51.rész (újraírt)

Elegem van a blogger-ből!!!
Törölte az 51.részt, így most újra kellett írjam. Nagyon sajnálom!!! Nagyon felidegesített, és a rossz hír az, hogy csak a háromnegyedét találtam meg...
Bocsánatot kérek azoktól, akik kommenteltek... Nagyon köszönöm nekik, hogy írtak, és remélem nem hagynak cserben ezután sem! :))

Leila szemszöge:

Nem akartam vele találkozni, így Zayn-nek sem mondtam, hogy hívja be. Elköszönt tőlem, majd ott hagyott.

Pár pillanattal később Harry lépett be az ajtón. Halkan köszönt nekem, mintha azt várná, hogy leordítom a fejét. Nem, nem emeltem fel a hangomat, mert azzal amúgy sem értem volna el semmit. Úgy gondoltam inkább közömbös leszek vele.

- Szia- köszöntem neki semleges hanggal.

- Hogy vagy?- kérdezte, miközben leült az ágy bal oldalán elhelyezkedő székre.

- Jobban.

- Sajnálom- mondta, miközben megfogta a bal kezemet. Nem válaszoltam semmit, de a kezemet kihúztam az övéi közül. 

Harry a könnytől csillogó szemeit az enyéimbe mélyesztette, és kérlelően nézett rám. Tudom, hogy semmiség amit elkövetett ellenem, de mi lesz később?! Véletlenül lefekszik valakivel?! Jobb megelőzni a dolgokat mielőtt már túl késő lenne. Így is nehéz elváljak tőle, pedig alig két hónapja ismerjük egymást. Még egy darabig az arcomat kémlelte, majd felállt az ágy mellől, halkan elköszönt, majd becsapva maga mögött az ajtót, eltűnt. Tudtam, hogy csalódott és mérges. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem így éreztem... Fájt. Nagyon fájt. Ahogy az ajtó záródott mögötte, a könnyeim azonnal útnak indultak az arcomon.

Néma csend telepedett a szobára. Én nem akartam beszélni vele, ő meg félt hozzám szólni. De azt hiszem összeszedhette magát, mert szaggatottan ugyan, de beszélni kezdett.

- Lia, én nagyon sajnálom. Tudom, hogy az alkohol nem mentség, de tényleg Caroline kezdeményezett. Én ellöktem magamtól, de nem engedett.

Megvártam, hogy végigmondja a magyarázatot, majd én is intéztem felé egy kisebb monológot.

- Most mondhatnám azt, hogy sajnálom, hogy találkoztam veled, de nem fogom. Anya mindig is mondta, hogy vigyázzak a fiúkkal és igaza volt. Élveztem az egészet, mióta megismertük egymást, és végre találtam egy embert, aki minden nyűgömmel/bajommal elfogad. DE nagyon rosszul hittem, hogy ez egy tartós dolog lesz. Jó volt, szép volt, de vége.

- Én nem akarom, hogy vége legyen.

- Sajnálom Harry, de ez így jobb lesz- mondtam határozottan. Vagyis csak annak akartam tűnni. Remélem sikerült.

Egy ideig még az arcomat kémlelte, majd mikor nem mutattam felé semmi érzelmet felállt, és elment. Az ajtó hangosan csapódott mögötte. Azonnal elkezdtek folyni az arcomon a könnyek.

Fél óra múlva megérkezett Will, Nick és Do. Az utóbb említett személy rákérdezett, hogy miért törölgettem a szemem. Egy egyszerű névvel válaszoltam neki. Harry.

Sokáig beszélgettünk, majd bejött Niall és Tina. Ekkor a két srác -Nick és Will- elmentek, viszont Dorothy ott maradt kérdezősködni.

- Szóval, mi a baj?- kérdezte Do.

- Szakítottunk- adtam az egyszavas választ.

- Mi?- kérdezte a szőke páros (Tina és Niall) egyszerre.

Elmeséltem nekik a történetet...

- Akkor ezért volt Harry olyan szar állapotban- vonta le a következtetést Niall.

- Mi az hogy Harry? Könyörgöm, ő a hibás!- kelt védelmemre Do.

Niall a haverja védelmébe állt, és ekkor egy kisebb vita vette kezdetét. Halkan megszólaltam, bár nem gondoltam, hogy meghallják.

- Pihenni szeretnék.

- Már megyünk is. Vigyázz magadra!- mondta nekem Tina, egy puszi kíséretében, majd Niall-t maga után húzta.

- Én is megyek- mondta Do, majd ő is kiment.

 Nagyon nem voltam jól, és ez a vita sem segített...