2.rész

Elszívtam a maradék cigimet, és visszamentem, a pláza elé. Idegesített, hogy a srác nem mutatkozott be. Pedig elég aranyosnak tűnt az elején.

Most még többen álltak ott, mint mikor elmentem. Rémisztő volt ennyi embert látni egy helyen. Visszatolongtam, a húgomhoz, aki már az órát figyelte.

- Mindjárt kettő- állapította meg boldogan, mikor mellé értem.

- Hála Istennek!

- Hol voltál?

- Hát...

- Szóval cigizni…

- Igen. De apának ne mondd el!

- Nem fogom.

A beszélgetésünk végére kinyitották az ajtókat. Mindenki felsikított - gondolom, nem kell leírni azt az őrületet, ami ezt követte -, és tolongani kezdtek a bejárat felé. Mi nem vittük túlzásba, csak sodródtuk az árral, aminek az lett az eredménye, hogy hátrébb kerültünk. Csodás! De legalább mindjárt vége.

- Csak lennénk már túl rajta- mondtam a húgomnak, aki el volt foglalva a fényképezőjével, hiszen mindent meg kell örökíteni. Vagy kétszáz képet tuti csinált. Éljen a fiatalság és a plátói szerelem. 

- Nézd! Ott vannak!- nyávogva mutatott Tina egy emelvény felé, amin egy asztal volt, és annál öt srác ült. Messze voltak, így alig láttam valamit. Próbáltam tanulmányozni őket, de nem mentem vele sokra. Egyfolytában beszélt mellettem róluk. Na meg elmondta, hogy melyikük hol ül és mi a teljes nevük, van-e testvérük, esetleg barátnőjük. Mondjuk ezt minden héten elmondta nekem, még akkor is, ha nem történt semmi változás a történetben. 

-  Ahha- helyeseltem igen lelkesen. Tina úgy csinált, mintha, meg sem hallott volna, bár lehet, hogy nem is figyelt rám a nagy hangzavarban, de ő csak nyomta a rizsát tovább.

Még mindig nem tudtam felfogni, hogy ennyi lány, hogy lehet így elvarázsolva öt fiútól.

Nagyon lassan haladt a tömeg, és egyre nyomasztóbb volt. A lányok nagy része sírt, nevetett, vagy esetleg elájult. Mikor már nagyon közel voltunk, Tinát is elérte a sokkos állapot. No comment!

Az emelvény elé érkeztünk. VÉGRE! Tina már összeszedte magát, én meg először néztem föl a fiúkra a sapkám alól. Elsőnek egy szőke srác ült, Niall. Utána Liam, Louis, Harry és a végén Zayn. Mindegyikük adott a húgomnak autogramot és mind a kamerába is mosolyogtak, mikor fotózta őket… Mivel Tina mögött mentem nem vehette észre, hogy lemaradtam, mert valakin megakadt a szemem. És az a valaki, az volt, aki a hátsó bejáratnál, a parkolóban az öngyújtót adta. Zayn Malik. Onnan tudtam, hogy ő az, mivel az asztalon volt a sapka és a napszemüveg is.
Kérdőn néztem rá, mire megvonta a vállát, és a szájáról valami olyat olvastam le, hogy "Bocsánat". Sejtettem mire mondta.
Észrevettem, hogy a húgom éppen felém fordul, ezért elnéztem Zaynről.
- Válaszolni luxus?- kérdezte mérgesen.
- Bocsi, nem figyeltem.
- Szóval, az volt a kérdésem, hogy beülünk fagyizni valahová?
- Oké. Benne vagyok.
- Viszont meg kell várjuk Amandát.
Elkezdtem a tömeget pásztázni. Meg is láttam. Még vagy ötvenen álltak előtte.
- Ha ennyit kibírtam, kibírom még ezt is- sóhajtottam egy nagyot, és levettem a fullcapemet, majd meg igazítottam a hajamat.
Már nagyon elfáradt a lábam, így úgy döntöttem, hogy leülök az egyik padra, amit még nem foglaltak el. Tina is erre a remek ötletre gondolhatott, mivel egyszerre indultunk el.