Díj! *.*

Köszönöm szépen a díjat *Evön*-nek! :))

Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)


1. Mi a kereszt neved, hogyan becéznek?
Becses nevem Fanni.
Becézések: Fly, Fanna.

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Sírni nem szoktam számokon, de vannak szívfacsaróak.

3. Félsz a sötétben?
Igen. Nagyon is... :$

4. Szerelmes vagy valakibe?
Azt hiszem igen! *rózsaszín-felhő*

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Huhh sok volt, de azt hiszem nem osztanék meg most egyet sem. :/

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Azt hiszem egyszer-kétszer igen.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Olyan, mint a többi nap.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Persze! :))

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, és elfogadnak. Aki meg nem, az elmehet a ...! <3

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Bizonyára igen. Bár a szüleim szerint szerettem. Milyen mazochista vagyok...

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Ez egy elgondolkodtató kérdés... Talán többet utaznék, mint most, és vinném magammal a barátnőimet is.

12. Szoktál álmodozni?
Mindenki szokott! ;))

13. Járnál Chace Crawforddal?
Imádom a srácot, és járnék is vele, de meghagyom Dottyának! <3

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Igazság szerint nem nagyon hajlok a gyerekvállalás felé. :/

15. Adni vagy kapni jobb?
Mindenki mondja, hogy adni, de... HELL YEAH! Kapni jobb!

16. Titkom:
Sok van. És az már nem lenne titok, ha ide leírnám! :$ #sorry

17. Bakancslista:
Most soroljam?! Na jó, leírok párat:
~ Eljutni Párizsba Dottyával.
~ Visszamenni New York-ba, és lehetőleg ott élni. <3
~ Barátokkal nyaralni egy egész nyári szüneten keresztül.


Sajnálom, de blogokat nem nagyon tudok olvasni, a tanulás miatt. :$
De aki ezt olvassa, annak üzenem, hogy jön a második évad! ;))
Love you all! <3

54.rész

Sziasztok, itt is van az újabb rész! *.*
Nem mondok róla semmit, csak olvassátok!
Mindenre rá fogtok jönni! :))

