majd a tömegben kezdtem keresgetni Andy-t. Mikor beláttam, hogy esélytelen a dolog, visszamentem az asztalunkhoz.
Senki nem volt ott. Ez az én szerencsém... Pár percig ülhettem ott, mikor elindult felém egy srác, aki a pultnál ült a haverjaival.
- Szia cica. Van gazdád?- kérdezte, majd leült mellém.
- Ez a duma nálam nem használ.
- Kár. Pedig azt hittem bejön- mondta, majd a kezét átvetette a vállam felett.
- Ha a dumád nem is, de te bejössz- kacsintottam rá.
- Esetleg meghívhatlak valamire?- kérdezte.
- Esetleg... De először arra válaszolj, hogy mi volt a fogadás- mutattam a barátai felé.
- Ennyire nyilvánvaló?- kérdezte.
- Eléggé...
- Az volt, hogy kérjem el a számod. Ha sikerül, akkor fizetnek nekem egy kört.
- És mi ebben a nehéz?- vontam fel a szemöldököm.
- Nehezen megkapható lánynak tűnsz.
- Ohh...
- Bizony!
- Akkor legyen gyereknap!- mondtam, majd az asztalon talált tollal a kezére írtam a számom.
- Köszönöm- hálálkodott.
- Szerintem nagyon bámulnak minket a haverjaid. Bevállalsz egy csókot?- kérdeztem féloldalas mosollyal. Ha már játszunk...
Nem kellett kérni kétszer, azonnal kezdeményezett. Meg kell mondjam tud valamit a gyerek...
- Amúgy Leila vagyok- súgtam a szájába.
- Én meg Oliver- mondta, majd otthagyott. A haverjai azonnal lepacsiztak vele, mikor visszatért a pulthoz. Elnevettem magam, majd belekortyoltam az italba, amit Oliver-től kaptam.
Lehuppant valaki mellém. Oldalra néztem, és Niall ült mellettem.
- Jól szórakozol?- kérdezte nem túl barátságosan, miközben a tömeget kémlelte.
- Igen- mosolyodtam el, nem is foglalkozva a stílusával.- Tina?
- Mosdóba ment.
Hirtelen hangos veszekedésre lettünk figyelmesek. A pultnál álltak, de nem láttam mást. Niall felhúzott, és elindultunk a hangzavar felé.
- Mi az?- értetlenkedtem.
- A szórakozás vége.
- Mi?- néztem rá értetlenül.
- Azt hiszem valakinek nem tetszett az előbbi akciód!- nézett rám mérgesen.
Mikor a tömeghez értünk, láttam, hogy Oliver és egy másik alakkal verekedik. Niall odament a nekem háttal álló emberhez, és lerángatta Oliver-ről. Harry volt az.

57.rész ♕ (Második évad 3.rész)

Nagyon jól esett, hogy annyian írtatok az előző részhez. Remélem megtartjátok ezt a jó szokásotokat. ;)
Bocsánat, hogy eddig nem voltam, csak angolból vizsgáztam előző héten. :$
És nagyon boldog vagyok, mert lett fül pc-m. Imádom! :D
Itt is az újabb rész!

