39.rész

Köszönöm a feliratkozókat, a kommenteket és az üzeneteket, amiket tőletek kapok!
Imádlak titeket! <3

Jó olvasást! :))

"Csak mert még nincs meg a herceged, nem jelenti azt, hogy nem vagy hercegnő." ~ Zayn Malik

Tíz perc múlva már a közeli parkban futottam, amit úgy mellesleg nem is ismertem...

Nem tudom, hogy történhetett.... Én nem vagyok olyan, aki elsőre megadja magát. Ezt az is bizonyítja, hogy még nem létesítettem komolyabb testi kapcsolatot egy ellenkező nemű egyeddel sem...

Én mindig azt tartottam módinak, ha jól megismeri egymást a két ember, és csak utána történik köztük komolyabb dolog...

Míg gondolkoztam, már vagy fél órája futottam. Elfáradtam, ezért leültem egy padra és rágyújtottam. Ennyit az egészséges életről!

- Sejtettem, hogy itt leszel- szólalt meg mögöttem valaki. Kicsit deja vu érzésem támadt, attól függetlenül, hogy más helyen voltam, és más személy szólított meg.

- Szia Zayn- köszöntem neki. Miközben leült mellém, köszönés képen adott egy puszit az arcomra.

- Láttalak elrohanni. Bementem Harry-ékhez megkérdezni, hogy miért siettél el...

- Elmondták?- kérdeztem egy nagy slukk után.

- Először csak annyit mondtak, hogy futni mész, de utána Louis mondta, hogy Harry egy barom volt, és akkor összevesztek. Viszont nem válságos közöttük a helyzet.
- Értem- bólintottam egyet.
- Mit csinált Harry?- kérdezte óvatosan.
- Semmi rosszat. Túl gyors volt... Én nem...
- Oké. Nyugi- szakított félbe, és átölelt. Olyan más volt az ölelése... Nem olyan, mint amit a barátok szoktak...
A napokban elég sokat beszélgettem vele, de sosem úgy közeledett, mint Harry. Pedig az első találkozásunknál láttam valamit a szemében, amit most is, miután elengedett.
Valami nem stimmelt... És akkor jöttem rá...
- Miért?- kérdeztem tőle.
- Harry-nek nagyobb szüksége van egy lányra, mint nekem- vallotta be.
- Ezt honnan veszed?
- Ráférne már egy rendes barátnő. Mellesleg jól kijöttök egymással, és illetek is a másikhoz.
- Igazi barát vagy- mondtam, és átöleltem.- Nem csak neki- tettem hozzá.
- Nekem elég, ha boldog vagy!- mondta.
- Harry tudja?
- Nem. Sejtette, de hazudtam róla. Ne is beszéljünk erről...
- Oké.
- De tudd, én mindig itt leszek, ha egy barátra van szűkséged!
- Köszi Zayn. Hálás vagyok!
- Még maradsz, vagy visszajössz velem?- kérdezte és felállt mellőlem.
- Megyek- álltam föl én is.
Hanyagul átvetette a vállam fölött a kezét, és így gyalogoltunk hazafelé.
A kapuban megkérdezte, hogy bekísérjen-e Louis-ék lakásába, mire mondtam neki, hogy boldogulok egyedül is.
Félve nyitottam be a lakásba, ahol síri csend volt. A konyhapulton találtam egy üzenetet, amit Louis írt.
"Elmentünk vásárolni, mert Niall megevett szinte mindent. Hívj, ha hazaértél! Puszi Louis és Harry"
- Szia. Olvastam a leveled- szóltam bele a telefonba, amint felvette Louis.
- Szia. Szükséged van valamire?- kérdezte.
- Nincsen köszi.
- Hát jó. Ha hazaértünk csinálunk valami vacsit, hogy ne halj éhen.
- Igazán figyelmes vagy, hogy gondolsz rám.
- Ez a dolgom! Én vagyok felelős érted.
- Csak nem felnőttél Louis?- kérdezte a háttérben Harry.
- Te ne dumálj, hanem hozz egy kg répát!- parancsolt rá Louis.
- Hallom, te vagy az úr a háznál.
- Igen. Harry képtelen mindenre nélkülem.
- És mi lesz a vacsi?- tereltem.
- Rántott sajt, krumplipüré, meg zöldség.
- Király!
- Na lépek, mert Harry rossz fajta répucik között válogat.
- Oké. Puszi!- köszöntem el, ám ő azonnal kinyomott. Biztos súlyos helyzet alakult ki... Lehet, hogy Harry a fehér répákat nézegette...
Csengettek.
- Szia Lia- köszönt két puszival Eleanor, mikor kinyitottam az ajtót.
- Szia. Louis-ék vásárolni mentek.
- Addig pletykálhatunk! Hallottam itt leszel egy darabig.
- Már mindenki tudja?!- nevettem el magam.
- Azt hiszem Danielle-nek még nem mondta Liam...- gondolkodott el.
- Tényleg! Mi van vele? Hogy érzi magát kint?
- Azt mondta, hogy imádja, bár hiányzik neki a csapat.
- Nekem is hiányozna, pedig alig egy hete vagyok...
- Spontán kérdés!- szakított félbe.- Mi van közted és Harry között?
- Ez egy igen jó kérdés... Fogalmam sincsen...
- Hát az tuti, hogy bejössz neki. Már csak az a kérdés, hogy neked tetszik-e...
- Az igazat akarod hallani?
- Feltétlenül!
- Hát... Nem közömbös számomra... DE nem hinném, hogy nekem való... Túl pörgős az élete.
- Hozzá lehet szokni- mondta, és végig mutatott magán.- Én vagyok rá az élő példa, hogy működik.
- Nem tudom... Én mindig is szerettem láthatatlan maradni.
- Majd segítek hozzászokni.
- Köszi- mondtam és rámosolyogtam.
- Megjöttünk!- kiabált Louis.
- A nappaliban vagyunk!- szóltam neki.
- Vagyunk?- dugta be a fejét, a helységbe.
- Szia BooBear- köszönt neki Eleanor mosolyogva.
- Miért nem ezzel kezdted?- nézett rám Louis, és letámadta a mellettem ülő lányt.