49.rész

Ma is hoztam egy részt, nagy örömötökre! Viszont van egy kevésbé jó hírem: Egy kis időre elutazok, és nem tudok majd feljönni. :$

[Elárulom, hogy az 50.rész Tina szemszögéből lesz. Gondolom érdelek pár embert a Tiall-romance...]





Reggel arra keltem, hogy Zayn megbotlik az ágy szélében és elkezd szitkozódni. Kis ügyetlen... Gyorsan kiment, de az ajtót nem zárta be, csak behajtotta.
- Haver, be kéne, hogy menjél hozzá!- hallottam meg Zayn hangját.
- Utál engem. Tuti látta!
- Nem tudom, hogy mit látott, vagy mit nem, de mégis a barátnőd!
- Tegnap nem akarta, hogy bárki is bemenjen hozzá.
- Barom vagy! Legalább egy próbát megérne.
- Nem akar látni!
- Tegnap este téged nézett az ablakon keresztül.
- Az én hibám. Ha nem kap le Caroline, most nem lennénk itt!
Most már tudom, hogy miért volt annyira ismerős a csaj... Harry nem nagyon szerette felhozni az exbarátnő témát, én meg nem voltam kíváncsi, hogy előttem kivel, mit csinált.
- Gondolod át!- mondta neki Zayn, majd kinyitotta az ajtót, és bejött.
A könnyeim megint elkezdtek záporozni. Bűntudata volt, ahogy nekem is. Utálom a félreérthető dolgokat... Remélem tényleg Caroline volt a hibás, bár a tényeken nem változtat semmit.
- Mennyit hallottál?- kérdezte Zayn halkan, mikor rám nézett.
- Az egészet- mondtam rekedten.
- Nem szabadna, hogy beszéljél.
- Már jól van a torkom. Csak kéne egy kis víz- azonnal elszaladt, és egy bögrével tért vissza, amiben egy szívószál volt. Figyelmes.
- Lassan igyál!- parancsolt rám.
- Egész éjszaka itt volt?- utaltam Harry-re.
- Igen. Hiányzik?
Nem válaszoltam. Mit is mondhattam volna?! Az egyik percben felpofoznám, a másikban pedig a hajába túrva csókolóznék vele...
- Behívjam?
- Majd bejön, ha látni akar!
- Túl makacsok vagytok mindketten!- rázta a fejét.
- Az lehet…
- Elmegyek kaját venni. Megleszel egyedül?
- Igen, de itt hagynád a telefonod, hogy felhívjam Dorothy-t?
- Sajnos nekem kell a telefon, de adok egy másikat!- mondta és kirohant a szobából. Hamar vissza is jött, és a kezembe nyomott egy nagyon ismerős telefont.
- Ez Harry-é!- állapítottam meg.
- Talált-süllyedt!
- Tudja, hogy nekem kell?- vontam föl a jobb szemöldököm.
- Igen. Mondtam neki!
- Oké. Siess vissza!
- Rendben!- gyorsan adott egy puszit a homlokomra, és elment.
Megforgattam a telefont a kezemben, és közben felsóhajtottam. Megnyomtam a feloldás gombot, mire megjelent a képernyőn egy biztonsági ablak. „Enter Passcode” néven, a billentyűzettel.
Honnan tudnám, hogy mi a kód?!
Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet az, de egyik ötletemet sem mertem beírni. Két percnyi gondolkodás után feladtam, és letettem a telefont az éjjeli szekrényre. Halkan kinyitotta valaki az ajtót, és belépett Harry.
- Elfelejtettem megadni a kódot- mondta és elvette a szekrényről a telefont.
- 1016?- kérdeztem, miután beütötte azt. Eszem ágában sem volt kifigyelni, de pont az orrom előtt csinálta.
- Tizedik hónap tizenhatodika. Az svédországi randink dátuma- válaszolt, majd visszaadta a telefont. Ekkor az ujjaink összeértek, mire automatikusan visszahúztam a kezemet.
- Bocsánat- mondta halkan, és kiment a szobából. Felsóhajtottam.
Felhívtam Dorothy-t, miután megbizonyosodtam arról, hogy már kicsöngettek a suliban. Nem tudtunk sokat beszélni, de megígérte, hogy délután bejön.
Apa a telefonbeszélgetés után pár perccel jött be hozzám, és mondta hogy Dr. Smith beszélni szeretne velem négyszemközt. Rábólintottam a dologra, hiszen mi mást tudtam volna csinálni?!
- Jó reggelt! Minden rendben van?
- Igen, és már hangom is van.
- Szóval nem szeretnék szent beszédet mondani, de muszáj...
- Csak kezdje- mosolyodtam el nagyon halványan.
- Tudod, a nemi erőszak pszichés hatásai gyakran rombolóbbak a testieknél. Az erőszakkal kapcsolatban lehetnek felkavaró gondolataid, vagy képszerű emlékeid. Gyakoriak az alvás zavarok és a rémálmok. Ezek a tünetek hónapokig tarthatnak. A legtöbb nőben azonban néhány hónap alatt a tünetek jelentősen csökkennek. Ha szeretnéd, nagyon jó szakembereink vannak arra, hogy kibeszélhesd magadból az ilyesfajta dolgokat.
- Köszönöm, de vannak olyanok, akikkel tudok erről beszélni.
- A másik fontos téma: Terhesség felmerülése miatt sürgősségi fogamzásgátlást alkalmaztunk. Az apja döntött erről, hiszen ő a gyámja.
- Jól döntött- bólintottam komoran. Nem is tudom mit csináltam volna, ha kiderül, hogy terhes vagyok...
- Visszatérve: Az egyéb sérüléseid miatt körülbelül egy hónapig nem ajánlott a nemi közösülés- fogalmazott szolidan. Ezek szerint nem csak a csuklóm és a szám sérült meg...
- Rendben- mondtam olyan képpel, mint aki citromba harapott. Kinek lenne kedve ezek után, bármi olyasmihez is?!
- Nem is rabolom tovább az idődet.
- Meddig kell bent maradjak?- kérdeztem, mikor már az ajtóban állt.
- Attól függ, hogy hogyan leszel, de körülbelül 4-5 napig.
Miután kiment, Zayn és apa azonnal bejöttek.
- Tina?- kérdeztem.
- Iskolában van- válaszolt apa.
- Tényleg. Ugye szóltál az osztályfőnöknek, hogy a héten nem megyek?
- Igen. Dorothy és a fiúk pedig a házikat és az órai anyagokat írják neked.
- A fiúkban ne legyél olyan biztos...
- Ha már szóba hoztuk őket, nagyon aggódnak érted.
- Tudom. Do megemlítette, hogy hiányolnak...
Hozzáteszem az 1D miatt keveset találkozok velük. Nem nagyon akarnak egy nagy közös bemutatkozást... Elfogadják, hogy új barátokra leltem, de nem szeretnének keveredni. Ez abból a szempontból rossz nekem, hogy ide-oda rohangálok közöttük.
Apa és Zayn a szokásosnál is jobban elbeszélgettek, míg apa telefonja meg nem szólalt. Kiment a szobából, és két perc múlva azzal jött vissza, hogy be kell menjen dolgozni. Megértettem, hiszen ő tart el minket, és próbál minden élethelyzetben teljesíteni, ami alól a munka sem kivétel.
Apa ugyan azzal a dumával köszönt el, mint tegnap. Ezt is Zayn felé címezte, miszerint: "Vigyázz rá!". Nem mintha egy kórházban bármi is történhetne velem...
Apa abban az egy hónapban míg Harry-vel voltam, sokszor találkozott a fiúkkal, mert elég sokszor átjártak hozzánk csövelni (persze mindig váltották Dorothy-ékat). Mivel elég fiatal, és ért a számítógéphez, gondolom utánanézett a fiúknak. Ebből következtettem arra is, hogy látta Harry csajozós szokásait. Ezért is értékeltem, hogy a többiek nem kötötték apa orrára, hogy Harry miatt menekültem el. Szerintem a srácnak ott lett volna vége...
- Kiscsibe! Itt vagy?- lóbálta előttem a kezét Zaynie.
- Igen, csak gondolkoztam.
- Szóval azt mondtam, hogy el kell menjek, mert találkozom egy régi barátommal.
- Valaki van itt?- utaltam a látogatókra. Nem akartam egyedül maradni.
- Igen. Harry- válaszolt egyre elhalkított hanggal.

