49.rész

Ma is hoztam egy részt, nagy örömötökre! Viszont van egy kevésbé jó hírem: Egy kis időre elutazok, és nem tudok majd feljönni. :$

[Elárulom, hogy az 50.rész Tina szemszögéből lesz. Gondolom érdelek pár embert a Tiall-romance...]





Reggel arra keltem, hogy Zayn megbotlik az ágy szélében és elkezd szitkozódni. Kis ügyetlen... Gyorsan kiment, de az ajtót nem zárta be, csak behajtotta.
- Haver, be kéne, hogy menjél hozzá!- hallottam meg Zayn hangját.
- Utál engem. Tuti látta!
- Nem tudom, hogy mit látott, vagy mit nem, de mégis a barátnőd!
- Tegnap nem akarta, hogy bárki is bemenjen hozzá.
- Barom vagy! Legalább egy próbát megérne.
- Nem akar látni!
- Tegnap este téged nézett az ablakon keresztül.
- Az én hibám. Ha nem kap le Caroline, most nem lennénk itt!
Most már tudom, hogy miért volt annyira ismerős a csaj... Harry nem nagyon szerette felhozni az exbarátnő témát, én meg nem voltam kíváncsi, hogy előttem kivel, mit csinált.
- Gondolod át!- mondta neki Zayn, majd kinyitotta az ajtót, és bejött.
A könnyeim megint elkezdtek záporozni. Bűntudata volt, ahogy nekem is. Utálom a félreérthető dolgokat... Remélem tényleg Caroline volt a hibás, bár a tényeken nem változtat semmit.
- Mennyit hallottál?- kérdezte Zayn halkan, mikor rám nézett.
- Az egészet- mondtam rekedten.
- Nem szabadna, hogy beszéljél.
- Már jól van a torkom. Csak kéne egy kis víz- azonnal elszaladt, és egy bögrével tért vissza, amiben egy szívószál volt. Figyelmes.
- Lassan igyál!- parancsolt rám.
- Egész éjszaka itt volt?- utaltam Harry-re.
- Igen. Hiányzik?
Nem válaszoltam. Mit is mondhattam volna?! Az egyik percben felpofoznám, a másikban pedig a hajába túrva csókolóznék vele...
- Behívjam?
- Majd bejön, ha látni akar!
- Túl makacsok vagytok mindketten!- rázta a fejét.
- Az lehet…
- Elmegyek kaját venni. Megleszel egyedül?
- Igen, de itt hagynád a telefonod, hogy felhívjam Dorothy-t?
- Sajnos nekem kell a telefon, de adok egy másikat!- mondta és kirohant a szobából. Hamar vissza is jött, és a kezembe nyomott egy nagyon ismerős telefont.
- Ez Harry-é!- állapítottam meg.
- Talált-süllyedt!
- Tudja, hogy nekem kell?- vontam föl a jobb szemöldököm.
- Igen. Mondtam neki!
- Oké. Siess vissza!
- Rendben!- gyorsan adott egy puszit a homlokomra, és elment.
Megforgattam a telefont a kezemben, és közben felsóhajtottam. Megnyomtam a feloldás gombot, mire megjelent a képernyőn egy biztonsági ablak. „Enter Passcode” néven, a billentyűzettel.
Honnan tudnám, hogy mi a kód?!
Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet az, de egyik ötletemet sem mertem beírni. Két percnyi gondolkodás után feladtam, és letettem a telefont az éjjeli szekrényre. Halkan kinyitotta valaki az ajtót, és belépett Harry.
- Elfelejtettem megadni a kódot- mondta és elvette a szekrényről a telefont.
- 1016?- kérdeztem, miután beütötte azt. Eszem ágában sem volt kifigyelni, de pont az orrom előtt csinálta.
- Tizedik hónap tizenhatodika. Az svédországi randink dátuma- válaszolt, majd visszaadta a telefont. Ekkor az ujjaink összeértek, mire automatikusan visszahúztam a kezemet.
- Bocsánat- mondta halkan, és kiment a szobából. Felsóhajtottam.
Felhívtam Dorothy-t, miután megbizonyosodtam arról, hogy már kicsöngettek a suliban. Nem tudtunk sokat beszélni, de megígérte, hogy délután bejön.