Harry nagyon édes volt egész éjszaka. Minden egyes mozdulatomat figyelte, és ha fájt, próbálta elterelni a figyelmemet. Sosem volt még részem olyan dolgokban, amiket csinált velem.
- Szeretlek- súgta a fülembe, miután legördült rólam.
- Én is szeretlek- válaszoltam, és egy puszit nyomtam az orrára.
Magához húzott, és egymás karjaiban feküdtünk. Ő az ujjaimmal játszott, én pedig az arcát fürkésztem.
- Aludj édesem!
- Jó éjt!
- Neked is!- súgta, majd egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
Szinte azonnal elaludtam.
Reggel madárcsiripelésre ébredtem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, de már egészen világos volt Harry szobájában.
Szorosan ölelt magához, mintha attól félne, hogy már nem fog maga mellett találni. Óvatosan sikerült kimásznom mellőle úgy, hogy ne ébresszem fel. Elég nehéz volt, de megoldottam.
Fölszedtem a földre dobott ruháimat, felvettem Harry pólóját és az alsóneműm, és halkan elhagytam az említett szobát. Bementem a sajátomba, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Hamar elvégeztem a dolgaimat, majd a konyhába mentem. Tina már ott ténykedett, és azt hiszem éppen rántottát csinált.
- Jó reggelt!- köszöntem neki, mire egy kisebbet ugrott, mivel nem látta, hogy közeledek.
- Neked is. Mi ez a jó kedv?- kérdezte, miután felém fordult.
- Semmi- mondtam, ám a mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról.
- Nekem te nem tudsz hazudni!- nézett rám összeszűkített szemekkel.
- Mondom, hogy semmi.
- Most úgy teszek, mintha elhinném- mondta, majd visszafordult a serpenyő felé.
- Szia szépségem- köszönt Harry mögém simulva.
- Hello Harry- fordult a húgom újra felénk.
Azt hiszem leesett neki pár dolog, mikor az előbb említett személy már a számban turkált.
- Jó reggelt fiatalok!- lépett be a helységbe Louis, és mögötte a többiek.
- Azt hiszem kissé lemaradtunk- nézett körbe értetlenül Niall, mikor meglátta, hogy már Harry ölében ülök.
- Míg ti buliztatok, mi beszélgettünk- mondta a kissé elferdített valóságot Harry. Elég keveset beszélgettünk...
- Akkor minden a régi?- lépett közénk Louis, és egy csontropogtató ölelésben részesített minket.
- Igen- válaszoltam vigyorogva. Mindenki megölelt minket. Komolyan, nem a kezemet kérte meg...
- Szóval, ki éhes?- kérdezte Tina, de már abban a pillanatban mellette is volt Niall.
- Ki hitte volna- nevetett fel Liam.
Mindenki helyet foglalt az asztalnál, és falatozni kezdtünk.
- Mi a mai program?- kérdezte Zayn a csapatot.
- Pihenés. Esetleg kimehetnénk a medencéhez- ajánlotta fel a dolgot Liam.
- Remek ötlet. Én akkor megyek is átöltözni- pattantam fel.
- Hazza, mit csináltál vele?- értetlenkedett Niall, mikor már a lépcső aljánál jártam.
- Én aztán semmit- mondta, és hallottam, hogy feláll.
Gyorsan besiettem a szobámba, és előkerestem a bőröndömből a bikinimet.
- Nem lehetne, hogy egész nap a szobába maradjunk?- kérdezte, miközben a nyakamat puszilgatta.
- Felejtsd el!- másztam ki a karjaiból, és birtokba vettem a fürdőt.
Mikor kimentem, már nem volt ott. Gondoltam átment a saját szobájába, hogy felkapjon magára valami vízben alkalmas dolgot. Kopogás nélkül mentem be hozzá. Egy szál semmiben állt előttem. Automatikusan elfordultam, mire jóízűen felnevetett.
- Láttál már meztelenül- mondta.
- Jó, de az más- válaszoltam.
- Nem az. Inkább segíts keresni.
- Oké- fordultam felé. Komolyan, nehéz volt nem azt nézni.
Hamarosan sikerült is felvennie egy fürdőgatyát, így a medence felé vettük az irányt.
Harry azonnal a medencébe ugrott, én pedig a napozás mellett döntöttem. A nyugágyra feküdtem, de pár perc múlva éreztem, hogy valaki árnyékol.
- Mi az?- kérdeztem, még mindig becsukott szemmel.
- Tudod, hogy ma hányadika van?- válaszolt kérdéssel Tina.
- Öhh nem. Miért?- kérdeztem értetlenül.
- Május 22. Egy nap!- mondta idegesen.
- Mi?- azonnal kipattantak a szemeim, és kétségbeesetten néztem rá.
- Igen. Apa mindent elmondott- nézett rám mérgesen, bár szomorúságot is láttam az arcán.
- Megkértem, hogy ne szóljon.
- Tudom, de muszáj voltalak felvilágosítani. Főleg úgy, hogy Harry-vel kibékültetek.
- Csak ne szólj senkinek semmit!- néztem mélyen a szemébe.
- Lakat a számon- nézett komolyan rám.
Édes Istenem! Mihez kezdek most?!