48.rész

Köszönöm mindenkinek, itt és a Facebook-on is!
Itt is az újabb rész!
Mondtam, hogy gyors leszek! ;)

[Írói hozzáfűzés: Ez a rész, kicsit máshogy sikerült mint az eddigiek. Hozzá kell tegyem, hogy ezt a részt már vagy fél éve megírtam.
Remélem azért tetszeni fog! :))]



(+18)

*** 1 hónappal később ***

Harry éppen egy szőkeséggel smárolt a táncparketten. Könyörgöm, ha már együtt vagyunk, ne csináljon ilyeneket! Ne a szemem előtt!Tudom, hogy már egy hónapja járunk, és nehéz neki sex nélkül, de ha szeret, megvárja, hogy készen álljak rá.
- Zayn, kimegyek levegőzni!- szóltam a név tulajdonosának. Ebben az egy hónapban olyan volt ő nekem, mint egy bátyó. Mindenben segített, és nem hozta föl a múltat.

- Oké kiscsibe!
Felszedtem a lenge pulcsimat magam mellől a táskámmal együtt, és elkezdtem átverekedni magam a tömegen. Nagy nehezen kiértem a friss levegőre, és szóltam a biztonságinak, hogy még majd visszamegyek.
Pár méterre találtam egy padot, amire ledobtam magamat, és rágyújtottam. Már leszokó félben vagyok, de néha muszáj engednem a kísértésnek. Főleg ha ideges és mérges vagyok.
Talán két percig ülhettem ott, mikor egy húszas-harmincas éveiben járó férfi leült mellém. Egyre közeledett, mire én felpattantam a padról és menni készültem volna, de elkapta a csuklómat.
- Hova, hova?- kérdezte gúnyosan, és erősebben szorított. Nem szóltam semmit, csak próbáltam kiszabadulni a kezei közül.
Elkezdett ráncigálni egy kis sikátor felé. Éreztem, hogy baj lesz, így elkezdtem sikítani. Befogta a számat a szabad kezével. Csak akkor engedett el, mikor már hallótávolságon kívül voltunk.
- Mit akar?- kezdtem kétségbe esni.
A dolgok, amik így kezdődnek, sosem végződnek jól...
Ebben az esetben sem kecsegtetett semmi jót a jövő, mert elkezdte letépni a ruhámat.
Ha lehetséges, akkor az előzőnél is hangosabban kezdtem segítségért kiáltani. A pasas megunhatta, mivel bekötötte a számat. A ruhák sorba kerültek le rólam...
Elkezdtem vergődni a kezeiben, hogy kiszabaduljak, ám ez nem bizonyosult jó ötletnek, mivel felpofozott, illetve a csuklómat kezdte szorongatni.
- Maradj nyugton!- parancsolt rám mérgesen.
Hirtelen lehúzta a gatyáját, és belém mélyesztette magát. Abban a pillanatban elsírtam magam. Nagyon fájt. Felsikítottam, mikor elkezdett mozogni bennem. Nem akartam vele! Nem akartam most! Nem akartam egy utcán! Nem akartam sehogyan sem!
Levette az anyagot a bekötött számról, és megpróbálta a nyelvét az én térfelemre gyömöszölni. Elhúztam a fejem előle, de akaratosan megragadta a hajamat és maga felé kezdett tolni. Mikor a nyelve beutat nyert a számba, ráharaptam arra. Újra felpofozott. Még mindig bennem volt, és egyre intenzívebben mozgott. A könnyek folyamatosan folytak az arcomon. Zokogtam...
- Fogadjunk, hogy szűz voltál még!- mondta mosolyogva, és belemarkolt a fenekembe. Nem válaszoltam, csak elkezdtem sikítani.
- Fogd már be!- üvöltött rám, és megint felpofozott.
Elkezdett forogni velem a világ. Elhomályosodott minden...

Egyenletes, monoton pityegésre ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeim, és egy fehér szobában találtam magam.
Körbenéztem és a kanapén megláttam Zayn-t, mellettem a széken pedig apát. Mindketten békésen aludtak.
Meg akartam szólalni, de nem jött ki hang a torkomon. Az említett testrészemhez emeltem a kezeim, amivel felébresztettem apát.
- Zayn!- jelentette ki hangosan, mire az említett személyt felkeltette.
- Hívok orvost!- mondta Zayn, majd kisietett a szobából. Hozzáteszem útközben elbotlott a kanapé sarkában... Fél perc múlva visszatért egy fehér köpenyes nővel.
- Jó estét! A nevem Dr. Gabriella Smith- nyújtott nekem kezet.
- Jól van?- kérdezte Zayn azonnal.
- Ki is a fiatalember?- kérdezte a doki.
- Barát- felelte apa.
Nyitottam a szám, hogy mondjam ő a legjobb barátom, de megint nem jött ki egy hang sem a torkomon.
