4.rész

***nálunk***
Éppen ki twitteltem, hogy "Ennyi időt, még soha nem töltöttem a plázában :S" mikor egy nagydarab pasi és egy biztonsági őr megállt előttünk.
- Sziasztok- köszönt ránk a kétajtós ember.- Velünk kell jönnötök.
- Jó napot. Itt valami tévedés lesz.
- A dedikálásra jöttetek?
- Igen- válaszolta lelkesen Tina.
- Akkor kövessetek.
Nem akartam ellenkezni, és szerintem nem is tudtam volna. Így hát elindultunk oda, ahol eddig még ezelőtt sosem jártam. A "belépés csak itt dolgozóknak" ajtó mögé. Tina izgatottsága a tetőfokig emelkedett, mikor már egy szobában álltunk. Sima fehér falú, fekete bőrkanapé, két vajszínű fotel, egy dohányzó asztal újságokkal, egy tükör, egy tv, és egy hűtő volt benne.
- Foglaljatok helyet és nyugodtan szolgáljátok ki magatokat- mondta a nagydarab pasi. Lehuppantam a kanapéra, Tina pedig mellém telepedett le. Ő bekapcsolta a tv-t, én meg egy divatlapot kezdtem lapozgatni. Olyan tíz perc múlva még bejött három lány. Az egyikük mellém ült, a másik kettő pedig a fotelekbe. Nem kellett sokat várni, mire újra kinyílt az ajtó. A biztonsági őr jött be, és megkért minket, hogy ne támadjunk. Nem értettem, de öt perc múlva megvilágosodtam, mikor bejött az 1D. A lányok elsírták magukat, még Tina is.
- Álmodok, vagy ez a valóság?- kérdezte az öröm könnyeit törölgetve. Megcsíptem- Au. Elég lett volna egy igenlő válasz is.
Elkezdtek bemutatkozni egymásnak a többiek, hozzáteszem elég félénkek voltak a lányok és csak a kezüket nyújtotzták a fiúknak. Mikor hozzám kerültek a srácok, én is bemutatkoztam nekik. Zayn volt az utolsó, és ő rögtön puszival köszönt. Mindenki kitágult szemekkel nézett ránk.
- Ismeritek egymást?- kérdezte Tina meglepődve.
- Nem- mondtam azonnal.
- Szóval ő a húgod- jegyezte meg Zayn.
- Igen- válaszoltam neki.
- Szóval- köszörülte meg torkát Harry.
- Ti vagytok az a szerencsés 5 fan, akik testközelből beszélhettek velünk- folytatta Louis.
- Előszőr is- mondta Liam.- Mióta álltatok a pláza előtt?
- Egy óta- válaszolta az egyik lány a hármas csoportukból.
- És ti?- kérdezte tőlünk is. Mivel a húgom nyuszi, én válaszoltam.
- Tizenegy óta.
- Az szép- mondta Niall.
- Hát igen, de megérte. Igaz Tina?- böktem oldalba az említettet.
- Igen- mosolygott bájosan.
A rövid feszültségoldó beszèlgetés után feloldódott mindenki. Idő közben a három lánynak el kellett mennie. Azt hiszem, ezt Tina nem sajnálta annyira. Olyan nyolcig beszélgettünk, mikor mondtam Tinának, hogy menjünk, ne zavarjuk a fiúkat.
- Nem zavartok- mondta Harry azonnal- bár már kajás vagyok.
- Tényleg nem akarunk zavarni. Gondolom nektek is kell a pihenés- erősködtem.
- Egy feltétellel mehettek el- mondta Niall.
- És mi az?- kérdezte Tina.
- Eljöttök a koncertre szombaton.
- Már meg vannak a jegyek- válaszoltam.
- Igen?- kérdezte Tina.
- Yepp. Szülinapi ajándék neked tőlem. Már vagy egy hónapja meg vannak.
- Bakker, nekem is kell egy ilyen nővér- mondta Niall.
- Ő az enyém- mondta Tina és félig átölelt.
- Tényleg megyünk- mondtam.
- Rendben, akkor szombaton találkozunk.
- Oké.
Elköszöntünk egymástól egy-egy puszival, és elindultunk kifelé Tinával.
- Anyám, ez életem legjobb napja- mondta.
- Örülök, hogy jól érezted magad.
- Én is, bár anya hiányzik nagyon. Jó lenne, ha itt lenne velünk.
Nem szóltam semmit, csak mentem csöndesen mellette. Elővettem a cigimet, és rágyújtottam a Zayn által kapott gyújtó segítségével. Mikor anyáról van szó, mindig ideges leszek, és egyszerűen nem tudom megállni a cigizést. Az elmúlt fél évben szoktam rá. Nem akartam, és azt sem akarom, hogy Tina rászokjon, csak jó feszültség levezető.
Arra lettem figyelmes, hogy egy kocsi lelassított mellettünk.
- Nem szép dolog cigizni.
- Bagoly mondja verébnek Zayn...
- Igaz. Igaz.
- Merre laktok?- kérdezte Liam.
- Még 7 utca és ott vagyunk.

