42.rész

Remélem ezt elég gyorsan hoztam! :P
Imádlak titeket! (Még mindig!) <3
Jó olvasást! :))
Barátnőmmel vezetett blog:
http://summerlovewhit1d.blogspot.hu/


Hátulról kezdtem előrefelé lapozgatni a kb. 30 oldalas újságot. Nick már nem bírta a lassúságomat, kitépte a kezemből, bezárta, és a címlapra mutatott.
Szembe találtam magam, ahogyan a Nando's-ban eszünk. Én Zayn-hez közel hajoltam, ami a képen úgy látszott, mintha megpusziltam volna, míg a másik oldalamon a bizonyos Harry-féle "figyelj-már-rám" akciót láttam. Igen. Pont azt a pillanatot kapták le, ahogyan Harry a combomat simogatta...
Szalagcím: "Most akkor kié is, az új jövevény?! Részletek az 5.oldalon!"
Odalapoztam az ötödik oldalra...
"A titokzatos lány, akiért két One Direction-ös szív is dobog!:
 A napokban sok kép került fel róluk az internetre, de eddig senki nem tudta, hogy ki ez a lány. Itt most minden kiderül! 
Forrásaink szerint, a neve Leila Butler és 17 éves. Egy dedikáláson ismerték meg egymást, majd együtt tértek be egy pizzázóba. Louis és Harry, még a Twitter-en is megjelölte őt, pár bejegyzésben. Twitcam-oztak is közösen... Eléggé összebarátkozott a srácokkal, hiszen együtt vásárolgattak Zayn-el és Harry-vel, és még Harry kocsijában is lefotózták őket. Sőt azt is látták, ahogy kilép a srácok házából! 
Állításuk szerint csak barátok, ám ezt megkérdőjelezik a képek...
Zayn vagy Harry a befutó? Esetleg játszadozik velük? Kihasználja őket?
Mindent megtudtok a következő számukban!"
Sokkolt a cikk. Nem azzal van gond, hogy ismernek, mert ezt már a közös kamerázásnál tudtam. Az zavar, amiket mondanak rólam...
Szó szerint ledobtam magam a székemre. Nem is kell mondani, hogy mindenki engem figyelt az osztályban.
Ekkor megszólalt a mobilom. Kikotortam a táskámból, és azonnal felvettem. Meg sem néztem, hogy ki hív.
- Szia Leila! Paul vagyok!- szólt bele egy ismerős hang.
- Szia.
- Láttad a mai újságot?- kérdezte halkan, és kicsit mérgesen. Remélem nem engem akar megenni reggelire... :$
- Igen. Két perce olvastam.
- Bemegyek az iskoládba most azonnal. Meg se mozdulj!- parancsolt rám.
- Miért? Mellesleg órám lesz...
- Megoldom, te csak csináld azt, amit szoktál.
- Aludjak be matek óra közepén?!- kérdeztem furán.
- Úgy értettem, hogy viselkedj normálisan- enyhült meg a hangja, és éreztem, hogy mosolyog.
- Rendben- vontam vállat, és letettem a telefont, miután elköszöntünk egymástól.
Éppen becsöngettek.
Kezdetét vette az unalmas matek óra, amit Mr. Morgan tart. Elég róla annyit tudni, hogy egy ötvenes éveiben járó hapsi, aki kopasz, és szemüveges. Igazán matek tanárnak való!
Éppen egy függvénnyel bajlódtam, a táblánál, mikor meghallottam az igazgató úr hangját a    hangszóróban.
- Elnézést, hogy megzavarom az órákat, de Leila Butler-t szeretném az igazgatói irodába hívatni! Azonnal jöjjön!
- Azt hiszem nekem mennem kéne- mutattam a hangszóróra.
- Most az egyszer megszabadult Miss Butler!- nézett rám összeszűkült szemekkel Mr. Morgan.
Úgy siettem ki az óráról, mintha ágyúból lőttek volna.
Bekopogtam a titkári szobába, ahol egy nő dolgozik, az igazgató csicskása. Köszöntem a titkárnőnek, majd bekopogtam az igazgató irodájába.
- Gyere be!- szólt ki Mr. Davidson.
- Jó reggelt Igazgató Úr! Szia Paul- köszöntem a helységben lévő két személynek.
Az iroda ízlésesen volt berendezve. Sötét fa könyvespolcok, egy ugyan olyan fából készült asztal, egy kisebb kandalló, az igazgató mögött ablak, illetve az asztala előtt három karfás szék, amelyben a "vendégei" szoktak ülni. A bal szélsőben ült Paul, Mr. Davidson pedig a kényelmes, gurulós, nagyfőnök fotelben.
- Kérlek foglalj helyet- mondta nekem Mr. Davidson.
- Rendben- mondtam, és engedelmeskedtem neki. Paul mellé ültem.
Beállt a kínos csend. Én személy szerint a falra kiakasztott elismervényeket, trófeákat, és érméket néztem.
Volt egy olyan érzésem, hogy még várunk valakire. Pár perc múlva kopogtak, és belépett két jómadár. Harry és Zayn.