Teljesen kiment a fejemből... Igaz apa beleegyezett a dologba, sőt még örült is annak, hogy vannak céljaim, de Tinára nem gondoltam. Mit hihet most rólam?! Gondolom én lettem az önző testvér, aki semmit sem oszt meg vele.
- Baj van?- ült le mellém Zayn. Na igen... Ő az egyetlen -Tinán kívül-, akinek nem tudok hazudni ebben a házban.
- Majd este elmesélem  próbáltam egy hihető mosolyt produkálni.
- Úgy is kiszedem belőled!- kacsintott rám, én pedig folytattam a pihenést.
Halk neszre lettem figyelmes magam mellett, de nem nagyon törődtem vele. Bár utólag meggondolva kellett volna, mivel hirtelen a vízben találtam magam. Hazudhatnám, hogy jól esett, de nem fogom...
- Jól vagy?- kérdezte Harry, miután újra a víz felett voltam.
- Ja. Csak elég hirtelenül ért a dolog- ráztam meg a fejem, majd Harry-be karoltam. Mikor nem figyelt, gyorsan lenyomtam a víz alá.
Sötétedésig kint voltunk, és szórakoztunk. Megbeszéltük, hogy csinálunk egy grillezős estét, annak megünneplésére, hogy mindenki együtt van végre. A srácok áthívták barátnőiket, így szegény Zayn üldögélt csak egyedül.
(ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=STkzdgW7ONs)
- Te is találsz majd valakit- huppantam le mellé, és a kezébe nyomtam egy tányért, amin a frissen sült csirke volt.
- Mi volt a baj délután?- tért rá azonnal a témára. Tudta, hogy neki akármit elmondok, de látta, hogy elég nehezen megy a dolog.
- Nyakunkon a nyári szünet- vontam vállat.
- És?- kezdte el kiszedni belőlem az infót.
- És én Franciaországba megyek.
- Mikor?- kérdezte, miközben enni kezdett.
- Holnap reggel indul a buszom.
Kiköpte az ételt, ami éppen a szájában volt.
- Nem sült át rendesen?- kérdezte Niall, mikor látta, hogy mit tett a haverja.
- De, csak meleg volt- próbált mosolyogni Zayn.
- Sajnálom- néztem le a fűre.
- Mikor akartad elmondani?- mondta halkan, ám annál idegesebb hangon.
- Nem akartam. Nem szeretek búcsúzkodni.
- És mikor jössz vissza?
- Öhmm...
- Miről folyik a csevej? - lépett oda hozzánk Harry a szokottnál is boldogabban.
- Lia szeretne nekem beszerválni valakit- mondta Zayn a lehető legnormálisabban. Hálás pillantásokat vetettem felé.
Az este kellemesen telt, és örültem, hogy az egész napot velük tölthettem. Ez a legszebb utolsó nap, amit valaha elképzelhettem.
- Álmos vagyok. Feljössz velem?- kérdezte mellettem Harry. Hogy is tudtam volna nemet mondani?!
- Mi felmegyünk. Jó éjszakát!- mondtam, majd mindenkihez egyesével odamentem, és megöleltem őket.
Lefürödtem, majd átmentem Harry szobájába, hogy vele aludjak. Az utolsó együtt alvás...
Hiányozni fog minden egyes perc, amit velük töltöttem, ölelés, könny, csók, kiborulás és minden más!
- Minden rendben?- kérdezte, mikor szorosan hozzá bújtam.
- Igen, csak fázom- válaszoltam, majd adtam a mellkasára egy puszit.
Ölelkezve feküdtünk egymás mellett, majd nem sokkal később elaludt. Semmit sem sejtett, de én borzalmasan éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy kibékülök vele. Nagy nehezen én is álomra tudtam hajtani a fejem.
Reggel a telefonom csipogására ébredtem. A bőröndöm még nem volt összepakolva, így sietnem kellett. Harry ajtajában már ott várt Tina, és meglepetésemre Zayn is.
- Segítünk- mondták szinte egyszerre.
- Köszönöm- mosolyodtam el egy kicsit.
- Biztos nem gondold meg magad?- kérdezte Tina, mikor már a bőröndöt zártam be.
- Tudom, hogy mi a jó nekem.
- Már csak az a kérdés, hogy hogy tálaljuk a többieknek...- mondta Zayn, miközben a lépcsőn vitte le a táskáim, és beszálltunk a taxiba. Minden áron el akartak kísérni az állomásig...
- Rátok bízom! Csak mondjátok meg neki, hogy ne keressen!- folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Komolyan nem értelek- mondta Zayn, miközben kifújta a levegőt, és átölelt immár az állomáson.
- Indulnom kéne- néztem a buszra, ami pár másodperce állt be a megállóba.
- Vigyázz magadra!- öleltek át egyszerre.
- Puszilom a többieket!- mondtam, majd felszálltam. Könnyesen integettem nekik, és a busz, amin ültem egyre távolabb és távolabb vitt... Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit éreztem.
Nos, tévedtem!
Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb került tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet...

