27.rész

Hello mindenki!
Tegnap nem írtam, de gondolom látjátok, hogy egy kicsit megváltoztattam az oldal kinézetét.
Nem sűrűn fogom ezt megtenni, de gondoltam inkább férfiasabb képet teszek ki róluk háttérnek... ;)
Ehhez a részhez meg jó olvasást kívánok!
*Fly*
:))
<3






- Harry az! Felvegyük??
Azonnal megjelentek az igenlő válaszok...
A kezembe nyomta a még mindig csörgő készüléket.
- Szia- köszöntem halkan. Kicsit kínos volt.
- Szia. Éppen nézlek titeket. Elragadó barátaid vannak- mondta kicsit cinikusan. Gondolom levágta, hogy Nick, Will és Do nem valami nagy 1D fanok. Na ez aztán még kínosabb volt...
- Khmm... Ja- mondtam majd egy fél perces csönd állt be közénk.
- Nézzétek az asszonyt! Megcsal a szemem láttára- tettetett felháborodottságot Nick.
- Fogd be Nick! Tudod, hogy nekem te vagy az egyetlen!- mondtam letakarva a telefon mikrofonos részét, hogy Harry ne süketüljön meg.
- Vissza hívjalak később?- kérdezte Harry.
- Igen. Azt megköszönném- válaszoltam halkan, mivel síri csend volt.
Nick kitépte (?!) a telefont a kezemből. Elköszönt a nevünkben Harry-től, és megnyomta a piros gombot.
- Bocsi skacok, Harry-nek mennie kellett- mondta szomorkás arccal Nick.
- És lassan mi is megyünk- mondta Do.
- Ajjj! Miért vagy ilyen negatív?- förmedt rá Will. Elég hülye fejet vágott közben...
Ekkor kezdetét vette még egy fél órás kamu balhé.
Az az érdekes, hogy két évvel fiatalabbak nálam -na jó Will csak egyel-, és tök jól kijövünk egymással.
Hupsz! Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy én egy évvel később kezdtem a sulit, mert Párizsban laktunk addig, plusz még év vesztes is vagyok. Szóval simán lehetnék végzős, de hát már mindegy...
Elbúcsúztunk a kedves nézőktől, és a fiúk még egy olyat is benyomtak, idézem: "Imádunk titeket One Direction!". Ezzel még nem is lett volna baj, ha nem küldtek volna puszikat a végén... Gondolom most majd magyarázkodhatok Harry-nek emiatt a három agyalágyult miatt...
A Twitcam befejezte után, még fent maradtunk. Gyarapodott a követők száma, és az üzenetek is.
- Nézzük meg őket!- pattogott mellettem Nick.
Meg is nyitottam az elsőt, amit kaptam. A telefonom csörgése megzavart minket.
- Göndör herceg- mondta Do, és odaadta a készüléket. Gyorsan kiléptem a közösségi oldalamról, és kimentem Dorothy szobájából.
- Szia újra- vettem fel mikor már kint voltam.
- Szia. Ugye most nem zavarok?
- Nem. Dehogy! Amúgy bocsi az előbbiért- utaltam a szobában ülő három személyre, akik gondolom most az ajtóra vannak tapadva és hallgatóznak...
- Nem gáz. Viszont át tudnál jönni?
- Miért?
- Fontos lenne...- mondta nem túl határozottan.
- Igen- sóhajtottam.- Vigyek valamit?
- Csak magadat!
- Oké. Indulok- mondtam és kinyomtam a telefont.
Nem tudtam mit akarhat, és azt végképp nem, hogy miért kell átmenjek hozzá...
- Mennem kell- nyitottam be a szobába, ahol a többiek éppen elfoglalták magukat. Annyira látszott, hogy abban a pillanatban ültek le, mikor bementem... Dorothy kezében fordítva volt az újság, Will éppen a földön feküdt (?), Nick pedig a sötét telefonképernyőt nyomogatta...
- Miért?- kérdezte Will, majd mikor Do azt hitte nem figyelek, gyorsan megfordította az újságot.
- Mert- vágtam rá.
- Csak nem randi?- húzogatta a szemöldökét Will.
- Nem- válaszoltam szem forgatva.
- Vigyázz magadra- mondta Nick és átölelt.
- Nem a világ végére megyek...
- Lényegtelen- intett le, és elengedett.
- Majd hívlak titeket! Puszi- köszöntem el tőlük, amint felvettem a táskámat a földről.
- Cső- köszöntek egyszerre.