- A sok sikítástól elment a hangod. Egy-két nap múlva vissza fog térni, viszont addig nem szabad erőltetni. A sérüléseid nem komolyak, csak a bal csuklód zúzódott, illetve az ajkad felrepedt, amit összevarrtunk. Egyenlőre ennyi elég. Holnap visszajövök és megbeszéljük a többit.
Bólintottam egyet.
- Látogatók bejöhetnek?- kérdezte apa.
- Igen, de ne sokan egyszerre és mindig legyek köztük egy lány! Kellemes pihenést!- köszönt el, majd kiment.
- Úgy aggódtam!- mondta apa, és átölelt.
- Többet nem engedlek el sehová sem egyedül- mondta Zayn, majd ő is átölelt.
- Akarod, hogy bejöjjenek a többiek?- kérdezte apa, mire megráztam a fejemet.- Tina nagyon szeretne látni. Ő jöhet?- bólintottam. Apa kiment, és bejött Tinával együtt.
- Szia. Hogy vagy?- borult a nyakamba azonnal.
- Nem tud beszélni- mondta halkan Zayn, mire Tina hangos sírásba kezdett.
Ott feküdtem az ágyon, tehetetlenül, és nem bírtam megnyugtatni. Óvatosan átöleltem a hátát, de mikor megláttam a lila csuklómat, azonnal visszahúztam a kezemet, amit Tina is észrevett.
- Hülye állat! Remélem megtalálják, és börtönbe kerül- mondta mérgesen Tina.
- Mindenki ezt szeretné- mondta Zayn.
Még egy kicsit beszélgettünk, illetve ők beszéltek én meg bólogattam, vagy ráztam a fejemet. Igazság szerint nem nagyon figyeltem oda rájuk, és csak akkor eszméltem föl, mikor már el akartak menni, mert vége volt a látogatási időnek. Mindhárman megpusziltak, ám mikor Zayn volt a soros, megfogtam a kezét jelzés képen. Nem akartam egyedül maradni egész éjszakára. A nővérke bejött szólni, hogy hagyják el a kórtermet, de apa látta rajtam, hogy kétségbe vagyok esve.
- Megoldható lenne, hogy bent maradjon vele a barátja?- kérdezte apa a nővérkét.
- Megkérdezem Dr. Smith-et! Egy pillanat és visszajövök- elhagyta a szobát, majd két perc múlva visszatért.- Azt mondta, ha a beteg szeretné, akkor maradhat.
Bólintottam egyet, mire elmosolyodott és kiment.
- Vigyázz rá Zayn!- mondta apa, és még egyszer rám nézett.
- Vigyázok!
Kisétáltak az ajtón. Láttam még a nyitott ajtón keresztül, hogy Niall nyakába borul Tina.
Ekkor vettem csak észre, hogy a fal folyosón lévő oldalán is van egy ablak, amin látni lehetett a kinti történéseket. Mindenki kint volt. Niall, Liam, Danielle, Louis, Eleanor és Harry. Az utóbbi személy elég meggyötörtnek látszott.
Gondolom Zayn észrevette, hogy őket nézem, mivel megszólalt.
- Azóta itt van, mióta behoztak. Nem ment haza, még fürödni sem, hanem oda ment be- mutatott maga mögé, ahol egy ajtó volt. Gondolom fürdőszoba…
Elkezdtem mutogatni neki, hogy vegye elő a telefonját. Nem értette mit akarok vele, de odaadta. Gyorsan rámentem a jegyzet alkalmazásra.
„Mióta vagyok itt?”- bepötyögtem a készülékbe a kérdésem.
- Tegnap este történt...
„Te találtál rám?”
- Igen. Vagy fél órája elmentél akkor, és elkezdtem aggódni, hisz nem voltál Harry mellett. Azt mondtad, hogy „levegőzni” mész, ami nálad kb öt perc szokott lenni, így azt hittem vele vagy már.
„Láttad?”
- Nem. Mikor oda értem senki sem volt ott. Azonnal hívtam a mentőket, és a rendőröket. Utána meg a srácokat, és apukádat.
„???”- akartam, hogy folytassa a történetet.
- Apukád nagyon kiborult. Azonnal kocsiba szálltak, és itt találkoztunk vele, Tinával és Niall-el. Én veled jöttem a mentőben, míg a többiek taxit fogtak.
„Mit mondott nektek az orvos?”
- Csak apukáddal beszélt. Behívta az irodájába, majd mikor kijött, sápadt volt.
„Istenem!”- sápadtam el én is azonnal.
- Mi a baj?- kezdett aggodalmaskodni.
„Én még nem… És nem is…”
- Azt tudom, hogy még nem… Ugye használt gumit az a féreg?!- hergelte fel magát.
Megráztam a fejemet, és kitört belőlem a sírás.
A gépek hangosan elkezdtek sípolni. Berontott a szobába a nővérke, és valami folyadékot lövellt az infúziómba.
- Nyugtató és altató- szólt az értetlen fejemet látva. Körülbelül negyed óra alatt elkábultam és elnyomott az álom. Zayn egy percre sem engedte el a kezemet.

