Bocsánat, hogy eddig nem voltam, csak angolból vizsgáztam előző héten. :$
És nagyon boldog vagyok, mert lett fül pc-m. Imádom! :D
Itt is az újabb rész!
- Szóval, mi a terved mára?- kérdezte tőlem, mikor leült a fotelbe.
- Először is rendelek egy kávét. Te kérsz valamit?- kérdeztem, mikor felemeltem a vezetékes telefont, hogy szóljak Gabriellának, az asszisztensemnek.
- Nem köszi. Milyen újra Londonba lenni?- kérdezte, mikor letettem a telefont.
- Jó. Bár szerintem a barátaim mérgesek.
- Majd megbékélnek.
- Egy valakitől tartok- húztam el a számat.
- Pasi?
- Igen. El sem búcsúztam tőle.
- Remélem minden rendben lesz!
- Én is. Ráadásul a nővére az egyik megrendelő.
- Elkerülhetetlen a találkozás.
- Az.
- Ma jön még valaki?
- Nem. Szerintem haza mehetünk. Úgy is Tinával megbeszéltem, hogy együtt vacsorázunk.
- Akkor holnap?
- Én itt leszek!- válaszoltam, majd a behozatott kávémmal és Juliettel elindultunk. Leintettem egy taxit, majd ő is így tett. Elköszöntünk egymástól, majd bediktáltam a házunk címét. Megnyugodva láttam, hogy nincsen egy kocsi sem a ház előtt. Bementem a kulcsommal, de még túl korán lehetett, mivel Tina még nem volt ott. Unalmamban bekapcsoltam a tévét, és azt néztem.
Egy-két óra múlva ajtónyitódást hallottam, majd Niall hangját. Hupsz! Erre nem is gondoltam. Remélem tudja tartani a száját...
- Sziasztok!- köszöntem, mikor beértek a nappaliba. Tina intett nekem egyet, Niall pedig nem nagyon tudott megszólalni a döbbentségtől.
- Leila?- nyögte ki végül.
- Teljes életnagyságban!- mosolyogtam rá.
- Örülök neked- mondta, majd átölelt.
- Én is neked! De kérlek ne szólj a többieknek egyenlőre.
- Engem is megkért- nézett Tina rám.
- Oké. Lakat a számon- mondta.
- Szóval akkor megyünk kajálni? Farkas éhes vagyok!- mondtam.
- Én is mehetek?- nézett ránk kölyökkutya szemekkel Niall.
- Felőlem rendben- mondtam, majd elindultam a kijárat felé.
- Akkor én vezetek- jelentette ki Niall, és elszáguldott mellettem.
- Sejthettem volna- forgatta meg szemeit Tina.
Az étterembe beérve azonnal el is foglaltunk egy négyszemélyes asztalt, majd a pincér a kezünkbe adta az étlapot.
Megrendeltük az ételt (Niall esetében az ételeket), és mikor a pincér elment beszélgetni kezdtünk.
- Hogy-hogy visszajöttél?- kérdezte Niall, miközben a kóláját szürcsölgette.
- Itt fogok dolgozni.
- És pontosan mi is a munkád?- húzta össze a szemét.
- Tina nem mesélte?- néztem az említettre.
- Nem. Nem beszél rólad, főleg akkor, amikor a srácok ott vannak- válaszolta Niall, és megfogta Tina kezét az asztal felett.
Örülök, hogy megtalálták egymást. Fura kimondani, de már két éve együtt vannak. Tizennégy éves volt a húgom, mikor megismerkedtek, most meg már tizenhét lesz. Nehéz elhinnem, hogy ilyen fiatalon már talált magának valakit, akivel szerintem le is tudná élni az életét.
- Áhh, értem... Szóval rendezvényszervező vagyok, de egy esküvőszervező cégnél dolgozom.
- Pörgős életed lehet- mondta.
- Nem hiszem, hogy pörgősebb a tiednél- nevettem fel.
A vacsora alatt kellemes volt a hangulat, és nagyon jó érzés volt azt látnom, hogy mennyire szeretik egymást. Bár kicsit a "fölösleges harmadik"-nak éreztem magam...
Olyan kilenc körül hagytuk el az éttermet, ám az nem sikerült valami zökkenőmentesen. Egy Tinával egykorú lány képet akart csinálni Niall-el és Tinával, majd megkérdezte, hogy én vagyok-e Harry volt barátnője.
Szóval még emlékeznek rám?!
A diplomatikus választ Niall adta a lánynak, miszerint: "Ami a múltban volt, az már a múlt."
Hálásan néztem a srácra, majd beszálltunk a kocsiba. Niall hazafurikázott minket, ám nem jött be, csak egy csókot adott Tinának, és el is ment.
- Édesek vagytok együtt- mondtam, mikor leültem a kanapéra.
- Köszi.
- Szóval ti már öhm..- kezdtem a mondatot, de nem nagyon tudtam befejezni.
- Ha arra gondolsz, akkor a válasz nem.
- Uhh oké- bólintottam.
- Nem akarsz vele találkozni?- kérdezte félénken. Pontosan tudtam, hogy kire gondol.
- De, de félek a reakciójától.