****

Írói megjegyzés, köszönet:
Huhh... Nagyon nehéz volt megírni, hiszen rengeteg dolog kavarog a fejemben...
Azt hiszem páran sejtik, hogy mit jelent ez a rész, aki meg nem tudná, annak mondom, hogy ez az utolsó volt!
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi lenne a tökéletes befejezés, és ezt láttam a legjobbnak.
Köszönöm szépen, hogy eddig kitartottatok mellettem! :,)
Nem tudom mennyire szeretitek ezt a blogomat, de lehet, hogy belekezdenék a második évadba. Persze csak akkor, ha elegendő kommentet kapok tőletek. Illetve indítok egy szavazást (amit majd jobb oldalt fogtok látni), illetve facebook-on is: http://www.facebook.com/questions/320558464736701/
Köszönöm még egyszer, hogy eddig itt voltatok velem! 
Szeretlek titeket!!! :)) <3

53.rész

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen lassú voltam, de iszonyatosan lebetegedtem, és nem tudtam megírni a résznek a végét. Most sem vagyok elég fényesen, de legalább már koncentrálni tudok az írásra.
Még mindig köszönöm a támogatást, amit itt és a Facebook-on is kapok!
A részről annyit, hogy ha a barátnőm (Dottya) nem linkeli nekem a zenét (amit a kép alatt megtaláltok), akkor bajban lettem volna... Thanks, for inspire me! <3
Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését, és kapok pár megjegyzést (építő és negatív is jöhet).
Szóval, nem is húzom az időtöket, mert gondolom nem rám vagytok kíváncsiak (:$).
Jó olvasást! <3 :))

ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=wsBeVY8xlBo

*** Egy hónap múlva ***

Egy rövid szóval tudnám jellemezni az elmúlt egy hónapot. BORZALMAS! És nem túlzok. Sajnos...

Az egész azzal az éjszakával kezdődött, mikor Zayn felébresztett a rémálmomból. Onnantól kezdve folyamatosan felriadtam éjszakánként. Csak altató segítségével tudtam rendesen aludni, de az utóbbi időben azzal sem. Senkinek nem akartam bevallani, és szerencsére észre sem vették az éjszakai ébrenlétemet. Számtalan filmet néztem meg ezalatt az idő alatt, csak hogy elterelje valami a figyelmemet. Nappal néha elszundikáltam az iskolapadban, vagy délután a lecke fölött emiatt, de azt sem mondanám, hogy akkor ki tudtam magam aludni.

A srácok folyamatosan átjöttek hozzánk, de legtöbbször Harry nem tartott velük, vagy ha igen, akkor rá sem néztem. Bár nagyon hiányzott! Iszonyatosan! Volt olyan nap, hogy a neten rákerestem a nevére, és képeket nézegettem róla, vagy egyszerűen, csak bekapcsoltam az egyik videoklipjüket. Mondhatjátok, hogy őrült vagyok, de nem mertem volna elé állni. Csöndesen szenvedtem.

A többiek betudták a búskomorságomat annak, hogy nehéz visszatérni a való világba a történtek után. Örültem neki, hogy nem feszegetik a témát, és hagynak úgy ahogy vagyok. Na jó, ez sem igaz, mert általában próbáltak ellene tenni. Például moziestét csináltak, elvittek pizzázni, de olyan voltam, mint egy élőhalott. Kívül hús-vér ember, belül egy rothadó valami. Szégyen, hogy ezt mondom magamra, de igaz.

