6.rész

Másnap a telefonom eszeveszett csörgésére ébredtem. Úgy éreztem magam, mint aki egy rock koncerten van. Tényleg nagyon hangos volt.
- Hallo- morogtam bele a készülékbe.
- Szia. Felébresztettelek?- csiripelt bele a telefonba Dorothy.
- Igen.
- Am mi újság veled?
- Élek.
- Bővebben?- faggatózott. Ránéztem az órára ami fél tízet mutatott.
- Fél óra múlva Starbucks reggeli? Én fizetek.
- Oké- mondta, és kinyomta a telefont.
Ki kászálódtam a francia ágyamból és mentem a fürdőmbe. Letusoltam, befontam a hajam,kisminkeltem magam, felvettem egy fekete toppot, rá egy lenge fehér pólót egy farmert és végül egy fekete masnis topánkát. A táskámba betettem a fontosabb dolgaimat. Bementem a konyhába és írtam egy cetlit Tinának, hogy elmentem Dorothyval, majd feltettem a hűtőre.
Sétálva mentem a megbeszélt helyre. Szerencsémre minden közel van a házunkhoz, így nem kellett sokat gyalogolni.
London tehetősebb kertvárosi részében lakunk. A szüleim szerintem jól neveltek minket. Mindent megkapunk, de csak akkor, ha szükségünk van rá. Az apai nagypapám két órára lakik Londontól egy farmon. Anya szülei Párizsban élnek. Apropó, elfelejtettem mondani, hogy az anyanyelvem francia. Minden nyáron ott vagyok és segítek nagyiéknak a cukrászdájukban.
Visszatérve a jelenbe. Már a Starbucks előtt álltam.
- Szia Leila- köszönt Mary és Dorothy egyszerre. Mary a pincér akivel nagyon jóban vagyunk. Most is úgy tett mint mindig, az asztalra tette a szokásos kávémat.
- Kértek még valamit?- kérdezte boldogan.
- Igen. Én egy croissant szeretnék.
- Én is egyet- mondta Do utánam.- Szóval, mi volt tegnap, hogy lemondtad a filmes bulit?
- Tudod, a húgomat tegnap elvittem arra a dedikálásra- itt bólogatott, jelezve, hogy tudja miről van szó-, és a parkolóban összefutottam az egyik sráccal.
- Ééés?- kérdése után bekapta az utolsó reggeli falatját. Én is így tettem.
- Dedikálás után behívtak egy szobába minket. Beszélgettünk. Majd mikor elindultunk hazafelé Tinával, akkor megállítottak minket és beültünk kajálni a Mr. Pizzába.
- Tinával mi van?- értettem a kérdést.
- Először láttam igazán boldognak ősz óta- utaltam anyukám balesetére.- Nem akartam megfosztani ettől.
- Megértem. Bár látom, te sem sajnálod, hogy találkoztál velük.
- Nagyon közvetlenek és aranyosak. Megkedveltem őket, de a zenéjük még mindig túl nyálas nekem.
- Köszi Leila- szólalt meg valaki a hátam mögött.
- Mióta vagy itt?- kérdeztem kínosan.
- Most jöttem.
- Dorothy, ő a nyálasan éneklő fiúbanda egyik oszlopos tagja. Harry, ő itt Dorothy a legjobb barátnőm- mutattam be őket egymásnak.
- Örvendek- mondták szinte egyszerre. Harry egy fekete kabátot és egy szürke sapkát viselt napszemüveggel kiegészülve.
- Harry Styles?- kérdezte egy lány a mellettünk ülő asztalnál.
Improvizálni kellett.
- Nem. Én Henryt mondtam és a bátyám- mondtam a lánynak, mire csalódottan visszafordult a helyére. "Köszönöm" olvastam le Harry szájáról.
- Nekem mennem kell- mondta Do.
- Hová?- kérdeztem tőle, hiszen úgy tudtam nincsen semmi programja.
- Ő... Fogorvoshoz. Most jutott eszembe, hogy bejelentkeztem. Sziasztok. Örültem, hogy találkoztunk Harry- mondta és már el is húzott. Ott hagyott kettesbe Harryvel. Kinyírom! Mégis most mit kezdjek egy szupersztárral? Kérdeztem magamat teljesen jogosan. Most tényleg, mit csináljak vele?
- Sétálunk egyet?- kérdezte a göndör hajú, mire csak bólintottam.
- Gyakran jársz a kávézóba?- dobtam fel a témát.
- Igen. És te?
- Én is. Szinte minden nap, de még soha nem láttalak. Vagy nem ismertelek meg.
- Jól tudom bújtatni magam.
- Igen? Akkor miért követ vagy tíz lány minket?- kérdeztem tőle nevetve, mikor hirtelen hátra fordultam.
- Jó kérdés. Fussunk- mondta és azzal a lendülettel elkezdett maga után húzni. A lányok is elkezdtek utánunk futni. Viccesen nézhetett ki az összkép.
- Menjünk hozzánk. Közel lakunk, és nem tudnak átmászni a kerítésen.
- Oké. Mutasd az irányt!
Hamar hazaértünk. Ez annak is betudható, hogy elég gyorsan futottunk.
- Tina, vendégünk van!- üvöltöttem fel az emeletre franciául. Se kép, se hang.
- Beszélek franciául- mondta Harry mosolyogva.
- Annál jobb. Nem kell fordítani- mosolyogtam rá vissza.
- Tina!- kiabáltam fel még egyszer, de mivel nem kaptam választ elindultam a konyha felé. Harry követett.
- Kérsz valamit inni?
- Egy kis hideg víz jól esne.
- Egy perc és adom. Addig foglalj helyet- mutattam az egyik bárszékre.- Többiek?
- Liam és Louis a barátnőiknél vannak, Niall és Zayn pedig otthon.
- Bocsi, h elraboltalak.
- Nem a te hibád. Megszoktam, hogy bujkálni kell. Most legalább nem vagyok egyedül.
Letettem elé a vizet.
- Köszi- mondta és bevetette a féloldalas mosolyt.
- Végre, hogy lejöttél- mondtam a húgomnak.
- Ki ez a srác? Bepasiztál?- kérdezte franciául. Mivel Harryn még rajta volt a sapka és a napszemüveg, ráadásul háttal ült Tinának, nem ismerte föl a húgom.
- Igen. Bemutatom neked a barátomat- ekkor fordult meg a "pasim" és vette le az álcázó tárgyakat magáról.
- Oké ez égés. Tudom, hogy tudsz franciául- mondta a húgom Harrynek.- Amúgy mi járatban erre?
- Összefutottunk, sétáltunk, felismertek- adta az egyszerű választ a barátom. ;)