- Elnézést a késésért!- mondták egyszerre.
- Semmi gond- mondta Mr. Davidson, és az egyetlen szabad helyre mutatott. Zayn helyet is foglalt rajta, Harry meg mögém állt, amíg a titkárnő be nem hozott kintről egy széket. Beült mellém. Paul és közém.
- Szóval, mit tehetek önökért?- kérdezte az igazgató, miután mindenki kényelmesen helyet foglalt.
- Már látta, a mai újságot?- kérdezte Paul.
- Nem. Még nem- rázta a fejét. Zayn az asztalra tette a napilapot. Mr. Davidson elvette, és elolvasta a címlapot, majd arra a bizonyos ötödik oldalra lapozott.
Lehajtottam a fejem. Elég cinkes, hogy elolvasta. Főleg úgy, hogy egy cédának állítanak be.
Miután vagy kétszer elolvasta, letette az újságot, és rám nézett. Majd Harry-re, utána pedig Zayn-re.
- Láttam én, hogy az összes diák susmog valamiről  de nem gondoltam, hogy ekkora a baj...- kezdte el.- Tudom, hogy az újságok mindig elnagyolják a dolgokat, és gondolom most is így van.
- Igen- helyeselt Paul.
- A második órán az összes diákot a tornaterembe összehívom, és beszélek velük.
- Nem szükséges- mondta Paul.
- Mi csak azt szeretnénk, hogy ne kerüljön ki Leiláról semmilyen nemű információ- folytatta Harry.
- Attól tartok, hogy Miss Butler-t elég sokan ismerik az intézményben- mondta Mr. Davidson.
- Ohh... Akkor lehet, hogy mégis van értelme annak a második órai összegyűlésnek- ment bele Paul.
- Ha nem szivárogtatnak ki semmit Leiláról, akkor szívesen fellépnénk itt. Csak az itteni diákoknak. És még beszélgetnénk is velük- mondta a kompromisszumot Harry, Zayn meg csak bólogatott.
- Rendben. A második órában beszélek a diákokkal. Azt ajánlom, hogy most Leila menjen haza. Felhívom az apukáját, hogy hazaengedem.
- Leila és Tina most rám vannak bízva, mivel az apjuk elutazott- világosította fel az igazgatót Paul.
- Nem is tudtam- gondolkozott el.
- Köszönöm, hogy meghallgatott- kezdett el búcsúzkodni Paul.
- Ez csak természetes!
- Mi megyünk is!- állt fel Harry és Zayn.
- Azt ajánlom, hogy Leila menjen el a cuccaiért, önök pedig maradjanak itt, míg be nem csöngetnek. Ilyenkor zsúfolt a folyosó. A fiúk mégis csak sztárok...
- Igaz is- gondolt bele Paul.
- Én akkor megyek. Viszont látásra!- köszöntem el az igazgatótól, aki csak kedvesen rám mosolygott, és elkezdett a mikrofonba beszélni. Minden tanulót és tanárt a tesiterembe küldött...
Mikor kiértem az irodából, Tina, Do, Will és Nick ott vártak rám.
- Na mi volt?- kérdezte Will.
- Majd elmesélem, de most haza kell menjek- indultam a terem felé, ők meg követtek.
- Baj van?- aggodalmaskodott Tina.
- Nem mondtátok neki?- kérdeztem a barátaimat, akik rázták a fejüket.- Majd megtudod a második órában.
Nem kommunikáltunk többet. Összeszedtem a táskámat, és újra az igazgatói iroda felé vettem az irányt. Már mindenki a tesiterembe torlódott, a szünet elején, hogy jó helyhez jussanak a lelátón, így szinte üresek voltak az általában zsúfolt folyosók.
Nekidőltem a falnak, és lehunytam a szemem. Becsöngettek. Egy perc múlva kijött az ajtón Paul, Harry és Zayn.
- Mehetünk?- kérdezte Paul.
- Igen- válaszoltam, és elindultam a kijárat felé.
Az autóban síri csend volt. Paul kirakott minket az 1D háznál, és tovább hajtott.
Harry telefonált valakivel, én addig átvettem a tréningemet, és hasra feküdtem az ágyban. Nem volt kedvem semmihez, és senkihez...
- Jól vagy?- kérdezte Harry, miközben leült az ágy szélére, és a hátamat kezdte el simogatni.
- Igen- válaszoltam halkan. Akaratlanul is elkezdtek potyogni a szememből a sós cseppek, amit ő nem látott, de hallani hallotta, hogy szipogok.
- Nem úgy látom- mondta, és éreztem, hogy befekszik mellém. Közel húzott magához, és a mellkasára emelte a fejemet.
Nem ellenkeztem. Nagyon jó illata volt a frissen mosott ruháknak, és a megszokott Calvin Klein parfümének.
- Sajnálom- súgta halkan, és egy kósza tincset kiszedett az arcomból, majd adott egy szájra puszit. Elkezdte dúdolni a "More Than This"-t, és szinte azonnal elaludtam.

