52.rész

Rég jelentkeztem... BOCSÁNAT!!! :$

[Ingyen reklám, csak mert jó fej vagyok! ;)]
És itt van egy Austin Mahone blog. Ha szeretitek a srácot, akkor nézzetek be!
http://icannotbelievethatilove.blogspot.hu/

Itt is az újabb rész! :))

ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=xqip4WBOMeY&feature=endscreen

Három nap múlva kiengedtek a kórházból, és hazafelé vettem az irányt Zayn-el. Az utóbbi időben a családomon és Zayn-en kívül senkit sem akartam látni. Szerencsére az orvos kiírt egy hét szünetre, így a suli miatt sem kellett aggódjak. Zayn megígérte nekem, hogy mellettem lesz, amíg újra suliba nem megyek, de én nem szerettem volna. Nem kérhetem, hogy velem foglalkozzon a srácok helyett.
Már a bejárati ajtót nyitottam, mikor Tina hangos nevetését hallottam, majd a srácok hangját is.
- Apa, te vagy az?- jött ki Tina a nappaliból, és őt követte a négy fiú.
- Hát ti?- kérdezte Louis.
- Haza engedtek- mondtam halkan.
- Ennyit arról, hogy egy régi haverodhoz mentél- mondta Harry mérgesen Zayn-re nézve, majd kiviharzott a házból.
- Miért nem látogathattunk meg?- terelte a kínos pillanatot Liam.
- Egyedül akartam lenni.
- De remélem mostantól sűrűbben fogjuk látni egymást- karolt át Louis.
- Nem hiszem- mondtam neki, és kiszabadultam a karjai közül. A srácok értetlenül néztek rám.- Felmegyek a szobámba- jelentettem ki, majd Tina segített a táska felcipelésében.
Átöltöztem pizsamába. Igaz, hogy még csak délután hat volt, de még mindig nem éreztem jól magam a történtek után.
Halk kopogást hallottam az ajtómon, majd benyitott a személy.
- Nem tudtam, hogy ma jössz haza. Akkor nem hívtam volna meg a fiúkat- mondta bűnbánóan Tina.
- Semmi baj.
- Beszélgessünk- mondta, majd leült az ágyam végébe.  Az elején eléggé döcögősen ment a dolog, mert igaz, hogy testvérek vagyunk, de közöttünk is vannak kínos pillanatok... Már végeztünk, amikor Niall benyitott..
- Jöttök filmet nézni?- kérdezte. Mintha csak otthon lenne...
- Én maradok, de te menj nyugodtan- néztem Tinára egy halvány mosollyal az arcomon.
Bólintott egyet, majd kimászott az ágyamból és Niall után ment.


Harry szemszöge:

Mérgesen hagytam el a Butler lányok otthonát.
Megértettem, hogy Leila nem akar látni, de hogy Zayn még a képembe is hazudik? Nem ezt vártam tőle. Nagyon nem!
Lehajtott fejjel rugdostam a köveket a közeli parkban lévő egyik padon ülve.
Ekkor gondoltam bele abba, hogy mekkora fájdalmat okoztam annak a lánynak, akit teljes szívemből szeretek. Szeretem?! Igen. Végre kimondtam. Igaz, csak magamban, de ez is több, mint a semmi.
Végre beszélhettem volna vele, erre elmenekülök. És ezt mind a saját hülyeségemnek köszönhetem...
Arra eszméltem fel, hogy a telefonom elkezd rezegni a zsebemben.
- Igen?- tettem a készüléket a fülemhez.
- Merre vagy haver?- kérdezte aggódóan Liam.
- Egy parkban. Még ott vagytok?
- Igen. Filmet nézünk- válaszolta.
- Két perc, és ott vagyok- mondtam, majd kinyomtam a készüléket.
Persze, hogy nem a film miatt siettem, hanem azért, hogy Leila közelében lehessek. Mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy visszaszerezzem!
- Hát te?- nyitott ajtót Tina.
- Visszajöttem.
- Azt látom- mondta, majd bement a nappaliba a többiekhez. Követtem. Gyorsan ki kellett valamit találjak, hiszen tudtam, hogy nem fog Lia közelébe engedni.
A film közepe felé arra az elhatározásra jutottam, hogy nem húzhatom tovább a dolgot, és akcióba kell lépnem.
Felálltam, majd határozottan elindultam a mosdó felé. Tina egy ideig nézte, hogy merre megyek, majd kinyitottam és becsuktam az ajtót, mintha tényleg bementem volna. Hangtalanul megpróbáltam eljutni a lépcsőig, majd felsiettem rajta, hiszen a nappaliból pont látni a lépcső alját. Megkönnyebbültem, mikor már fent voltam a folyosón, ám ekkor szembesültem a dologgal, hogy elé kell álljak. Ekkor elillant a hirtelen jött könnyedség a mellkasomban, és felváltotta a szorító, fojtogató érzés.
Halkan nyitottam be a szobájába, ahol már teljes sötétség volt. Hallottam egyenletes szuszogását, már az ajtóból. Aludt. Mivel már párszor jártam a helységben, tudtam, hogy merre kell menjek az ágyához. Leültem a földre, és a hátamat az említett bútornak döntöttem.
Azt hittem ébren lesz, és beszélhetek vele, de úgy látszik teljesen fölösleges volt a kommandóm.
Hirtelen mocorogni kezdett, majd hallottam, hogy egyre hevesebben veszi a levegőt. Elkezdtem dúdolni a More Than This-t, hiszen ezzel altattam el, mikor nem tudott elaludni. Idegesen túrtam a göndör hajamba, mikor tapasztaltam, hogy nem segít a dalolászásom.
- Segítség!- nyögte halkan.
- Semmi baj! Itt vagyok!- súgtam a fülébe, és a holdfény segítségével megláttam az elgyötört arcát. Nem hittem el, hogy ez mind miattam van...
- Ne! Ne tegye!- mondta az ágyban vergődve.- Segítség!- kezdett üvöltözni, és sírni egyszerre.
Pár másodperc múlva egy emberként rontottak be a többiek, miközben egyikük felkapcsolta a villanyt.
Lebuktam!
- Te mégis mi a szart csinálsz itt?- kérdezte Tina.
- Hát... Én... Hallottam, hogy beszél álmában, és feljöttem- improvizáltam gyorsan. Eközben Zayn már mellettem is volt, és rázni kezdte Lia kezét, hogy ébredjen fel. A lány kinyitott a szemét és körülnézett, miközben Zayn nyugtatgatta. Egy másodperc alatt Zayn karjaiba borult, mire felálltam és elkezdtem kihátrálni a szobából. Miért őt választja?! Ennyire nem bízik meg bennem?!
Abban a pillanatban tört szét minden reményem vele kapcsolatban. Az egyetlen lány, akit valaha is igazán szerettem...