27.rész

Hello mindenki!
Tegnap nem írtam, de gondolom látjátok, hogy egy kicsit megváltoztattam az oldal kinézetét.
Nem sűrűn fogom ezt megtenni, de gondoltam inkább férfiasabb képet teszek ki róluk háttérnek... ;)
Ehhez a részhez meg jó olvasást kívánok!
*Fly*
:))
<3






- Harry az! Felvegyük??
Azonnal megjelentek az igenlő válaszok...
A kezembe nyomta a még mindig csörgő készüléket.
- Szia- köszöntem halkan. Kicsit kínos volt.
- Szia. Éppen nézlek titeket. Elragadó barátaid vannak- mondta kicsit cinikusan. Gondolom levágta, hogy Nick, Will és Do nem valami nagy 1D fanok. Na ez aztán még kínosabb volt...
- Khmm... Ja- mondtam majd egy fél perces csönd állt be közénk.
- Nézzétek az asszonyt! Megcsal a szemem láttára- tettetett felháborodottságot Nick.
- Fogd be Nick! Tudod, hogy nekem te vagy az egyetlen!- mondtam letakarva a telefon mikrofonos részét, hogy Harry ne süketüljön meg.
- Vissza hívjalak később?- kérdezte Harry.
- Igen. Azt megköszönném- válaszoltam halkan, mivel síri csend volt.
Nick kitépte (?!) a telefont a kezemből. Elköszönt a nevünkben Harry-től, és megnyomta a piros gombot.
- Bocsi skacok, Harry-nek mennie kellett- mondta szomorkás arccal Nick.
- És lassan mi is megyünk- mondta Do.
- Ajjj! Miért vagy ilyen negatív?- förmedt rá Will. Elég hülye fejet vágott közben...
Ekkor kezdetét vette még egy fél órás kamu balhé.
Az az érdekes, hogy két évvel fiatalabbak nálam -na jó Will csak egyel-, és tök jól kijövünk egymással.
Hupsz! Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy én egy évvel később kezdtem a sulit, mert Párizsban laktunk addig, plusz még év vesztes is vagyok. Szóval simán lehetnék végzős, de hát már mindegy...
Elbúcsúztunk a kedves nézőktől, és a fiúk még egy olyat is benyomtak, idézem: "Imádunk titeket One Direction!". Ezzel még nem is lett volna baj, ha nem küldtek volna puszikat a végén... Gondolom most majd magyarázkodhatok Harry-nek emiatt a három agyalágyult miatt...
A Twitcam befejezte után, még fent maradtunk. Gyarapodott a követők száma, és az üzenetek is.
- Nézzük meg őket!- pattogott mellettem Nick.
Meg is nyitottam az elsőt, amit kaptam. A telefonom csörgése megzavart minket.
- Göndör herceg- mondta Do, és odaadta a készüléket. Gyorsan kiléptem a közösségi oldalamról, és kimentem Dorothy szobájából.
- Szia újra- vettem fel mikor már kint voltam.
- Szia. Ugye most nem zavarok?
- Nem. Dehogy! Amúgy bocsi az előbbiért- utaltam a szobában ülő három személyre, akik gondolom most az ajtóra vannak tapadva és hallgatóznak...
- Nem gáz. Viszont át tudnál jönni?
- Miért?
- Fontos lenne...- mondta nem túl határozottan.
- Igen- sóhajtottam.- Vigyek valamit?
- Csak magadat!
- Oké. Indulok- mondtam és kinyomtam a telefont.
Nem tudtam mit akarhat, és azt végképp nem, hogy miért kell átmenjek hozzá...
- Mennem kell- nyitottam be a szobába, ahol a többiek éppen elfoglalták magukat. Annyira látszott, hogy abban a pillanatban ültek le, mikor bementem... Dorothy kezében fordítva volt az újság, Will éppen a földön feküdt (?), Nick pedig a sötét telefonképernyőt nyomogatta...
- Miért?- kérdezte Will, majd mikor Do azt hitte nem figyelek, gyorsan megfordította az újságot.
- Mert- vágtam rá.
- Csak nem randi?- húzogatta a szemöldökét Will.
- Nem- válaszoltam szem forgatva.
- Vigyázz magadra- mondta Nick és átölelt.
- Nem a világ végére megyek...
- Lényegtelen- intett le, és elengedett.
- Majd hívlak titeket! Puszi- köszöntem el tőlük, amint felvettem a táskámat a földről.
- Cső- köszöntek egyszerre.