5.Díj és 41.rész

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 blognak!

Köszönöm a díjat: dy.06-nak!!! <3

1. Írj magadról 11 dolgot!:

1. Imádom az 1D-t.
2. Szemüveges vagyok.
3. Szeretem az ékszereket.
4. Van egy titkos szerelmem.
5. Dottyával (az lb-m) mindent meg tudok beszélni, de tényleg MINDENT!
6. Nagyon-nagyon szeretem az édességeket, főleg a csokit.
7. Télen imádok teát inni és közben karácsonyi filmeket nézni.
8. Nyáron születtem.
9. Szeretek korizni, de sajnos tavaly és idén még nem voltam... :$
10. Titokzatos vagyok?! :'D
11. ohh... öhh... Nem jut eszembe több... SORRY!!! :$

2. Válaszolj 11 kérdésre!:

          1.   Mi inspirált a blog megírásában?

~ A bada! :))

          2.   Ha valahol elakadsz a történetben, hamar tovább lépsz, vagy kérsz segítséget?

~ Van amikor a barátnőm segítségét kérem, de általában hamar megoldom a problémát.

          3.   Mit érzel, mikor negatív véleményt/hozzászólást kapsz?

~ Még nem kaptam negatív megjegyzéseket... De mindig írom, hogy nyugodtan lehet olyat is írni, ami nem csak dicséri a történetet.

          4. Gyakran vétesz hibát a blogban? (Gyakran kell változtatni a történeten?)

~ Nem. És nem is szeretek változtatni. A tökéletesség híve vagyok.

          5.   Hányszor kértél segítséget a bloggal kapcsolatban? Kitől és miben kértél segítséget?

~ Általában a legjobb barátnőm segít.

          6.   A blogot közösen írod valakivel vagy magányos farkasként bloggerkedsz?

~ Magányos farkasként, de néha jól jön egy lendítő rúgás... ;)

          7.   Kedvenc évszakod? Miért?

~ Nyár. Holiday time, napfény, bulik, nyaralás és persze a szülinapom...

          8.   Mit szeretsz a karácsonyban?

~ A hóesést, és az estéket, mikor teával a kezemben filmet nézek.

          9.  Jártál már külföldön?

~ Nem is egyszer...

         10.   Álom úti cél?

~ London, Párizs. (Írnám még, hogy New York, de ott már voltam.)

         11.   Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?

~ Találkozni az 1D-vel!!! <3 :)

3., 4.: Mivel mostanában sok a dolgom, ezért nem olvasok blogokat. Bocsánat mindenkitől!!! :$ <3

***2 nappal később***

Az erdei házban nem történt semmi köztem és Harry között. Szimplán megvacsoráztunk, beszélgettünk a kandalló mellett, és megnéztünk két filmet. Nagyon kellemes este volt.
Persze másnap, mikor délután három körül megérkeztünk az 1D főhadiszállására. Mindenki találgatott, hogy mi is volt pontosan, és hogy egyáltalán hová tűntünk, hiszen senki sem tud Harry bunkeréről.

A tegnapi kedd, is hamar eltelt. Tina megint találkozott Amandával, Niall pedig ételbe folytotta bánatát. Na jó, ő mindig eszik, na de értitek...
Mivel nem volt otthon (olyan furcsa, hogy már a fiúk házát is így hívom) semmi főznivaló, elmentünk a közeli Nando's-ba. Az öt srác, Eleanor és én.
Gyalogoltunk, hiszen vagy három utcára helyezkedik el az étterem, és nem ártalmas a testmozgás.
Miután Niall megrendelte a fél étlapot, a pincérlány szenvedő fejjel felénk fordult, mert Niall eléggé gyorsan hadarta, hogy mit kér, és a lány alig tudta írni a szöszi kívánságait. Egy órán belül, már falatoztunk, és persze a mi csoportunktól zengett a hely. Louis El-t etette, és fordítva. Liam csendben beszélgetett Niall-hez, aki csak hümmögött és bólogatott, mivel tömte a buráját. Én pedig Zayn és Harry között kaptam helyet. Mindketten egyszerre beszéltek hozzám és tök más témáról... Harry azt mesélte, hogy mennyire szereti a macskákat, Zayn pedig arról, hogy milyen tetkót szeretne csináltatni. Mikor Harry látta, hogy nem rá, hanem Zayn-re figyelek -mert valljuk be, hogy érdekesebb téma-, göndörke a combomra tette a kezét, és simogatott. Nem nagyon foglalkoztam vele.
Kajálás után mindenki annyira tele volt, hogy hazamentünk és elmentünk aludni.

