24.rész

Az arcomba csapódott valami. Lassan kinyitottam a szememet, de Harry kezétől nem sokat láttam, mivel az még a fejemen volt. Megpróbáltam óvatosan leszedni magamról, ami sikerült is, ám mikor felültem, a másik kezével átkarolta a derekamat és úgy húzott magához közelebb.
- Harry. Ébredj!- hajoltam a füléhez.
- Még öt perc- kérlelt teljesen rekedt hangon.
- Hát jó...- adtam meg magam és visszadőltem mellé, és tovább húztam a lóbőrt.
Nem tudom mennyit aludhattunk még, de Harry telefonjának csörgése ébresztett fel minket.
- Hello- szólt bele, majd hümmögéssel válaszolgatott a vonal másik végén lévő személynek.
- Ki volt az?- kérdeztem kikukucskálva a takaró alól.
- Liam. Ma nem kell próbára menni délután.
- Akkor pihenhetsz.
- Bizony!- dőlt vissza jólesően a puha párnára.
- Viszont engem még haza kéne furikázzál...
- Öltözz fel, és mehetünk is!
- Neked sem ártana valamit magadra kapni.
Lementünk a nappaliba, bevonultam a fürdőbe, felvettem a ruháimat, és visszamentem Harry-hez, aki már teljes harci díszben állt előttem.
- Nincs itt semmi ennivaló. Remélem nem gond.
- Nem. Majd otthon eszem valamit.
Most már könnyebben igazodtam az erdőben, és nem botlottam meg minden egyes lépés után. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé.
A házunk előtt leállította a kocsit, és elkísért az ajtóig.
- Szóval- kezdett bele a búcsúzkodásba, miután elkísért az ajtóig.
- Szóval...- folytattam.
- Örülök, hogy tudtunk beszélni.
- Én is!
- Akkor én megyek. További szép napot- mondta és adott két puszit az arcomra, ami a szám szélét is érintette.
- Szia. Neked is!- mosolyogtam rá.
Megvártam míg beszáll és elhajt a kocsival. Előszedtem a kulcsomat és bementem a házba.
- Sziasztok!- köszöntem a TV előtt ülő apámnak és Tinának.
- Szia!- köszöntek egyszerre.
- Milyen volt az estéd?- kérdezte Tina.
- Jó- válaszoltam szűkszavúan.
- Ma mész valahová?- kérdezte apa.
- Elvileg meglátogatom az ikreket. Ti?
- Niall-hez megyek- mondta mosolyogva Tina.
- Én meg dolgozni. Sokáig leszek bent, de Tinának legkésőbb tízre itthon kell lennie. Remélem addigra én is hazaérek.
- Akkor tízre haza kell jöjjek?- kérdeztem apától.
- Igen. Örülnék neki...
- Rendben.
- Én megyek is- mondta Tina, és kirohant az ajtóhoz, ahol az előbb csengettek.
Niall nem jött be, csak a hangját hallottam, hogy mond valamit Tinának, majd egy ajtócsukódást.
- Hát ezek elmentek- mondtam apának.
- Hallottam. Rendes fiú ez a Niall?
- Igen. Nagyon aranyos, és összeillenek Tinával.
- De még csak 14 éves, és Niall mennyi is?
- 18.
- Atya ég!- esett pánikba apa. Anya halála előtt kevesebbet volt velünk, így alig tud rólunk valamit, bár az utóbbi fél évben próbál megismerni rendesen minket.
- Semmi pánik! Tina okos, és tud mindenről- utaltam arra, hogy fel van világosítva.
- De...
- Apa! Beszélek vele, ha akarod- sóhajtottam fel.
- Köszönöm. És mi van veled, és azzal a másik taggal?
- Aranyos, de nagyon próbálkozik.
- Szólj, ha el kell intézni- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké.
- Ezután számítsak arra, hogy még annyit sem látlak titeket, mint eddig?- szomorodott el.
- Ha akarod, itt is bandázhatunk, de nem hiszem, hogy örülnél öt fiúnak... Na meg azt sem hiszem, hogy bármi kapcsolat lenne közöttünk, azon kívül, hogy Tina Niall-el lóg.
Még beszélgettünk egy darabig, de sajnos neki el kellett mennie. Imádom ezeket az apa-lánya beszélgetéseket. Néha csak ilyenkor értem meg, hogy miért is van apja az embernek... A hétköznapokon szigorú, ám mikor leülsz vele beszélgetni, akkor azt gondolod, hogy ő az egyetlen férfi, aki megért. És ez részben így is van.
Miután elment bekapcsoltam a zenecsatornát, és feltettem max hangerőre. Mivel nem ettem aznap még semmit, kimentem a konyhába, hogy összeüssek magamnak egy kis rántottát. Miközben csináltam, Dorothy hívott, hogy mikor tudok átmenni. Mondtam neki, hogy eszem, lefürdök és rohanok hozzájuk.
Mikor mindennel kész voltam, elindultam a Hamilton ikrekhez.

Díj ;))

Szabályok:

1.: A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

2.: 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

3.: Jelölj és linkelj annyi embert, amennyit csak tudsz és akarsz!

