8.rész

- Ugye nem zavarunk?- kérdezte vigyorogva Zayn.
- Hülye kérdés. Persze, hogy zavarunk- verte tarkón Louis, és Zayn kezéből kiesett a telefonja.
- Nem zavartok- mondtam még mindig sokkos állapotban.
- Innivalóért jöttünk- mondta Louis.
- Oké. Adom. Többiek?- hadartam miközben a hűtő felé mentem.
- Tina és Niall jól kijönnek egymással- mondta Louis újra.
- De ahogy láttuk ti sem feszkóztok Harry barátommal- jegyezte meg Zayn.
- Mit láttatok?- kérdezte a hátuk mögül Tina kikukucskálva, és mellette Niall is felbukkant.
- Harold smárolt a nővéreddel- adta a választ Zayn.
- Mi?- dülledtek ki Tina szemei.
- Igen. Képet is csináltam- mondta büszkén.
- Utállak- mondtam neki és kinyújtottam rá a nyelvem. Egyszer kinyírom azt a gyereket! És még csak egy napja ismerem...
- Hazza harapd le!- utalt Niall a kilógó nyelvemre.
- Muti a képet- mondta Tina nevetve.
- Na, még a húgom is ellenem van- fogtam a fejem.
Oda álltak a telefon fölé, én meg elkezdtem keresni a palacsinta hozzávalókat, hiszen sehogy sem álltam vele.
- De édesek vagytok- nyávogott Tina.
- Semmi sem történt- bizonygattam.
- Pedig jól mutattok együtt- mondta Niall.
- Harold- néztem a névhez tartozó személyre.
- Igen?- kérdezte mézes-mázosan.
- Menj el a fiók elől és magyarázkodj helyettem is.
Ennek az lett az eredménye, hogy nem mondott semmit a csókról, csak annyit, hogy jó volt. Na köszi. Ki lettem segítve egy félkegyelmessel, aki tényleg jól csókol...
- Ha nem baj, nekem szükségem lenne a terepre- jegyeztem meg a konyha közepén álló ötösnek.
- Igen is asszonyom!- szalutált Tina. A fiúk elkapták az innivalót és a poharakat, majd bevonultak a nappaliba. Viszont egy valaki ott maradt. Nem más mint Harry!
- Maradhatok?- kérdezte félénken.
- Igen, de többet ne bizonyíts be nekem semmit.
- Ne mond, hogy nem élvezted.
- És mi van, ha azt mondom, hogy nem?- néztem rá összeszűkült szemöldökkel.
- Megsértődök- adta az egyszerű választ.
- Merre van a mosdó? Eltévedtem- jelent meg az ajtóban Zayn.
- Vagy nem figyeltél arra, amit Tina mondott, vagy meg akartál lesni minket- sorolta a variációkat Harry.
- Lebuktam- mosolygott.- További jó szórakozást- kacsintott és elment valamerre. Gondolom a WC felé. Komolyan, mostantól minden percben ránk fognak nézni?
- Így sosem lesz kajánk- szóltam a szűkszavú főzőtársamra.
- Akkor lássunk hozzá- csapta össze a tenyereit. Elkezdtem keverni a tésztát, ő meg ott állt mellettem és nézett.
- Valamit segítsek?- kérdezte meg.
- Pakold elő a tányérokat. A hűtő melletti bal szekrényben vannak.
- Oké- lehajolt az említett helyre, és kivillant a munkásdekoltázs, azaz a fehér Calvin Klein alsója. Ezt most direkt csinálja? Nem mintha zavarna, csak vicces, hogy mindene kilóg... Úgy gondoltam, nem foglalkozom többet ezzel a "tinilányoknak felfoghatatlan jelenséggel" és elkezdtem kisütni az első palacsintát, amit még követett jó pár darab. Amíg ezen ügyködtem ő már ki is pakolta azt amit kértem és vissza vándorolt mellém.
- Hogy haladtok?- kérdezte a húgom a konyhába belépve. Ezek tényleg ellenőrizgetnek minket?!
- Jól- válaszolta Harry helyettem.
- Tudsz egy kicsit jönni?- nézett rám kérlelően Tina.
- Még meg kell csináljam őket- utaltam a palikra.
- Hagyd, átveszem addig- ajánlotta fel Harry.
- Oké, de ne gyújtsd fel a konyhát- kértem tőle.- Mit akarsz?- kérdeztem már Tinát, mikor az előszobában álltunk.
- Most tudtam elszabadulni észrevétlenül Mi volt az a csók?
- Harry bebizonyította, hogy nem meleg.
- Megkérdezhettél volna engem is...
- De ez így biztos volt. Hallom Niallal jól kijöttök...
- Igen. Jó fej- mondta röviden.- Vissza kéne menjél Harryhez.
- Ugye szólsz, ha valami van?- kérdeztem komolyan tőle.
- Igen. Te lennél az első- válaszolt és átölelt.
- Boldogulsz?- kérdeztem már a "szakácsot".
- Igen.

