21.rész

(Előre megjegyezném, hogy NE lepődjetek meg azon, hogy Lou még csak most terhes... :D)


- Hol voltál?- kérdezte egy fekete tüsis hajú férfi Harry-től.
- Szia Paul. Elintézni valóm akadt.
- És ők kik?- nézett rám és Tinára.
- Ahh milyen hülye vagyok- csapott a fejére, majd bemutatott minket neki.
- Most már nyomás próbálni!- parancsolt Harry-re Paul.
- De a lányok...- kezdte el, de Paul közbevágott.
- Majd utánad viszem őket, te csak rohanj a többiekhez!
Harry úgy is tett, ahogy Paul mondta neki és eltűnt a folyosó végén. Ekkor Paul felénk fordult, és összeszűkült szemekkel nézett ránk.
- Mikor ismertétek meg a fiúkat?
- A legutolsó dedikálásukon. És mielőtt megkérdezné, nem akarjuk közhírré tenni, hogy "ismerjük" őket- válaszoltam neki, mire kisimította a homlokán lévő ráncait.
- Nyugodtan tegezzetek! Remélem tényleg úgy van, ahogy mondod.
- Tényleg- válaszolt Tina.
- Akkor, tekintsük ezt a beszélgetést meg nem történtté!- mondta és elindult arra, amerre Harry is ment.
- Rendben- vágtuk rá Tinával egyszerre és követtük Paul-t.

Tinával leültünk El mellé a földre, a fiúk pedig már énekeltek a színpadon. Ne kérdezzétek mit, mert fogalmam sincs... Vagyis ismerős volt, de a címét nem tudom.
- Min gondolkozol?- kérdezte El.
- Gáz, de nem tudom, hogy pontosan most mit is hallgatok...
- Up All Night a címe- válaszolt mögöttem Paul.
- Köszi- villantottam felé egy mosoly féleséget.
A továbbiakban csendben hallgattuk a fiúkat, de amikor hülyéskedni kezdtek, elnevettük magunkat.
- Na jó! Pihenjetek fiúk!- kiáltott mögülünk a színpad felé Paul.
- Végre!- sóhajtottak fel mind az öten.
- Jössz?- kérdezte Zayn meglengetve előttem a cigijét.
- Igen. Miért van olyan érzésem, hogy mindenki minket néz?- kérdeztem halkan.
- Mert minket néznek.
- Még mindig azt hiszik, hogy volt valami éjszaka?
- Igen. Mikor a próba előtt kimentem WC-re, akkor is ez volt a téma náluk.
- El kéne nekik mondani az igazat- mondtam neki, miközben elindultunk a kijárat felé.
- Most?
- Arra gondoltam, hogy a koncert után, de ahogy akarod- vontam vállat, és előszedtem a táskámból a cigit és a gyújtót.
- Zayn!- kiáltott mögöttem vagy tíz lány, mire összezörrentem.
- Mindjárt jövök- sóhajtott egyet, és odament a kerítéshez, ahol a lányok álltak.
Végignéztem rajtuk, de ez kölcsönös volt...
- Ő kicsoda?- kérdezte az egyik lány Zayn-től, felém mutatva.
- Egy barátom- válaszolt Zayn a kérdésre.
- Én ismerem!- jelentette ki hátrébb egy lány, akit először észre sem vettem. Amanda volt az, Tina legjobb barátnője.
- És ki ő?- fordult felé az összes lány.
- Leila a neve, és van barátja- nézett felém Amanda egy kis mosollyal az arcán. Eltátogtam neki egy "Köszönöm"-öt, mire egy aprót bólintott.
Zayn még kiosztott pár autogramot, de be kellett menjünk, mert Paul kiszólt az ajtón, hogy folytatják.
- Nem értem- rázta meg a fejét Zayn, mikor már a folyosón voltunk.- Nekünk azt mondtad, hogy nincs barátod... Akkor most mi van?!
- Nincs is! Amanda csak azért mondta, hogy ne kezdjenek el pletykálni...
- Nők! Nem lehet őket megérteni...
- Kac-kac-kac. Nagyon vicces vagy Malik!

