14.rész

Köszönöm a sok-sok kommentet! Nagyon jól esett, hogy ennyien várjátok az új részt, és hogy vannak új olvasóim is. :)

Erről a részről csak annyit mondanék, hogy Barbi nélkül nem jött volna létre... Szóval csóközön neki és nagyon köszönöm a támogatását és az írását...

Jó olvasást! :))


Hazafele úton a két fiú felvázolta nekem, hogy milyen fan típusok vannak és azt is elmesélték, hogy melyiket szeretik a legjobban. Mondjuk alig értettem valamit belőle, mivel egymás szavába vágva beszéltek...
Mikor megérkeztünk azonnal kipattantam az autóból, és berohantam a házba, azon belül pedig Harry-ék lakásába.
- Eddig bírtad őket?- kérdezte El, mikor a konyhába értem.
- Nem. Csak szomjas vagyok- válaszoltam, kivettem egy poharat a szekrényből és megtöltöttem csapvízzel és egy húzásra megittam.
Harry rontott be a konyhába teli kezekkel. Ledobta a szatyrokat a pultra és azonnal átölelte Louis-t. Louis persze nem ellenkezett, hanem még bele is markolt Harry hátsó felébe.
- Hoztunk neked valamit- jelentette ki Zayn, mikor ő is megérkezett a körünkbe.
- Ajándék?- csillant fel Louis szeme és azonnal elengedte Harry-t.
- Igen. Fél kilónyi tömör gyönyör- mondtam neki, majd elővettem az egyik szatyorból az "ajándékot".
- RÉPA!!!- kiáltott fel lányokat megszégyenítő hangon.
- Jól látod- jegyezte meg Zayn.
- Lia ötlete volt- mondta büszkén Harry, és átkarolta a vállamat.
- Semmiség- legyintettem.
- Köszönöm- jött oda hozzám Louis és egy csontropogtatós öleléssel jutalmazott.
- Ha szeretnél még az életben ajándékot kapni tőlem, akkor engedj el, mert szétroppantasz.
- Ohh... Bocsesz- úgy tett, ahogy mondtam és rám vigyorgott.
- Kimegyek a kertbe megnézni, hogy hol tart a hús- mutattam a hátam mögé, kivettem az egyik cigisdobozt a szatyorból és elindultam a kert felé.
- Már meg is érkeztetek?- kérdezte Tina.
- Amint látod. Hogy haladtok?
- Egész jól- forgatott az egyik husin egyet Niall.
Kibontottam a dobozt, és kivettem belőle egy károsító szálat.
- Valaki megdob egy öngyújtóval?- kérdeztem a sütögető párost.
- Nálam nincs- válaszoltak egyszerre.
Betettem a számba a szálat, és beszaladtam a házba. Előkotortam a Zayn-től kapott gyújtót és visszabattyogtam a kerti asztalhoz. Leültem az egyik székre.
Pár másodperc múlva már "élveztem" a károsító tevékenységet, amit persze Tina sosem nézett jó szemmel, de inkább ez, mint az amiket előzőleg tettem... De erről majd később...
Hamarosan mindenki megjelent és befoglalt egy széket.
- A krumpli kb. háromnegyed óra múlva készen van- mondta El.
- Akkor ezt elszívom, és bemegyek megcsinálni a salátát- mutattam a cigire. Louis bólintott egyet, és a csillagos eget kezdtük el kémlelni. Mindenki hallgatta az este csöndjét, kivéve egy valaki... Találgathattok...
- Amúgy Harry nagyon kedvel téged- súgta a fülembe Louis. Ki más?! Szerencse, hogy senki nem hallotta meg...
- Én szerintem bemegyek és megcsinálom a salátát- mondtam gyorsan, majd elnyomtam a cigit és befelé indultam.
Amikor beértem a konyhába hirtelen megcsapott valami nagyon jó illat, mire mélyet szipantottam a levegőből. Mi tagadás, készül a krumpli... Kinyitottam a szekrényt, amibe gondoltam, hogy megtalálom a keresett tálat. Szerencsémre pont jó helyen jártam. Dalolászva pakoltam ki a hűtőből a hozzávalókat a pultra amikor valaki egyszer csak megszólalt a hátam mögött.
- Ne segítsek?- kérdezte Harry mire megfordultam és belevesztem a gyönyörű szemeibe. Hazudnék, ha azt mondanám nem gondoltam át azt, amit Louis mondott nekem a teraszon... Hirtelen köpni nyelni nem tudtam majd erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Hát ha akarsz- próbáltam egyenletesen lélegezni.
- Rendben. Mit csináljak?- kérdezte egy halvány mosoly kíséretében.
- Mondjuk megmoshatnád, megpucolhatnád és felvághatnád a répákat- adtam ki az utasítást, mire felvetett.
- Értettem asszonyom!- mondta katonásan mire én is felnevette.
Harry a répát készítette elő én addig a saláta többi részét csináltam. Felszeleteltem az ubit, a paradicsomokat, tettem a salátába egy kis mozzarellát, majd kerestem valami fűszer lötyit, ami kicsit még jobban megbolondítja és mégjobban kihozza az ízeket.
Eközben Harry is végzett a saját feladatával és az alapanyagokat egybe öntöttük és össze kevertünk. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Van itthon alma?- kérdeztem.
- A hűtőben biztos van nézd meg- mondta értetlenül. Oda mentem a nagy szerkezethez, kinyitottam és elkezdtem keresni... Szerencsém találtam is 2 darabot, amit ki is vettem a hidegből, majd megmostam, meghámoztam és elkezdtem felszeletelni.
- Minek kell az alma?– kérdezte Harry miközben árgus szemekkel figyelte, hogy mit csinálok.
- A salátába kell, így még finomabb lesz– feleltem.
- Salátába alma... hmm az érdekes...- mosolygott miközben még mindig engem figyelt.
- Hidd el, ha megkóstolod, imádni fogod.
És igen megtörtént hogy már megint béna voltam és elvágtam az ujjamat! Remek gratulálok magamnak! Gratulálok Leila Butler! Hogy milyen szerencsétlen vagyok...
- Jól vagy?- nézett rám aggódó tekintettel Harry.
- Persze ez csak egy kis vágás. Nem halok bele– mondtam, bár nem mondom hogy nem fájt sőt... A vér látványát se bírom, de hát ez van ha valaki olyan béna mint én...
- Jobb lesz ha lefertőtlenítjük és beragasztjuk– fogta meg a kezemet Harry és bevezetett a fürdőbe ahol kinyitotta a szekrényt és elővett egy krémet és egy ragtapaszt, majd lemosta az ujjam és szépen óvatos mozdulatokkal bekente a kezem. Az enyhe kifejezés, hogy k*rvára fájt, így érthető, hogy összeszorított szájjal ültem a kád szélén. Hamar le is ragasztotta, így nem szenvedtem sokáig, bár tény és való, hogy próbált óvatos lenni...
- Köszönöm- néztem rá hálás tekintettel.
- Nincs mit- nézett rám mosolyogva és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el én is. Aztán egyre közelebb jött hozzám. Szinte már alig volt pár cent a szánk között, mikor hirtelen megcsúszott az épp kezem a kád szélén és háttal beleestem... Vagyis estünk, mivel Harry még mindig fogta a sebesült kezem...