7.rész

- A fiúknak nem hiányzik egy kis koffein?- kérdeztem.
- De. Biztosan. Miért?
- Hívd fel őket, add meg a címünket. Addig csinálom a kávét.
Már elő is kapta a telefonját, és hívott valakit. Tin a gyorsan lefirkantotta a címünket egy papírra. Harry nagyon magyarázott valamit a vonal másik felén lévő emberkének. Miután Harry befejezte a telefonálást, elkezdett Tinával csevegni. Hát neki hamarabb meg van a közös téma, mivel minden fontosabb dolgot tud róla. A kávé lefőtt és abban a pillanatban csengettek is a bejárati ajtón. Kimentem kinyitni. Nem lepődtem meg mikor Zaynt és Niallt pillantottam meg, viszont ők annál inkább.
- Leila?
- Zayn?- kérdeztem vissza én is olyan hangnemben mint ő. Próbáltam hozzá olyan meglepődött fejet vágni, mint ő, de sikertelen volt, mert elnevettem magam. Köszöntünk egymásnak, majd betereltem őket a konyhába, és eléjük tettem a kávét.
- Harry, hogy kerültél ide?- kérdezte Niall.
- A rajongók megint megtaláltak.
- Szívás- mondta Zayn.
- De legalább találkoztam Leilával.
- Milyen jó neki, hogy mindig megtalálja valamelyikőtök- mondta Tina.
- Valakinek szerencsésnek is kell lenni a családban- vontam vállat.
- Azért ne túlozzunk.
- Én nem húgi. Csak az igazat mondom- villantottam rá hófehér, fogkrém reklámba illő fogaimat.
- Mindig így szeretitek egymást?- kérdezte Zayn.
- Ennél jobban is szoktuk- válaszolt Tina.
Megcsörrent Harry telefonja.
- Igen?- vette fel villám gyorsasággal.
- Hol vagy édes? Megcsalsz?- hallottunk meg egy sipítozó hangot. Mindezt úgy, hogy nem volt kihangosítva a telefon.
- Nyugi Lou. Itt vagyunk vele- vette ki Niall a telefont a tulajdonosa kezéből. A tovább beszélgetést nem hallottam, csak sejtettem, hogy Louis is beugrik hozzánk, mivel Niall megadta neki a címünket. Ő is meglepődött mikor ajtót nyitottam neki. Köszöntünk egymásnak, és elkezdtem a konyha felé terelni.
- Harold Edward Styles!- ment oda, a nevet illető személyhez és adott a szájára egy puszit.
- Neked is szia Lou- köszönt neki Harry.
- Ő az enyém- mutatott Harryre Louis, miközben engem méregetett halál komolyan, bár láttam egy kis mosoly félét elsuhanni az arcán.
- Oké. Felfogtuk- mondta Tina.
- Amúgy mit keresünk itt?- kérdezte a nemrég érkezett tag.
- Harry megint rosszul álcázta magát- felelt Naill az illetékes helyett.
- Mi meg átjöttünk kávézni- adta a másik magyarázatot Zayn.
Bevonultunk a nappaliba és elkezdtünk Wii-n játszani. Nagyon jót beszélgettem Zaynel, miközben a többiek hülyültek a játékkal. Észre sem vettük, hogy már fél egy volt. Persze erről Niall hasa biztosított minket.
- Enni kéne- jelentette ki.
- Csinálok palacsintát- ajánlottam fel.
- Én meg segítek- állt föl Harry a kanapéról.
- Vigyázz magadra Harold!- fenyítette Louis
- Nyugi, nem veszem el a csajod- nyugtattam Louist és kivonultam a konyhába.
- Szerinted én vagyok a lány a kapcsolatunkban?- utalt a bromancera.
- Neked nincsen barátnőd- kacsintottam rá.
- Szép kis következtetés. Mi van ha rossz a gondolat meneted?
- Ki tudja- mondtam mosolyogva.
- Bebizonyítom, hogy tévedsz- mondta és egyre közelebb ment hozzám. Semmi kétség. Nem álom. Harold Edward Styles megcsókolt. Valaki köhintett, mi meg szétrebbentünk.

