42.rész

Remélem ezt elég gyorsan hoztam! :P
Imádlak titeket! (Még mindig!) <3
Jó olvasást! :))
Barátnőmmel vezetett blog:
http://summerlovewhit1d.blogspot.hu/


Hátulról kezdtem előrefelé lapozgatni a kb. 30 oldalas újságot. Nick már nem bírta a lassúságomat, kitépte a kezemből, bezárta, és a címlapra mutatott.
Szembe találtam magam, ahogyan a Nando's-ban eszünk. Én Zayn-hez közel hajoltam, ami a képen úgy látszott, mintha megpusziltam volna, míg a másik oldalamon a bizonyos Harry-féle "figyelj-már-rám" akciót láttam. Igen. Pont azt a pillanatot kapták le, ahogyan Harry a combomat simogatta...
Szalagcím: "Most akkor kié is, az új jövevény?! Részletek az 5.oldalon!"
Odalapoztam az ötödik oldalra...
"A titokzatos lány, akiért két One Direction-ös szív is dobog!:
 A napokban sok kép került fel róluk az internetre, de eddig senki nem tudta, hogy ki ez a lány. Itt most minden kiderül! 
Forrásaink szerint, a neve Leila Butler és 17 éves. Egy dedikáláson ismerték meg egymást, majd együtt tértek be egy pizzázóba. Louis és Harry, még a Twitter-en is megjelölte őt, pár bejegyzésben. Twitcam-oztak is közösen... Eléggé összebarátkozott a srácokkal, hiszen együtt vásárolgattak Zayn-el és Harry-vel, és még Harry kocsijában is lefotózták őket. Sőt azt is látták, ahogy kilép a srácok házából! 
Állításuk szerint csak barátok, ám ezt megkérdőjelezik a képek...
Zayn vagy Harry a befutó? Esetleg játszadozik velük? Kihasználja őket?
Mindent megtudtok a következő számukban!"
Sokkolt a cikk. Nem azzal van gond, hogy ismernek, mert ezt már a közös kamerázásnál tudtam. Az zavar, amiket mondanak rólam...
Szó szerint ledobtam magam a székemre. Nem is kell mondani, hogy mindenki engem figyelt az osztályban.
Ekkor megszólalt a mobilom. Kikotortam a táskámból, és azonnal felvettem. Meg sem néztem, hogy ki hív.
- Szia Leila! Paul vagyok!- szólt bele egy ismerős hang.
- Szia.
- Láttad a mai újságot?- kérdezte halkan, és kicsit mérgesen. Remélem nem engem akar megenni reggelire... :$
- Igen. Két perce olvastam.
- Bemegyek az iskoládba most azonnal. Meg se mozdulj!- parancsolt rám.
- Miért? Mellesleg órám lesz...
- Megoldom, te csak csináld azt, amit szoktál.
- Aludjak be matek óra közepén?!- kérdeztem furán.
- Úgy értettem, hogy viselkedj normálisan- enyhült meg a hangja, és éreztem, hogy mosolyog.
- Rendben- vontam vállat, és letettem a telefont, miután elköszöntünk egymástól.
Éppen becsöngettek.
Kezdetét vette az unalmas matek óra, amit Mr. Morgan tart. Elég róla annyit tudni, hogy egy ötvenes éveiben járó hapsi, aki kopasz, és szemüveges. Igazán matek tanárnak való!
Éppen egy függvénnyel bajlódtam, a táblánál, mikor meghallottam az igazgató úr hangját a    hangszóróban.
- Elnézést, hogy megzavarom az órákat, de Leila Butler-t szeretném az igazgatói irodába hívatni! Azonnal jöjjön!
- Azt hiszem nekem mennem kéne- mutattam a hangszóróra.
- Most az egyszer megszabadult Miss Butler!- nézett rám összeszűkült szemekkel Mr. Morgan.
Úgy siettem ki az óráról, mintha ágyúból lőttek volna.
Bekopogtam a titkári szobába, ahol egy nő dolgozik, az igazgató csicskása. Köszöntem a titkárnőnek, majd bekopogtam az igazgató irodájába.
- Gyere be!- szólt ki Mr. Davidson.
- Jó reggelt Igazgató Úr! Szia Paul- köszöntem a helységben lévő két személynek.
Az iroda ízlésesen volt berendezve. Sötét fa könyvespolcok, egy ugyan olyan fából készült asztal, egy kisebb kandalló, az igazgató mögött ablak, illetve az asztala előtt három karfás szék, amelyben a "vendégei" szoktak ülni. A bal szélsőben ült Paul, Mr. Davidson pedig a kényelmes, gurulós, nagyfőnök fotelben.
- Kérlek foglalj helyet- mondta nekem Mr. Davidson.
- Rendben- mondtam, és engedelmeskedtem neki. Paul mellé ültem.
Beállt a kínos csend. Én személy szerint a falra kiakasztott elismervényeket, trófeákat, és érméket néztem.
Volt egy olyan érzésem, hogy még várunk valakire. Pár perc múlva kopogtak, és belépett két jómadár. Harry és Zayn.