- Fiúk öltözzetek! Egy óra a kezdésig!- hessegette a fiúkat az öltöző felé Paul.
- Wááá már ennyi az idő? Csúszni fogunk!- kezdett el pánikolni Louis.
- Na jó! Eleanor, Tina és Leila!
- Igen?- fordultunk Paul felé.
- Menjetek a fiúkkal!
- Biztos?- kérdeztem kétkedve.
- Igen. Ilyenkor csak a barátnők tudnak segíteni.
- De én nem is...- kezdtem el.
- Megbíznak bennetek- kacsintott rám és Tinára Paul. Ezek szerint többet tud, mint gondolnám?!
El halkan bekopogott egy ajtón, amire a "One Direction" szöveg volt kiragasztva.
- Gyertek!- hallottam egy női hangot bentről, na meg a fiúk sipítását.
- Hello Lou- köszönt El két puszival a gömbölyödő hasú nőnek.
- Szia, vagyis sziasztok- pontosította magát, mikor meglátott minket is. Bemutatkoztunk egymásnak. Megtudtam, hogy ő a srácok sminkese, fodrásza és ruhakezelője.
- Szóval, akkor mi is a feladatunk?- kérdeztem, miután kiveséztünk a baba-témát.
- Az, hogy elkészüljenek háromnegyed óra alatt.
- Kihívás elfogadva!- vágtuk rá hárman.
- Liam, látom te kész vagy. Segíts a lányoknak kérlek!- mondta Lou, és elkezdte Zayn haját csinálni.
Fél óra alatt sikerült összekaparnunk őket, amit Lou nagyon meg is köszönt nekünk. Nem tudom, hogy bírja egyedül...
A maradék negyed órában mindenki kipihente az előző fél óra kavalkádját. Pontban nyolckor Paul benyitott, hogy minden és mindenki a helyén van, és már csak ők öten hiányoznak.
Felszerelték rájuk a szükséges kütyüket, a kezükbe adták a mikrofont, és kiszaladtak a színpadra.

20.rész

Mindenki megreggelizett rajtam kívül. Ahogy Harry nézett rám, elment az étvágyam... Nem akartam én rosszat, de szinte megölt a tekintetével. A fiúk gyorsan átmentek a lakásaikba, és átvedlettek, valami olyan ruhába, amiben kényelmesen tudnak próbálni. Szerencsére a tegnapi vizes ruháim megszáradtak, így azt fel tudtam venni, míg haza nem értünk.
Louis-val El, Niall, Liam és Zayn mentek, míg mi Tinával beültünk Harry Range Rover-ébe. Én az anyósülésre, Tina pedig hátra. Amint beszállt, betette a fülesét, és elindította a zenét a telefonján. Annyira hangos volt, hogy Harry-vel még mi is hallottuk elöl.
http://www.youtube.com/watch?v=GchEVSx9XEA&feature=channel&list=UL