6.rész

Másnap a telefonom eszeveszett csörgésére ébredtem. Úgy éreztem magam, mint aki egy rock koncerten van. Tényleg nagyon hangos volt.
- Hallo- morogtam bele a készülékbe.
- Szia. Felébresztettelek?- csiripelt bele a telefonba Dorothy.
- Igen.
- Am mi újság veled?
- Élek.
- Bővebben?- faggatózott. Ránéztem az órára ami fél tízet mutatott.
- Fél óra múlva Starbucks reggeli? Én fizetek.
- Oké- mondta, és kinyomta a telefont.
Ki kászálódtam a francia ágyamból és mentem a fürdőmbe. Letusoltam, befontam a hajam,kisminkeltem magam, felvettem egy fekete toppot, rá egy lenge fehér pólót egy farmert és végül egy fekete masnis topánkát. A táskámba betettem a fontosabb dolgaimat. Bementem a konyhába és írtam egy cetlit Tinának, hogy elmentem Dorothyval, majd feltettem a hűtőre.
Sétálva mentem a megbeszélt helyre. Szerencsémre minden közel van a házunkhoz, így nem kellett sokat gyalogolni.
London tehetősebb kertvárosi részében lakunk. A szüleim szerintem jól neveltek minket. Mindent megkapunk, de csak akkor, ha szükségünk van rá. Az apai nagypapám két órára lakik Londontól egy farmon. Anya szülei Párizsban élnek. Apropó, elfelejtettem mondani, hogy az anyanyelvem francia. Minden nyáron ott vagyok és segítek nagyiéknak a cukrászdájukban.
Visszatérve a jelenbe. Már a Starbucks előtt álltam.
- Szia Leila- köszönt Mary és Dorothy egyszerre. Mary a pincér akivel nagyon jóban vagyunk. Most is úgy tett mint mindig, az asztalra tette a szokásos kávémat.
- Kértek még valamit?- kérdezte boldogan.
- Igen. Én egy croissant szeretnék.
- Én is egyet- mondta Do utánam.- Szóval, mi volt tegnap, hogy lemondtad a filmes bulit?
- Tudod, a húgomat tegnap elvittem arra a dedikálásra- itt bólogatott, jelezve, hogy tudja miről van szó-, és a parkolóban összefutottam az egyik sráccal.
- Ééés?- kérdése után bekapta az utolsó reggeli falatját. Én is így tettem.
- Dedikálás után behívtak egy szobába minket. Beszélgettünk. Majd mikor elindultunk hazafelé Tinával, akkor megállítottak minket és beültünk kajálni a Mr. Pizzába.
- Tinával mi van?- értettem a kérdést.
- Először láttam igazán boldognak ősz óta- utaltam anyukám balesetére.- Nem akartam megfosztani ettől.
- Megértem. Bár látom, te sem sajnálod, hogy találkoztál velük.
- Nagyon közvetlenek és aranyosak. Megkedveltem őket, de a zenéjük még mindig túl nyálas nekem.
- Köszi Leila- szólalt meg valaki a hátam mögött.
- Mióta vagy itt?- kérdeztem kínosan.
- Most jöttem.
- Dorothy, ő a nyálasan éneklő fiúbanda egyik oszlopos tagja. Harry, ő itt Dorothy a legjobb barátnőm- mutattam be őket egymásnak.