4.: Meg kell köszönnöd a díjat annak, akitől kaptad!

4.: Köszönöm szépen a díjat dy.06-nak! :))

1.: Kapott kérdések:

1. Mikor határoztad el, hogy írni fogsz?

Már korábban is írtam történeteket, de eddig mindegyik egy füzetben van. :))

2. Mi járt a fejedben, mikor megalkottad a blogot?

Egy olyan blogot akartam kezdeni, amibe bárki bele tudja élni magát.

3. Kitől kaptad az első megjegyzést?

Bius93-tól :))

4. Mit éreztél, mikor megkaptad az első hozzászólást?

Azt, hogy van értelme az írásnak, ha másoknak is tetszik.

5. Ha tanácsot kapsz a blogoddal vagy a történeteddel kapcsolatban, általában megfogadod?

Még nem nagyon kaptam építő tanácsokat, de ha kapok, mindig próbálom megfogadni.

6. Mennyi idő telt el az ötlet kiötlése és a blog létrehozása között?

Egy nap! :))

7. Nehéz volt elkezdni írni?

Nem, hiszen előtte is írtam már.

8. Szoktad hirdetni a blogod? Ha igen, hol?

Igen szoktam. Van egy hivatalos Facebook oldala, a blognak: http://www.facebook.com/pages/Stole-my-heart/241586835967198

9. Kaptál már számodra meghatározó kritikát? Ha igen,mi volt az?

Nem. Nem kaptam.

10. Érezted már úgy, hogy hülyeség volt megcsinálni a blogot?

Nem. Amíg kapom a kommenteket, és a legjobb barátnőm(Dottya) támogat, addig nem hagyom abba...

11. Ha elakadsz a történetben, hamar továbblépsz, vagy változtatsz egy-két dolgon?

Változó. Van, hogy hamar megy, és van, hogy változtatok... :)

2.: Itt a 11 kérdésem:

1. Miért szeretsz írni?

2. Valaki el szokta olvasni, mielőtt felteszed a blogodba?

3. Hogy jött az ötlet, a bloghoz?

4. Van más történeted is?

5. Mi inspirál egy-egy rész megírásához?

6. Szoktál zenét hallgatni írás közben?

7. Az építő kritikákat fel szoktad használni?

8. Mit éreztél, mikor az első kommentet kaptad meg?

9. A rokonaid szokták olvasni?

10. A saját történetedbe, melyik a kedvenc részed?

11. Utólag szoktál arra gondolni, hogy máshogy is írhattad volna a részt?

3.: 