Pár nappal később apával is találkoztam, és örült annak, hogy hazaköltöztem. Az iroda is teljesen berendezetten nyitotta meg ajtaját a menyasszonyok előtt. Juliette aznap ideutazott, és azóta is itt van. Felvett nekem egy asszisztenst, illetve Párizsból jött még vele pár ember, akiket már ismertem az ottani helyről.
- Szóval, mi a terved mára?- kérdezte tőlem, mikor leült a fotelbe.
- Először is rendelek egy kávét. Te kérsz valamit?- kérdeztem, mikor felemeltem a vezetékes telefont, hogy szóljak Gabriellának, az asszisztensemnek.
- Nem köszi. Milyen újra Londonba lenni?- kérdezte, mikor letettem a telefont.
- Jó. Bár szerintem a barátaim mérgesek.
- Majd megbékélnek.
- Egy valakitől tartok- húztam el a számat.
- Pasi?
- Igen. El sem búcsúztam tőle.
- Remélem minden rendben lesz!
- Én is. Ráadásul a nővére az egyik megrendelő.
- Elkerülhetetlen a találkozás.
- Az.
- Ma jön még valaki?
- Nem. Szerintem haza mehetünk. Úgy is Tinával megbeszéltem, hogy együtt vacsorázunk.
- Akkor holnap?
- Én itt leszek!- válaszoltam, majd a behozatott kávémmal és Juliettel elindultunk. Leintettem egy taxit, majd ő is így tett. Elköszöntünk egymástól, majd bediktáltam a házunk címét. Megnyugodva láttam, hogy nincsen egy kocsi sem a ház előtt. Bementem a kulcsommal, de még túl korán lehetett, mivel Tina még nem volt ott. Unalmamban bekapcsoltam a tévét, és azt néztem.
Egy-két óra múlva ajtónyitódást hallottam, majd Niall hangját. Hupsz! Erre nem is gondoltam. Remélem tudja tartani a száját...
- Sziasztok!- köszöntem, mikor beértek a nappaliba. Tina intett nekem egyet, Niall pedig nem nagyon tudott megszólalni a döbbentségtől.
- Leila?- nyögte ki végül.
- Teljes életnagyságban!- mosolyogtam rá.
- Örülök neked- mondta, majd átölelt.
- Én is neked! De kérlek ne szólj a többieknek egyenlőre.
- Engem is megkért- nézett Tina rám.
- Oké. Lakat a számon- mondta.
- Szóval akkor megyünk kajálni? Farkas éhes vagyok!- mondtam.
- Én is mehetek?- nézett ránk kölyökkutya szemekkel Niall.
- Felőlem rendben- mondtam, majd elindultam a kijárat felé.
- Akkor én vezetek- jelentette ki Niall, és elszáguldott mellettem.
- Sejthettem volna- forgatta meg szemeit Tina.
Az étterembe beérve azonnal el is foglaltunk egy négyszemélyes asztalt, majd a pincér a kezünkbe adta az étlapot.
Megrendeltük az ételt (Niall esetében az ételeket), és mikor a pincér elment beszélgetni kezdtünk.
- Hogy-hogy visszajöttél?- kérdezte Niall, miközben a kóláját szürcsölgette.
- Itt fogok dolgozni.
- És pontosan mi is a munkád?- húzta össze a szemét.
- Tina nem mesélte?- néztem az említettre.
- Nem. Nem beszél rólad, főleg akkor, amikor a srácok ott vannak- válaszolta Niall, és megfogta Tina kezét az asztal felett.
Örülök, hogy megtalálták egymást. Fura kimondani, de már két éve együtt vannak. Tizennégy éves volt a húgom, mikor megismerkedtek, most meg már tizenhét lesz. Nehéz elhinnem, hogy ilyen fiatalon már talált magának valakit, akivel szerintem le is tudná élni az életét.
- Áhh, értem... Szóval rendezvényszervező vagyok, de egy esküvőszervező cégnél dolgozom.
- Pörgős életed lehet- mondta.
- Nem hiszem, hogy pörgősebb a tiednél- nevettem fel.
A vacsora alatt kellemes volt a hangulat, és nagyon jó érzés volt azt látnom, hogy mennyire szeretik egymást. Bár kicsit a "fölösleges harmadik"-nak éreztem magam...
Olyan kilenc körül hagytuk el az éttermet, ám az nem sikerült valami zökkenőmentesen. Egy Tinával egykorú lány képet akart csinálni Niall-el és Tinával, majd megkérdezte, hogy én vagyok-e Harry volt barátnője.
Szóval még emlékeznek rám?!
A diplomatikus választ Niall adta a lánynak, miszerint: "Ami a múltban volt, az már a múlt."
Hálásan néztem a srácra, majd beszálltunk a kocsiba. Niall hazafurikázott minket, ám nem jött be, csak egy csókot adott Tinának, és el is ment.
- Édesek vagytok együtt- mondtam, mikor leültem a kanapéra.
- Köszi.
- Szóval ti már öhm..- kezdtem a mondatot, de nem nagyon tudtam befejezni.
- Ha arra gondolsz, akkor a válasz nem.
- Uhh oké- bólintottam.
- Nem akarsz vele találkozni?- kérdezte félénken. Pontosan tudtam, hogy kire gondol.
