47.rész

Sziasztok! I'm back! Muhahahahaaa
Nagyon röstellem, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt. Most magyarázkodhatnék, hogy miért nem jelentkeztem, de nem fogok, hiszen gondolom mindenkinek van magánélete, és megérti. Remélem nem haragszotok nagyon rám. :$
Szóval itt az új rész! Jó szórakozást! ;))

U.i.: Ezt a részt a legjobb barátnőmnek küldöm, akinek ma van a szülinapja! Boldogat Dottya!!! <3

Harry kitámolygott az ágyból, és bement a fürdőbe. Kimentem a nappaliba, és már csak Harry és Zayn hiányoztak.
- Jó reggelt!- köszöntem a nappaliban ülőknek.
- Neked is!- válaszoltak kórusban.
Mivel éjszaka nem ittunk olyan sok alkoholt, senkinek sem volt másnapos kinézete.
- Akkor ma mentek várost nézni?- kérdezte Louis.
- Igen- válaszolt helyettem Tina.
A fiúk elmentek, így mi is elindultunk Tinával. A biztonság kedvéért magunkra kaptunk egy-egy napszemüveget.
A város gyönyörű volt, és az emberek is folyamatosan mosolyogtak. Nagyon jól éreztük magunkat, és természetesen be nem állt a szánk. Folyamatosan meséltünk egymásnak. Ő Niall-ről, én pedig a Harry-vel való kapcsolatomról.
Mikor délután visszaérkeztünk a hotelhez, a fiúk már ott voltak.
- Mi jót csináltok?- kérdeztem, mikor leültem Harry és Liam közé, Tina pedig Niall ölébe.
- Várjuk, hogy megvicceljétek Paul-t- mondta izgatottan Niall.
- Majd eljön az idő- mosolyogtam rá.- Hányra is megyünk Harry?
- Nyolcra. Még van két órád- válaszolt az említett.
- Megyek készülődni- kacsintottam rá úgy, hogy senki ne lássa. Bementem a közös szobánkba, és ledobtam magam az ágyra, a telefonommal együtt.
- Hallo. Itt Paul Higgins- vette fel a telefont az áldozatom. Persze mielőtt felhívtam, ismeretlenné tettem a számom.
- Jó napot! Angelina Green vagyok.
- Miben segíthetek?
- Ma délelőtt a lányomat megölelte Niall Horan.
- Sok embert ölelget.
- De ez most más.
- Igen?- hallottam Paul hangját, hogy nagyon nem érti a szituációt.
- Ez a mi vallásunk esetében azt jelenti, hogy az említett fiú feleségül szeretné venni a lányomat.
- Sajnálom hölgyem, de a fiúk nap, mint nap rajongókat ölelgetnek.
- Szeretném megtudni, hogy mik a fiatalember szándékai. A mi családunkban mindenki így talált párt magának, és úgy érzem, a lányomnak is sikerült.
- Mr. Horan sejtésem szerint csak egy ölelést adott, mely neki nem jelentett semmi többet azon kívül, hogy egy rajongót boldoggá tesz- válaszolt kimérten, és a hangjából ítélve nem volt még ilyen kellemetlen szituációban...
- Szeretnék beszélni a fiúval! Ha nem, akkor hívom az ügyvédem!- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Persze próbáltam nem elröhögni magam.
- Egy pillanat és adom- sóhajtott fel, és már hallottam is a lakosztály ajtaján, hogy Paul belép, és Niall-t kéri számon.
- Itt van?- kérdeztem a telefonba egy perccel később.
- Igen. Adom a fiút!- válaszolt, és pár pillanat múlva Niall szólt bele. Nem válaszoltam, csak kimentem a szobából a telefonnal a kezemben.
- Hát Paul a rossz hír az, hogy Niall-nek el kel vennie a lányt!- röhögött fel Louis. Paul értetlenül nézett rá, majd mikor pár másodperc múlva mindenki elröhögte magát, még értetlenebb fejet vágott.
- Ez egy komoly dolog gyerekek!- nézett körbe szúrós szemekkel.
- Nyugi, csak egy fogadás volt- mondta Niall a földről.- Na de miért pont én?!- nézett rám.
- Miért ne?- vontam vállat, majd mint aki jól végezte dolgát lepacsiztam Liam-el, Louis-al és Harry-vel, és bementem a szobába most már tényleg készülődni.