Awww... Tina direkt csinálja ezt velem... Minek tesz be egy szerelemről szóló számot pont most?! Komolyan, fel fogom négyelni!
Idegességemben elkezdtem a telefonommal babrálni, ami hirtelen megszólalt.
- Szia, Nick!- mondtam mosolyogva.
- Szia, cica!
- Milyen volt az este?- érdeklődtem. Persze örültem, hogy nem Harry-vel kell beszélgessek.
- Király, bár hiányoztál! És neked milyen volt?
- Jó. Majd mesélek.
- Ugye nem csaltál meg?
- Nem- nevettem el magam, a hülyeségén, bár Harry mellettem felhorkant. Nem tehetek róla, hogy Nick-el szoktunk félreérthetően beszélgetni... Már megszokott nálunk...
- Ez meg ki volt?- kérdezte gyanakodva Nick.
- Egy barát.
- Dorothy mesélte, hogy lecseréltél minket...
- Hé, én nem! Holnap találkozunk?
- Oké. Itthon várlak. Tina is jön?
- Nem hinném...
- Na mennem kell takarítani, mielőtt anyáék hazaérnek.
- Puszi. És üdvözlöm Dorothy-t!
- Átadom neki, ha majd kijózanodik! Szia. Szeretlek!
- Szia. Én is téged!
Letettem a telefont és Harry-re néztem, akiről csak úgy sütött a düh... Hát, ha eddig nem hitte, hogy egy dög vagyok, most már bebizonyosodott számára... De ha tudná, hogy a legjobb barátnőm ikerbátyával beszéltem, aki ráadásul a spanom...
- Itt vagyunk- állt le Harry a házunk előtt. Csoda, hogy megszólalt... Már azt hittem, hogy csak morogni tud.
Mindhárman kiszálltunk a kocsiból. Elővettem a kulcsomat, és kinyitottam a bejárati ajtót. Kivételesen, most sem volt otthon senki, csak egy cetit találtam a konyha asztalon.
"Ha hazaértetek hívjatok föl! Tettem ki pénzt a szokásos helyre. Este otthon leszek, de mivel ti koncertre mentek, elkerüljük egymást. Jó szórakozást! Ha végeztetek, csörgessetek meg, és értetek megyek. Puszi apa."
- Tina! Hívd fel apát!- üvöltöttem neki föl, az emeletre.
- Oké- válaszolt Tina.
- Te meg helyezd magad kényelembe- fordultam Harry felé, aki eddig mögöttem állt.
Nem szólt hozzám, csak leült az egyik bárszékre, és a kezével elkezdett dobolni a pulton. Én is felsiettem az  emeletre, és előkaptam valami használható összeállítást a szekrényemből. Nem akartam se túl elegáns, se túl hétköznapi viseletet felvenni. A fekete kis táskámba beletettem az irataimat, pénzt, telefont és pár sminkcuccot. Miután rekord idő alatt elkészültem, a magassarkúmat a kezembe véve, elkezdtem lemenni a lépcsőn.
Tina és Harry éppen halkan beszélgettek, de mivel elég kíváncsi természetű személy vagyok, elkezdtem hallgatózni.
- Nick pontosan kicsodája is Leilának?
- Az egyik legjobb barátja- mondta nevetve Tina.
- És volt valami köztük?
- Szerintem Liát kérdezd. Ő többet tudna erről mesélni.
- Rendben. Majd este- sóhajtott fel Harry én meg abban a pillanatban léptem be a konyhába.
- Mióta vagy itt?- kérdezte Tina.
- Most érkeztem- néztem rájuk furán.
- Én megyek is fel tovább készülődni- mondta Tina, akin most néztem végig. Még mindig ugyan abban a ruhában volt, mint amiben hazajött.
- Ez hosszú lesz- mondtam, és ledobtam magam Harry mellé a bárszékre.
- Jól nézel ki- mondta pár perc hatásszünet után.
- Köszi- válaszoltam azonnal, miközben a körmömet piszkáltam.- Azt hiszem kifestem, míg Tina nem jön... Egy perc és jövök!
Bementem a fürdőszobámba, előhalásztam a kis kosárkát, amiben a körömlakkjaim vannak, és kivettem belőle a vöröset és a feketét. Visszamentem Harry-hez, és leültem az előbbi helyemre.
- Minden lánynak kint van a nyelve ilyenkor?- kérdezte Harry, miután már befejeztem a munkálatom...
- Nem hiszem- ráztam meg a fejem, miután visszahúztam a nyelvem, a helyére.
- Anyukám, Gemma és Eleanor is így csinálja...
- Biztos van olyan, aki nem így csinálja.
- Lehet- gondolkozott el. Istenem, olyan édes fejet vágott!
- Mikorra kéne a próbán legyél?
- Már vagy fél órája énekelnem kéne- nézett az órájára.
- Tina siess! Harry elkésett!
- Jövök már!- mondta, miközben kecsesen eltaknyolt a lépcső aljánál.
- Nem is te lennél- röhögtem fel.
- Nem volt nehéz eltanulni egyesektől a bénaságot...
- Ezt meg sem hallottam!- emeltem fel a kezem, és elkezdtem hátrálni. Ekkor megbotlottam a saját lábamban. Na igen, kellett emlékeztessen arra, hogy én is béna vagyok... Harry azonnal hozzám sietett, hogy segítsen, bár láttam, hogy jót mulat rajtunk.
- Mehetünk?- kérdezte, miután már teljes harci díszben toporogtunk az ajtóban.
- Igen- válaszolt teljesen felspanolva Tina.
- Na, és innentől kezdve úgy teszek, mintha nem ismerném!- jelentettem ki az ajtó bezárása közben.
- Elő fog törni belőle a sikítós-sírós-elájulós rajongó?- kérdezte még mindig mosolyogva Harry, immár az autó fele vezető úton.
- Igen, bár nem fog meglepetést okozni, hiszen már láttátok olyan helyzetben.
- Hé! Én is itt vagyok ám!- nézett ki közöttünk Tina.
- Tudjuk...- válaszoltuk egyszerre Harry-vel.