3.rész

Leültünk a padra. Tina el volt foglalva, még mindig azzal, hogy az 1D-t fotózza, minden másodpercben, minden szögből. Lopva én is oda pillantottam a fiúkra. Pont Zayn is rám nézett. Rá mosolyogtam és ő viszonozta azt. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha esetleg megismerkednénk, és nem csak a messziségből bámulnánk egymást.
- Mit mosolyogsz?- zökkentett ki a húgom az elmélkedésből.
- Semmit- mondtam és hihetetlen gyorsasággal vettem fel a poker face-emet.
- Láttam.
- Mit is?- kérdeztem kicsit zavartan.
- Hogy valakit nézel- mondta sunyin.
Azt hittem, hogy nekem végem, és lebukok. Kiderül, hogy nekem is tetszik a kedvenc bandájából valaki, kifaggatna és arról kellene vele beszélgessek egész nap. És ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem vagyok már holmi 11-14 éves lány, aki minden helyes sztárpasira szemet vet. Nekem már nem egy álom világban kéne élni. Lassan betöltöm a 18-at. Nem akarok egész életemben egy sztár után koslatni, és mikor 65 éves leszek, akkor se gyerekek, se unokák, csak az emlékek abból a korból, amikor tini voltam, és ezeket az időket visszapörgetni miközben a macskáimat etetem... Lehet kicsit előre elgondoltam a dolgokat, de tuti így lenne. Ismerem magam.
- Én aztán nem. Csak keresem a barátnődet a tömegben- hazudtam.
- Most az egyszer elhiszem.
Nem beszéltünk tovább. Kivettem a táskámból a telefonom és írtam Dorothynak egy sms-t, hogy este átjön-e hozzám mozis estét tartani.

***1D***
- Kit nézel?- kérdezte Harry Zaynt, mikor volt egy szabad perce felpillantani az autogram osztás közben.
- A padon ülő lányt.
- Sok pad van...
- Balra, piros sapkás lány.
- Hát nem úgy néz ki, mintha fan lenne- mondta és újra el kezdett írni, hiszen nem állhat meg sok időre.
- Mert nem az- Zayn is folytatta.
- Honnan tudod?
- Vele cigiztem kint, mikor hívtál. Mondta is, hogy csak a húgát kísérte el. Keveset beszéltünk, de jó fej. Nem ismert meg.
- De?- siettette Harry.
- De rájött, hogy én vagyok Zayn Mailk, mikor a húgával jött a sorban.
- És?
- Vele szemeztem az előbb.
- Kivel?- kapcsolódott be Louis is.
- Vele- Zayn felém mutatott. Éppen Tinán nevettem, mivel egy viccet mesélt.
- Aranyos- jegyezte meg Louis, és vissza hajolt a dedikálandó lap fölé.
Zayn sem nézhetett tovább, mivel várta a kötelesség. Hirtelen kipattant a fejéből egy ötlet. Megbeszélte a többiekkel is és szólt az egyik testőrnek.

