62.rész ♕ (Második évad 8.rész)

Sziasztok drága olvasók! ♥
Köszönöm a visszajelzéseket, és a sok támogatást! Remélem mindenkinek tetszeni fog az új rész.

És köszönöm a rengeteg díjat, amit kaptam! ♥♥♥
(Azokat nem teszem ki, mert már így is annyi van. Sorry! :$)

- Kérem utasainkat, hogy a biztonsági öveiket kapcsolják be. A leszállást megkezdtük!- szólt a mikrofonba a légiutas-kísérő.
Este kilenckor indultunk el Londonból, és kemény 12 órás repülőút után felüdülés volt ezt hallani.
- Alig várom, hogy a parton legyek- pattogott Eleanor mellett Louis.
- Nyugi. Még a szállodához is el kell menni- mondta neki Harry.
- Mikor érünk oda?- nyávogott újra.
- Valaki hozott nyugtatót?- néztem körbe a magángépen.
Paul olyan előrelátó volt, hogy nem akarta, hogy az utasok megőrüljenek a srácoktól, így inkább külön gépet kaptunk. Ami végül is ezerszer jobban tetszett, mit a normális utasszállítók.
- Nincs arra szükség- mondta El, majd elhallgattatta Louis-t. Sok köszönet érte!
Komolyan, egy csecsemővel nem lehet ilyen nehéz az utazás, mint Louis-val... Bár szerencse, hogy a háromnegyed utat mindenki végig aludta.
- Na ne nyáladdzatok, hanem kössétek be magatokat- szólt rájuk Niall.