26.rész

***Leila***

Mivel csak két utcával laknak lejjebb, így gyalog mentem. Mikor oda értem, az ikrek anyukája -Esther- nyitott ajtót. Anyával mindig is jóba voltak, és szinte minden szombaton együtt ebédelt a két család.
Igazából úgy ismerkedtünk meg, hogy apa Londonba kapott állást, és Logan -az ikrek apja- segített apának a cégnél. Aztán mi gyerekek elválaszthatatlanok lettünk egymástól.
Esther mondta, hogy fent vannak a szobáikba, így felfutottam a lépcsőn, és bekopogtam Dorothy ajtaján.
- Mi van már Nick?- jött bentről a hang.
- Sajnálom, de Leilának hívnak- nyitottam be hozzá.
- Áhhh szia- derült ki az arca.
- Már megint mit csinált Nick?- kérdeztem tőle.
- Megitta a narancslevemet reggel...
- Azóta csata van?
- Igen.
- Néha nem tudom, hogy anyukátok hogy bír titeket...
- Hát apa már elhúzott- mondta vállat vonva.
- Szia pöttöm- rontott be az ajtón Nick.
- Szia óriás- köszöntem én is.
- Nem is olyan nagy- jegyezte meg Do.
- De ez itt lent igen- mutatott a "büszkeségére".
- Még nem volt szerencsétlenségem, hogy lássam- mondtam a "büszke" gazdának...
- Én már láttam. Nem nagy látványosság- jegyezte meg Do fintorogva. Éljen a testvéri szeretet!
- Most komolyan ez a téma?- kérdezte Will, a négyes fogatunk eddig hiányzó tagja. Imádunk együtt lenni és beszélgetni... Pontosabban hülyülni. Na jó, tudunk mi normálisak is lenni, ha nagyon akarunk.
Az első sulis nap óta együtt nyomulunk, azaz 10 éve elválaszthatatlanok vagyunk. Nick Will mellett ül a suliban, én pedig Do mellett, amióta csak az eszemet tudom. Bár néha a tanárok elültetnek egymás mellől minket...
- Készen vagytok egy újabb Twitcam partyra?- kérdezte ki más, mint Will. Na igen... A suliban mi vagyunk a nagy sztárok... És ez most nem nagyképűség akar lenni. Általában, ha kiírjuk Twitter-re, hogy együtt vagyunk, akkor sokan írják, hogy látni akarnak minket.
Lehet hogy egy kicsit Twitter és Facebook függők vagyunk... De ez van.
Felléptem az én felhasználómmal, és láttam, hogy elég sokan bekövettek.
Megnéztem, hogy mi ennek az oka...
- Az ott a buzibanda egyik tagja?!- kiáltott egy nagyot Will mellettem.
- Megsüketülök, te őrült!- vágtam tarkón, majd elkezdtem olvasni a tweet-et.
@Louis_Tomlinson: "A banda nevében kijelenthetem, hogy te lettél a Répa-Díj nyertese @Lia_Butler!!!"
@Lia_Butler: "Ez hízelgő, de normális, hogy nem tudom miről van szó @Louis_Tomlinson? Valaki segítene megfejteni?"
- Nem akarom megzavarni ezt a magánbeszélgetésnek nem nevezhető dolgot, de elmagyaráznád, hogy miért beszélgetsz egy híres sráccal?- kérdezte Nick.
- Miattuk nem tudtam találkozni veletek. Azt hittem Do elmondta- néztem az említett személyre.
- Csak annyit mondott, hogy találkozgatsz valakikkel- mondta Will.
- A húgom miatt...-kezdtem bele a történetbe, amit hamar el is meséltem nekik. A fiúk fintorogtak, mikor mondtam nekik, hogy Harry és köztem elcsattant egy-két ártatlan csók, de amúgy jól fogadták a hírt...
- Akkor show?- kérdezte Do.
- Mehet- mondtuk egyszerre, és elindult a "show".
- 500 néző? Jól látok?- kérdeztem a körülöttem ülőket.
- Jól látod! Biztos az új haverjaid rajongói- mondta Will, mire vállba boxoltam.
Szokásosan hülyültünk, és válaszolgattunk a kérdésekre, de az 1D fanatikusok durvább kérdéseit, megjegyzéseit hanyagoltuk...
Aztán hirtelen megszólalt a telefonom, amit Nick azonnal fel is kapott az asztalról, de nem nyomta meg a zöld gombot.
Belenézett a kamerába és elkezdte sikítani a hívóm nevét...