Szerencsémre már csak két hét volt a nyári szünetig. A nap szépen sütött már, bár ez engem hidegen hagyott. De komolyan...

- Jössz bulizni?- lépett be Tina a fiúk vendégszobájának ajtaján este fél kilenckor. Ja igen... A fiúknál tartózkodunk, mivel apa megint elutazott. 

- Nem. Most kihagyom- mondtam, és próbáltam egy mosolyt produkálni. Hülye kérdésre, hülye válasz. Még szép, hogy nem megyek bulizni azok után, ami történt.

- Mint mindent- morogta az orra alatt. Azt hitte, hogy nem hallom meg, de rosszul gondolta. Annyiban hagytam a dolgot, hiszen nem akartam vitatkozni vele.

- Jó szórakozást!- mondtam neki, mikor már zárta volna be az ajtót maga mögött.

- Köszi. De te tuti megleszel egyedül?- nézett aggódóan.

- Igen. Felhívom Dorothy-t, hogy találkozzunk- villantottam felé egy fake mosolyt.

- Rendben. Szia- biccentettem egyet, majd bezárta maga után az ajtót.

Eszem ágában sem volt Dorothy-t felhívni. Na nem mintha összevesztünk volna, csak mióta Will-el jár (igen, összejött az egyik legjobb barátjával) kevesebbet van együtt a megszokott négyes. Na meg én sem vagyok mostanában valami aktív tagja a dolognak. Egyedül Nick-et sajnálom, aki egyedül maradt. Bár mikor legutóbb beszéltem Do-val telefonon, mondta, hogy felszedett valami lányt a bátyja. De ennek csak örülni tudok!

Magányosan ültem a szobában, majd hallottam, hogy egy nagy ajtócsapódás után elcsendesül a ház. Ez azt jelentette, hogy elmentek. Kikeltem az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Nem zártam magamra az ajtót, hisz a többiek már elmentek. Vagy fél óráig áztathattam magam, bár elég furán éreztem magam. Mintha valaki bent tartózkodna a helységben. Szerencsére nem éreztem sokáig azt a fojtogató érzést, de nem is állt szándékomban tovább elviselni. Egy törölközőbe tekerve mentem a vendégszobába, hogy felvegyem a pizsamámat. Megszomjaztam, ezért lassan lebattyogtam a konyhába, és elővettem egy bögrét, hogy készítsek magamnak egy forró teát. Igaz, nem nyugtatott meg annyira, mint a pirulák, de imádtam teázni. Angol szokás...

Mikor elkészült a nappali felé vettem az irányt, ám a konyha és az említett szoba között megakadtam. 

Egy test tornyosult felém, ami a falnak nyomott. A bögre kiesett a kezemből, és darabjaira tört a kövön. Nagyon megijedtem, hiszen a hold gyenge fényében nem láttam tisztán az alak arcvonásait. 

A sokkos állapotból egy mély hang rántott vissza a valóságba.

- Megijedtél- mondta mély hangjával.

Nem válaszoltam.

- Miért vagy velem ilyen?- kérdezte kétségbeesett hangon, miközben végignézett az arcomon.

- Milyen?- szólaltam hozzá. Hetek óta először...

- Elutasító- válaszolt halkan a szemembe nézve, majd az arcom felé emelte a kezét, de óvatosan elhúztam a másik irányba. Ekkor döbbentem rá, hogy most is elutasítottam. Neki is feltűnhetett a dolog, hiszen ahelyett, hogy elhúzta volna a kezét, mérgesen a falba ütött vele. Pont a fejem mellett. A könnyeimet nem tudtam visszatartani, de nem mertem megmozdulni. Nem ismertem ezt az oldalát, és ez megrémített.