47.rész

Sziasztok! I'm back! Muhahahahaaa
Nagyon röstellem, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt. Most magyarázkodhatnék, hogy miért nem jelentkeztem, de nem fogok, hiszen gondolom mindenkinek van magánélete, és megérti. Remélem nem haragszotok nagyon rám. :$
Szóval itt az új rész! Jó szórakozást! ;))

U.i.: Ezt a részt a legjobb barátnőmnek küldöm, akinek ma van a szülinapja! Boldogat Dottya!!! <3

Harry kitámolygott az ágyból, és bement a fürdőbe. Kimentem a nappaliba, és már csak Harry és Zayn hiányoztak.
- Jó reggelt!- köszöntem a nappaliban ülőknek.
- Neked is!- válaszoltak kórusban.
Mivel éjszaka nem ittunk olyan sok alkoholt, senkinek sem volt másnapos kinézete.
- Akkor ma mentek várost nézni?- kérdezte Louis.
- Igen- válaszolt helyettem Tina.
A fiúk elmentek, így mi is elindultunk Tinával. A biztonság kedvéért magunkra kaptunk egy-egy napszemüveget.
A város gyönyörű volt, és az emberek is folyamatosan mosolyogtak. Nagyon jól éreztük magunkat, és természetesen be nem állt a szánk. Folyamatosan meséltünk egymásnak. Ő Niall-ről, én pedig a Harry-vel való kapcsolatomról.
Mikor délután visszaérkeztünk a hotelhez, a fiúk már ott voltak.
- Mi jót csináltok?- kérdeztem, mikor leültem Harry és Liam közé, Tina pedig Niall ölébe.
- Várjuk, hogy megvicceljétek Paul-t- mondta izgatottan Niall.
- Majd eljön az idő- mosolyogtam rá.- Hányra is megyünk Harry?
- Nyolcra. Még van két órád- válaszolt az említett.
- Megyek készülődni- kacsintottam rá úgy, hogy senki ne lássa. Bementem a közös szobánkba, és ledobtam magam az ágyra, a telefonommal együtt.
- Hallo. Itt Paul Higgins- vette fel a telefont az áldozatom. Persze mielőtt felhívtam, ismeretlenné tettem a számom.
- Jó napot! Angelina Green vagyok.
- Miben segíthetek?
- Ma délelőtt a lányomat megölelte Niall Horan.
- Sok embert ölelget.
- De ez most más.
- Igen?- hallottam Paul hangját, hogy nagyon nem érti a szituációt.
- Ez a mi vallásunk esetében azt jelenti, hogy az említett fiú feleségül szeretné venni a lányomat.
- Sajnálom hölgyem, de a fiúk nap, mint nap rajongókat ölelgetnek.
- Szeretném megtudni, hogy mik a fiatalember szándékai. A mi családunkban mindenki így talált párt magának, és úgy érzem, a lányomnak is sikerült.
- Mr. Horan sejtésem szerint csak egy ölelést adott, mely neki nem jelentett semmi többet azon kívül, hogy egy rajongót boldoggá tesz- válaszolt kimérten, és a hangjából ítélve nem volt még ilyen kellemetlen szituációban...
- Szeretnék beszélni a fiúval! Ha nem, akkor hívom az ügyvédem!- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Persze próbáltam nem elröhögni magam.
- Egy pillanat és adom- sóhajtott fel, és már hallottam is a lakosztály ajtaján, hogy Paul belép, és Niall-t kéri számon.
- Itt van?- kérdeztem a telefonba egy perccel később.
- Igen. Adom a fiút!- válaszolt, és pár pillanat múlva Niall szólt bele. Nem válaszoltam, csak kimentem a szobából a telefonnal a kezemben.
- Hát Paul a rossz hír az, hogy Niall-nek el kel vennie a lányt!- röhögött fel Louis. Paul értetlenül nézett rá, majd mikor pár másodperc múlva mindenki elröhögte magát, még értetlenebb fejet vágott.
- Ez egy komoly dolog gyerekek!- nézett körbe szúrós szemekkel.
- Nyugi, csak egy fogadás volt- mondta Niall a földről.- Na de miért pont én?!- nézett rám.
- Miért ne?- vontam vállat, majd mint aki jól végezte dolgát lepacsiztam Liam-el, Louis-al és Harry-vel, és bementem a szobába most már tényleg készülődni.