- Tudom, hogy testvérként téged kéne védjelek, de nagyon szemét voltál.
- Tisztában vagyok vele. De nem tehettem mást. Hátra akartam hagyni mindent. Aznap éjjel Harryvel megtörtént, és végleg összezavarodtam.
- Barom vagy!
- Köszönöm. Párszor már elmondtad a véleményed.
- Na mindegy. Ezt nem velem kell megbeszéld, hanem vele.
Csak bólintottam, majd egy kellemesebb témával folytattuk. Vagyis Tina kérésére mozis estét tartottunk, aminek az lett az eredménye, hogy a "Bajos csajok"-at tettük be. Nem tudom mikor, de valamikor a film vége felé elaludtam.
Reggel arra keltem, hogy valaki leül mellém a kanapéra, és ébresztget.
- Hagyjál!- fordultam a hasamra.
- Leila Butler! Ne akard, hogy vízzel locsoljalak le.
- Louis Tomlinson! Aludni akarok!
- Hogy kerülsz ide?- kérdezte, mikor kinyitottam a szemeimet.
- Vissza költöztem. És te?
- Tináért jöttem, mert Niall még alszik.
- Király. Ezek szerint lassan mindenki megtudja, hogy itt vagyok- húztam el a számat.
- És ez akkora baj?
- Nem akartam most azonnal találkozni veletek.
- Nem haragszunk. Legalábbis nem mindenki...
- Tudom, hogy nem voltam fair veletek.
- Főleg Harryvel nem- fejezte be.
- Más téma esetleg?
- Milyen volt a szerelem városában?- rebegtette meg pilláit, nem túl férfiasan.
- Pörgős és szerelem mentes.
- A szerelem itt várt rád- mondta, de én megakadtam a múlt időn.
- Várt?
- Minden reggel megkérdezte Tinát, hogy itthon vagy-e. De egy idő után feladta, és továbblépett. Legalábbis úgy csinál.
- Sajnálom- hajtottam le a fejemet.
- Ne nekem mond!- emelte fel a kezeit.
- Indulhatunk!- jelent meg Tina.
- Jössz velünk?
- Nem. Be kell menjek az irodába- válaszoltam mosolyogva. Elköszöntünk egymástól, majd elindultak. Csináltam magamnak reggelit, majd miután azt megettem, visszamentem a hotelbe készülődni.
Olyan tizenegy körül értem be, és Gabriella már kávéval várt. Elvettem tőle, majd lehuppantam az asztalomhoz. Bekapcsoltam a gépet, és rászántam magam a lakáskeresésre. Nem lenne célszerű visszaköltöznöm, hiszen hamarosan úgy is elköltöznék.
Sajnos nem találtam két óra múlva sem olyat, ami közel lenne a munkahelyemhez, apáékhoz, és a fiúkhoz is.
Csalódottan sóhajtottam, majd elkezdtem dolgozni.
Mappába rendeztem az összes megrendelést, majd kiosztottam őket a beosztottak között. Összesen rajtam kívül négyen dolgoznak itt esküvőszervezőként és mindenkinek van egy asszisztense. Szóval az össz létszám tíz.
Meghagytam magamnak két megrendelést. Az egyik egy hónap múlva lesz, ezért sietni kell vele. A második pedig Gemma. Őt személyes okok miatt hagytam meg.
- Én megyek. Ha valami probléma lenne, akkor hívjatok. Gabriella, te pedig fogadd a hívásaimat.
- Rendben- bólintott, majd leült a helyére, én pedig kiléptem az utcára.
A közeli kávézóba mentem, ahol azzal a menyasszonnyal beszéltem meg a találkozót, akinek egy hónap múlva lesz az esküvője.
Mikor beértem a kávézóba, már ott volt a fiatal hölgy, akivel megbeszéltem a találkozót.
Vagy egy órán keresztül taglaltuk a részleteket, mikor arra jutottunk, hogy másnap már megyünk is az esküvői ruha boltba, hogy kiválasszuk a megfelelő viseletet az egész családnak, én meg lefoglalom az éttermet és a templomot.
Elbúcsúztunk egymástól, majd a hotel felé vettem az irányt. Fáradtan dőltem be az ágyba, de még fel akartam hívni Tinát.
- Szia. Végeztem a munkával. Ha akarod átmehetek. Persze csak ha ráérsz- kezdtem azonnal, meg sem várva, hogy beleszóljon.
- Öhh...- szólt bele egy értetlenül csengő férfi hang.
- Uhh rossz számot hívtam?
- Ha Tinát keresed, akkor nem. Éppen mosdóban van. Esetleg átadjak neki valami üzenetet?- felismertem a hang tulajdonosát. Harry volt.
- Csak mond meg neki, hogy az egyik osztálytársa kereste.
- Oké. Hello- köszönt el, amit én is megtettem, majd kinyomta a telefont.
Csak remélni tudtam, hogy Tina nem írta még be az új telefon számom, és Harry nem jött rá, hogy ki vagyok. Cikis lett volna...
Hangosan fújtam ki a levegőt, és kapcsoltam be a laptopom. Tina még fél óra elteltével sem hívott fel, így gondoltam nem is keresem már.