1. http://choiceismine-anett.blogspot.hu/ 

2. http://alexa-elete.blogspot.hu/

23.rész

Az orrunk már összeért, mikor felemelte a kezét, és elkezdett valamit matatni a ház falán mögöttem. Hirtelen világosság tört ránk, vagyis a villany kapcsolóért nyúlt... A fény miatt lehajtottam a fejem, ám a művelet közben lefejeltem Harry-t.
- Bocsi- néztem rá bűnbánóan, miközben a fejemet fogtam.
- Semmi- mondta és elővett a farzsebéből egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót. A verandáról beszűrődő fény megvilágította a  kis előszobát, amiből a nappali és a konyha nyílt.
- Hogy-hogy ide jöttünk?- kérdeztem, mikor már a nappaliban ültünk egymás mellett.
- Valami nyugis helyet kerestem, ahol nem kapnak le minket a fotósok.
- Nehéz lehet...
- Meg lehet szokni, és élvezem is.
- Nem hiányzik a régi életed?
- Már annyira hozzászoktam ehhez, hogy néha el is felejtem, mi volt előtte... de persze mindig bennem van az, hogy honnan jöttem.
- Sajnálom- mondtam együtt érzően.
- Nem kell! Én vállaltam, ráadásul nem is olyan rossz.
Ezután beállt közénk a csend, amit nem éreztem annyira kínosnak, mint ahogy általában lenni szokott.
- De gondolom nem erről akartál beszélgetni- szólaltam meg én először.
- Igaz is... Szóval... Khm...
- Nyögd ki! Nem foglak megenni.
- Volt valami közted és Zayn között?- hadarta el gyorsan a kérdését.
- Az igazat akarod tudni?- húztam az agyát.
- Feltétlenül! Nem akarok vele balhézni.
- Nem volt semmi, csak gondoltuk megnézzük az arcotokat.
- Hál' Istennek!- sóhajtott fel halkan.
- Csak nem örülsz?
- Hát ami azt illeti, megkönnyebbültem, hogy nem kell a haverommal összeveszni.
- És miért tennéd?
- Ezért!- mondta és közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt.
- Harry, ezt nem kéne!- toltam el magamtól.
- Miért?
- Alig ismerjük egymást, és ha jól tudom neked turnéd lesz egy hónap múlva...
- Ilyenkor annyira nem szeretem ezt az életmódot.
- Jelen esetben nem az életmóddal van gond, hanem azzal, hogy túlságosan sietsz.
- Akkor ez azt jelnti, hogy van esély?
- Talán- mosolyogtam rá óvatosan.
Tina mesélt róla, hogy nem kell minden szavát elhinni, hiszen hall híreket a nagyvilágban róla, és én sem vagyok hülye... Ismerem a Harry típusú fiúkat. Megkapják amit akarnak és továbblépnek. Elég sok ilyen fiú van a suliban, szóval már tudom kezelni a helyzetet, bár Harry olyan ártatlannak tűnik... Nem tudnám róla elképzelni, hogy olyan, mint ahogy leírják. Ezért is kéne rendesen megismerjük egymást.
- Kérsz inni?- kérdezte jókedvűen.
- Igen, kérek.
- Kóla vagy víz?- kérdezte a konyhából.
- Kóla.
Míg nem ért vissza, körülnéztem a nappaliban. A kanapéval szemben volt egy kandalló és fölötte pedig egy tájkép. A kandalló bal oldalán egy ablak, a jobb oldalán pedig egy polc, amin képek voltak. Közelebb mentem, hogy meg tudjam  nézni őket.
- Ők a családod?- kérdeztem, mikor már a kezembe adta a poharat.
- Igen. Anyukám, Gemma és a nevelőapám.
- A szüleid elváltak?
- Igen. Mikor hat éves voltam- köszörülte meg a torkát, amiből arra következtettem, hogy nem nagyon szeret erről beszélni.
Tovább néztem, a többi képet a polcon, de láttam a szemem sarkából, hogy engem figyel. Egy lépést sem hátrált mögülem, szóval szinte egymásnak simultunk. Nem volt olyan sok kép kitéve a bandáról, inkább a családján van a hangsúly, hiszen a sztár világból akar szabadulni...
- Nagyon tetszik!- mondtam neki, miután körbejártam az egész nappalit.
- És akkor még a hálószobát nem is láttad- húzódott mosolyra a szája.
- Szerintem azonnal bedőlnék a fáradtságtól az ágyba.
- Nem vagy vele egyedül. Mit szólnál, ha itt maradnánk éjszakára? Nincs kedvem hazakocsikázni.
- Én benne lennék, csak nem tudom, hogy apa mit szólna hozzá...
- Hívd föl!
- Oké...- egyeztem bele, és tárcsáztam a számot.
- Szia kicsim!- szólt bele apa a telefonba.
- Szia apa! Lenne egy kérdésem.
- Mondjad!
- Itt maradhatnék Harry-vel? Beszélgettünk és elszaladt az idő. Na meg fáradtan nem valami kellemes vezetni.
- Rendben, de ne csináljatok semmi meggondolatlanságot!
- Apa!
- Értem én... Csak óvatosan!
- Oké. Köszi. Szia!
- Szia kicsim!- köszönt el, és letette.
- Na?- kérdezte mellettem Harry.
- Könyörgöm... Mindent hallottál! Had ne ismételjem meg még egyszer.
- Jól van! Megkíméllek.
- Nagyon nagylelkű vagy- ütöttem egy kicsit a mellkasán.
- Most verekedni, vagy aludni szeretnél?- húzta föl a fél szemöldökét.
- Aludni!
- Na akkor gyere! Adok valami kényelmeset, amibe tudsz is.
Elsétáltunk a nappali egyik sarkában lévő szekrényhez és kivett nekem egy pólót.
- Nadrág is kell?
- Nem. Elleszek... Köszi.
- Szívesen. De ugye nem gáz, ha én csak egy boxerben leszek?
- Addig nem, amíg rám nem mászol az ágyban.
- Ha gondolod, aludhatok a kanapén is.
- Félős vagyok. Főleg idegen helyen, az erdő közepén... Szóval, ha nem bánod, akkor veled aludnék.
- Oké. A fürdőszoba ott van- mutatott az előszoba felé. Bementem a kis helyiségbe, amiben volt egy kád és egy mosdókagyló. A szűkös helyen átvettem a pólót, de tavasz lévén még hideg volt, így tiszta libabőrős lettem.
- Hideg van- szóltam neki, mikor visszamentem a nappaliba.
- Fönt melegebb van- mutatott a létra felé.- Menj nyugodtan!
Elkezdtem felfelé mászni, mikor tudatosult bennem, hogy alattam áll.
- Jó a belátás?- kérdeztem szembe fordulva vele, az egyik "lépcsőfokon" állva.
- Mi? Ja...- ennyi volt a reakciója. Megforgattam a szemem, majd mentem tovább. Mikor felértem, egy nagy matracot láttam meg, amin szépen meg volt ágyazva.
- Szóval ez a "hálószoba"?
- Igen. Itt csak aludni szoktam.
- Ahh... A részletekre nem vagyok kíváncsi.
- Nincsenek részletek- mászott utánam.
Bevackoltam a takaró alá magamat, és ő is követett, amint felért. Lekapcsolta a lámpát -mert fönt is volt egy kapcsoló- és elhelyezkedett mellettem.
- Arrébb menjek?- kérdeztem.
- Nem kell- mondta és átkarolt hátulról. Inkább nem szóltam semmit, hiszen abba még nincsen semmi, hogy egymás mellett alszunk...

