54.rész

Sziasztok, itt is van az újabb rész! *.*
Nem mondok róla semmit, csak olvassátok!
Mindenre rá fogtok jönni! :))

Harry nagyon édes volt egész éjszaka. Minden egyes mozdulatomat figyelte, és ha fájt, próbálta elterelni a figyelmemet. Sosem volt még részem olyan dolgokban, amiket csinált velem.
- Szeretlek- súgta a fülembe, miután legördült rólam.
- Én is szeretlek- válaszoltam, és egy puszit nyomtam az orrára.
Magához húzott, és egymás karjaiban feküdtünk. Ő az ujjaimmal játszott, én pedig az arcát fürkésztem.
- Aludj édesem!
- Jó éjt!
- Neked is!- súgta, majd egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
Szinte azonnal elaludtam.
Reggel madárcsiripelésre ébredtem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, de már egészen világos volt Harry szobájában.
Szorosan ölelt magához, mintha attól félne, hogy már nem fog maga mellett találni. Óvatosan sikerült kimásznom mellőle úgy, hogy ne ébresszem fel. Elég nehéz volt, de megoldottam.
Fölszedtem a földre dobott ruháimat, felvettem Harry pólóját és az alsóneműm, és halkan elhagytam az említett szobát. Bementem a sajátomba, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Hamar elvégeztem a dolgaimat, majd a konyhába mentem. Tina már ott ténykedett, és azt hiszem éppen rántottát csinált.
- Jó reggelt!- köszöntem neki, mire egy kisebbet ugrott, mivel nem látta, hogy közeledek.
- Neked is. Mi ez a jó kedv?- kérdezte, miután felém fordult.
- Semmi- mondtam, ám a mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról.
- Nekem te nem tudsz hazudni!- nézett rám összeszűkített szemekkel.
- Mondom, hogy semmi.
- Most úgy teszek, mintha elhinném- mondta, majd visszafordult a serpenyő felé.
- Szia szépségem- köszönt Harry mögém simulva.
- Hello Harry- fordult a húgom újra felénk.
Azt hiszem leesett neki pár dolog, mikor az előbb említett személy már a számban turkált.
- Jó reggelt fiatalok!- lépett be a helységbe Louis, és mögötte a többiek.
- Azt hiszem kissé lemaradtunk- nézett körbe értetlenül Niall, mikor meglátta, hogy már Harry ölében ülök.
- Míg ti buliztatok, mi beszélgettünk- mondta a kissé elferdített valóságot Harry. Elég keveset beszélgettünk...
- Akkor minden a régi?- lépett közénk Louis, és egy csontropogtató ölelésben részesített minket.
- Igen- válaszoltam vigyorogva. Mindenki megölelt minket. Komolyan, nem a kezemet kérte meg...
- Szóval, ki éhes?- kérdezte Tina, de már abban a pillanatban mellette is volt Niall.
- Ki hitte volna- nevetett fel Liam.
Mindenki helyet foglalt az asztalnál, és falatozni kezdtünk.
- Mi a mai program?- kérdezte Zayn a csapatot.
- Pihenés. Esetleg kimehetnénk a medencéhez- ajánlotta fel a dolgot Liam.
- Remek ötlet. Én akkor megyek is átöltözni- pattantam fel.
- Hazza, mit csináltál vele?- értetlenkedett Niall, mikor már a lépcső aljánál jártam.
- Én aztán semmit- mondta, és hallottam, hogy feláll.
Gyorsan besiettem a szobámba, és előkerestem a bőröndömből a bikinimet.
- Nem lehetne, hogy egész nap a szobába maradjunk?- kérdezte, miközben a nyakamat puszilgatta.
- Felejtsd el!- másztam ki a karjaiból, és birtokba vettem a fürdőt.
Mikor kimentem, már nem volt ott. Gondoltam átment a saját szobájába, hogy felkapjon magára valami vízben alkalmas dolgot. Kopogás nélkül mentem be hozzá. Egy szál semmiben állt előttem. Automatikusan elfordultam, mire jóízűen felnevetett.
- Láttál már meztelenül- mondta.
- Jó, de az más- válaszoltam.
- Nem az. Inkább segíts keresni.
- Oké- fordultam felé. Komolyan, nehéz volt nem azt nézni.
Hamarosan sikerült is felvennie egy fürdőgatyát, így a medence felé vettük az irányt.
Harry azonnal a medencébe ugrott, én pedig a napozás mellett döntöttem. A nyugágyra feküdtem, de pár perc múlva éreztem, hogy valaki árnyékol.
- Mi az?- kérdeztem, még mindig becsukott szemmel.
- Tudod, hogy ma hányadika van?- válaszolt kérdéssel Tina.
- Öhh nem. Miért?- kérdeztem értetlenül.
- Május 22. Egy nap!- mondta idegesen.
- Mi?- azonnal kipattantak a szemeim, és kétségbeesetten néztem rá.
- Igen. Apa mindent elmondott- nézett rám mérgesen, bár szomorúságot is láttam az arcán.
- Megkértem, hogy ne szóljon.
- Tudom, de muszáj voltalak felvilágosítani. Főleg úgy, hogy Harry-vel kibékültetek.
- Csak ne szólj senkinek semmit!- néztem mélyen a szemébe.
- Lakat a számon- nézett komolyan rám.
Édes Istenem! Mihez kezdek most?!
Teljesen kiment a fejemből... Igaz apa beleegyezett a dologba, sőt még örült is annak, hogy vannak céljaim, de Tinára nem gondoltam. Mit hihet most rólam?! Gondolom én lettem az önző testvér, aki semmit sem oszt meg vele.
- Baj van?- ült le mellém Zayn. Na igen... Ő az egyetlen -Tinán kívül-, akinek nem tudok hazudni ebben a házban.