- Sajnálom- mondta, majd a nyakamba fúrta arcát. Akaratlanul is a lüktető keze felé nyúltam, és végigsimítottam rajta. Egy kisebb szisszenés hagyta el a száját, mikor óvatosan összekulcsoltam ujjainkat. A szabad kezemmel a hajába túrtam. Utálja, ha hozzáérnek göndör fürtjeihez, de nekem megengedte. Óvatosan felvezette a másik kezét a combomon, majd a derekamon megállapodott a keze. Így álltunk pár másodpercig (percig), majd mikor a légzése egyenletessé vállt, felemelte a fejét, és egy puszit nyomott a homlokomra. Nekem ennél sokkal többre volt szükségem...

Lassan lehúztam a fejét az enyémmel szembe, ekkor a szánk összeért. Egyikünk sem kezdeményezett. Óvatosan az ajkait az enyémekre helyezte, majd a bejutás érdekében beleharapott az alsó ajkamba. Hirtelen elemelt a talajról, ami arra késztetett, hogy a dereka köré fonjam lábaimat. A lépcső felé indult, miközben biztosan tartott a fenekemnél fogva. Mikor sikeresen feljutottunk a lépcsőn, leeresztettem a lábaimat, ezzel késztetve őt, hogy lábra állítson. Berúgta a résnyire nyitott ajtaját, de egy másodpercre sem szakadtunk el egymástól. Mikor már bent voltunk, a kezemmel megkerestem az ajtó kilincsét, és bezártam magunk után. Harry az immáron zárt ajtónak nyomott. Felszisszentem. 

- Bocsi- súgta a számba, majd elszakadva egymástól, az ágy felé húzott. Ledöntött rá, és fölém támaszkodott. Egy puszit nyomott a számra, amiből én egy csókot formáltam. Közben benyúlt a pizsama felsőm alá. Összerezzentem, mikor megéreztem a hideg kezeit a bőrömön. Lassan felhúzta az anyagot a nyakamig, majd lehúzta rólam, mikor az ajkaink szétváltak. Valahová eldobta a fölösleges darabot. Nem tért vissza ajkaimra, hanem a nyakamat kezdte lágy puszikkal behinteni, miközben a haja az államat csiklandozta. Mikor lejjebb merészkedett, akkor jöttem rá, hogy már nincs rajtam felül semmi. Felbátorodva, én is akcióba lendültem. Megfogtam a pólójának alját, majd leszedtem róla. Végig simítottam felsőtestén, mire egy hangos sóhaj hagyta el a száját. Halkan felkuncogtam. 

- Mi az?- kérdezte. 

- Semmi- válaszoltam, és újra megismételtem a mozdulatot. 

- Ne csináld ezt velem- búgta a nyakamba.

A keze egyre beljebb haladt a combomon.
- Mit csinálsz?- kérdeztem kissé kétségbeesetten.
- Nyugi. Csak lazulj!- súgta a fülembe.
Nem válaszoltam. Hirtelen megéreztem az érintését a bugyim alatt, mire kirázott a hideg. Senki nem ért még ott hozzám. Ekkor eszembe jutottak a történtek.
- Mi a baj?- kérdezte a fölöttem lévő személy, mikor nem viszonoztam a csókját.
- Csak eszembe jutott amikor...- kezdtem mondani, de megcsuklott a hangom. Kihúzta a kezét a fehérneműmből, legördült rólam, és az ablakához sétált.

Mérges volt. Nem rám, hanem arra, a személyre, aki miatt így érzem magam.

Kikeltem az ágyból, és felvettem a földre dobott pólóját.
- Sajnálom- mondta, mikor átöleltem hátulról.
- Nem te tehetsz róla- mondtam neki, és egy puszit adtam fedetlen lapockájára.
- Jól áll rajtad a felsőm- jegyezte meg, miután felém fordult.
- Nekem is tetszik- válaszoltam neki.
- De jobban tetszel nélküle- súgta a fülembe.
- Na persze!
- Nem hiszel nekem?- kérdezte felvont szemöldökkel.

Megráztam a fejem. Hirtelen felkapott, majd az ágyba dobott.