- De, de félek a reakciójától.
- Tudom, hogy testvérként téged kéne védjelek, de nagyon szemét voltál.
- Tisztában vagyok vele. De nem tehettem mást. Hátra akartam hagyni mindent. Aznap éjjel Harryvel megtörtént, és végleg összezavarodtam.
- Barom vagy!
- Köszönöm. Párszor már elmondtad a véleményed.
- Na mindegy. Ezt nem velem kell megbeszéld, hanem vele.
Csak bólintottam, majd egy kellemesebb témával folytattuk. Vagyis Tina kérésére mozis estét tartottunk, aminek az lett az eredménye, hogy a "Bajos csajok"-at tettük be. Nem tudom mikor, de valamikor a film vége felé elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy valaki leül mellém a kanapéra, és ébresztget.
- Hagyjál!- fordultam a hasamra.
- Leila Butler! Ne akard, hogy vízzel locsoljalak le.
- Louis Tomlinson! Aludni akarok!
- Hogy kerülsz ide?- kérdezte, mikor kinyitottam a szemeimet.
- Vissza költöztem. És te?
- Tináért jöttem, mert Niall még alszik.
- Király. Ezek szerint lassan mindenki megtudja, hogy itt vagyok- húztam el a számat.
- És ez akkora baj?
- Nem akartam most azonnal találkozni veletek.
- Nem haragszunk. Legalábbis nem mindenki...
- Tudom, hogy nem voltam fair veletek.
- Főleg Harryvel nem- fejezte be.
- Más téma esetleg?
- Milyen volt a szerelem városában?- rebegtette meg pilláit, nem túl férfiasan.
- Pörgős és szerelem mentes.
- A szerelem itt várt rád- mondta, de én megakadtam a múlt időn.
- Várt?
- Minden reggel megkérdezte Tinát, hogy itthon vagy-e. De egy idő után feladta, és továbblépett. Legalábbis úgy csinál.
- Sajnálom- hajtottam le a fejemet.
- Ne nekem mond!- emelte fel a kezeit.
- Indulhatunk!- jelent meg Tina.
- Jössz velünk?
- Nem. Be kell menjek az irodába- válaszoltam mosolyogva. Elköszöntünk egymástól, majd elindultak. Csináltam magamnak reggelit, majd miután azt megettem, visszamentem a hotelbe készülődni.
Olyan tizenegy körül értem be, és Gabriella már kávéval várt. Elvettem tőle, majd lehuppantam az asztalomhoz. Bekapcsoltam a gépet, és rászántam magam a lakáskeresésre. Nem lenne célszerű visszaköltöznöm, hiszen hamarosan úgy is elköltöznék.
Sajnos nem találtam két óra múlva sem olyat, ami közel lenne a munkahelyemhez, apáékhoz, és a fiúkhoz is.
Csalódottan sóhajtottam, majd elkezdtem dolgozni.
Mappába rendeztem az összes megrendelést, majd kiosztottam őket a beosztottak között. Összesen rajtam kívül négyen dolgoznak itt esküvőszervezőként  és mindenkinek van egy asszisztense. Szóval az össz létszám tíz.
Meghagytam magamnak két megrendelést. Az egyik egy hónap múlva lesz, ezért sietni kell vele. A második pedig Gemma. Őt személyes okok miatt hagytam meg.
- Én megyek. Ha valami probléma lenne, akkor hívjatok. Gabriella, te pedig fogadd a hívásaimat.
- Rendben- bólintott, majd leült a helyére, én pedig kiléptem az utcára.
A közeli kávézóba mentem, ahol azzal a menyasszonnyal beszéltem meg a találkozót, akinek egy hónap múlva lesz az esküvője.
Mikor beértem a kávézóba, már ott volt a fiatal hölgy, akivel megbeszéltem a találkozót.
Vagy egy órán keresztül taglaltuk a részleteket, mikor arra jutottunk, hogy másnap már megyünk is az esküvői ruha boltba, hogy kiválasszuk a megfelelő viseletet az egész családnak, én meg lefoglalom az éttermet és a templomot.
Elbúcsúztunk egymástól, majd a hotel felé vettem az irányt. Fáradtan dőltem be az ágyba, de még fel akartam hívni Tinát.
- Szia. Végeztem a munkával. Ha akarod átmehetek. Persze csak ha ráérsz- kezdtem azonnal, meg sem várva, hogy beleszóljon.
- Öhh...- szólt bele egy értetlenül csengő férfi hang.
- Uhh rossz számot hívtam?
- Ha Tinát keresed, akkor nem. Éppen mosdóban van. Esetleg átadjak neki valami üzenetet?- felismertem a hang tulajdonosát. Harry volt.
- Csak mond meg neki, hogy az egyik osztálytársa kereste.
- Oké. Hello- köszönt el, amit én is megtettem, majd kinyomta a telefont.
Csak remélni tudtam, hogy Tina nem írta még be az új telefon számom, és Harry nem jött rá, hogy ki vagyok. Cikis lett volna...
Hangosan fújtam ki a levegőt, és kapcsoltam be a laptopom. Tina még fél óra elteltével sem hívott fel, így gondoltam nem is keresem már.