- Örvendek- mondták szinte egyszerre. Harry egy fekete kabátot és egy szürke sapkát viselt napszemüveggel kiegészülve.
- Harry Styles?- kérdezte egy lány a mellettünk ülő asztalnál.
Improvizálni kellett.
- Nem. Én Henryt mondtam és a bátyám- mondtam a lánynak, mire csalódottan visszafordult a helyére. "Köszönöm" olvastam le Harry szájáról.
- Nekem mennem kell- mondta Do.
- Hová?- kérdeztem tőle, hiszen úgy tudtam nincsen semmi programja.
- Ő... Fogorvoshoz. Most jutott eszembe, hogy bejelentkeztem. Sziasztok. Örültem, hogy találkoztunk Harry- mondta és már el is húzott. Ott hagyott kettesbe Harryvel. Kinyírom! Mégis most mit kezdjek egy szupersztárral? Kérdeztem magamat teljesen jogosan. Most tényleg, mit csináljak vele?
- Sétálunk egyet?- kérdezte a göndör hajú, mire csak bólintottam.
- Gyakran jársz a kávézóba?- dobtam fel a témát.
- Igen. És te?
- Én is. Szinte minden nap, de még soha nem láttalak. Vagy nem ismertelek meg.
- Jól tudom bújtatni magam.
- Igen? Akkor miért követ vagy tíz lány minket?- kérdeztem tőle nevetve, mikor hirtelen hátra fordultam.
- Jó kérdés. Fussunk- mondta és azzal a lendülettel elkezdett maga után húzni. A lányok is elkezdtek utánunk futni. Viccesen nézhetett ki az összkép.
- Menjünk hozzánk. Közel lakunk, és nem tudnak átmászni a kerítésen.
- Oké. Mutasd az irányt!
Hamar hazaértünk. Ez annak is betudható, hogy elég gyorsan futottunk.
- Tina, vendégünk van!- üvöltöttem fel az emeletre franciául. Se kép, se hang.
- Beszélek franciául- mondta Harry mosolyogva.
- Annál jobb. Nem kell fordítani- mosolyogtam rá vissza.
- Tina!- kiabáltam fel még egyszer, de mivel nem kaptam választ elindultam a konyha felé. Harry követett.
- Kérsz valamit inni?
- Egy kis hideg víz jól esne.
- Egy perc és adom. Addig foglalj helyet- mutattam az egyik bárszékre.- Többiek?
- Liam és Louis a barátnőiknél vannak, Niall és Zayn pedig otthon.
- Bocsi, h elraboltalak.
- Nem a te hibád. Megszoktam, hogy bujkálni kell. Most legalább nem vagyok egyedül.
Letettem elé a vizet.
- Köszi- mondta és bevetette a féloldalas mosolyt.
- Végre, hogy lejöttél- mondtam a húgomnak.
- Ki ez a srác? Bepasiztál?- kérdezte franciául. Mivel Harryn még rajta volt a sapka és a napszemüveg, ráadásul háttal ült Tinának, nem ismerte föl a húgom.
- Igen. Bemutatom neked a barátomat- ekkor fordult meg a "pasim" és vette le az álcázó tárgyakat magáról.
- Oké ez égés. Tudom, hogy tudsz franciául- mondta a húgom Harrynek.- Amúgy mi járatban erre?
- Összefutottunk, sétáltunk, felismertek- adta az egyszerű választ a barátom. ;)