- Elnézést a késésért!- mondták egyszerre.
- Semmi gond- mondta Mr. Davidson, és az egyetlen szabad helyre mutatott. Zayn helyet is foglalt rajta, Harry meg mögém állt, amíg a titkárnő be nem hozott kintről egy széket. Beült mellém. Paul és közém.
- Szóval, mit tehetek önökért?- kérdezte az igazgató, miután mindenki kényelmesen helyet foglalt.
- Már látta, a mai újságot?- kérdezte Paul.
- Nem. Még nem- rázta a fejét. Zayn az asztalra tette a napilapot. Mr. Davidson elvette, és elolvasta a címlapot, majd arra a bizonyos ötödik oldalra lapozott.
Lehajtottam a fejem. Elég cinkes, hogy elolvasta. Főleg úgy, hogy egy cédának állítanak be.
Miután vagy kétszer elolvasta, letette az újságot, és rám nézett. Majd Harry-re, utána pedig Zayn-re.
- Láttam én, hogy az összes diák susmog valamiről  de nem gondoltam, hogy ekkora a baj...- kezdte el.- Tudom, hogy az újságok mindig elnagyolják a dolgokat, és gondolom most is így van.
- Igen- helyeselt Paul.
- A második órán az összes diákot a tornaterembe összehívom, és beszélek velük.
- Nem szükséges- mondta Paul.
- Mi csak azt szeretnénk, hogy ne kerüljön ki Leiláról semmilyen nemű információ- folytatta Harry.
- Attól tartok, hogy Miss Butler-t elég sokan ismerik az intézményben- mondta Mr. Davidson.
- Ohh... Akkor lehet, hogy mégis van értelme annak a második órai összegyűlésnek- ment bele Paul.
- Ha nem szivárogtatnak ki semmit Leiláról, akkor szívesen fellépnénk itt. Csak az itteni diákoknak. És még beszélgetnénk is velük- mondta a kompromisszumot Harry, Zayn meg csak bólogatott.
- Rendben. A második órában beszélek a diákokkal. Azt ajánlom, hogy most Leila menjen haza. Felhívom az apukáját, hogy hazaengedem.
- Leila és Tina most rám vannak bízva, mivel az apjuk elutazott- világosította fel az igazgatót Paul.
- Nem is tudtam- gondolkozott el.
- Köszönöm, hogy meghallgatott- kezdett el búcsúzkodni Paul.
- Ez csak természetes!
- Mi megyünk is!- állt fel Harry és Zayn.
- Azt ajánlom, hogy Leila menjen el a cuccaiért, önök pedig maradjanak itt, míg be nem csöngetnek. Ilyenkor zsúfolt a folyosó. A fiúk mégis csak sztárok...
- Igaz is- gondolt bele Paul.
- Én akkor megyek. Viszont látásra!- köszöntem el az igazgatótól, aki csak kedvesen rám mosolygott, és elkezdett a mikrofonba beszélni. Minden tanulót és tanárt a tesiterembe küldött...
Mikor kiértem az irodából, Tina, Do, Will és Nick ott vártak rám.
- Na mi volt?- kérdezte Will.
- Majd elmesélem, de most haza kell menjek- indultam a terem felé, ők meg követtek.
- Baj van?- aggodalmaskodott Tina.
- Nem mondtátok neki?- kérdeztem a barátaimat, akik rázták a fejüket.- Majd megtudod a második órában.
Nem kommunikáltunk többet. Összeszedtem a táskámat, és újra az igazgatói iroda felé vettem az irányt. Már mindenki a tesiterembe torlódott, a szünet elején, hogy jó helyhez jussanak a lelátón, így szinte üresek voltak az általában zsúfolt folyosók.
Nekidőltem a falnak, és lehunytam a szemem. Becsöngettek. Egy perc múlva kijött az ajtón Paul, Harry és Zayn.
- Mehetünk?- kérdezte Paul.
- Igen- válaszoltam, és elindultam a kijárat felé.
Az autóban síri csend volt. Paul kirakott minket az 1D háznál, és tovább hajtott.
Harry telefonált valakivel, én addig átvettem a tréningemet, és hasra feküdtem az ágyban. Nem volt kedvem semmihez, és senkihez...
- Jól vagy?- kérdezte Harry, miközben leült az ágy szélére, és a hátamat kezdte el simogatni.
- Igen- válaszoltam halkan. Akaratlanul is elkezdtek potyogni a szememből a sós cseppek, amit ő nem látott, de hallani hallotta, hogy szipogok.
- Nem úgy látom- mondta, és éreztem, hogy befekszik mellém. Közel húzott magához, és a mellkasára emelte a fejemet.
Nem ellenkeztem. Nagyon jó illata volt a frissen mosott ruháknak, és a megszokott Calvin Klein parfümének.
- Sajnálom- súgta halkan, és egy kósza tincset kiszedett az arcomból, majd adott egy szájra puszit. Elkezdte dúdolni a "More Than This"-t, és szinte azonnal elaludtam.