56.rész ♕ (Második évad 2.rész)

Köszönöm, hogy ennyien írtatok megjegyzést az előző részhez. <3
Nagyon jól esett látni, hogy az új design is elnyerte tetszéseteket, mely kedves Ágica barátnőm műve! Szóval nagy tapsot neki! :))

~ Twitter: https://twitter.com/FanniRitz
Ha írsz, akkor visszakövetlek! :) [új! a régi sajnos megsemmisítette magát a túlterhelés miatt. :$ RIP régi Twitter-em!]
~ Illetve itt nyugodtan kérdezgethettek: http://ask.fm/fanier [bármiről, bár nem nagyon szeretem...].

Közérdekű!!! 
Olyanok is tudnak mostantól kommentet/megjegyzést írni, akiknek nincsen semmiféle felhasználójuk!!!

És akkor itt is lenne a folytatás. Azt hiszem belevágtam a lecsóba!... [anyám...hogy ez mennyire nem volt vicces!] Nem a leghosszabb, de tartalmas! :))

- Komolyan beszélsz?
- Igen. Visszajöttem!
- A srácok meg fognak őrülni örömükben- mondta, miközben már a nappaliba sétáltunk.
- Tina!- kezdtem komolyan.- Nem szeretném, hogy megtudják.
- Miért?- nézett értetlenül, már a kanapén ülve.
- Nehéz lenne. Mellesleg miért gondolod, hogy örülnének? Itt hagytam őket, egy szó nélkül.
- Attól még szeretnek! Amúgy hol laksz?
- Kivettem egy hotelszobát pár napra.
- Itt is aludhatnál.
- Az előbb mondtam, hogy miért nem szorgalmazom az ötletet.
- Rendben. De azt gondolom tudod, hogy ez nem fog sokáig titokban maradni.
- Remélem nem fogod magad elszólni.
- Hogy én?!
- Akkor ki más mondaná el nekik? Csak te tudsz rólam- nevettem fel.
- Hupsz! Igaz...
- Szóval, valami történt ebben az eltelt két hétben?- dőltem kényelmesen hátra azon a kanapén, amin már másfél éve nem ültem.
- Styles-nak már nincs barátnője.
- Gyors volt... Más?- kérdeztem, de próbáltam érzelemmentes lenni.
- Azt hiszem nincs.
- Niall-el meg vagytok?
- Persze. Olyan kis édes- áradozott barátjáról.
- Azt hiszem ennyi információ elég lesz mára. Még be kéne nézzek az új irodába.
- Oké. De aztán hívjál!
- Te meg tartsd a szádat húgi!- kacsintottam rá, majd kikísértem magam az otthonomból. Mármint a régi otthonomból.
Éppen szálltam be a leintett taxiba, mikor egy fekete Range Rover állt meg a háznál. Amilyen gyorsan csak tudtam, bezártam a kocsiajtót. Reméltem, hogy nem vettek észre a kiszálló fiúk.


Harry szemszöge:

Mikor leállítottam az autót, egy barna hajú lány szállt be az előttünk álló taxiba. Ismerős volt, de nem mertem arra fogadni, hogy az a lány az, aki másfél éve összetörte a szívemet. Különben is, Liának vörös haja van...
Megráztam a fejem, majd a banda után mentem.