- Majd este elmesélem  próbáltam egy hihető mosolyt produkálni.
- Úgy is kiszedem belőled!- kacsintott rám, én pedig folytattam a pihenést.
Halk neszre lettem figyelmes magam mellett, de nem nagyon törődtem vele. Bár utólag meggondolva kellett volna, mivel hirtelen a vízben találtam magam. Hazudhatnám, hogy jól esett, de nem fogom...
- Jól vagy?- kérdezte Harry, miután újra a víz felett voltam.
- Ja. Csak elég hirtelenül ért a dolog- ráztam meg a fejem, majd Harry-be karoltam. Mikor nem figyelt, gyorsan lenyomtam a víz alá.
Sötétedésig kint voltunk, és szórakoztunk. Megbeszéltük, hogy csinálunk egy grillezős estét, annak megünneplésére, hogy mindenki együtt van végre. A srácok áthívták barátnőiket, így szegény Zayn üldögélt csak egyedül.
(ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=STkzdgW7ONs)
- Te is találsz majd valakit- huppantam le mellé, és a kezébe nyomtam egy tányért, amin a frissen sült csirke volt.
- Mi volt a baj délután?- tért rá azonnal a témára. Tudta, hogy neki akármit elmondok, de látta, hogy elég nehezen megy a dolog.
- Nyakunkon a nyári szünet- vontam vállat.
- És?- kezdte el kiszedni belőlem az infót.
- És én Franciaországba megyek.
- Mikor?- kérdezte, miközben enni kezdett.
- Holnap reggel indul a buszom.
Kiköpte az ételt, ami éppen a szájában volt.
- Nem sült át rendesen?- kérdezte Niall, mikor látta, hogy mit tett a haverja.
- De, csak meleg volt- próbált mosolyogni Zayn.
- Sajnálom- néztem le a fűre.
- Mikor akartad elmondani?- mondta halkan, ám annál idegesebb hangon.
- Nem akartam. Nem szeretek búcsúzkodni.
- És mikor jössz vissza?
- Öhmm...
- Miről folyik a csevej? - lépett oda hozzánk Harry a szokottnál is boldogabban.
- Lia szeretne nekem beszerválni valakit- mondta Zayn a lehető legnormálisabban. Hálás pillantásokat vetettem felé.
Az este kellemesen telt, és örültem, hogy az egész napot velük tölthettem. Ez a legszebb utolsó nap, amit valaha elképzelhettem.
- Álmos vagyok. Feljössz velem?- kérdezte mellettem Harry. Hogy is tudtam volna nemet mondani?!
- Mi felmegyünk. Jó éjszakát!- mondtam, majd mindenkihez egyesével odamentem, és megöleltem őket.
Lefürödtem, majd átmentem Harry szobájába, hogy vele aludjak. Az utolsó együtt alvás...
Hiányozni fog minden egyes perc, amit velük töltöttem, ölelés, könny, csók, kiborulás és minden más!
- Minden rendben?- kérdezte, mikor szorosan hozzá bújtam.
- Igen, csak fázom- válaszoltam, majd adtam a mellkasára egy puszit.
Ölelkezve feküdtünk egymás mellett, majd nem sokkal később elaludt. Semmit sem sejtett, de én borzalmasan éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy kibékülök vele. Nagy nehezen én is álomra tudtam hajtani a fejem.
Reggel a telefonom csipogására ébredtem. A bőröndöm még nem volt összepakolva, így sietnem kellett. Harry ajtajában már ott várt Tina, és meglepetésemre Zayn is.
- Segítünk- mondták szinte egyszerre.
- Köszönöm- mosolyodtam el egy kicsit.
- Biztos nem gondold meg magad?- kérdezte Tina, mikor már a bőröndöt zártam be.
- Tudom, hogy mi a jó nekem.
- Már csak az a kérdés, hogy hogy tálaljuk a többieknek...- mondta Zayn, miközben a lépcsőn vitte le a táskáim, és beszálltunk a taxiba. Minden áron el akartak kísérni az állomásig...
- Rátok bízom! Csak mondjátok meg neki, hogy ne keressen!- folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Komolyan nem értelek- mondta Zayn, miközben kifújta a levegőt, és átölelt immár az állomáson.
- Indulnom kéne- néztem a buszra, ami pár másodperce állt be a megállóba.
- Vigyázz magadra!- öleltek át egyszerre.
- Puszilom a többieket!- mondtam, majd felszálltam. Könnyesen integettem nekik, és a busz, amin ültem egyre távolabb és távolabb vitt... Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit éreztem.
Nos, tévedtem!
Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb került tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet...

****

Írói megjegyzés, köszönet:
Huhh... Nagyon nehéz volt megírni, hiszen rengeteg dolog kavarog a fejemben...
Azt hiszem páran sejtik, hogy mit jelent ez a rész, aki meg nem tudná, annak mondom, hogy ez az utolsó volt!
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi lenne a tökéletes befejezés, és ezt láttam a legjobbnak.
Köszönöm szépen, hogy eddig kitartottatok mellettem! :,)
Nem tudom mennyire szeretitek ezt a blogomat, de lehet, hogy belekezdenék a második évadba. Persze csak akkor, ha elegendő kommentet kapok tőletek. Illetve indítok egy szavazást (amit majd jobb oldalt fogtok látni), illetve facebook-on is: http://www.facebook.com/questions/320558464736701/
Köszönöm még egyszer, hogy eddig itt voltatok velem! 
Szeretlek titeket!!! :)) <3