4.Díj!!! Wow

Köszönöm a díjat Secretgirl-nek! 

Nagyon sokat jelent, hogy olvassa a blogomat, és még egyszer nagyon köszönöm a biztató szavakat itt, és a facebook-on is!

Van értelme írni, ha ilyen csodás emberek olvassák mint a Directoner-ek! <3 :')

11. dolog rólam:
~ szemüveges vagyok
~ sokat olvasok, de nem vagyok könyvmoly
~ a legjobb barátaim nélkül nem tudnék élni
~ van még egy 1D-s blogom
~ szeretem az ékszereket
~ nem nagyon jövök ki a visítós gyerekekkel...
~ tetszik az egyik osztálytársam
~ imádom a csokit
~ már három intőt is összeszedtem, életem során...
~ imádom nézni az 1D-s srácok hülyéskedéseit
~ visszavonhatatlanul beléjük szerettem... #imsosorry

Kérdések:
Kávé vagy kakaó?
~ Semelyik sem a kedvencem... inkább teás vagyok, de ha választani kell akkor kávé.
Szereted  a Lawson-t?
~ ciripp-ciripp...
Van testvéred?
~ Két féltesóm.
Olvasol most valamilyen könyvet?
~ Igen, Az éhezők viadalát.
Mikor születtél?
~ Régen... 1995.06.21.
Találkoznál velem?
~ Lehet...
Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
~ Ian Somerhalder, Johnny Depp, Nina Dobrev stb...
Mi a kedvenc filmed?
~ Sok van... Barátság extrákkal.
Hányadikos vagy?
~ 11.-es.
Kutya vagy macska?
~ Macseb.
Van háziállatod?
~ Nincs.

25.rész

***Tina***
- Mi van Leila-ékkal? Harry semmit sem mesélt...- kérdezte tőlem Niall, amint elindultunk hozzájuk, és mivel nem tud vezetni, így gyalog mentünk.
- Nem tudom... Lia sem mondott egy árva szót sem.
- Jól néznének ki együtt- gondolkodott el az én Ír manóm.
- Én félek, hogy Harry megbántaná- mondtam el a véleményemet.
Niall-el nem beszéltünk erről többet, és jobbnak is láttam hanyagolni a témát.
Lia nagyon sebezhető, annak ellenére, hogy nem ezt mutatja... Harry-t ismerve tuti megbántaná őt, és nekem már csak az hiányzik, hogy egy spanyol szappanoperába keveredjek...
A gondolatmenetem közepén azt vettem észre, hogy Niall összekulcsolja a kezünket. Felnéztem rá, és láttam, hogy félénken várja a reakciómat, ami csak annyi volt, hogy biztatóan megszorítottam a kezét, habár én is kicsit félénk voltam...
El sem tudom mondani, hogy mit éreztem... Ott volt velem az imádott sztárom, akivel együtt vagyok. Leírhatatlan érzés, hogy az álmom beteljesült!
- Min gondolkozol?- kérdezte Niall.
- Hihetetlen...
- Micsoda?
- Az, hogy éppen Niall Horan-nal sétálok.
- Hát azért annyira nem hihetetlen- nevette el magát.
- Te most kinevetsz?- kérdeztem sértődötten.
- Nem. Dehogy is!- mondta, és engesztelés képen nyomott az arcomra egy puszit.
Az út többi részében csendesen bandukoltunk egymás mellett. Mikor a házhoz értünk, Niall előszedte a kulcsot, és bementünk a "lépcsőházba", majd onnan Niall lakásába.
Ekkor jutott eszembe, hogy most vagyunk kettesben először, mióta megismertem.
- Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet. De persze csak akkor, ha te is akarod...
- Persze- bólogattam hevesen.
Csinált popcorn-t, és visszajött a nappaliba. A film felénél már el is fogyasztottuk azt, így korgó hassal folytattuk a filmnézést. Mikor vége lett a filmnek, olyan öt óra lehetett.
- Merre van a mosdó?- kérdeztem tőle.
- Ott- mutatott egy ajtóra.
Bementem, és elvégeztem a szükséges dolgaimat. Mikor visszaértem, Niall nem volt a nappaliban. A konyha felől hallottam hangokat, így oda mentem. Ott szerencsétlenkedett a mikróval, amin gondolom elállított valamit.
- Segítsek?- kérdeztem tőle, az ajtófélfának támaszkodva.
- Jó lenne- mondta remény vesztve.
- Ha felolvasztásra van állítva, soha nem lesz kész az a popcorn...- mondtam, miután megállapítottam a problémát. Beállítottam a szerkezetet, és elindítottam. Fél perc múlva már pattogott is a kaja.
- Megmentetted az életem- mondta Niall és átölelt hátulról.
- Azért ennyire nem volt vészes a helyzet...
- De! Ha valami probléma van a kajával, akkor már az életem forog kockán.
- Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod, a sokkon kívül.
- Te most kinevetsz?
- Nem. Soha- mondtam kuncogva.
- Hát jó! Nem kapsz a popcorn-ból- mondta ki az ítéletet, ami egyenlő volt a halállal.
- Ha hozzánk jössz, nem adok neked kaját!- vágtam vissza karba tett kézzel.
- Nem is állt szándékomban hozzátok menni.
- Jó!- vágtam rá.
- Jó!- mondta ő is.
- Jó!- mondtam, hogy az enyém legyen az utolsó szó.
- Jaj .. Nem úgy gondoltam kuglófocskám- mondta mikor még mindig egymással szembe, összeszűkült szemekkel figyeltük a másikat. Vagyis ő a végére megenyhült, és közelebb lépett hozzám.
- Ez most fájt Horan!- jelentettem ki hidegen.
- Felajánlom az utolsó Snickers-emet!
Hajjaj... Ha Niall felajánlja az utolsó darabot valamiből, akkor fontos lehetek neki...
- Rendben- mondtam megenyhülve.
- Csukd be a szemed- kérte.
Nem tudtam mit akar, ezért a fél szemöldökömet felhúzva néztem rá.
- A rejtekhely... Ha meglátod, meg kell öljelek!- mondta halál komolyan, de a végébe belemosolygott. Becsuktam ahogy kérte, de azért kukucskáltam... Tudom, hogy nem illik, de legalább tudom majd fenyegetni, ha rossz lesz...