22.rész

- Köszönjük London!- kiabálták a koncert végén a fiúk, majd lejöttek a színpadról.
- Jók voltatok- mondta Tina, és átölelte Niall-t.
- Hogy tetszett?- jött oda hozzám Zayn.
- Egész jó volt.
- Mi az, hogy egész jó?!- háborodott fel Harry.
- Csak vicceltem! Profik voltatok. Én tuti nem tudtam volna folytatni az éneklést, ha egy lány megdob egy melltartóval- néztem Harry-re, aki emléket felidézve nevetésbe tört ki.
- A profik már csak ilyenek!
- Egoista!- vágtuk rá mindannyian egyszerre.
Tina felhívta apát, hogy végeztünk, és jöhet értünk, ám Harry benyögte a telefonba, hogy én még maradok.
- Miért is?- néztem rá.
- Beszélni szeretnék veled- vont vállat, majd bevonult az öltözőbe.
- Ez meg mit akar?- kérdeztem Tinát, aki még mindig Niall-el volt elfoglalva.
- Beszélgetni.
- Jó, de miről?
- Rólatok.
- Érdekes lesz...
- Majd számolj be mindenről!
- Oké- mondtam, majd mi is bementünk az öltözőbe, ahol megint nagy felfordulás volt.
- Harry! Hová tetted Kevin-t?- sipított Louis.
- Legutóbb a WC-ben láttam- válaszolt Harry.
- Miről beszélnek?- kérdeztem a mellettem álló személyt. Vagyis El-t.
- Louis-nak van egy kitömött galambja.
- Ez most komoly?!
- Halál komoly!
- Jézusom! Hová keveredtem?!
- A tinilányok álmába- válaszolt Liam, aki a fotelban ülve nyomkodta a telefonját.
Mióta Danielle elment, csak azzal foglalkozik, és szomorú. Niall is ilyen lesz, mikor Tina nem lesz vele? És milyen lesz Tina?
Ezernyi kérdés kavargott a fejemben, miután sikerült kizárnom a külvilágot. Ami megjegyzem nehéz volt, mert üvöltöztek a szobában.
- Mindenki készen van?- eresztette el a hangját El.
- Igen is kapitány!- kezdtek tisztelegni mind.
- Indulhatunk haza?
- Igen!- válaszoltak megint egyszerre.

Apa már kint várta Tinát a parkolóban. Niall elköszönt tőle, és megbeszélték, hogy még dumálnak, ha hazaértek. Harry pedig megígérte apának, hogy időben -vagyis éjfél előtt- hazavisz.
Louis-ék beültek az egyik kocsiba, majd mi is Harry-vel az övébe.
- Hová megyünk?- kérdeztem tőle, mikor észrevettem, hogy nem fordultunk be az utcájukba.
- Titok!- fogta rövidre a választ.
- Ugye a szememet nem fogod bekötni?
- Nem. Nem fogom.
A továbbiakban csöndben elvoltunk, ami azt jelenti, hogy ő a gondolatait szedte össze, én meg próbáltam kitalálni, hogy mit akar...
- Megérkeztünk- állította le az autót egy teljesen sötét és kihalt helyen. Kicsatolta az övét és kiszállt a járműből.
- Hol is vagyunk pontosan?
- Nem lényeges- nézett be a kocsiba, mert én még mindig az anyósülésen ültem. Megvontam a vállamat, és kiszálltam én is. Elindult előre fele, bár nem tudom mennyit látott a sötétben. Mivel féltem volna egyedül, ezért követtem. Fél perc múlva, már egy sövény-szerűségben baktattam, az erdő közepén.
- Harry merre vagy?- kérdeztem halkan és kétségbeesetten.
- Itt!- mondta mellettem, mire összerezzentem.
- Szólhattál volna, hogy ne magassarkút vegyek fel!- dühöngtem.
- Na gyere!- mondta, és felkapott az ölébe.
- Köszi- morogtam még mindig.
Egy percnyi séta után letett, egy kis ház verandáján.
- Innentől boldogulsz- kérdezte.
- Igen. Ez a te házad?
- Igen. Kicsit rozoga, de jó ide elbújni a hétköznapok elől.
- Tud valaki róla?
- Nem. Viszont te elég sokat kérdezel.
- Csak akkor, ha nem érzem magam biztonságban.
- Félsz?- kérdezte, és közelebb lépett hozzám.
Már körülbelül csak egy lépés választott el tőle.
- Kéne?- kérdeztem vissza, miközben a fákon átsütő hold fényében megláttam az arcán lévő apró mosolyt.
- Lehet...- mondta és még közelebb hajolt.