5.rész

- Ti hol laktok?- kérdezte Tina.
- Ő- kezdte kínosan Zayn.
- Nem mondhatjátok el- fejeztem be helyette.
- Valahogy úgy. Csak ha nagyon megbízunk az adott emberben. És veletek csak most ismerkedtünk meg- vakargatta kínosan a fejét.
- Értjük- válaszoltam a húgom helyett is, aki kicsit csalódott volt.
- Éhes vagyok- mondta Niall terelve.
- Szerintem mindenki- jegyezte meg Zayn.
- Bemegyünk a Mr. Pizzába?- kérdezte Niall.
- Mehetünk- mondta Harry.
- Ti is jöttök lányok?- kérdezte Liam.
- Igen- vágta rá azonnal Tina.
- Szálljatok be- adta az utasítást Louis, a sofőr.
- Öt személyes a kocsi- világosítottam fel, mivel heten voltunk összesen.
- Ülhetsz az ölembe- ajánlotta fel Zayn.
- Ha neked nem gond- mondtam és lazán lehuppantam rá. Én ilyenekből nem csinálok problémát, hiszen haver, jó fej, és helyes...
- Tina pedig az enyémbe. Ha más nem jelentkezik- mondta Niall, mire a húgom azonnal ott termett nála. Milyen szép is a szerelem...
Nagyon király érzés volt nyomorogni egy sztáron. Mások, ellentétben velem, biztosan élvezték volna a helyzetet, de mint mondtam, nekem csak baráti a kapcsolat és nem egyéb.
Az egyik kanyarnál kicsúsztam Zayn öléből, egyenesen Harryébe.
- Hazza, ne csalj meg!- szólt hátra Louis, mikor meglátta hol ülök. Persze Harry nem nagyon mutatta jelét annak, hogy zavarná a helyzet. Szerencsére hamar a Mr. Pizza épületénél voltunk. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk az előbb említett helyre. Elfoglaltunk egy hat személyes asztalt, mert az volt a legnagyobb. Mindenki elkezdte az étlapot elemezni. Én a szokásosat szemeltem ki, ami a hawaii pizza volt. Élek-halok érte!
- Egyedül nem bírok megenni egy egészet. Valaki eszik velem hawaiit?
- Én- mondta Harry, aki az egyik oldalamon ült.
- Megvannak a rendelések?- kérdezte a pincér csávó, aki nagyon szemezett velem.
- Igen- mondta Liam.- Egy hawaii, két négysajtos és három olaszos.
Mivel még mindig engem nézett, Zayn átvetette a kezét a vállamon, mire a srác szemei kidülledtek és elment
- Miért van az, hogy Leilát mindenki megnézi magának?- kérdezte Tina rosszallóan.
- Mert szép- mondta mind az öt 1D-s.
- Költői kérdés volt szerintem. De köszi- mondtam pirulva.
Felkordult egy has.
- Nem én voltam- mondta Niall, persze ebből mindenki rájött, hogy ő volt.
- Elhisszük- mondta Tina, miközben megveregette Niall hasát. Nagyon jól szórakoztunk rajtuk.
Már félig megittam az üdítőmet, amikor végre megérkezett a frissen sült kaja. Eszméletlenül jó illata volt. Harrynek odaadtam a fél pizzát, amit már odaígértem neki, és elkezdtünk enni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Louis eteti Harryt, mint ahogyan azt a romantikus filmekben szokták a szerelmes párok. Kicsit fura volt. Nem értettem. Eddig azt hittem Louisnak barátnője van.
- Bromance- mondta az értetlen arckifejezésemre Tina.
- Ne vedd komolyan- mondta mosolyogva Liam. Gondolom jól szórakozott rajtam, vagy az identitás zavarosokon.
- Valaki kér egy szelet olaszosat? Tele vagyok- kérdezte és mondta Zayn.
- Én- mondta Niall.
- Ki hitte volna?!- mondta Louis.
- Huhh ez finom volt- dőltem hátra a székemen.
- Valaki desszertet?- kérdezte Niall.
- Oké- mondta egyszerre Tina és Liam. Na igen. Tina is tud ám enni, ha akar. Rendelte három fagyi kelyhet. Persze nem bírtam megállni, hogy ne kóstoljak bele a húgoméba. Olyan nyolc körül már mehetnékem volt, de nem csak nekem. A srácok nem engedték, hogy kifizessük a részünket Tinával.
Komolyan nem akartam ennél jobban is rájuk akaszkodni, vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki magam. Egyszerűen már így is sokat tettek értünk, főleg Tináért, aki nem is kívánhatott volna ennél többet.
- Mi akkor megyünk is. Köszönjük a vacsorát- mondtam a kocsijuk előtt, mikor már beszálltak.
- És szombaton találkozunk- tette hozzá Tina, amin mosolyognom kellett. Nagyon be volt zsongva, bár szerintem tudta, hogy erről a napról senkinek sem beszélhet, rajtam kívül.
- Biztos ne vigyünk haza titeket?- kérdezte Liam hatodszorra.
- Köszi apa, boldogulunk egyedül is. Amúgy is le kell sétálni a vacsorát- válaszoltam neki.
- Hát akkor jó éjt!- köszönt el Liam.
- Sziasztok!- mondtuk kánomban mind a heten.
Elhajtottak. Mikor befordult a kocsijuk a sarkon Tina a nyakamba ugrott. Gondolom az egész napos örömét zúdította rám egy másodperc alatt. Miután lenyugodott elindultunk hazafelé, ami már csak három utcára volt tőlünk. Mikor beléptünk a kapun, megláttam apa kocsiját.
- Szia apa!- üvöltöttem el magam, Tinával együtt.
- Sziasztok- köszönt nekünk, és megölelt minket.- Milyen volt a napotok?
- Jó hosszú- válaszoltam és elindultam a lépcső felé. Feltornáztam magam a szobámig, majd bedőltem az ágyba úgy ahogy voltam. Azonnal el is aludtam.

Köszönet!

Hihetetlen a 708 oldal látogatás. Köszönöm szépen mindenkinek, akinek tetszik a blogom és netán kommenteket is szokott írni.
Mikor elkezdtem a blogot, nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekel az írásom.

Tényleg nagyon köszönöm, megható volt látni, hogy tetszik nektek.

Az új résszel meg próbálok sietni!

Mindenkinek szép napot! :) <3