Ma reggel suliba kellett menni. Az ébresztőm keltett hatkor, aminek az lett az eredménye, hogy Harry is felkelt a hangra.
- Mi van má'?- kérdezte kómásan és rekedten. Odahajoltam hozzá, és adtam egy puszit az arcára.- Jó reggelt!- mondta, mikor kissé felébredt, a puszi után.
- Jobbat!- dühöngtem.
- Mi a baj?
- Matekkal kezdek. Szerinted?!
- Uhh...
Elintéztem a dolgaimat a fürdőben, felöltöztem, és mivel láttam, hogy Harry visszaaludt, nem keltettem fel.
Eleanor tegnap visszament Manchester-be, így nyugodt szívvel rontottam be Louis szobájába. Beugrottam mellé az ágyba, és elkezdtem a fülébe üvöltözni.
- Gonosz répa vagy!- mondta, miközben a fejét a párnába nyomta.
- Én figyelmeztettelek...
- Nem gondoltam, hogy ilyen szívtelen leszel.
- Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó- mondtam neki angyalian, miközben az ajtó felé lépkedtem.
- Csinálsz nekem kávét?- kukucskált ki a paplan alól.
- Na jó. Harry-nek is csinálok, mert tuti hiányolni fogja.
- Milyen figyelmes vagy.
- Semmi sincs közöttünk!
- Nem kell ragozni. Tudom, amit tudok...
- De hát én nem is...- kezdtem volna el, de félbeszakított.
- A hülye is látja, hogy illetek egymáshoz!
Nem válaszoltam, csak elindultam a konyhába kávét csinálni. Megkentem magamnak egy szelet kenyeret nutellával, és beleharaptam. Mikor lefőtt a cuccos, odamentem a hűtőhöz, elővettem a tejet és töltöttem magamnak, Louis-nak és Harry-nek is. Mikor megfordultam, hogy bevigyem Louis szobájába a forró italt, Harry a konyhaasztalnál ült, és az én kajámat ette.
- Hé! Az az enyém!- csaptam gyengén a tarkójára.
- Olyan jól nézett ki... Bocsi!
- Amíg ezt Louis-nak beviszem, kenj nekem egy másikat, és minden meg van bocsájtva.
- Én is kapok?- mutatott a kávé felé.
- A piros bögrés a tied.
- Köszi!
Bevittem Louis-nak, ám ő aludt, mint a bunda. Elkezdtem simogatni az arcát, mire elkezdett mocorogni. Odaadtam neki a gőzölgő koffeint, és visszamentem a konyhába, ahol Harry éppen a nutellás kenyeremet kente.
- Szendvicset viszel a suliba?- kérdezte, miközben a kenős késsel hadonászott.
- Igen, de azt majd én megcsinálom. Félő, hogy valami ehetetlen kaját csinálsz.
- Nem tennék olyat- rázta hevesen a fejét, majd mivel 'összekócolta' a mozdulat, bevetette a szokásos Harry-s hajigazítást. Kicsit sem csöpögött a nyálam...
- Hát hogyne! Ismerlek már annyira.
- Na jó... Lehet, hogy megpróbáltam volna.
- Szerencséd, hogy nem csináltad....
- De most komolyan... Elkészítem neked, te meg pakold be a táskád, mert látom, még mindig ott vannak a könyvek, ahol hétfőn hagytad őket.
Öt perc alatt összekészítettem a táskámat, és Harry is végzett a szendvics gyártással.
- Elkísérjelek a suliba?- kérdezte, mikor már indulásra készen álltam az ajtóban.
- Nem kell köszi- mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára. Ekkor nyílt a mellettünk lévő lakásajtó, ahonnan Tina lépett ki.
- Jó reggelt!- köszönt nekünk, és mi is megjutalmaztuk egy "Jó reggelt"-el.
- Mi akkor indulunk is!- mondta Tina, és elhúzott Harry mellől.
- Sziasztok!- köszönt Niall és Harry egyszerre.
Elindultunk a suli felé, és addig Tinával megbeszéltük a fontos magánéleti dolgainkat. Minden szóba került. Niall, Harry, Amanda és a többiek is.
Tinát nagyon érdekelte, hogy mi van köztem és Harry között, de mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk. Nem nagyon hitte el... De őt sem hagytam békén, és egyfolytában Niall-ről kérdezgettem.
- Egy szót se senkinek arról, hogy hol lakunk most, és azt főleg ne, hogy kikkel- fordítottam magammal szembe a suli előtt.
- Tőlem nem fognak megtudni semmit, és Amandától sem.
- És tőlem sem- folytattam.
- Mikor végzel?- kérdezte, mikor már az osztály termem előtt álltunk.
- Későn. Menj haza nyugodtan.
- Oké. Jó szórakozást!
- Neked is!- válaszoltam, és bementem a terembe.
Néma csend lett, mikor megláttak az osztálytársak.
- Szia drágám!- törte meg a kínos csendet Nick. Odajött hozzám, és átölelt.
- Mi van itt?- kérdeztem halkan, hogy csak ő, Will és Dorothy hallja.
- Nem olvastad/láttad a mai újságot?- kérdezte Dorothy, mire megráztam a fejemet.
Kivette Dorothy Will kezéből a napilapot, majd az orrom alá nyomta.