21.rész

(Előre megjegyezném, hogy NE lepődjetek meg azon, hogy Lou még csak most terhes... :D)


- Hol voltál?- kérdezte egy fekete tüsis hajú férfi Harry-től.
- Szia Paul. Elintézni valóm akadt.
- És ők kik?- nézett rám és Tinára.
- Ahh milyen hülye vagyok- csapott a fejére, majd bemutatott minket neki.
- Most már nyomás próbálni!- parancsolt Harry-re Paul.
- De a lányok...- kezdte el, de Paul közbevágott.
- Majd utánad viszem őket, te csak rohanj a többiekhez!
Harry úgy is tett, ahogy Paul mondta neki és eltűnt a folyosó végén. Ekkor Paul felénk fordult, és összeszűkült szemekkel nézett ránk.
- Mikor ismertétek meg a fiúkat?
- A legutolsó dedikálásukon. És mielőtt megkérdezné, nem akarjuk közhírré tenni, hogy "ismerjük" őket- válaszoltam neki, mire kisimította a homlokán lévő ráncait.
- Nyugodtan tegezzetek! Remélem tényleg úgy van, ahogy mondod.
- Tényleg- válaszolt Tina.
- Akkor, tekintsük ezt a beszélgetést meg nem történtté!- mondta és elindult arra, amerre Harry is ment.
- Rendben- vágtuk rá Tinával egyszerre és követtük Paul-t.

Tinával leültünk El mellé a földre, a fiúk pedig már énekeltek a színpadon. Ne kérdezzétek mit, mert fogalmam sincs... Vagyis ismerős volt, de a címét nem tudom.
- Min gondolkozol?- kérdezte El.
- Gáz, de nem tudom, hogy pontosan most mit is hallgatok...
- Up All Night a címe- válaszolt mögöttem Paul.
- Köszi- villantottam felé egy mosoly féleséget.
A továbbiakban csendben hallgattuk a fiúkat, de amikor hülyéskedni kezdtek, elnevettük magunkat.
- Na jó! Pihenjetek fiúk!- kiáltott mögülünk a színpad felé Paul.
- Végre!- sóhajtottak fel mind az öten.
- Jössz?- kérdezte Zayn meglengetve előttem a cigijét.
- Igen. Miért van olyan érzésem, hogy mindenki minket néz?- kérdeztem halkan.
- Mert minket néznek.
- Még mindig azt hiszik, hogy volt valami éjszaka?
- Igen. Mikor a próba előtt kimentem WC-re, akkor is ez volt a téma náluk.
- El kéne nekik mondani az igazat- mondtam neki, miközben elindultunk a kijárat felé.
- Most?
- Arra gondoltam, hogy a koncert után, de ahogy akarod- vontam vállat, és előszedtem a táskámból a cigit és a gyújtót.
- Zayn!- kiáltott mögöttem vagy tíz lány, mire összezörrentem.
- Mindjárt jövök- sóhajtott egyet, és odament a kerítéshez, ahol a lányok álltak.
Végignéztem rajtuk, de ez kölcsönös volt...
- Ő kicsoda?- kérdezte az egyik lány Zayn-től, felém mutatva.
- Egy barátom- válaszolt Zayn a kérdésre.
- Én ismerem!- jelentette ki hátrébb egy lány, akit először észre sem vettem. Amanda volt az, Tina legjobb barátnője.
- És ki ő?- fordult felé az összes lány.
- Leila a neve, és van barátja- nézett felém Amanda egy kis mosollyal az arcán. Eltátogtam neki egy "Köszönöm"-öt, mire egy aprót bólintott.
Zayn még kiosztott pár autogramot, de be kellett menjünk, mert Paul kiszólt az ajtón, hogy folytatják.
- Nem értem- rázta meg a fejét Zayn, mikor már a folyosón voltunk.- Nekünk azt mondtad, hogy nincs barátod... Akkor most mi van?!
- Nincs is! Amanda csak azért mondta, hogy ne kezdjenek el pletykálni...
- Nők! Nem lehet őket megérteni...
- Kac-kac-kac. Nagyon vicces vagy Malik!

- Fiúk öltözzetek! Egy óra a kezdésig!- hessegette a fiúkat az öltöző felé Paul.
- Wááá már ennyi az idő? Csúszni fogunk!- kezdett el pánikolni Louis.
- Na jó! Eleanor, Tina és Leila!
- Igen?- fordultunk Paul felé.
- Menjetek a fiúkkal!
- Biztos?- kérdeztem kétkedve.
- Igen. Ilyenkor csak a barátnők tudnak segíteni.
- De én nem is...- kezdtem el.
- Megbíznak bennetek- kacsintott rám és Tinára Paul. Ezek szerint többet tud, mint gondolnám?!
El halkan bekopogott egy ajtón, amire a "One Direction" szöveg volt kiragasztva.
- Gyertek!- hallottam egy női hangot bentről, na meg a fiúk sipítását.
- Hello Lou- köszönt El két puszival a gömbölyödő hasú nőnek.
- Szia, vagyis sziasztok- pontosította magát, mikor meglátott minket is. Bemutatkoztunk egymásnak. Megtudtam, hogy ő a srácok sminkese, fodrásza és ruhakezelője.
- Szóval, akkor mi is a feladatunk?- kérdeztem, miután kiveséztünk a baba-témát.
- Az, hogy elkészüljenek háromnegyed óra alatt.
- Kihívás elfogadva!- vágtuk rá hárman.
- Liam, látom te kész vagy. Segíts a lányoknak kérlek!- mondta Lou, és elkezdte Zayn haját csinálni.
Fél óra alatt sikerült összekaparnunk őket, amit Lou nagyon meg is köszönt nekünk. Nem tudom, hogy bírja egyedül...
A maradék negyed órában mindenki kipihente az előző fél óra kavalkádját. Pontban nyolckor Paul benyitott, hogy minden és mindenki a helyén van, és már csak ők öten hiányoznak.
Felszerelték rájuk a szükséges kütyüket, a kezükbe adták a mikrofont, és kiszaladtak a színpadra.