Hivatalos Facebook oldal

Mivel elég sokan visszajeleztétek a Facebook felhasználómon, hogy örülnétek egy hivatalos oldalhoz, így gondoltam csinálok egyet...
Ebbe a csoportba fogom feltenni az előzeteseket, ruhákat, zenéket stb...
Ha szeretitek a blogomat, kérlek titeket, nyomjatok egy Like-ot. :)
Jó szórakozást!
http://www.facebook.com/pages/Stole-my-heart/241586835967198
Jók legyetek! ;))
Puszi tőlem, nektek! <3

19.rész

- Megértem. Az ő lakása, és már aludni szeretne- mondtam Zayn-nek.
- Nem az a baja, hogy hangoskodunk.
- Akkor mi?- néztem rá értetlenül.
- Az, hogy nem vele nevetsz együtt...
- Féltékeny?- kérdeztem hangosan felnevetve.
- Mondhatni. Elvégre vele csókolóztál, most meg velem fogsz aludni.
- Ez hülyeség...
- Ezt mond neki! De van egy jó ötletem- mondta, és szinte már láttam a felcsillanó villanykörtét a feje fölött.
- És mi az?
- Tegyünk úgy, mintha lett volna valami közöttünk.
- Szerinted bevennék?
- Igen. Mondhatom a tervet?
- Ne kímélj!
- Reggel, mikor már mindenki felkelt, akkor menjünk le a konyhába. Te felveszed azt a pólót, ami rajtam volt ma- mutogatott határozottan.
- Kérdezősködni fognak...
- Majd én lerendezem.
- Hát jó.
- Akkor jó éjt!- mondta és az oldalára fordult.
- Neked is!

 Reggel arra keltem, hogy Zayn a nevemet hajtogatja.
- Neked aztán van alvókád!- mondta, miután kinyitottam a szemem.
- Szeretek aludni!
- Készen vagy?
- Igen- ültem fel az ágyban.
- Itt a pólóm!- dobta felém, de még szinte aludtam, ezért az arcomba csapódott a ruhadarab, mire elnevette magát.
- Nem vicces- mondtam morcosan.
- Bocsánat!- mondta bűnbánó arccal, és összeborzolta a vörös loboncom.
Bementem a szobához tartozó fürdőbe, és gyorsan átvettem a cuccot, ami alatt csak egy francia bugyi volt.
- Ez így jó lesz?- kérdeztem az ajtófélfának támaszkodva.
- Yepp. Még egy kicsit össze kell kócolni téged.
- Csak utánad!- támadtam le a haját.
- Hé!
- Oké. Abbahagytam!
- Akkor mehetünk?- kérdezte a kezét felém nyújtva.
- Igen- ragadtam meg.
Az emelet végén voltunk, és már hallottam, hogy mindenki lent van a konyhában.
- Sima ügy lesz!
- Remélem.
Mikor a konyha bejáratához értünk, mindenki elhallgatott. Harry az összekulcsolt kezünket nézte. Mivel ez Zayn-nek is feltűnt, elengedett. Még mindig, csak figyeltek minket, de nem szóltak semmit.
- Mi van?- kérdeztük egyszerre Zayn-nel.
- Most akkor ti...?- kezdte el Louis, de nem fejezte be.
- Nem tudom mire gondolsz- vonta meg vállát Zayn, és elindult a hűtő felé.- Mit kérsz enni Lia?
- Köszi, de nem vagyok éhes. Viszont, haza kell ugorjak átöltözni.
- Mondanám, hogy hazaviszlek, de nincs jogsim- mondta Zayn.
Olyan volt az egész, mintha csak ketten lettünk volna a konyhában... Eléggé letaglózhatta őket az a nem megtörtént esemény, mivel Niall még enni is elfelejtett.
- Majd én hazaviszlek!- szólalt meg határozottan Harry.
- Nekem is haza kéne mennem. Mehetek veletek?- kérdezte Tina.
- Gyere- bólintott Harry kicsit remény vesztve .. Akkor abban a pillanatban, örültem, hogy Tina segít, hisz elég érdekes lett volna Harry-vel hazamenni, miután beetettem vele, hogy lefeküdtem az egyik legjobb haverjával...