40.rész

Sok új olvasóm lett, pár "törzsvendégnek" köszönhetően, szóval KÖSZÖNÖM!!!!
Örömmel látom, hogy érdeklődtök az új részek felől. Mindig próbálom a legjobbat kihozni magamból, minimális idő alatt, de ez nem mindig sikerül, ezért bocsánat, ha nem kaptok sűrűn részeket!
Jó olvasást! :)) <3




- Mi azt hiszem elmegyünk Leilával- mondta Harry, mikor már elég intenzíven smároltak mellettem Louis-ék.

Bólintottam egyet, hisz a látottak alapján én csak a fölösleges gyertyatartó lennék. Felmentem Harry szobájába, és valami ruha után kutakodtam az egyik bőröndömben.

- Letusolok és mehetünk- mondtam az ajtóban álló Harry-nek.
- Pakolj össze valami pizsamát és váltóruhát is.
- Hová megyünk?
- Az erdei házba- vont vállat.
Bevonultam a fürdőbe. Hamar elvégeztem a dolgaimat, és immár felfrissülve álltam a szoba közepén, ahonnan eltűnt Harry. Bepakoltam pár dolgot a táskámba, és már készen is voltam.

- Mehetünk?- kérdezte, mikor belépett a szobába.
- Igen.
- Még beugrunk kaját venni, mert nincsen kint semmi, és nem ehetünk itt- mondta, mikor az előszoba felé haladtunk.
- Jó szórakozást nektek!- mondta Louis, mikor kinézett a kanapé fölött.
- Nektek is!- válaszoltuk egyszerre Harry-vel.
Igazság szerint érdekes volt ez az egész szituáció, hiszen meg sem beszéltük a kora délutáni kirohanásomat, de most mégis vele megyek el kettesben. Ráadásul vele is fogok aludni...
Na jó, nem kell rosszra gondolni, hisz én úgy nyugtattam meg magam, hogy bemeséltem magamnak, hogy ez egy semmiség volt, és csak barátok vagyunk. Ami igaz is!
Beültünk a kocsijába, és elindultunk vásárolni.
- Mit akarsz enni?- kérdezte már a boltban.
- Mondjuk... Őőő... Sajtos-tejfölös húst rizzsel.
- Rendben.
Megvettük a hozzávalókat, és elindultunk az erdő felé. Időközben elkezdett esni az eső, így Harry-nek lassítani kellett, mivel beborult az egész ég, és köd volt. A rádió halkan szólt, mi pedig meg sem szólaltunk.
Mikor megérkeztünk, beizzította a kandallót, mert elég hideg volt odabent.
Elkezdtük csinálni a vacsorát.
- Bocsánatot szeretnék kérni, a viselkedésem miatt- törte meg a csöndet.
- Bocsánatkérés elfogadva!- mosolyogtam rá őszintén.
- Tényleg sajnálom!
- Ha még egyszer bocsánatot kérsz, megverlek!- fenyegettem meg.
- Te... Engem...- mutatott rám, majd magára.
- Kicsi a bors, de erős- néztem vele farkasszemet.
- Igaz... Akkor jobb, ha nem idegesítelek föl- mondta pimasz mosollyal.
- Bizony!
Csendben főztük a vacsorát, mikor megszólalt a mobilom.
Megnéztem a képernyőt, és az apám nevét láttam meg rajta. Nem foglalkoztam vele, csak visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe.
- Nem veszed föl?- kérdezte, mikor másodszorra is megszólalt.
- Nem...
- Apukád az?- kérdezte halkan.
- Igen.
- Egyszer beszélned kell vele.
- De nem most!
- Egy hónapod van rá... Utána úgyis találkozni fogtok.
- Nem akarok!- makacskodtam.
Odajött hozzám, és átölelt. Az arcomat a mellkasába fúrtam. Nem tehetek róla, hogy kicsire nőttem... Kellemes érzés volt a karjaiban lenni. Élvezetem. Olyan volt, mint egy fal, ami megvéd mindentől és mindenkitől. Adott egy puszit a hajamba, de nem engedett el, és én nem is akartam.
Most az ő telefonja szólalt meg.
Egyszer kidobom az ablakon őket!- gondoltam magamban.
- Jó napot!- köszönt, mikor felvette.
Felvont szemöldökkel néztem rá, mert már elengedett.
Ez most komoly, hogy az apám felhívta?!
Rosszallóan megráztam a fejemet, és kivettem a hűtőből a narancslevet.
Nem nagyon érdekelt, hogy miről beszélnek, hisz úgy is tudom, hogy rólam van szó. Én addig leültem a nappaliba, és elszürcsölgettem az innivalóm.
Miután kellőképpen kitárgyaltak, sőt még nevettek is egy sort, elköszöntek egymástól és letették a telefont.
- Hallom jól elbeszélgettetek- mondtam neki hűvösen.
- Jajj, ne legyél már ilyen!- nézett rám olyan szemekkel, mint a Shrek-ből a macska.
- De ilyen vagyok!- mondtam neki, és kivonultam a konyhába megnézni a húst.
- De ne legyél- mondta teljesen a hátamnak simulva, miközben a nyakamat puszilgatta.