Apa a telefonbeszélgetés után pár perccel jött be hozzám, és mondta hogy Dr. Smith beszélni szeretne velem négyszemközt. Rábólintottam a dologra, hiszen mi mást tudtam volna csinálni?!
- Jó reggelt! Minden rendben van?
- Igen, és már hangom is van.
- Szóval nem szeretnék szent beszédet mondani, de muszáj...
- Csak kezdje- mosolyodtam el nagyon halványan.
- Tudod, a nemi erőszak pszichés hatásai gyakran rombolóbbak a testieknél. Az erőszakkal kapcsolatban lehetnek felkavaró gondolataid, vagy képszerű emlékeid. Gyakoriak az alvás zavarok és a rémálmok. Ezek a tünetek hónapokig tarthatnak. A legtöbb nőben azonban néhány hónap alatt a tünetek jelentősen csökkennek. Ha szeretnéd, nagyon jó szakembereink vannak arra, hogy kibeszélhesd magadból az ilyesfajta dolgokat.
- Köszönöm, de vannak olyanok, akikkel tudok erről beszélni.
- A másik fontos téma: Terhesség felmerülése miatt sürgősségi fogamzásgátlást alkalmaztunk. Az apja döntött erről, hiszen ő a gyámja.
- Jól döntött- bólintottam komoran. Nem is tudom mit csináltam volna, ha kiderül, hogy terhes vagyok...
- Visszatérve: Az egyéb sérüléseid miatt körülbelül egy hónapig nem ajánlott a nemi közösülés- fogalmazott szolidan. Ezek szerint nem csak a csuklóm és a szám sérült meg...
- Rendben- mondtam olyan képpel, mint aki citromba harapott. Kinek lenne kedve ezek után, bármi olyasmihez is?!
- Nem is rabolom tovább az idődet.
- Meddig kell bent maradjak?- kérdeztem, mikor már az ajtóban állt.
- Attól függ, hogy hogyan leszel, de körülbelül 4-5 napig.
Miután kiment, Zayn és apa azonnal bejöttek.
- Tina?- kérdeztem.
- Iskolában van- válaszolt apa.
- Tényleg. Ugye szóltál az osztályfőnöknek, hogy a héten nem megyek?
- Igen. Dorothy és a fiúk pedig a házikat és az órai anyagokat írják neked.
- A fiúkban ne legyél olyan biztos...
- Ha már szóba hoztuk őket, nagyon aggódnak érted.
- Tudom. Do megemlítette, hogy hiányolnak...
Hozzáteszem az 1D miatt keveset találkozok velük. Nem nagyon akarnak egy nagy közös bemutatkozást... Elfogadják, hogy új barátokra leltem, de nem szeretnének keveredni. Ez abból a szempontból rossz nekem, hogy ide-oda rohangálok közöttük.
Apa és Zayn a szokásosnál is jobban elbeszélgettek, míg apa telefonja meg nem szólalt. Kiment a szobából, és két perc múlva azzal jött vissza, hogy be kell menjen dolgozni. Megértettem, hiszen ő tart el minket, és próbál minden élethelyzetben teljesíteni, ami alól a munka sem kivétel.
Apa ugyan azzal a dumával köszönt el, mint tegnap. Ezt is Zayn felé címezte, miszerint: "Vigyázz rá!". Nem mintha egy kórházban bármi is történhetne velem...
Apa abban az egy hónapban míg Harry-vel voltam, sokszor találkozott a fiúkkal, mert elég sokszor átjártak hozzánk csövelni (persze mindig váltották Dorothy-ékat). Mivel elég fiatal, és ért a számítógéphez, gondolom utánanézett a fiúknak. Ebből következtettem arra is, hogy látta Harry csajozós szokásait. Ezért is értékeltem, hogy a többiek nem kötötték apa orrára, hogy Harry miatt menekültem el. Szerintem a srácnak ott lett volna vége...
- Kiscsibe! Itt vagy?- lóbálta előttem a kezét Zaynie.
- Igen, csak gondolkoztam.
- Szóval azt mondtam, hogy el kell menjek, mert találkozom egy régi barátommal.
- Valaki van itt?- utaltam a látogatókra. Nem akartam egyedül maradni.
- Igen. Harry- válaszolt egyre elhalkított hanggal.