Tusoltam, hajat mostam, megcsináltam a hajamat, sminkeltem, és felöltöztem. Olyan egy és fél óra múlva már teljes harci díszben mentem ki a nappaliba, ahol már Harry készen várt rám. Gondolom befoglalta az egyik fiú fürdőjét.
- Hűű, de csinos vagy- mondta Zayn, és a kezemet fogva lassan körbepörgetett.
- Gyönyörű vagy- súgta a fülembe Harry, aminek következtében majdnem olyan piros lett a fejem, mint a magassarkúm.
- Köszönöm- mondtam nekik, és rájuk mosolyogtam.
- Indulhatunk?- kérdezte Harry, és átkarolta a derekamat.
- Igen- válaszoltam mosolyogva, és éppen elkaptam Louis-t, ahogy Harry-re kacsint.
- Sziasztok- köszöntünk el a többiektől.
- Aztán csak óvatosan!- szólt oda nekünk Louis.
Fél óra múlva a sötétített ablakú Mercedes leállt egy igen elegáns étterem előtt. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és belé karoltam, mikor már az utcán voltunk. Reménykedtem benne, hogy senki nem vesz észre minket. Nem azért mert szégyenlem, vagy ilyesmi, csak nem szeretnék a címlapon szerepelni megint...
- Azt hiszem jobban ki kellett volna öltözzek- szólaltam meg, mikor már az asztalunkhoz is leültünk a pincér segítségével.
- Ne hülyéskedj! Tökéletes vagy így- mondta, és megfogta az egyik kezem, ami az asztalon pihent.
- Választottak már?- jött oda hozzánk a pincér.
- Nekem egy Quiche lorraine lesz- mondta mosolyogva Harry, majd rám nézett.
- Nekem egy Coq au Vin- mondtam a pincérnek, aki csak bólintott egyet.- Jó a kiejtésed- mondtam Harry-nek, miután elment a pincér.
- Sokat gyakoroltam a franciát- kacsintott rám, mire muszáj volt felnevessek. Persze halkan, hogy ne zavarjuk a körülöttünk ülő embereket.
Nem feszengtünk, csak magunkat adtuk. A vacsora végén, mikor már a desszertet ettünk, Harry megköszörülte a torkát, és beszélni kezdett.
- Sokat gondolkoztam ezen az egészen, és remélem te is így gondolod. Szóval... Nagyon élvezem a veled töltött perceket, és azt hiszem már eléggé ismerjük ahhoz egymást, hogy most ezt megkérdezzem tőled- mondta miközben a szemeivel fürkészte az arcomat, és a bal kezével a szalvétával babrált.- Tehát, lennél a barátnőm Leila Butler?
- Szívesen Harry Styles- mondtam mosolyogva, majd az asztal fölött áthajolva megcsókolt.
Miután elrendezte az anyagiakat, vissza mentünk a szállodába. Felvitt a lakosztályunk emeletére a lift, ám a folyosón tovább húzott Harry.
- Hová megyünk?- kérdeztem kíváncsian.
- Ide- válaszolt, miközben már a tetőn voltunk.
- Nem szabadna itt lennünk- fordultam felé.
- Ne aggódj!- mondta, és az arcomon végigsimította hüvelykujját, majd a tarkómnál fogva közelebb húzott magához.
Egészen hajnalig kint voltunk. A hideg ellen, pedig volt egy hatalmas pokrócunk, amit nem tudom honnan szerválhatott, de nagyon kellett, az biztos. Ami a legjobban esett az egészben, hogy nem akart bepróbálkozni, csupán csak egy-két (na jó, húsz) csók csattant el, és ez pont így volt tökéletes!