64.rész ♕ (Második évad 10.rész)

Visszaolvastam a hozzászólásokat, amiket írtatok (és tudom, hogy válaszoltam), de úgy érzem meg kell még itt is köszönjem nektek a dolgot.
Azt hiszem elég nagy utat megtett már a blogom, annak ellenére is, hogy vannak olvasottabb blogok is az enyémnél. Felemelő érzés, hogy mikor feljövök, látok egy-két új hozzászólást. Nagyon jól esik.
Sokszor érzem azt, hogy "Úr Isten! Nem tudok mit írni!" vagy "Nem megy ez nekem! Abbahagyom!", DE miattatok csinálom, és nem akarok nektek csalódást okozni!
Tudom, hogy néhány rész nem az igazi, és  azt is, hogy lesznek még ilyen részek.

Na mindegy! Itt is a legújabb rész! :)

- Most komoly, hogy ma még bulizni is akartok?- kérdeztem a társaságtól.
Már lemenőfélben volt a nap, mikor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a vacsorázásnak. Persze Niall már előre rohant, de nem tudom hogy volt annyi ereje, hiszen a nap és a víz kiszívta az összes erőnket. Nekem legalábbis biztosan.
- Igen- válaszolt Louis úrfi.
Elfoglaltuk a szálloda éttermét. Szó szerint. Csak mi voltunk bent, és mindenki megrohamozta a kajás pultot. Nagyon jól nézett ki a svédasztal, és elég sokféle étel volt.
- Mit eszel?- lépett mellém Niall.
- Még nem igazán tudom. Te?
- Szerintem halat- tűnődött el, majd el is indult a megfelelő pulthoz.
Én egy kis rántott sajtot, krumplit és salátát tettem a tányéromra. Laza, de laktató.
Elfoglaltunk egy hatalmas asztalt. Lepakoltam Niall mellé, és mikor felé fordultam megcsapott a halszag. Sosem volt semmi problémám vele, de ez nagyon büdös volt.
- Lia, minden oké?- nézett rám a szemben ülő Zayn.
- Igen- válaszoltam, és zavartan elmosolyodtam.
Elkezdtem enni, de a hányingerem fokozódott. Ki kellett menjek.
- Mindjárt jövök- súgtam Niall-nek, aki nem értett semmit. Ahogy én sem...
Az első dolgom az volt, hogy kerestem egy fülkét, amibe bemehettem. Éppen hogy időben mentem be. Az emlékeimen kívül, mindent kihánytam.
- Lia, itt vagy?- jött be Tina a helységbe.
Hallottam, hogy megáll a fülke előtt.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Igen- válaszoltam, és kimentem. Határozottan jobban voltam.
Megmostam a kezem, majd az arcomra is fröcsköltem a hűs vízből.
- Lázad van?- aggodalmaskodott a húgom.
- Nem hiszem- emeltem a kézfejem a homlokomhoz.- Nincsen.
Láttam, hogy valamit kérdezni akar, de nem tette.
- Fölmegyek. Szerintem nem megyek veletek bulizni.
- Pihenj csak. Bulizni bármikor tudunk- mondta mosolyogva.
Elindult a wc kijárata felé, ahová követtem, de utána elágaztak útjaink. Ő ment az étteremhez, én pedig fel, a legfelső emeletre. Egyenesen a lakosztályunk kanapéjára.
Készen voltam megszabadulni az émelygéstől, és a fejfájástól. Mély álomba akartam esni.
Reméltem, hogy tekintettel lesznek rám, és nem fognak viháncolni a nappali közepén.
Szerencsére hamar el tudtam aludni, miután bevettem egy fájdalomcsillapítót. Nem szeretek gyógyszert szedni, de néha muszáj.

Reggel még mindig nagyon fájt a fejem, mikor ébredezni kezdtem. Nehezen kinyitottam a szemeimet, és egy ismeretlen szobában ébredtem. Nem a nappaliban, ahol este lefeküdtem.
Értetlenül néztem körbe, majd megláttam a sarokban egy bőröndöt, ami által be tudtam azonosítani, hogy kinek a szobájában is vagyok. Ne már! Kinyírom Tinát!
- Kop. Kop. Bejöhetek?- dugta be a fejét a szoba tulajdonosa.
- Ahha- válaszoltam.
- Jobban vagy?- próbált kedves lenni.
- Egy kicsivel.
- Nem akartunk éjszaka felkelteni, ezért behoztalak ide.
- És te hol aludtál?- kérdeztem, mikor láttam, hogy az ágy másik fele érintetlen.
- Kint a kanapén. Egész kényelmes.
- Hát köszönöm, hogy gondoltatok rám- próbáltam menekülőre venni a dolgot.
- Nyugodtan maradj itt, amíg jobban nem érzed magad. Addig kiköltözöm a nappaliba én.
- Köszi Harry.
- Nincs mit- válaszolt, majd kiment a szobából.
Wow. Harry és a kedvesség... Mostanában számomra ez a kettő nem fér össze.
Pár perc múlva Tina kopogtatott be.
- Hogy vagy?- kérdezte, miközben letett egy tálcát az ágyra, amin egy kis diétás reggeli volt.
- Kicsit jobban.
- És tudod, hogy mitől voltál rosszul?
- Nem- válaszoltam, és falatozni kezdtem az omlettet. Ám pár falat után, már siettem is a mosdóba.
- Mikor voltál utoljára valakivel?- kérdezte, amint visszaértem.
- Tina!
- Mi van? Nem lehet, hogy esetleg terhes vagy?- kérdezősködött.
- Dehogy!- kezdtem el nevetni.
- Védekeztetek Harry-vel?
- Azt hiszem igen.
- Csak hiszed?- horkantott fel, mire elbizonytalanodtam.
- Sokat ittunk. Nem emlékszem. Basszus- temettem az arcomat a kezembe.
- Oké. Megkérdezzük a lányokat, hogy van-e náluk teszt- vette a kezébe az irányítást.
- Ne! Nem akarom, hogy tudjanak róla!
- Akkor lemegyek a hotel gyógyszertárába, és veszek egyet. Te meg maradj itt!
- Oké- válaszoltam kétségbe esetten.
Nem akarok gyereket! Nem most! Nem Harry-től! Vagyis, édes lenne egy kicsi Harry, de nem így! Jézusom! Neki mi lenne a reakciója?!
Kész káosz volt a fejemben. Tizenkilenc évesen, nem az az életcélom, hogy máris gyerekem legyen.
Tina hamar vissza is tért, egy kis dobozzal. Kinyitottuk, és elolvastuk a használati és magyarázati útmutatót.
Remegő kezekkel és lábakkal léptem be a fürdőszobába.
Tettem az utasítás szerint a dolgom, majd mikor végeztem, kimentem Tinához.
- Most akkor várnunk kell 5 percet- mondta, és a kis készüléket kezdte szuggerálni, amit az ágyra tettem.
- Kikészülök addigra!
- Jöttök a partra?- nyitott be Niall.
- Nem- válaszoltuk egyszerre.
- Mi folyik itt?- vonta föl a szemöldökét. Segítségkérőn Tinára néztem, aki karon ragadta Niall-t és kivonultak a teraszra.
A kis szerkezetet néztem, és vártam, hogy csak egy csík legyen rajta. Nemsokára visszajöttek, majd Niall kiment a szobából. Tina visszaült mellém, és csöndesen együtt vártuk az eredményt. Idegtépő volt a csend és a várakozás.