18.rész

Átvedlettem a pizsamámba, és mivel felfele jövet láttam, hogy Harry-nél ég a villany, gondoltam átviszem neki a ruháit, amiket kölcsön adott a fürdőszobai incidens után. Bekopogtam az ajtaján, de nem jött válasz. Megkopogtattam kicsit hangosabban a fa szerkezetet, mire az kinyílt. Gondoltam, ha már úgy is nyitva van, bemegyek...
Körbenéztem a szobában, mivel eddig nem nagyon volt időm ezt megtenni. Stílusosan volt berendezve, de az látszott a ledobott/szétdobált ruhákból, hogy egy fiúé.
- Hát te?- kérdezte mögülem valaki. Megfordultam és szembe találtam magam Harry-vel, akin csak egy törölköző volt... A vízcseppek, csak úgy csillogtak a vállától egészen a törölközőig...
Most bezzeg, mikor kettesben vagyunk, le sem tudom szedni a szememet róla... Úgy vonzza, mint egy mágnest. Főleg a bicepsze -ami nem olyan feltűnő, de van neki-, meg a v vonala... Egyszóval az egész felsőteste! Minek is szépíteni a dolgot?! Egy igen sexy sráccal álltam szemben abban a pillanatban, és körülbelül egy perce várhatta, hogy megszólaljak...
- Bocsi. Én khm... csak visszahoztam a ruhákat- emeltem kicsit feljebb a kezemben az említett tárgyakat. Kerültem a szemkontaktust, amit szerintem ő is
észrevett...
- Meg van bocsájtva- mondta, és kivette a ruháit a kezemből, miközben én egy pontra összpontosítottam a szőnyegen.
- Akkor én megyek is! Szia-, siettem kifelé.
- Jó éjt!- mondta lágy hangon.
- Neked is Styles- intettem a hátam mögé, oda ahol állt, és kisiettem a szobából...
- Mi a baj?- kérdezte Zayn, miután becsaptam a szoba ajtaját.
- Semmi sincs. Álmos vagyok, de ezek után rémálmom lesz!- fintorodtam el.
- Miért mi történt?
- Bementem Harry-hez.
- Meztelen volt?- kérdezte nevetve.
- Nem. Törölköző volt a derekán. Szerencsére.
- Tedd túl magad rajta! Ha mostantól sokat leszünk együtt, hozzá kell ehhez szoknod...
- Remek!- mondtam, és bezuhantam mellé az ágyba, aminek hatására ő leesett róla, mivel a szélén volt.
Egyszerre nevettük el magunkat. Ő a földön, én meg az ágy közepén. Észre sem vettem, hogy már nincs is ott, hanem vészesen közeledik felém... Elkezdett csikizni, amit köztudottan nem szeretek, illetve, ha ezt a merényletet követik el ellenem, kóros röhögésbe kezdek. Most sem tettem másképp. Én azon nevettem, hogy hamarosan kiköpöm a tüdőm, ő meg azon ahogy valami "röhögés" félét alkotok.
- Hagydhhh abbahhh!
- De vicces vagy!- csikizett tovább.
- Dehh éhhn nhhem élvezhhhem.
- Valaki aludni szeretne fiatalok!- nyitott be Harry, akin most sem volt túl sok ruha, csak egy alsógatya.
- Legalább becsukhatnád a szád...- súgta a fülembe Zayn. Felvettem magam mellől az egyik párnát, és pofán vágtam vele.
- Ne legyél pimasz Malik!- súgtam vissza.
- Szóval. Akkor én nem is zavarok. Jó szórakozást és halkabban csináljátok, amit csináltok!- mondta Harry, majd kivonult.
- Valaki nagyon zabos!- mosolyodott el a mellettem ülő idióta.