20.rész

Mindenki megreggelizett rajtam kívül. Ahogy Harry nézett rám, elment az étvágyam... Nem akartam én rosszat, de szinte megölt a tekintetével. A fiúk gyorsan átmentek a lakásaikba, és átvedlettek, valami olyan ruhába, amiben kényelmesen tudnak próbálni. Szerencsére a tegnapi vizes ruháim megszáradtak, így azt fel tudtam venni, míg haza nem értünk.
Louis-val El, Niall, Liam és Zayn mentek, míg mi Tinával beültünk Harry Range Rover-ébe. Én az anyósülésre, Tina pedig hátra. Amint beszállt, betette a fülesét, és elindította a zenét a telefonján. Annyira hangos volt, hogy Harry-vel még mi is hallottuk elöl.
http://www.youtube.com/watch?v=GchEVSx9XEA&feature=channel&list=UL

Awww... Tina direkt csinálja ezt velem... Minek tesz be egy szerelemről szóló számot pont most?! Komolyan, fel fogom négyelni!
Idegességemben elkezdtem a telefonommal babrálni, ami hirtelen megszólalt.
- Szia, Nick!- mondtam mosolyogva.
- Szia, cica!
- Milyen volt az este?- érdeklődtem. Persze örültem, hogy nem Harry-vel kell beszélgessek.
- Király, bár hiányoztál! És neked milyen volt?
- Jó. Majd mesélek.
- Ugye nem csaltál meg?
- Nem- nevettem el magam, a hülyeségén, bár Harry mellettem felhorkant. Nem tehetek róla, hogy Nick-el szoktunk félreérthetően beszélgetni... Már megszokott nálunk...
- Ez meg ki volt?- kérdezte gyanakodva Nick.
- Egy barát.
- Dorothy mesélte, hogy lecseréltél minket...
- Hé, én nem! Holnap találkozunk?
- Oké. Itthon várlak. Tina is jön?
- Nem hinném...
- Na mennem kell takarítani, mielőtt anyáék hazaérnek.
- Puszi. És üdvözlöm Dorothy-t!
- Átadom neki, ha majd kijózanodik! Szia. Szeretlek!
- Szia. Én is téged!
Letettem a telefont és Harry-re néztem, akiről csak úgy sütött a düh... Hát, ha eddig nem hitte, hogy egy dög vagyok, most már bebizonyosodott számára... De ha tudná, hogy a legjobb barátnőm ikerbátyával beszéltem, aki ráadásul a spanom...
- Itt vagyunk- állt le Harry a házunk előtt. Csoda, hogy megszólalt... Már azt hittem, hogy csak morogni tud.
Mindhárman kiszálltunk a kocsiból. Elővettem a kulcsomat, és kinyitottam a bejárati ajtót. Kivételesen, most sem volt otthon senki, csak egy cetit találtam a konyha asztalon.
"Ha hazaértetek hívjatok föl! Tettem ki pénzt a szokásos helyre. Este otthon leszek, de mivel ti koncertre mentek, elkerüljük egymást. Jó szórakozást! Ha végeztetek, csörgessetek meg, és értetek megyek. Puszi apa."
- Tina! Hívd fel apát!- üvöltöttem neki föl, az emeletre.
- Oké- válaszolt Tina.
- Te meg helyezd magad kényelembe- fordultam Harry felé, aki eddig mögöttem állt.
Nem szólt hozzám, csak leült az egyik bárszékre, és a kezével elkezdett dobolni a pulton. Én is felsiettem az  emeletre, és előkaptam valami használható összeállítást a szekrényemből. Nem akartam se túl elegáns, se túl hétköznapi viseletet felvenni. A fekete kis táskámba beletettem az irataimat, pénzt, telefont és pár sminkcuccot. Miután rekord idő alatt elkészültem, a magassarkúmat a kezembe véve, elkezdtem lemenni a lépcsőn.
Tina és Harry éppen halkan beszélgettek, de mivel elég kíváncsi természetű személy vagyok, elkezdtem hallgatózni.
- Nick pontosan kicsodája is Leilának?
- Az egyik legjobb barátja- mondta nevetve Tina.
- És volt valami köztük?
- Szerintem Liát kérdezd. Ő többet tudna erről mesélni.
- Rendben. Majd este- sóhajtott fel Harry én meg abban a pillanatban léptem be a konyhába.
- Mióta vagy itt?- kérdezte Tina.
- Most érkeztem- néztem rájuk furán.
- Én megyek is fel tovább készülődni- mondta Tina, akin most néztem végig. Még mindig ugyan abban a ruhában volt, mint amiben hazajött.
- Ez hosszú lesz- mondtam, és ledobtam magam Harry mellé a bárszékre.
- Jól nézel ki- mondta pár perc hatásszünet után.
- Köszi- válaszoltam azonnal, miközben a körmömet piszkáltam.- Azt hiszem kifestem, míg Tina nem jön... Egy perc és jövök!
Bementem a fürdőszobámba, előhalásztam a kis kosárkát, amiben a körömlakkjaim vannak, és kivettem belőle a vöröset és a feketét. Visszamentem Harry-hez, és leültem az előbbi helyemre.
- Minden lánynak kint van a nyelve ilyenkor?- kérdezte Harry, miután már befejeztem a munkálatom...
- Nem hiszem- ráztam meg a fejem, miután visszahúztam a nyelvem, a helyére.
- Anyukám, Gemma és Eleanor is így csinálja...
- Biztos van olyan, aki nem így csinálja.
- Lehet- gondolkozott el. Istenem, olyan édes fejet vágott!
- Mikorra kéne a próbán legyél?
- Már vagy fél órája énekelnem kéne- nézett az órájára.
- Tina siess! Harry elkésett!
- Jövök már!- mondta, miközben kecsesen eltaknyolt a lépcső aljánál.
- Nem is te lennél- röhögtem fel.
- Nem volt nehéz eltanulni egyesektől a bénaságot...
- Ezt meg sem hallottam!- emeltem fel a kezem, és elkezdtem hátrálni. Ekkor megbotlottam a saját lábamban. Na igen, kellett emlékeztessen arra, hogy én is béna vagyok... Harry azonnal hozzám sietett, hogy segítsen, bár láttam, hogy jót mulat rajtunk.
- Mehetünk?- kérdezte, miután már teljes harci díszben toporogtunk az ajtóban.
- Igen- válaszolt teljesen felspanolva Tina.
- Na, és innentől kezdve úgy teszek, mintha nem ismerném!- jelentettem ki az ajtó bezárása közben.
- Elő fog törni belőle a sikítós-sírós-elájulós rajongó?- kérdezte még mindig mosolyogva Harry, immár az autó fele vezető úton.
- Igen, bár nem fog meglepetést okozni, hiszen már láttátok olyan helyzetben.
- Hé! Én is itt vagyok ám!- nézett ki közöttünk Tina.
- Tudjuk...- válaszoltuk egyszerre Harry-vel.