Tusoltam, hajat mostam, megcsináltam a hajamat, sminkeltem, és felöltöztem. Olyan egy és fél óra múlva már teljes harci díszben mentem ki a nappaliba, ahol már Harry készen várt rám. Gondolom befoglalta az egyik fiú fürdőjét.
- Hűű, de csinos vagy- mondta Zayn, és a kezemet fogva lassan körbepörgetett.
- Gyönyörű vagy- súgta a fülembe Harry, aminek következtében majdnem olyan piros lett a fejem, mint a magassarkúm.
- Köszönöm- mondtam nekik, és rájuk mosolyogtam.
- Indulhatunk?- kérdezte Harry, és átkarolta a derekamat.
- Igen- válaszoltam mosolyogva, és éppen elkaptam Louis-t, ahogy Harry-re kacsint.
- Sziasztok- köszöntünk el a többiektől.
- Aztán csak óvatosan!- szólt oda nekünk Louis.
Fél óra múlva a sötétített ablakú Mercedes leállt egy igen elegáns étterem előtt. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és belé karoltam, mikor már az utcán voltunk. Reménykedtem benne, hogy senki nem vesz észre minket. Nem azért mert szégyenlem, vagy ilyesmi, csak nem szeretnék a címlapon szerepelni megint...
- Azt hiszem jobban ki kellett volna öltözzek- szólaltam meg, mikor már az asztalunkhoz is leültünk a pincér segítségével.
- Ne hülyéskedj! Tökéletes vagy így- mondta, és megfogta az egyik kezem, ami az asztalon pihent.
- Választottak már?- jött oda hozzánk a pincér.
- Nekem egy Quiche lorraine lesz- mondta mosolyogva Harry, majd rám nézett.
- Nekem egy Coq au Vin- mondtam a pincérnek, aki csak bólintott egyet.- Jó a kiejtésed- mondtam Harry-nek, miután elment a pincér.
- Sokat gyakoroltam a franciát- kacsintott rám, mire muszáj volt felnevessek. Persze halkan, hogy ne zavarjuk a körülöttünk ülő embereket.
Nem feszengtünk, csak magunkat adtuk. A vacsora végén, mikor már a desszertet ettünk, Harry megköszörülte a torkát, és beszélni kezdett.
- Sokat gondolkoztam ezen az egészen, és remélem te is így gondolod. Szóval... Nagyon élvezem a veled töltött perceket, és azt hiszem már eléggé ismerjük ahhoz egymást, hogy most ezt megkérdezzem tőled- mondta miközben a szemeivel fürkészte az arcomat, és a bal kezével a szalvétával babrált.- Tehát, lennél a barátnőm Leila Butler?
- Szívesen Harry Styles- mondtam mosolyogva, majd az asztal fölött áthajolva megcsókolt.
Miután elrendezte az anyagiakat, vissza mentünk a szállodába. Felvitt a lakosztályunk emeletére a lift, ám a folyosón tovább húzott Harry.
- Hová megyünk?- kérdeztem kíváncsian.
- Ide- válaszolt, miközben már a tetőn voltunk.
- Nem szabadna itt lennünk- fordultam felé.
- Ne aggódj!- mondta, és az arcomon végigsimította hüvelykujját, majd a tarkómnál fogva közelebb húzott magához.
Egészen hajnalig kint voltunk. A hideg ellen, pedig volt egy hatalmas pokrócunk, amit nem tudom honnan szerválhatott, de nagyon kellett, az biztos. Ami a legjobban esett az egészben, hogy nem akart bepróbálkozni, csupán csak egy-két (na jó, húsz) csók csattant el, és ez pont így volt tökéletes!