39.rész

Köszönöm a feliratkozókat, a kommenteket és az üzeneteket, amiket tőletek kapok!
Imádlak titeket! <3

Jó olvasást! :))

"Csak mert még nincs meg a herceged, nem jelenti azt, hogy nem vagy hercegnő." ~ Zayn Malik

Tíz perc múlva már a közeli parkban futottam, amit úgy mellesleg nem is ismertem...

Nem tudom, hogy történhetett.... Én nem vagyok olyan, aki elsőre megadja magát. Ezt az is bizonyítja, hogy még nem létesítettem komolyabb testi kapcsolatot egy ellenkező nemű egyeddel sem...

Én mindig azt tartottam módinak, ha jól megismeri egymást a két ember, és csak utána történik köztük komolyabb dolog...

Míg gondolkoztam, már vagy fél órája futottam. Elfáradtam, ezért leültem egy padra és rágyújtottam. Ennyit az egészséges életről!

- Sejtettem, hogy itt leszel- szólalt meg mögöttem valaki. Kicsit deja vu érzésem támadt, attól függetlenül, hogy más helyen voltam, és más személy szólított meg.

- Szia Zayn- köszöntem neki. Miközben leült mellém, köszönés képen adott egy puszit az arcomra.

- Láttalak elrohanni. Bementem Harry-ékhez megkérdezni, hogy miért siettél el...

- Elmondták?- kérdeztem egy nagy slukk után.