- Elment az eszed!- nevettem fel.
- Még nem- harapott bele óvatosan a fülcimpámba.
Megszabadítottuk egymást a fölösleges ruháktól, így rajtam csak egy bugyi, rajta pedig egy alsónadrág maradt.
Annyira belemerültem a dolgokba, hogy észre sem vettem, hogy már nincs is rajtam az említett darab. Ott folytatta a dolgot, ahol pár perccel abbahagytuk. Meg kell mondjam, ért a dolgához...
- Harry...
- Hm?- kérdezte még mindig a combjaim között, de felnézett rám.
Elmosolyodtam, majd felhúzva magamhoz, megcsókoltam. Ezután az én kezem indult felfedezőútra, ám mikor hozzáértem a férfiasságához, szégyenlősen elhúztam a kezem. Ő kevésbé zavartatta magát, és lehúzta az utolsó ruhadarabot is magáról.

.

Hercegnő vagyok!

(Gabriella barátnőm szükségének érezte, hogy megossza veletek ezt a fontos információt. Szóva, mint kiderült, hercegnő vagyok!)
U.i.: Hamarosan fent lesz az új rész! :))

52.rész

Rég jelentkeztem... BOCSÁNAT!!! :$

[Ingyen reklám, csak mert jó fej vagyok! ;)]
És itt van egy Austin Mahone blog. Ha szeretitek a srácot, akkor nézzetek be!
http://icannotbelievethatilove.blogspot.hu/

Itt is az újabb rész! :))

ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=xqip4WBOMeY&feature=endscreen

Három nap múlva kiengedtek a kórházból, és hazafelé vettem az irányt Zayn-el. Az utóbbi időben a családomon és Zayn-en kívül senkit sem akartam látni. Szerencsére az orvos kiírt egy hét szünetre, így a suli miatt sem kellett aggódjak. Zayn megígérte nekem, hogy mellettem lesz, amíg újra suliba nem megyek, de én nem szerettem volna. Nem kérhetem, hogy velem foglalkozzon a srácok helyett.
Már a bejárati ajtót nyitottam, mikor Tina hangos nevetését hallottam, majd a srácok hangját is.
- Apa, te vagy az?- jött ki Tina a nappaliból, és őt követte a négy fiú.
- Hát ti?- kérdezte Louis.
- Haza engedtek- mondtam halkan.
- Ennyit arról, hogy egy régi haverodhoz mentél- mondta Harry mérgesen Zayn-re nézve, majd kiviharzott a házból.
- Miért nem látogathattunk meg?- terelte a kínos pillanatot Liam.
- Egyedül akartam lenni.
- De remélem mostantól sűrűbben fogjuk látni egymást- karolt át Louis.
- Nem hiszem- mondtam neki, és kiszabadultam a karjai közül. A srácok értetlenül néztek rám.- Felmegyek a szobámba- jelentettem ki, majd Tina segített a táska felcipelésében.
Átöltöztem pizsamába. Igaz, hogy még csak délután hat volt, de még mindig nem éreztem jól magam a történtek után.
Halk kopogást hallottam az ajtómon, majd benyitott a személy.
- Nem tudtam, hogy ma jössz haza. Akkor nem hívtam volna meg a fiúkat- mondta bűnbánóan Tina.
- Semmi baj.
- Beszélgessünk- mondta, majd leült az ágyam végébe.  Az elején eléggé döcögősen ment a dolog, mert igaz, hogy testvérek vagyunk, de közöttünk is vannak kínos pillanatok... Már végeztünk, amikor Niall benyitott..
- Jöttök filmet nézni?- kérdezte. Mintha csak otthon lenne...
- Én maradok, de te menj nyugodtan- néztem Tinára egy halvány mosollyal az arcomon.
Bólintott egyet, majd kimászott az ágyamból és Niall után ment.