46.rész

És egy újabb blog (nem az enyém, de nézettek be!): My Direction

Lenne egy kérésem... Az egyik barátnőm trollkodott, és kitette ezt:
(Megtennétek, hogy nyomtok egy RT-t?! *.* Hálás lennék! :$)
https://twitter.com/lexish_BVBn1x3/status/295239374323478532/photo/1
vagy
https://twitter.com/lexish_BVBn1x3/status/295239374323478532


És itt a részem, egy kis késéssel... Remélem elnézitek, hogy nem jelentkeztem egy ideje! Love you all! <3
Jó olvasást! :))

Harry egy darabig engem nézett, majd elindult a szobánk felé. Mivel nem tudtam volna mit csinálni, így követtem őt. Gondoltam ez volt a célja, mivel mikor becsuktam az ajtót, azonnal nekitolt, és hevesen kezdett csókolni. A kezemet a tarkója köré fontam, és közelebb húztam magamhoz, míg ő a derekamnál fogva húzott maga felé. A mellkasára tettem, a kezemet, jelzés képen. Személy szerint alig kaptam levegőt, és szerintem ő is így volt ezzel. Beleharapott az alsó ajkamba, és a homlokát az enyémnek döntötte.

Vicces, hogy alig egy hete megfogadtam, hogy nem fogok vele soha többet ilyeneket csinálni, erre tessék!
- Holnap este mit is csináljunk?- kérdeztem felnézve rá.
Istenem, azok a gyönyörű szemek...
- Randizunk- mondta.
- Akkor Louis ezért mondta, hogy hozzak valami elegánsat- jöttem rá.
- Nekem így is jó lennél- nézett végig rajtam-, de nem hiszem, hogy örülnének, ha farmerbe mennénk...
- Pontosan hová is?
- Majd holnap este meglátod!
Ellépett előlem, és a bőröndje felé vette az utat. Kivett belőle pár ruhadarabot, és bevonult a fürdőbe. Ellöktem magam az ajtótól, majd én is kerestem valamit, amiben kényelmesen érzem magam, és az ivászatra is alkalmas.
- Mehetsz- mondta, és adott egy puszit az arcomra. Gondolom tiszta vörös lett a fejem...
Bementem a fürdőbe, gyorsan letusoltam, és hajat mostam.

- Bejöhetek?- kérdezte Harry az ajtó másik oldalán állva.

- Minek?- szaladt ki a számon a kérdés.
- Kéne egy fésű- mondta egy kis hatás szünet után.
- Gyere- mondtam neki, mire benyitott, és jól végigmért.
- Mi ilyen érdekes rajtam?
- Hát nincsen rajtad semmi...
- De van- nevettem fel.
- De... Na...- mutatott végig rajtam, és elvette a polcról a fésűt, majd még egyszer végigmért, és kiment.
Gyorsan felvettem a bevitt ruhákat, majd kimentem a Harry-vel közös szobánkba. Az ágyon ült, és a telefonját nyomogatta. Mikor kiléptem a fürdőszobából, a zsebébe mélyesztette a készüléket, és mellém lépett. Kinyitottam az ajtót, majd kiléptünk a folyosóra, amely a lakosztályban lévő többi szobát kötötte össze.
A nappaliból már nevetés hallatszódott.
- Mi van a fogadással?- kérdezett rá a dologra Zayn.
- Már megvan a terv, csak kivitelezni kell- válaszolt Louis, és leült Niall és Tina közé.
- Khmm- tettetett torok köszörülést Niall.
- Tán valami problémád van szőke herceg?- kérdezte Louis.
- Beültél közénk- mondta az egyszerű választ Niall.
- Ohh, bocsássatok meg!- mondta Louis, és felállt, majd ledobta magát Niall másik oldalára.
- Louis, látom én, hogy Niall körül legyeskedsz. Nem lesz ez így jó!- csóválta a fejét Harry, és leült Louis mellé, magával húzva engem is.
- Te meg Leilával csalsz! Az se jobb!- mondta Louis feldúltságot tettetve.
- Louis, attól még téged szeret- mondtam az említettnek.
- Remélem is, mert ha nem, akkor nagy bajok lesznek...
- Jól van na!- zárta le a témát Harry, és adott egy puszit Louis arcára, majd a combomra tette a kezét, amibe beleremegtem.
- Na erről beszéltem!- rikkantott fel Louis.
- Larry dráma...- csóválta a fejét Liam, aki eddig olyan csendben volt, hogy észre sem vettem.
- Az oké, hogy inni akartok, de hol a pia?- kérdezte Tina, és Niall azonnal a húgomra nézett, és összekulcsolták kezeiket.
- Letelefonálok, hogy hozzanak fel pár szeszes italt- mondta Harry, és már állt volna fel.
- Inkább én!- mondta Liam, és odalépett a tévé melletti kis szekrényhez, ahol a vezetékes szállodai telefon volt.
Harry visszaült, és folyamatosan a combomat simogatta, miközben Louis-val beszélgetett.
Tina értetlenül rám nézett, majd Harry kezére, mire megvontam a vállamat. Nem értettem már semmit...
- Mi a baj?- kérdezte Harry felém fordulva.
- Öhh... Semmi- mosolyogtam rá zavartan, mire összekulcsolta ujjainkat. Ezzel elérte, hogy még nagyobb zűr keletkezzen a fejemben.
Tíz perc múlva kopogtattak az ajtón, amit Zayn nyitott ki. A szoba pincér betolt egy gurulós kocsit, ami tele volt mindenféle itallal. Harry felállt mellőlem, és kihozta a nappaliba a laptopját. Bekapcsolta rajta a zenét, és a poharakba öntött nekünk piát.
Jól elbeszélgettünk, majd később táncolni is kezdtünk. Már ha azt lehet annak nevezni, amit mi a nappali közepén leműveltünk. Harry-vel elég piszkosra sikerült a dolog, amit a többiek meg is jegyeztek. Nem sokkal később Tina és Niall fáradtságra hivatkozva elvonultak közös szobájukba. Persze előtte Tina nem felejtett el figyelmeztetni arra, hogy ne igyak túl sokat.
- Megleszek!- néztem rá szúrós szemekkel.
- Nem akarom, hogy visszakerülj- súgta a fülembe.
- Ennyitől nem lesz bajom- mutattam a poharamban lévő löttyre.
- Miről folyik a csevej?- lépett oda hozzánk Louis.
- Semmiről- vágtuk rá egyszerre, majd Tina lelépett.
- Minden oké?- kérdezte Louis aggódó tekintettel.
- Persze- bólintottam mosolyogva, és belekortyoltam az italomba.
Az este/éjszaka többi részében, próbáltunk csendesen vigadni, hogy a szálloda vendégei, és Tináék ne ébredjenek fel.