- Először csak annyit mondtak, hogy futni mész, de utána Louis mondta, hogy Harry egy barom volt, és akkor összevesztek. Viszont nem válságos közöttük a helyzet.
- Értem- bólintottam egyet.
- Mit csinált Harry?- kérdezte óvatosan.
- Semmi rosszat. Túl gyors volt... Én nem...
- Oké. Nyugi- szakított félbe, és átölelt. Olyan más volt az ölelése... Nem olyan, mint amit a barátok szoktak...
A napokban elég sokat beszélgettem vele, de sosem úgy közeledett, mint Harry. Pedig az első találkozásunknál láttam valamit a szemében, amit most is, miután elengedett.
Valami nem stimmelt... És akkor jöttem rá...
- Miért?- kérdeztem tőle.
- Harry-nek nagyobb szüksége van egy lányra, mint nekem- vallotta be.
- Ezt honnan veszed?
- Ráférne már egy rendes barátnő. Mellesleg jól kijöttök egymással, és illetek is a másikhoz.
- Igazi barát vagy- mondtam, és átöleltem.- Nem csak neki- tettem hozzá.
- Nekem elég, ha boldog vagy!- mondta.
- Harry tudja?
- Nem. Sejtette, de hazudtam róla. Ne is beszéljünk erről...
- Oké.
- De tudd, én mindig itt leszek, ha egy barátra van szűkséged!
- Köszi Zayn. Hálás vagyok!
- Még maradsz, vagy visszajössz velem?- kérdezte és felállt mellőlem.
- Megyek- álltam föl én is.
Hanyagul átvetette a vállam fölött a kezét, és így gyalogoltunk hazafelé.
A kapuban megkérdezte, hogy bekísérjen-e Louis-ék lakásába, mire mondtam neki, hogy boldogulok egyedül is.
Félve nyitottam be a lakásba, ahol síri csend volt. A konyhapulton találtam egy üzenetet, amit Louis írt.
"Elmentünk vásárolni, mert Niall megevett szinte mindent. Hívj, ha hazaértél! Puszi Louis és Harry"
- Szia. Olvastam a leveled- szóltam bele a telefonba, amint felvette Louis.
- Szia. Szükséged van valamire?- kérdezte.
- Nincsen köszi.
- Hát jó. Ha hazaértünk csinálunk valami vacsit, hogy ne halj éhen.
- Igazán figyelmes vagy, hogy gondolsz rám.
- Ez a dolgom! Én vagyok felelős érted.
- Csak nem felnőttél Louis?- kérdezte a háttérben Harry.
- Te ne dumálj, hanem hozz egy kg répát!- parancsolt rá Louis.
- Hallom, te vagy az úr a háznál.
- Igen. Harry képtelen mindenre nélkülem.
- És mi lesz a vacsi?- tereltem.
- Rántott sajt, krumplipüré, meg zöldség.
- Király!
- Na lépek, mert Harry rossz fajta répucik között válogat.
- Oké. Puszi!- köszöntem el, ám ő azonnal kinyomott. Biztos súlyos helyzet alakult ki... Lehet, hogy Harry a fehér répákat nézegette...
Csengettek.
- Szia Lia- köszönt két puszival Eleanor, mikor kinyitottam az ajtót.
- Szia. Louis-ék vásárolni mentek.
- Addig pletykálhatunk! Hallottam itt leszel egy darabig.
- Már mindenki tudja?!- nevettem el magam.
- Azt hiszem Danielle-nek még nem mondta Liam...- gondolkodott el.
- Tényleg! Mi van vele? Hogy érzi magát kint?
- Azt mondta, hogy imádja, bár hiányzik neki a csapat.
- Nekem is hiányozna, pedig alig egy hete vagyok...
- Spontán kérdés!- szakított félbe.- Mi van közted és Harry között?
- Ez egy igen jó kérdés... Fogalmam sincsen...
- Hát az tuti, hogy bejössz neki. Már csak az a kérdés, hogy neked tetszik-e...
- Az igazat akarod hallani?
- Feltétlenül!
- Hát... Nem közömbös számomra... DE nem hinném, hogy nekem való... Túl pörgős az élete.
- Hozzá lehet szokni- mondta, és végig mutatott magán.- Én vagyok rá az élő példa, hogy működik.
- Nem tudom... Én mindig is szerettem láthatatlan maradni.
- Majd segítek hozzászokni.
- Köszi- mondtam és rámosolyogtam.
- Megjöttünk!- kiabált Louis.
- A nappaliban vagyunk!- szóltam neki.
- Vagyunk?- dugta be a fejét, a helységbe.
- Szia BooBear- köszönt neki Eleanor mosolyogva.
- Miért nem ezzel kezdted?- nézett rám Louis, és letámadta a mellettem ülő lányt.

38.rész

Boldogan látom, hogy vannak új olvasóim.
Köszönöm mindenkinek! [Tudom, hogy unalmas, de igaz! :'))]


- Elfáradtam- dőlt be mellém.
- Nekem meg fáj a hátam- panaszkodtam én is.
- Mit tanultál?- kérdezte.
- Mindent- adtam a rövid választ.
- Azok a régi szép sulis idők...- mondta úgy, mintha legalább 70 éves lenne.
- Most sajnálni kéne téged?
- Nem ártana- mondta, és a szoba sarkába dobta a hozzá legközelebbi füzetemet.
- Na, ne dobáld!- szóltam rá, ám én is magam mellé dobtam az összeset, ami az ágyon volt, a laptopomat pedig az éjjeli szekrényre tettem.

