50.rész

Itt is a legújabb rész!
Kereken az ÖTVENEDIK!!! Wow...
Köszönöm, hogy olvassátok! Remélem még legalább ennyi részt tudok írni ehhez a történethez! ;))
A nyaralásról visszatérve azonnal elkezdtem írni.
És viszonylag hamar meg is lettem vele. Remélem nem  vártatok rám olyan sokat! :$
Nem is húzom az időtöket!
Ezt a részt Orsi-nak ajánlom! <3
És akkor kezdem is:

Tina szemszöge:

Nagyon aggódtam Lia miatt, de sajnos nem mehettem be hozzá reggel, mert iskolába kellett menjek. Apa már elindult hozzá. Niall egy órával a sulikezdés előtt ért hozzánk. Mostanában ő visz suliba, aminek nagyon örülök, hisz láthatom a nap kezdetekor.
- Szia!- köszönt egy csókkal, mikor ajtót nyitottam neki.
- Szia Nialler- válaszoltam mosolyogva a csók végén.
- Délutánra van programod?- kérdezte, mikor már bent voltunk a konyhában. Éppen egy müzlis tálat halásztam ki a szekrény legtetejéről. Niall látva bénázásomat, a segítségemre sietett.
- Köszi. És szerintem Liát meglátogatom- válaszoltam az előző kérdésre.
- Ebédelhetnénk együtt- mondta, miközben magának is levett egy tálat. Sejtettem, hogy mielőtt elindult, evett, de ő mégiscsak Niall...
- Háromkor végzek- mondtam neki, a hűtőnél állva.
- Nekem az tökéletes lenne- válaszolt, majd egy hatalmas müzli adagot kezdett majszolni.
- Oké. Elém jössz?
- Persze!- mondta mosolyogva.
A suli előtt egy sarokkal elköszöntünk egymástól, majd elindultam az épület felé. Ha a suli előttig jönne velem, akkor tuti nem szabadulna a directioner-ektől egy darabig...
Amanda már várt a lépcsők alatt, kezében két teával. Mosolyogva intettem neki, majd a kezembe nyomta a gőzölgő italt.
- Jól láttam, hogy Mr. Horan kísért el?- kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Túl jó a szemed- mondtam pirulva.
- Nem tehetek róla. Bocsi- mondta úgy, mintha sajnálná a dolgot, de láttam, hogy igen jól szórakozik rajtam.
Bementünk a suliba, azon belül pedig a termünkbe. Kórusban köszöntöttek minket, majd leültünk a padunkba.
Mióta bekerültem az újságokba, a fiúk oldalán, elég sokan köszöntek csak úgy rám a folyosón. Szerencsére nem kaptam még halálos fenyegetéseket, bár szerintem Leila két haverja, Nick és Will intézték így a dolgokat, hiszen ők a suli nagymenői... És az elmúlt hónapban fel sem mertem menni a közösségi oldalakra...
Az órák csiga lassúsággal teltek, és egyre jobban untam magam. Amandával pedig minden órán leveleztem.
- Bemehetünk Liához?- jött oda az egyik szünetben Nick és Will hozzám.
- Dorothy is menne veletek?- kérdeztem őket.
- Persze!- vágta rá Will.
- Azt hiszem most nincs bent nála senki, szóval mehettek.
- Köszi Titi- mosolygott rám Nick.
- Utálom, ha így hívsz!
- Tudom- vont vállat, majd elindultak a saját termük felé.
Három után pár perccel a kabátom felvétele közben siettem ki a sarokra, ahol el szoktunk válni egymástól reggel. Már ott állt a megszokott helyen, és a telefonját nyomkodta.
- Szia. Bocsi a késésért- mondtam neki, mikor elé értem. Átöleltem a nyakát, és egy puszit adtam a szájára.
- Szia édes. Milyen volt a napod?- kérdezte, és miután összekulcsoltuk a kezeinket, elindultunk hozzá.
- Unalmas, fárasztó, és unalmas... Neked?
- Hazamentem, és aludtam egy kicsit.
- Szerencsés!
- Pár év, és te is végzel- mondta, miközben a vállával az enyémnek dőlt.
Hamar megérkeztünk hozzájuk. Bent lerúgtam a cipőmet, és bementünk a konyhába. A hűtőből kivettem a narancslevet, majd két poharat a szekrényből. Igen... Már én is elég otthonosan érzem magamat náluk.
Leültünk az asztalhoz enni, és elkezdtünk beszélgetni, úgy összességében mindenről. Szóba került a családja, és láttam rajta, hogy szomorú. Mesélte, hogy akkor látta őket utoljára  mielőtt Svédországba mentünk. Illetve a bátyját két hete, mikor Londonba jött.
Niall vagy háromszor annyit evett, mint én, de még így is hamarabb végzett.
- Kérsz még?- kérdezte, mikor már én is végeztem.
- Nem köszi. Tele vagyok.
- Pedig van még desszert.
- Igen?- csillantak föl a szemeim.
- Igen. Erdei gyümölcsös torta.
- Niall, el fogsz hizlalni- mondtam mosolyogva, mire ő hangos röhögésbe tört ki.
- Nem hinném- mondta, mikor már abbahagyta. Na azért ennyire nem volt vicces...
Elővettem két kistányért, és két villát. Niall elővette a hűtőből az említett süteményt. Levágott belőle két elég nagy szeletet, majd jóízűen elkezdtünk enni.
- Ez isteni- mondtam, miután megettem azt ami a tányéromon volt.
- Én is imádom- helyeselt egyetértően.
Együtt elmosogattunk, majd leültünk a nappaliba egy kicsit pihenni. Akárki akármit mond, az evés fárasztó! Pár percig ülhettünk ott, mikor hallottunk egy ajtó csapódást. Együtt kimentünk a folyosóra, majd másik három értetlen fejjel találtuk szembe magunkat Niall-el. Így következtettünk arra, hogy a göndör srác volt a zaj okozója. Louis az ajtaja elé állt, majd nem túl magabiztosan kopogott a szerkezeten.
- Mi az?- jött ajtót nyitni Harry.
- Baj van?- kérdezte Niall.
- Lényegtelen- mondta, majd becsapta maga után az ajtót.
Értetlenül néztünk mind egymásra, de senki sem tudta, hogy mi lehet a baja.