- Kisbusz?- értetlenkedtem már a repülőtér előtt.
- Sokan vagyunk. Valamivel a szállásra kell szállíttatni magunkat- adta a választ Liam.
Mostanában nem az erősségem a gondolkodás. A munka leszívja az agyamat.
- Pontosan hol is fogunk lakni?- fordultam az előbbi válasz adójához.
- Ne tőlem kérdezd! Niall volt a szervező- válaszolt, majd elém tolta az érintett személyt.
- Aloha- integetett az arcomba Niall.
- Neked is. De azt még mindig nem tudom, hogy hol fogunk lakni.
- Ne aggódj! Kézben tartom a dolgokat.
- Ettől féltem- mondtam nem túl pozitívan.
Már hozzá szoktam, hogy semmit sem tudnak komolyan megoldani, habár az utóbbi időben elég nagy változás ment végbe, a viselkedésükkel kapcsolatban, de azért nem bízom el magam előre. Jobb, ha rajtuk tartom a szememet...
- Stip-stop Lia mellett ülök!- mondta Danielle, ezzel kizökkentve a gondolkodásból.
- Végre csaj gyűlés!- sóhajtott fel Perrie, mikor minden nőnemű tag egy helyre telepedett le.
- Hallottuk!- válaszolt hátra Zayn, majd folytatta a beszédet a srácokkal.
Különösebben nem törődtünk azzal, hogy csupán egy méterre ülnek tőlünk, és elkezdtük kibeszélni őket. Mármint a barátnők meséltek, hogy mi van a párkapcsolataikkal.
Ha jobban belegondolok, az egyetlen normális kapcsolatom Harry-vel volt, és az sem tartott sokáig. A lányok pedig már ősidők óta a párjukkal vannak. Mondhatnám, hogy féltékeny lettem, de beláttam, hogy én rontottam el a dolgokat. Magamnak köszönhetem, hogy hol is tartok most...
- És neked van valakid?- kérdezte Perrie egy hirtelen pillanatban.
- Öhhh... Nincsen. Nem nagyon volt időm pasizni az elmúlt időben.
- Keresünk neked egy rendes alakot!- mondta Eleanor, aki legalább úgy pörgött, mint a barátja.
- Megérkeztünk!- szólt a sofőr nekünk, majd a srácok egyszerre rohamozták meg a kocsi ajtaját, ezzel kialakítva egy nagy dugót.
- Kulturáltan!- kiabált előre a húgom.
- Mintha magamat hallanám- mondtam neki elismerően, mire felnevetett.
- Valahogy kordában kell tartani őket...
- Néha elgondolkozom azon, hogy ki az idősebb. Te vagy a srácok.- mondta Danielle teljesen komolyan, majd elnevette magát.
- Majdnem két év alatt muszáj volt a rendet betartani, ha ti nem tettétek- nézett Tina El-re és Dani-ra.
- Két év?! Nekem sokkal kevesebbnek tűnt...- tűnődött el Eleanor, már a kisbusz előtt.
Egy hatalmas hotel előtt találtam magam. Míg a sofőr és a hordár a csomagjainkkal babrált, addig volt időm alaposan körülnézni.
Nem sokkal később bementünk a portára bejelentkezni, míg felvitték a csomagjainkat a szobáinkba.
- A legfelső emeleten, az elnöki lakosztályokat kapják- mondta a portás nő, aki azonnal el is kezdett flörtölni Harry-vel. Vagy Harry vele.
- Köszönjük- vette ki a kezéből a két kártyát Niall, és elindult a lifthez. Mi meg követtük, mit a bárányok.
Persze két személyszállítóval kellett menjünk, mert tízen nem fértünk be egybe.
- Itt is lennénk- húzta végig az egyik kártyát a kilincs melletti érzékelőn, mikor az emeleten megtaláltuk a helyes számozású ajtókat. Amik szerencsére egymás mellett voltak. Sőt annak az emeletnek, azon a részén, csak az a két ajtó volt. Legalább nem fognak ránk szólni a szomszédok...
- Ki kivel fog aludni?- kérdezte Tina, aki nyilván miattam tette fel a kérdést, hiszen mindenkinek volt párja. Vagyis majdnem mindenkinek.
- Mindjárt megnézzük, hogy hány szoba van- mondta Niall, majd felfedező útra ment, miközben mi ledobtuk magunkat a hatalmas nappaliban.
- Jó kis hely- mondta Louis az ablaknál állva.
- Szóval itt három franciaágyas szoba van- válaszolt Niall, mikor visszatért hozzánk.
- És a másikban?- kérdezte Perrie, akinek szerintem leesett, hogy miért is érdekel minket ez ennyire.
Az ok nyilvánvaló volt. Nem akartam Harry-vel egy szobában aludni. Főleg nem egy ágyban.
- Nézem!- mondta a főszervezőnk (alias Niall), és átment a másik lakosztályba.
- Én tuti, hogy lefoglalom az egyik óceánra néző szobát- szólalt meg Harry, aki a kanapén terpeszkedett (sajnos) mellettem.
- Ott kettő van- jött vissza Niall.
Basszus! Basszus! Basszus!
- Akkor szobaelosztás!- rikkantott fel Louis, és azonnal lestoppolta  az egyik itteni szobát Eleanorral.
- Én is maradok itt!- szállt be Harry is.
- Én a másikba szívesen megyek Perrie-vel és Liam-ékkel. Ha nekik okés- mondta Zayn.
- Persze- bólintott Liam.
- Akkor mi Tinával maradunk itt- fejezte be Niall az elosztást.
A bökkenő csak az volt, hogy én szoba nélkül maradtam.
- És Lia?- érdeklődött Tina. Végre valaki észrevett....
- Én elleszek a kanapén- vontam vállat műmosollyal az arcomon.
- Biztos?- nézett rám aggódóan Danielle.
- Ja. Kényelmes lesz.
- Mindenki cuccoljon le, öltözzetek át, és mehetünk a strandra!- pörgött fel újra Louis.
- Még jó, hogy aludtunk a gépen- súgta a fülembe Tina. Igen. Alvás nélkül szerintem itt dőltünk volna ki, amint megérkezünk.