- Mit csináljunk?- kérdeztem, miközben hasra fordultam.
- Esetleg megmasszírozhatnál- nézett rám angyali arccal.
- Persze, azonnal...- mondtam szem forgatva.
- Utána én is kezelésbe veszlek- nézett rám könyörgően.
- Na jó! De csak, mert nem tudok ellenállni a nézésednek.
- Hahah... Jó tudni, hogy így rá tudlak venni bármire.
- Ne hidd, hogy ez mindig be fog válni...
- Pedig jó lenne- mormolta az orra alatt, én pedig úgy csináltam, mintha nem hallottam volna.
- Tessék?
- Semmi. Semmi.
- Akkor jó! Na vedd le a pólódat arról az Adonisz testedről- mondtam neki sóhajtva.
- Már vetkőztetsz?- kérdezte féloldalas mosollyal.
Nem válaszoltam.
Törökülésbe ült, hogy le tudja venni a ruhadarabot, én pedig bementem a fürdőbe a testápolójáért, ami a tükör melletti polcon volt.
- Honnan tudtad, hogy hol van?- nézett rám furán.
- Míg elmentetek, végigkutattam a házat- mondtam neki a hazugságot.
- Oké...- mondta, és közben úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Látnotok kellett volna az arcát abban a pillanatban...
- Nyugi. Semmi ilyenről szó sincs, csak jó megfigyelő vagyok- vallottam be az igazat nevetve.
- Sejtettem, hogy nem olyan vagy- válaszolt, és hasra vágta magát.
- Még nem ismersz eléggé...- súgtam halkan a fülébe, miután ráültem a dereka és a feneke közti részre, így teljesen a hátához simultam.
- Ne kínozz!- szólt rám. A hátára nyomtam egy kis testápolót.- Ez hideg!- visított fel.
- Igazán férfias vagy- jegyeztem meg.
- Bizonyítsak?- kérdezte perverzen, és a kezét végigsimította a combomon.
Nem mondom, hogy nem remegtem bele...
- Hűtsd le magad nagy bika! A végén még elhagyod a szarvaidat...
Tehát elkezdtem masszírozni, és gondoltam jól esik neki, mivel néha elég nagyokat nyögött... Egyszer-kétszer felkuncogtam. Hogy tud ilyen hangokat kiadni?!
- Mi olyan vicces kicsi lány?
- Nem lényeges.
- Hát jó...- mondta és tovább élvezte a kényeztetést.
- Készen vagy!- csaptam a hátára bő fél óra múlva. Addig teljes csönd honolt a szobában, sőt még a lakásban is.
Isten tudja, hogy Louis hol írtja mások agysejtjeit a vicceivel...
- Isteni kezeid vannak! Más területen is kipróbálnám...
- Harry, ne legyél ennyire kiéhezve. Vagy ha már nem bírsz magaddal, szedj fel valakit!
- Milyen harapós vagy ma...- jegyezte meg, miután leszálltam róla, és szembefordult velem.
- Mert nem szeretem, ha egy pasi, a nagy szájával akar megszerezni...- mondtam ki kerek-perec a dolgokat.
Eddig még vicces volt a folyamatos perverzkedés, de egy idő után fárasztó, idegesítő, és a legvégső esetben visszataszító. Jelentem ő még csak a fárasztó zónában volt, de mivel kedvelem, jobbnak láttam az elején leállítani.
- Te jössz- mondta egy perces hallgatás után.
Levettem a pólómat, és hasra feküdtem.
- Szabad?- kérdezte, mikor a melltartóm kapcsánál volt a keze.
- Igen- mondtam nyugodtan.
Kikapcsolta azt, majd óvatosan kibújtam belőle, hogy minél kevesebbet lásson belőlem.
Mivel nagyon feszült volt a hangulat -nem csak azért, mert félmeztelenül feküdtem alatta-, meg kellett szólalnom.
- Sajnálom. Nem akartalak megbántani.
- Semmi baj. Igazad van!- mondta és adott egy puszit a nyakamra.
Kirázott a hideg.. Nem azért, mert nem esett jól... Sőt... Nagyon is jó volt!
Mivel az epres illatú testápolóm az éjjeliszekrényen volt, levette onnan és nyomott pár pöttyöt belőle, a hátamra.
Először gyengéden kezdett el masszírozni, majd folyamatosan lett erősebb a kézmozdulata.
Mikor elért egy fájó pontot, felszisszentem.
- Bocsánat- mondta halkan, és megpuszilta a szisszenésemet kiváltó helyet, a hátamon.
Ekkor már annyira ellazultam, hogy alig bírtam kinyögni valamit... Vagyis semmi nem jött ki a számon.
Gondolom felbátorodott, és a masszírozás helyett végigpuszilta a gerincem vonalát, mire jólesően felnyögtem.
Hirtelen megfordított, és gyengéden megcsókolt, így kezdetét vette a nagy nyelvharc.
- Megjöttem répácskáim!- rontott be Louis a szobába.
Ő csak annyit láthatott, hogy Harry fölöttem támaszkodik, rajtam pedig nincsen felső, illetve a takaró van köztem és Harry között.
Na most ebből mindenki egyet szokott leszűrni, ami Louis-nak is sikerült...
- Ezer bocsi! Nem tudtam, hogy kis répát csináltok!- mondta és azonnal bezárta az ajtót.
Ekkor kaptam észbe, hogy pontosan mit is csináltunk Harry-vel.
Egymásra néztünk, majd elkaptuk egymásról a tekintetünket, ő pedig leszállt rólam.
- Én elmegyek futni- jelentettem ki, és a takarót magamra tekerve kivettem az egyik bőröndből a futóruhám, és a fürdőben átöltöztem.