Harry szemszöge:

Mérgesen hagytam el a Butler lányok otthonát.
Megértettem, hogy Leila nem akar látni, de hogy Zayn még a képembe is hazudik? Nem ezt vártam tőle. Nagyon nem!
Lehajtott fejjel rugdostam a köveket a közeli parkban lévő egyik padon ülve.
Ekkor gondoltam bele abba, hogy mekkora fájdalmat okoztam annak a lánynak, akit teljes szívemből szeretek. Szeretem?! Igen. Végre kimondtam. Igaz, csak magamban, de ez is több, mint a semmi.
Végre beszélhettem volna vele, erre elmenekülök. És ezt mind a saját hülyeségemnek köszönhetem...
Arra eszméltem fel, hogy a telefonom elkezd rezegni a zsebemben.
- Igen?- tettem a készüléket a fülemhez.
- Merre vagy haver?- kérdezte aggódóan Liam.
- Egy parkban. Még ott vagytok?
- Igen. Filmet nézünk- válaszolta.
- Két perc, és ott vagyok- mondtam, majd kinyomtam a készüléket.
Persze, hogy nem a film miatt siettem, hanem azért, hogy Leila közelében lehessek. Mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy visszaszerezzem!
- Hát te?- nyitott ajtót Tina.
- Visszajöttem.
- Azt látom- mondta, majd bement a nappaliba a többiekhez. Követtem. Gyorsan ki kellett valamit találjak, hiszen tudtam, hogy nem fog Lia közelébe engedni.
A film közepe felé arra az elhatározásra jutottam, hogy nem húzhatom tovább a dolgot, és akcióba kell lépnem.
Felálltam, majd határozottan elindultam a mosdó felé. Tina egy ideig nézte, hogy merre megyek, majd kinyitottam és becsuktam az ajtót, mintha tényleg bementem volna. Hangtalanul megpróbáltam eljutni a lépcsőig, majd felsiettem rajta, hiszen a nappaliból pont látni a lépcső alját. Megkönnyebbültem, mikor már fent voltam a folyosón, ám ekkor szembesültem a dologgal, hogy elé kell álljak. Ekkor elillant a hirtelen jött könnyedség a mellkasomban, és felváltotta a szorító, fojtogató érzés.
Halkan nyitottam be a szobájába, ahol már teljes sötétség volt. Hallottam egyenletes szuszogását, már az ajtóból. Aludt. Mivel már párszor jártam a helységben, tudtam, hogy merre kell menjek az ágyához. Leültem a földre, és a hátamat az említett bútornak döntöttem.
Azt hittem ébren lesz, és beszélhetek vele, de úgy látszik teljesen fölösleges volt a kommandóm.
Hirtelen mocorogni kezdett, majd hallottam, hogy egyre hevesebben veszi a levegőt. Elkezdtem dúdolni a More Than This-t, hiszen ezzel altattam el, mikor nem tudott elaludni. Idegesen túrtam a göndör hajamba, mikor tapasztaltam, hogy nem segít a dalolászásom.
- Segítség!- nyögte halkan.
- Semmi baj! Itt vagyok!- súgtam a fülébe, és a holdfény segítségével megláttam az elgyötört arcát. Nem hittem el, hogy ez mind miattam van...
- Ne! Ne tegye!- mondta az ágyban vergődve.- Segítség!- kezdett üvöltözni, és sírni egyszerre.
Pár másodperc múlva egy emberként rontottak be a többiek, miközben egyikük felkapcsolta a villanyt.
Lebuktam!
- Te mégis mi a szart csinálsz itt?- kérdezte Tina.
- Hát... Én... Hallottam, hogy beszél álmában, és feljöttem- improvizáltam gyorsan. Eközben Zayn már mellettem is volt, és rázni kezdte Lia kezét, hogy ébredjen fel. A lány kinyitott a szemét és körülnézett, miközben Zayn nyugtatgatta. Egy másodperc alatt Zayn karjaiba borult, mire felálltam és elkezdtem kihátrálni a szobából. Miért őt választja?! Ennyire nem bízik meg bennem?!
Abban a pillanatban tört szét minden reményem vele kapcsolatban. Az egyetlen lány, akit valaha is igazán szerettem...