20.rész

Mindenki megreggelizett rajtam kívül. Ahogy Harry nézett rám, elment az étvágyam... Nem akartam én rosszat, de szinte megölt a tekintetével. A fiúk gyorsan átmentek a lakásaikba, és átvedlettek, valami olyan ruhába, amiben kényelmesen tudnak próbálni. Szerencsére a tegnapi vizes ruháim megszáradtak, így azt fel tudtam venni, míg haza nem értünk.
Louis-val El, Niall, Liam és Zayn mentek, míg mi Tinával beültünk Harry Range Rover-ébe. Én az anyósülésre, Tina pedig hátra. Amint beszállt, betette a fülesét, és elindította a zenét a telefonján. Annyira hangos volt, hogy Harry-vel még mi is hallottuk elöl.
http://www.youtube.com/watch?v=GchEVSx9XEA&feature=channel&list=UL

Awww... Tina direkt csinálja ezt velem... Minek tesz be egy szerelemről szóló számot pont most?! Komolyan, fel fogom négyelni!
Idegességemben elkezdtem a telefonommal babrálni, ami hirtelen megszólalt.
- Szia, Nick!- mondtam mosolyogva.
- Szia, cica!
- Milyen volt az este?- érdeklődtem. Persze örültem, hogy nem Harry-vel kell beszélgessek.
- Király, bár hiányoztál! És neked milyen volt?
- Jó. Majd mesélek.
- Ugye nem csaltál meg?
- Nem- nevettem el magam, a hülyeségén, bár Harry mellettem felhorkant. Nem tehetek róla, hogy Nick-el szoktunk félreérthetően beszélgetni... Már megszokott nálunk...
- Ez meg ki volt?- kérdezte gyanakodva Nick.
- Egy barát.
- Dorothy mesélte, hogy lecseréltél minket...
- Hé, én nem! Holnap találkozunk?
- Oké. Itthon várlak. Tina is jön?
- Nem hinném...
- Na mennem kell takarítani, mielőtt anyáék hazaérnek.
- Puszi. És üdvözlöm Dorothy-t!
- Átadom neki, ha majd kijózanodik! Szia. Szeretlek!
- Szia. Én is téged!
Letettem a telefont és Harry-re néztem, akiről csak úgy sütött a düh... Hát, ha eddig nem hitte, hogy egy dög vagyok, most már bebizonyosodott számára... De ha tudná, hogy a legjobb barátnőm ikerbátyával beszéltem, aki ráadásul a spanom...
- Itt vagyunk- állt le Harry a házunk előtt. Csoda, hogy megszólalt... Már azt hittem, hogy csak morogni tud.
Mindhárman kiszálltunk a kocsiból. Elővettem a kulcsomat, és kinyitottam a bejárati ajtót. Kivételesen, most sem volt otthon senki, csak egy cetit találtam a konyha asztalon.
"Ha hazaértetek hívjatok föl! Tettem ki pénzt a szokásos helyre. Este otthon leszek, de mivel ti koncertre mentek, elkerüljük egymást. Jó szórakozást! Ha végeztetek, csörgessetek meg, és értetek megyek. Puszi apa."
- Tina! Hívd fel apát!- üvöltöttem neki föl, az emeletre.
- Oké- válaszolt Tina.
- Te meg helyezd magad kényelembe- fordultam Harry felé, aki eddig mögöttem állt.
Nem szólt hozzám, csak leült az egyik bárszékre, és a kezével elkezdett dobolni a pulton. Én is felsiettem az  emeletre, és előkaptam valami használható összeállítást a szekrényemből. Nem akartam se túl elegáns, se túl hétköznapi viseletet felvenni. A fekete kis táskámba beletettem az irataimat, pénzt, telefont és pár sminkcuccot. Miután rekord idő alatt elkészültem, a magassarkúmat a kezembe véve, elkezdtem lemenni a lépcsőn.
Tina és Harry éppen halkan beszélgettek, de mivel elég kíváncsi természetű személy vagyok, elkezdtem hallgatózni.
- Nick pontosan kicsodája is Leilának?
- Az egyik legjobb barátja- mondta nevetve Tina.
- És volt valami köztük?
- Szerintem Liát kérdezd. Ő többet tudna erről mesélni.
- Rendben. Majd este- sóhajtott fel Harry én meg abban a pillanatban léptem be a konyhába.
- Mióta vagy itt?- kérdezte Tina.
- Most érkeztem- néztem rájuk furán.
- Én megyek is fel tovább készülődni- mondta Tina, akin most néztem végig. Még mindig ugyan abban a ruhában volt, mint amiben hazajött.
- Ez hosszú lesz- mondtam, és ledobtam magam Harry mellé a bárszékre.
- Jól nézel ki- mondta pár perc hatásszünet után.
- Köszi- válaszoltam azonnal, miközben a körmömet piszkáltam.- Azt hiszem kifestem, míg Tina nem jön... Egy perc és jövök!
Bementem a fürdőszobámba, előhalásztam a kis kosárkát, amiben a körömlakkjaim vannak, és kivettem belőle a vöröset és a feketét. Visszamentem Harry-hez, és leültem az előbbi helyemre.
- Minden lánynak kint van a nyelve ilyenkor?- kérdezte Harry, miután már befejeztem a munkálatom...
- Nem hiszem- ráztam meg a fejem, miután visszahúztam a nyelvem, a helyére.
- Anyukám, Gemma és Eleanor is így csinálja...
- Biztos van olyan, aki nem így csinálja.
- Lehet- gondolkozott el. Istenem, olyan édes fejet vágott!
- Mikorra kéne a próbán legyél?
- Már vagy fél órája énekelnem kéne- nézett az órájára.
- Tina siess! Harry elkésett!
- Jövök már!- mondta, miközben kecsesen eltaknyolt a lépcső aljánál.
- Nem is te lennél- röhögtem fel.
- Nem volt nehéz eltanulni egyesektől a bénaságot...
- Ezt meg sem hallottam!- emeltem fel a kezem, és elkezdtem hátrálni. Ekkor megbotlottam a saját lábamban. Na igen, kellett emlékeztessen arra, hogy én is béna vagyok... Harry azonnal hozzám sietett, hogy segítsen, bár láttam, hogy jót mulat rajtunk.
- Mehetünk?- kérdezte, miután már teljes harci díszben toporogtunk az ajtóban.
- Igen- válaszolt teljesen felspanolva Tina.
- Na, és innentől kezdve úgy teszek, mintha nem ismerném!- jelentettem ki az ajtó bezárása közben.
- Elő fog törni belőle a sikítós-sírós-elájulós rajongó?- kérdezte még mindig mosolyogva Harry, immár az autó fele vezető úton.
- Igen, bár nem fog meglepetést okozni, hiszen már láttátok olyan helyzetben.
- Hé! Én is itt vagyok ám!- nézett ki közöttünk Tina.
- Tudjuk...- válaszoltuk egyszerre Harry-vel.

