53.rész

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen lassú voltam, de iszonyatosan lebetegedtem, és nem tudtam megírni a résznek a végét. Most sem vagyok elég fényesen, de legalább már koncentrálni tudok az írásra.
Még mindig köszönöm a támogatást, amit itt és a Facebook-on is kapok!
A részről annyit, hogy ha a barátnőm (Dottya) nem linkeli nekem a zenét (amit a kép alatt megtaláltok), akkor bajban lettem volna... Thanks, for inspire me! <3
Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését, és kapok pár megjegyzést (építő és negatív is jöhet).
Szóval, nem is húzom az időtöket, mert gondolom nem rám vagytok kíváncsiak (:$).
Jó olvasást! <3 :))

ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=wsBeVY8xlBo

*** Egy hónap múlva ***

Egy rövid szóval tudnám jellemezni az elmúlt egy hónapot. BORZALMAS! És nem túlzok. Sajnos...

Az egész azzal az éjszakával kezdődött, mikor Zayn felébresztett a rémálmomból. Onnantól kezdve folyamatosan felriadtam éjszakánként. Csak altató segítségével tudtam rendesen aludni, de az utóbbi időben azzal sem. Senkinek nem akartam bevallani, és szerencsére észre sem vették az éjszakai ébrenlétemet. Számtalan filmet néztem meg ezalatt az idő alatt, csak hogy elterelje valami a figyelmemet. Nappal néha elszundikáltam az iskolapadban, vagy délután a lecke fölött emiatt, de azt sem mondanám, hogy akkor ki tudtam magam aludni.

A srácok folyamatosan átjöttek hozzánk, de legtöbbször Harry nem tartott velük, vagy ha igen, akkor rá sem néztem. Bár nagyon hiányzott! Iszonyatosan! Volt olyan nap, hogy a neten rákerestem a nevére, és képeket nézegettem róla, vagy egyszerűen, csak bekapcsoltam az egyik videoklipjüket. Mondhatjátok, hogy őrült vagyok, de nem mertem volna elé állni. Csöndesen szenvedtem.

A többiek betudták a búskomorságomat annak, hogy nehéz visszatérni a való világba a történtek után. Örültem neki, hogy nem feszegetik a témát, és hagynak úgy ahogy vagyok. Na jó, ez sem igaz, mert általában próbáltak ellene tenni. Például moziestét csináltak, elvittek pizzázni, de olyan voltam, mint egy élőhalott. Kívül hús-vér ember, belül egy rothadó valami. Szégyen, hogy ezt mondom magamra, de igaz.

Szerencsémre már csak két hét volt a nyári szünetig. A nap szépen sütött már, bár ez engem hidegen hagyott. De komolyan...

- Jössz bulizni?- lépett be Tina a fiúk vendégszobájának ajtaján este fél kilenckor. Ja igen... A fiúknál tartózkodunk, mivel apa megint elutazott. 

- Nem. Most kihagyom- mondtam, és próbáltam egy mosolyt produkálni. Hülye kérdésre, hülye válasz. Még szép, hogy nem megyek bulizni azok után, ami történt.

- Mint mindent- morogta az orra alatt. Azt hitte, hogy nem hallom meg, de rosszul gondolta. Annyiban hagytam a dolgot, hiszen nem akartam vitatkozni vele.

- Jó szórakozást!- mondtam neki, mikor már zárta volna be az ajtót maga mögött.

- Köszi. De te tuti megleszel egyedül?- nézett aggódóan.

- Igen. Felhívom Dorothy-t, hogy találkozzunk- villantottam felé egy fake mosolyt.

- Rendben. Szia- biccentettem egyet, majd bezárta maga után az ajtót.

Eszem ágában sem volt Dorothy-t felhívni. Na nem mintha összevesztünk volna, csak mióta Will-el jár (igen, összejött az egyik legjobb barátjával) kevesebbet van együtt a megszokott négyes. Na meg én sem vagyok mostanában valami aktív tagja a dolognak. Egyedül Nick-et sajnálom, aki egyedül maradt. Bár mikor legutóbb beszéltem Do-val telefonon, mondta, hogy felszedett valami lányt a bátyja. De ennek csak örülni tudok!

Magányosan ültem a szobában, majd hallottam, hogy egy nagy ajtócsapódás után elcsendesül a ház. Ez azt jelentette, hogy elmentek. Kikeltem az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Nem zártam magamra az ajtót, hisz a többiek már elmentek. Vagy fél óráig áztathattam magam, bár elég furán éreztem magam. Mintha valaki bent tartózkodna a helységben. Szerencsére nem éreztem sokáig azt a fojtogató érzést, de nem is állt szándékomban tovább elviselni. Egy törölközőbe tekerve mentem a vendégszobába, hogy felvegyem a pizsamámat. Megszomjaztam, ezért lassan lebattyogtam a konyhába, és elővettem egy bögrét, hogy készítsek magamnak egy forró teát. Igaz, nem nyugtatott meg annyira, mint a pirulák, de imádtam teázni. Angol szokás...

Mikor elkészült a nappali felé vettem az irányt, ám a konyha és az említett szoba között megakadtam. 

Egy test tornyosult felém, ami a falnak nyomott. A bögre kiesett a kezemből, és darabjaira tört a kövön. Nagyon megijedtem, hiszen a hold gyenge fényében nem láttam tisztán az alak arcvonásait. 

A sokkos állapotból egy mély hang rántott vissza a valóságba.

- Megijedtél- mondta mély hangjával.

Nem válaszoltam.

- Miért vagy velem ilyen?- kérdezte kétségbeesett hangon, miközben végignézett az arcomon.