Reggel arra keltem, hogy Harry göndör fürtjei az arcomat csiklandozzák. Arrébb feküdtem, de ő visszahúzott a derekamnál fogva, így a haját kellett elsöpörjem.
- Jó reggelt!- köszönt még csukott szemekkel, mosolyogva.
- Neked is- válaszoltam, és nyomtam egy puszit az arcára.- Hogy aludtál?- kérdeztem.
- Egész jól. Csak egyfolytában mozogsz- bökött oldalba.
- Te sem vagy semmi!
- Előtte jól le kell fárasztani- kacsintott rám.
- Ahh... Nem lehetne, hogy ne a perverzségeddel megfűszerezve kezdjem a napot?!- tettem fel az ironikus kérdést.
- Nem lehet- jelentette ki, és megcsókolt, amit előszeretettel viszonoztam.
- Hányra mentek?- kérdeztem tőle, mikor elváltak ajkaink.
- Tizenegyre- mondta, majd az éjjeli szekrényről levette a telefonját, és megnézte mennyi az idő.- Még csak nyolc óra van.
- Korán van- mondtam neki, és visszahúztam magam mellé.
- Mivel üssük el az időt?- kérdezte egy perverz vigyorral az arcán.
- Semmi olyasmivel!- ráztam a fejemet.
- Pedig már reménykedtem- hajtotta le a fejét.
- A remény hal meg utoljára- kacsintottam rá, majd kimásztam az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt.
Fél óra múlva, frissen és üdén tértem vissza a szobába, ahol Harry durmolt. Sejtethettem volna, hogy visszaalszik...
- Hello emberek!- rontott be a szobába Louis, a szokásához híven. Ez már rutinnak számított náluk, és szerencsére hozzá tudtam szokni.
- Szia energiabomba!- köszöntem neki, és eltettem a bőröndbe a használt ruhákat.
- Harry, kelj fel!- ugrott az ágyra, én pedig mosolyogva ráztam meg a fejem.
- Mennyivel jobban ébresztett Lia- mondta Harry, és a fejére tette a párnát.
- Bocsi, de nem vagy már vonzó számomra cicafiú- legyintett Louis, majd kilibbent a szobából.

45.rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy eddig nem voltam, csak nagy a nyüzsgés...

Először is itt van két jó kis blog:
1) http://pad-ka.blogspot.hu/ (Gyönyörű képek, érdemes benézni!)
2) http://innhbella.blogspot.hu/ (1D-s történet. Az eleje, de olvassátok!).
Másodszor itt van az én másik két blogom is:
1) http://summerlovewhit1d.blogspot.hu/ (1D-s! Barátnőmmel írom, remélem ez is elnyeri a tetszéseteket, mint ez!)
2) http://luxurychampagne.blogspot.hu/ (Ez is 1D-s, és ez más lesz egy kicsit, mint amiket eddig írtam/írok. Hope you like it!)

És itt is van az újabb rész! Még egyszer bocsánat a késésért!
Örülnék pár kommentnek, és feliratkozónak... :$