Hivatalos Facebook oldal

Mivel elég sokan visszajeleztétek a Facebook felhasználómon, hogy örülnétek egy hivatalos oldalhoz, így gondoltam csinálok egyet...
Ebbe a csoportba fogom feltenni az előzeteseket, ruhákat, zenéket stb...
Ha szeretitek a blogomat, kérlek titeket, nyomjatok egy Like-ot. :)
Jó szórakozást!
http://www.facebook.com/pages/Stole-my-heart/241586835967198
Jók legyetek! ;))
Puszi tőlem, nektek! <3

19.rész

- Megértem. Az ő lakása, és már aludni szeretne- mondtam Zayn-nek.
- Nem az a baja, hogy hangoskodunk.
- Akkor mi?- néztem rá értetlenül.
- Az, hogy nem vele nevetsz együtt...
- Féltékeny?- kérdeztem hangosan felnevetve.
- Mondhatni. Elvégre vele csókolóztál, most meg velem fogsz aludni.
- Ez hülyeség...
- Ezt mond neki! De van egy jó ötletem- mondta, és szinte már láttam a felcsillanó villanykörtét a feje fölött.
- És mi az?
- Tegyünk úgy, mintha lett volna valami közöttünk.
- Szerinted bevennék?
- Igen. Mondhatom a tervet?
- Ne kímélj!
- Reggel, mikor már mindenki felkelt, akkor menjünk le a konyhába. Te felveszed azt a pólót, ami rajtam volt ma- mutogatott határozottan.
- Kérdezősködni fognak...
- Majd én lerendezem.
- Hát jó.
- Akkor jó éjt!- mondta és az oldalára fordult.
- Neked is!