2.rész

Elszívtam a maradék cigimet, és visszamentem, a pláza elé. Idegesített, hogy a srác nem mutatkozott be. Pedig elég aranyosnak tűnt az elején.

Most még többen álltak ott, mint mikor elmentem. Rémisztő volt ennyi embert látni egy helyen. Visszatolongtam, a húgomhoz, aki már az órát figyelte.

- Mindjárt kettő- állapította meg boldogan, mikor mellé értem.

- Hála Istennek!

- Hol voltál?

- Hát...

- Szóval cigizni…

- Igen. De apának ne mondd el!

- Nem fogom.

A beszélgetésünk végére kinyitották az ajtókat. Mindenki felsikított - gondolom, nem kell leírni azt az őrületet, ami ezt követte -, és tolongani kezdtek a bejárat felé. Mi nem vittük túlzásba, csak sodródtuk az árral, aminek az lett az eredménye, hogy hátrébb kerültünk. Csodás! De legalább mindjárt vége.

- Csak lennénk már túl rajta- mondtam a húgomnak, aki el volt foglalva a fényképezőjével, hiszen mindent meg kell örökíteni. Vagy kétszáz képet tuti csinált. Éljen a fiatalság és a plátói szerelem. 

- Nézd! Ott vannak!- nyávogva mutatott Tina egy emelvény felé, amin egy asztal volt, és annál öt srác ült. Messze voltak, így alig láttam valamit. Próbáltam tanulmányozni őket, de nem mentem vele sokra. Egyfolytában beszélt mellettem róluk. Na meg elmondta, hogy melyikük hol ül és mi a teljes nevük, van-e testvérük, esetleg barátnőjük. Mondjuk ezt minden héten elmondta nekem, még akkor is, ha nem történt semmi változás a történetben. 

-  Ahha- helyeseltem igen lelkesen. Tina úgy csinált, mintha, meg sem hallott volna, bár lehet, hogy nem is figyelt rám a nagy hangzavarban, de ő csak nyomta a rizsát tovább.

Még mindig nem tudtam felfogni, hogy ennyi lány, hogy lehet így elvarázsolva öt fiútól.

Nagyon lassan haladt a tömeg, és egyre nyomasztóbb volt. A lányok nagy része sírt, nevetett, vagy esetleg elájult. Mikor már nagyon közel voltunk, Tinát is elérte a sokkos állapot. No comment!

Az emelvény elé érkeztünk. VÉGRE! Tina már összeszedte magát, én meg először néztem föl a fiúkra a sapkám alól. Elsőnek egy szőke srác ült, Niall. Utána Liam, Louis, Harry és a végén Zayn. Mindegyikük adott a húgomnak autogramot és mind a kamerába is mosolyogtak, mikor fotózta őket… Mivel Tina mögött mentem nem vehette észre, hogy lemaradtam, mert valakin megakadt a szemem. És az a valaki, az volt, aki a hátsó bejáratnál, a parkolóban az öngyújtót adta. Zayn Malik. Onnan tudtam, hogy ő az, mivel az asztalon volt a sapka és a napszemüveg is.
Kérdőn néztem rá, mire megvonta a vállát, és a szájáról valami olyat olvastam le, hogy "Bocsánat". Sejtettem mire mondta.
Észrevettem, hogy a húgom éppen felém fordul, ezért elnéztem Zaynről.
- Válaszolni luxus?- kérdezte mérgesen.
- Bocsi, nem figyeltem.
- Szóval, az volt a kérdésem, hogy beülünk fagyizni valahová?
- Oké. Benne vagyok.
- Viszont meg kell várjuk Amandát.
Elkezdtem a tömeget pásztázni. Meg is láttam. Még vagy ötvenen álltak előtte.
- Ha ennyit kibírtam, kibírom még ezt is- sóhajtottam egy nagyot, és levettem a fullcapemet, majd meg igazítottam a hajamat.
Már nagyon elfáradt a lábam, így úgy döntöttem, hogy leülök az egyik padra, amit még nem foglaltak el. Tina is erre a remek ötletre gondolhatott, mivel egyszerre indultunk el.