- Mindenki itt van?- kérdezte Harry körülbelül egy óra múlva, mikorra a találkozót beszéltük meg.
Addigra mindent kipakoltunk a szekrénybe, és kényelmesen berendezkedtünk, ami Harry-nek abból állt, hogy a kacatjait (iPhone, parfüm, iPod, MacBook, stb.) szétdobálta minden fele.
- Igen- nézett körbe Liam.
- Mi a terv?- kérdeztem Harry-től, aki szerintem a "csapatkapitány" volt.
- Vacsora után, rendeljünk még ennivalót a szobájába?!- vetette fel az ötletet Harry.
- Az nem vicces- mondtam.
- Inkább idegesítő- folytatta Louis.
- Liam?- nézett Harry az említettre.
- Szerintem sem jó ötlet- csóválta a fejét.
Öt percig mindenki maga elé meredt a csendben...
- Nekem van egy ötletem!- mondta határozottan Louis.
- Mi az?- kérdeztük egyszerre tőle.
Beavatott minket a tervbe, ami remek volt! Megbeszéltük, hogy holnap vagy holnapután fogjuk a merényletet csinálni. A csapat találkozó után mindenki kiszivárgott a szobánkból, és kettesben maradtam Harry-vel.
- Szóval, mi a terved mára?- kérdeztem tőle, miközben elterültem az ágyon, amelyen eddig ülő pozícióban helyezkedtem el. Szó se róla, kényelmes volt.
- Pihenés- dőlt le mellém.
- Egész nap?
- Talán- mondta, majd egy hirtelen mozdulattal óvatosan ráült a derekamra.
Nem szóltam semmit, és ő sem. Csak bámultuk egymást.
Imádom a szemeit, a göndör haját, a féloldalas mosolyát, a kis gödröcskéket az arcán, a száját...
Ekkor fogalmazódott meg bennem az a dolog, amitől nagyon is féltem.
Sosem éreztem még ilyen vonzalmat senki iránt sem. Mintha nem is a Földön lennék, hanem valahol az Univerzum kellős közepén lebegnék. Tényleg nem tudom szavakba foglalni.
-Min gondolkozol?- kérdezte, az arcomat kémlelve.
- Lényegtelen- mondtam, és beleharaptam az alsó ajkamba.
- Még egyszer!- mondta nekem, de azt sem tudtam miről van szó, hiszen teljesen elvesztem azokban a gyönyörű szemeiben.
- Mi?- kérdeztem zavartan, mire megint megtisztelt egy féloldalas mosollyal.
- Majd én- mondta és közeledett felém. Hirtelen csapott le az ajkaimra, amit hülye lettem volna nem viszonozni.
- Lia tudnál jönni egy kicsit?- jött be a szobába Tina. Mindig rosszkor nyitnak be... Miért van ez?!
- Igen- válaszoltam neki, mikor elváltunk Harry-vel, aki mellesleg nem zavartatta magát, és még mindig iszonyatosan közel volt hozzám.
- Ha akarod, akkor nekem később is jó...- kezdte el a húgom.
- Nem. Megyek- mondtam  majd Harry-re néztem, akinek az arcára csalódottság ült ki. Kimásztam alóla, és elindultam Tina után.
- Niall?- kérdeztem Tinát, ugyanis szobatársa nem volt a helységben.
- Enni ment Liam-el. Elég fura ez a dolog közted és Harry között.
- Tudom- húztam el a számat.
- Csak én érzem, vagy tényleg kezdtek közelebb kerülni egymáshoz?
- Sajnos nem csak te érzed... Na de beszéljünk rólad!- váltottam azonnal témát.
- Sok szerencsét hozzá!- kacsintott rám.- Mit akarsz tudni?
- Mindent! Ugye még nem volt olyan köztetek?
- Dehogy is! Nagyon jól elvagyunk, de még várni akarok vele.
- Helyes! Mellesleg apa megkért rá, hogy világosítsalak fel, de gondolom mindent tudsz.
- Szerintem inkább rád kéne figyelni...
- Nem kell. Megoldom a saját szerelmi életemet!
- Várjál! Most akkor szerelmes vagy?- kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Ki szerelmes?- lépett be az ajtón Zayn.
- Senki- vágtam rá azonnal, és mérgesen néztem Tinára.
- Nem mondom el senkinek sem- mondta Zayn, és leült mellém az ágyra.
- Abban nem vagyok biztos- mondtam neki.
- Most miért?!- nézett rám boci szemekkel.
- Hagyjuk!- legyintettem le, és kimentem a konyhába. Ott volt Louis, aki éppen Harry-vel susmogott. Természetesen azonnal elhallgattak  mikor megláttak. Mily meglepő...
- Hát te?- kérdezte Louis kicsit meglepetten.
- Hát én. Odamentem a hűtőhöz, és kivettem belőle egy fél literes vizet.
Kibontottam, és elkezdtem inni. Egész idő alatt éreztem, hogy engem figyelnek.
- Megyek, felhívom Eleanor-t!- jelentette ki Louis, mikor feléjük fordultam, és kiment. Csendben figyeltük egymást Harry-vel.
- Megérkeztünk- lépett be a konyhába Liam és Niall.
Hála a felmentőseregnek! Tényleg kínos volt...
- Van valami tervetek ma estére?- kérdezte Niall.
- Nincsen. Csak holnapra- nézett rám Harry.
- Öhh le vagyok maradva- mondtam neki.
- Holnap este vacsorázni viszlek- mondta zavartan Harry, miközben a konyhapultot piszkálta. Liam és Niall elkezdték a szemöldöküket húzogatni.
- Mi arra gondoltunk, hogy csinálhatnánk egy laza ivászatot.
- Jól hangzik!- bólogatott Harry. A srácok rám néztek.
- Benne vagyok! De Paul mit szól hozzá?
- Azért csak laza ivászat- válaszolt Liam.
- Mikor mentek a stúdióba?- kérdeztem őket.
- Holnap egész nap. Addig ti Tinával elmehettek várost nézni.
- Még szép, hogy megyünk! Nem fogok én itt punnyadni.
- Ezt a lelkesedést!- mondta elismerően Niall.
- Te csak menj Tinához. Unatkozik- néztem rá.
- Akkor én mentem is!- suhant el mellettem, majd már csak az ajtócsukódást hallottam.
- Louis?- kérdezte Liam.
- Eleanor-al telefonál- válaszolt Harry.
- Akkor én is megyek, beszélek Dani-val.
Már megint kettesbe hagytak minket... Megölöm őket! Miért pont ilyenkor?!