- Milyen?- szólaltam hozzá. Hetek óta először...

- Elutasító- válaszolt halkan a szemembe nézve, majd az arcom felé emelte a kezét, de óvatosan elhúztam a másik irányba. Ekkor döbbentem rá, hogy most is elutasítottam. Neki is feltűnhetett a dolog, hiszen ahelyett, hogy elhúzta volna a kezét, mérgesen a falba ütött vele. Pont a fejem mellett. A könnyeimet nem tudtam visszatartani, de nem mertem megmozdulni. Nem ismertem ezt az oldalát, és ez megrémített.

- Sajnálom- mondta, majd a nyakamba fúrta arcát. Akaratlanul is a lüktető keze felé nyúltam, és végigsimítottam rajta. Egy kisebb szisszenés hagyta el a száját, mikor óvatosan összekulcsoltam ujjainkat. A szabad kezemmel a hajába túrtam. Utálja, ha hozzáérnek göndör fürtjeihez, de nekem megengedte. Óvatosan felvezette a másik kezét a combomon, majd a derekamon megállapodott a keze. Így álltunk pár másodpercig (percig), majd mikor a légzése egyenletessé vállt, felemelte a fejét, és egy puszit nyomott a homlokomra. Nekem ennél sokkal többre volt szükségem...

Lassan lehúztam a fejét az enyémmel szembe, ekkor a szánk összeért. Egyikünk sem kezdeményezett. Óvatosan az ajkait az enyémekre helyezte, majd a bejutás érdekében beleharapott az alsó ajkamba. Hirtelen elemelt a talajról, ami arra késztetett, hogy a dereka köré fonjam lábaimat. A lépcső felé indult, miközben biztosan tartott a fenekemnél fogva. Mikor sikeresen feljutottunk a lépcsőn, leeresztettem a lábaimat, ezzel késztetve őt, hogy lábra állítson. Berúgta a résnyire nyitott ajtaját, de egy másodpercre sem szakadtunk el egymástól. Mikor már bent voltunk, a kezemmel megkerestem az ajtó kilincsét, és bezártam magunk után. Harry az immáron zárt ajtónak nyomott. Felszisszentem. 

- Bocsi- súgta a számba, majd elszakadva egymástól, az ágy felé húzott. Ledöntött rá, és fölém támaszkodott. Egy puszit nyomott a számra, amiből én egy csókot formáltam. Közben benyúlt a pizsama felsőm alá. Összerezzentem, mikor megéreztem a hideg kezeit a bőrömön. Lassan felhúzta az anyagot a nyakamig, majd lehúzta rólam, mikor az ajkaink szétváltak. Valahová eldobta a fölösleges darabot. Nem tért vissza ajkaimra, hanem a nyakamat kezdte lágy puszikkal behinteni, miközben a haja az államat csiklandozta. Mikor lejjebb merészkedett, akkor jöttem rá, hogy már nincs rajtam felül semmi. Felbátorodva, én is akcióba lendültem. Megfogtam a pólójának alját, majd leszedtem róla. Végig simítottam felsőtestén, mire egy hangos sóhaj hagyta el a száját. Halkan felkuncogtam. 

- Mi az?- kérdezte. 

- Semmi- válaszoltam, és újra megismételtem a mozdulatot. 

- Ne csináld ezt velem- búgta a nyakamba.

A keze egyre beljebb haladt a combomon.
- Mit csinálsz?- kérdeztem kissé kétségbeesetten.
- Nyugi. Csak lazulj!- súgta a fülembe.
Nem válaszoltam. Hirtelen megéreztem az érintését a bugyim alatt, mire kirázott a hideg. Senki nem ért még ott hozzám. Ekkor eszembe jutottak a történtek.
- Mi a baj?- kérdezte a fölöttem lévő személy, mikor nem viszonoztam a csókját.
- Csak eszembe jutott amikor...- kezdtem mondani, de megcsuklott a hangom. Kihúzta a kezét a fehérneműmből, legördült rólam, és az ablakához sétált.

Mérges volt. Nem rám, hanem arra, a személyre, aki miatt így érzem magam.

Kikeltem az ágyból, és felvettem a földre dobott pólóját.
- Sajnálom- mondta, mikor átöleltem hátulról.
- Nem te tehetsz róla- mondtam neki, és egy puszit adtam fedetlen lapockájára.
- Jól áll rajtad a felsőm- jegyezte meg, miután felém fordult.
- Nekem is tetszik- válaszoltam neki.
- De jobban tetszel nélküle- súgta a fülembe.
- Na persze!
- Nem hiszel nekem?- kérdezte felvont szemöldökkel.

Megráztam a fejem. Hirtelen felkapott, majd az ágyba dobott.

- Elment az eszed!- nevettem fel.
- Még nem- harapott bele óvatosan a fülcimpámba.
Megszabadítottuk egymást a fölösleges ruháktól, így rajtam csak egy bugyi, rajta pedig egy alsónadrág maradt.
Annyira belemerültem a dolgokba, hogy észre sem vettem, hogy már nincs is rajtam az említett darab. Ott folytatta a dolgot, ahol pár perccel abbahagytuk. Meg kell mondjam, ért a dolgához...
- Harry...
- Hm?- kérdezte még mindig a combjaim között, de felnézett rám.
Elmosolyodtam, majd felhúzva magamhoz, megcsókoltam. Ezután az én kezem indult felfedezőútra, ám mikor hozzáértem a férfiasságához, szégyenlősen elhúztam a kezem. Ő kevésbé zavartatta magát, és lehúzta az utolsó ruhadarabot is magáról.