*** Visszatekintés, Harry szemszöge ***

- Többiek?- kérdeztem a nappaliban ülőket.
- Nem tudom. Szerintem vásárolni mentek- válaszolt Niall, majd visszafordult a tv felé. Én is leültem közéjük, majd a bugyuta sorozatot kezdtem bámulni.
- Megjöttünk!- mondta Zayn, majd becsapódott közénk.
- Lia?- kérdezte Louis.
- Ő... Nos...- kezdett el magyarázkodni Zayn, majd segítségkérően Tinára nézett.
- Leila elment- jelentette ki halál nyugodtan.
- Hová?- kérdezte értetlenül Niall.
- El- mondta Zayn is.
- Miért?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Harry, már azelőtt eldöntötte, mielőtt kibékültetek volna.
- Mit döntött el?- kérdeztem egyre idegesebben.
- Hazaköltözött.
Azonnal felpattantam, és a slusszkulcsommal kezemben indultam az ajtó felé.
- Harry, az Isten szerelmére! Franciaországig csak nem vezethetsz!- mondta Zayn.
- Franciaország?!
- Igen- bólintott Tina, majd beült Niall ölébe.
Csalódottan vágtam le a kulcsokat a nappaliban elhelyezkedő dohányzóasztalra, majd a telefonomat kivéve a zsebemből, azonnal tárcsáztam Lia számát.
Ez csak egy rossz vicc! Ez csak egy rossz vicc!
Kicsengett, de az illető nem vette fel. Vagy negyedszerre próbáltam meg, de akkor már rögtön a hangposta jelentkezett.
- Na?- kérdezte halkan Liam.
- Semmi- vágtam földhöz a készüléket.- Miért nem szóltatok?
- Nem lehetett. Megkért rá, hogy ne tegyük- válaszolt Tina.
- Utána megyek!- mondtam elszántan.
- Harry!- kezdte sajnálkozóan Tina.- Arra is megkért, hogy ne keresd többet. Nem szeretne veled lenni.
Ekkor olyan érzésem támadt, mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe. Lassan körbenéztem a szobában, és mindenki úgy nézett, mint Tina. Sajnálkozás...
Fújtattam egy nagyot, majd gyors léptekkel a szobámba mentem. Becsaptam az ajtót, és elkezdtem a bekeretezett közös képeket dobálni. Nem érdekelt, hogy hány apró darabra törnek szét, és az sem, hogy esetleg a talpamba áll egy két üvegszilánk.
Semmi sem érdekelt!


*** Jelen, Leila szemszöge***

Az új hely nagyon szép volt. Elnyerte a tetszésemet. Főleg a letisztult színek mindenhol. Élvezetes lesz a munka. Juliette felhívott, hogy már az első megrendelő fel is hívta őt. Megkérdezte, hogy tudnám-e fogadni a személyt ma. Még szép, hogy igent mondtam. Úgy is a hatalmas kanapén terpeszkedtem ami az irodám egyik falánál volt.
Mivel még nem volt asszisztensem, ezért magamnak kellett a vendéget beengedni.
- Jó napot! A nevem Gemma Styles- mosolygott rám, és megláttam a gödröcskéket az arcán. Le sem tagadhatná a rokoni szálakat Harry. Milyen régen is láttam...
- Jó napot! Leila Butler vagyok. Miben segíthetek?- mosolyogtam vissza, csak az illem miatt. Különben, már kirohantam volna a helységből. Sőt a világból is.
- Az egyik barátnőm ajánlotta a céget- mondta, mikor már leült velem szembe.
- Szívesen vállalnám a munkát, bár még csak most érkeztem Londonba.
- Csak a találkozó miatt vagyok itt. Meg persze az öcsémet is meglátogatom.
- Pompás!- szólaltam meg az utolsó mondata után.- Esetleg kérhetnék egy telefonszámot, melyen utol tudom érni?
- Persze!- mondta mosolyogva, majd lediktálta azt. Ezek után kikísértem, elköszöntünk egymástól, és elment.
- Mi a szart fogok csinálni?!- kérdeztem hangosan magamtól, majd lecsúsztam a földre az ajtónak támaszkodva.