 Reggel arra keltem, hogy Zayn a nevemet hajtogatja.
- Neked aztán van alvókád!- mondta, miután kinyitottam a szemem.
- Szeretek aludni!
- Készen vagy?
- Igen- ültem fel az ágyban.
- Itt a pólóm!- dobta felém, de még szinte aludtam, ezért az arcomba csapódott a ruhadarab, mire elnevette magát.
- Nem vicces- mondtam morcosan.
- Bocsánat!- mondta bűnbánó arccal, és összeborzolta a vörös loboncom.
Bementem a szobához tartozó fürdőbe, és gyorsan átvettem a cuccot, ami alatt csak egy francia bugyi volt.
- Ez így jó lesz?- kérdeztem az ajtófélfának támaszkodva.
- Yepp. Még egy kicsit össze kell kócolni téged.
- Csak utánad!- támadtam le a haját.
- Hé!
- Oké. Abbahagytam!
- Akkor mehetünk?- kérdezte a kezét felém nyújtva.
- Igen- ragadtam meg.
Az emelet végén voltunk, és már hallottam, hogy mindenki lent van a konyhában.
- Sima ügy lesz!
- Remélem.
Mikor a konyha bejáratához értünk, mindenki elhallgatott. Harry az összekulcsolt kezünket nézte. Mivel ez Zayn-nek is feltűnt, elengedett. Még mindig, csak figyeltek minket, de nem szóltak semmit.
- Mi van?- kérdeztük egyszerre Zayn-nel.
- Most akkor ti...?- kezdte el Louis, de nem fejezte be.
- Nem tudom mire gondolsz- vonta meg vállát Zayn, és elindult a hűtő felé.- Mit kérsz enni Lia?
- Köszi, de nem vagyok éhes. Viszont, haza kell ugorjak átöltözni.
- Mondanám, hogy hazaviszlek, de nincs jogsim- mondta Zayn.
Olyan volt az egész, mintha csak ketten lettünk volna a konyhában... Eléggé letaglózhatta őket az a nem megtörtént esemény, mivel Niall még enni is elfelejtett.
- Majd én hazaviszlek!- szólalt meg határozottan Harry.
- Nekem is haza kéne mennem. Mehetek veletek?- kérdezte Tina.
- Gyere- bólintott Harry kicsit remény vesztve .. Akkor abban a pillanatban, örültem, hogy Tina segít, hisz elég érdekes lett volna Harry-vel hazamenni, miután beetettem vele, hogy lefeküdtem az egyik legjobb haverjával...

18.rész

Átvedlettem a pizsamámba, és mivel felfele jövet láttam, hogy Harry-nél ég a villany, gondoltam átviszem neki a ruháit, amiket kölcsön adott a fürdőszobai incidens után. Bekopogtam az ajtaján, de nem jött válasz. Megkopogtattam kicsit hangosabban a fa szerkezetet, mire az kinyílt. Gondoltam, ha már úgy is nyitva van, bemegyek...
Körbenéztem a szobában, mivel eddig nem nagyon volt időm ezt megtenni. Stílusosan volt berendezve, de az látszott a ledobott/szétdobált ruhákból, hogy egy fiúé.
- Hát te?- kérdezte mögülem valaki. Megfordultam és szembe találtam magam Harry-vel, akin csak egy törölköző volt... A vízcseppek, csak úgy csillogtak a vállától egészen a törölközőig...
Most bezzeg, mikor kettesben vagyunk, le sem tudom szedni a szememet róla... Úgy vonzza, mint egy mágnest. Főleg a bicepsze -ami nem olyan feltűnő, de van neki-, meg a v vonala... Egyszóval az egész felsőteste! Minek is szépíteni a dolgot?! Egy igen sexy sráccal álltam szemben abban a pillanatban, és körülbelül egy perce várhatta, hogy megszólaljak...
- Bocsi. Én khm... csak visszahoztam a ruhákat- emeltem kicsit feljebb a kezemben az említett tárgyakat. Kerültem a szemkontaktust, amit szerintem ő is
észrevett...
- Meg van bocsájtva- mondta, és kivette a ruháit a kezemből, miközben én egy pontra összpontosítottam a szőnyegen.
- Akkor én megyek is! Szia-, siettem kifelé.
- Jó éjt!- mondta lágy hangon.
- Neked is Styles- intettem a hátam mögé, oda ahol állt, és kisiettem a szobából...
- Mi a baj?- kérdezte Zayn, miután becsaptam a szoba ajtaját.
- Semmi sincs. Álmos vagyok, de ezek után rémálmom lesz!- fintorodtam el.
- Miért mi történt?
- Bementem Harry-hez.
- Meztelen volt?- kérdezte nevetve.
- Nem. Törölköző volt a derekán. Szerencsére.
- Tedd túl magad rajta! Ha mostantól sokat leszünk együtt, hozzá kell ehhez szoknod...
- Remek!- mondtam, és bezuhantam mellé az ágyba, aminek hatására ő leesett róla, mivel a szélén volt.
Egyszerre nevettük el magunkat. Ő a földön, én meg az ágy közepén. Észre sem vettem, hogy már nincs is ott, hanem vészesen közeledik felém... Elkezdett csikizni, amit köztudottan nem szeretek, illetve, ha ezt a merényletet követik el ellenem, kóros röhögésbe kezdek. Most sem tettem másképp. Én azon nevettem, hogy hamarosan kiköpöm a tüdőm, ő meg azon ahogy valami "röhögés" félét alkotok.
- Hagydhhh abbahhh!
- De vicces vagy!- csikizett tovább.
- Dehh éhhn nhhem élvezhhhem.
- Valaki aludni szeretne fiatalok!- nyitott be Harry, akin most sem volt túl sok ruha, csak egy alsógatya.
- Legalább becsukhatnád a szád...- súgta a fülembe Zayn. Felvettem magam mellől az egyik párnát, és pofán vágtam vele.
- Ne legyél pimasz Malik!- súgtam vissza.
- Szóval. Akkor én nem is zavarok. Jó szórakozást és halkabban csináljátok, amit csináltok!- mondta Harry, majd kivonult.
- Valaki nagyon zabos!- mosolyodott el a mellettem ülő idióta.