Megnéztünk még egy filmet, ami a "Derült égből fasírt" volt. Két ételimádónak az maga a mennyország lenne, ha az égből kaja esne...
A film közben a második adag popcorn is elfogyott, de Niall még mindig éhes volt. Nem mondom, én sem voltam tele...
- Pizza jöhet?- kérdezte Niall, miközben az éjjel-nappali futárszolgálat étlapját nézte a neten.
- Igen. Sonkás- mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
- Két sonkás pizzát kérek... Igen.... Niall Horan... Visz hall!- tette le a telefont, majd elkezdtünk beszélgetni a nappaliban. Észre sem vettük, hogy megint eltelt egy óra... Ezt is onnan tudtuk meg, hogy csöngettek az ajtón. Niall kifizette a pizzákat, és visszajött hozzám.
Sokat mesélt nekem az otthonáról és a családjáról. Kicsit elszomorodott, mikor megemlítette Mullingar-t és az anyukáját. Én sem voltam túl boldog mikor a családomról volt szó, hiszen nagyon nehéz anya haláláról, vagy nélkülözéséről beszélni. Szerencsére, nem feszegette a témát. Nagyon jót beszélgettünk, és arra kaptam fel a fejemet, hogy a telefonom csörög...

24.rész

Az arcomba csapódott valami. Lassan kinyitottam a szememet, de Harry kezétől nem sokat láttam, mivel az még a fejemen volt. Megpróbáltam óvatosan leszedni magamról, ami sikerült is, ám mikor felültem, a másik kezével átkarolta a derekamat és úgy húzott magához közelebb.
- Harry. Ébredj!- hajoltam a füléhez.
- Még öt perc- kérlelt teljesen rekedt hangon.
- Hát jó...- adtam meg magam és visszadőltem mellé, és tovább húztam a lóbőrt.
Nem tudom mennyit aludhattunk még, de Harry telefonjának csörgése ébresztett fel minket.
- Hello- szólt bele, majd hümmögéssel válaszolgatott a vonal másik végén lévő személynek.
- Ki volt az?- kérdeztem kikukucskálva a takaró alól.
- Liam. Ma nem kell próbára menni délután.
- Akkor pihenhetsz.
- Bizony!- dőlt vissza jólesően a puha párnára.
- Viszont engem még haza kéne furikázzál...
- Öltözz fel, és mehetünk is!
- Neked sem ártana valamit magadra kapni.
Lementünk a nappaliba, bevonultam a fürdőbe, felvettem a ruháimat, és visszamentem Harry-hez, aki már teljes harci díszben állt előttem.
- Nincs itt semmi ennivaló. Remélem nem gond.
- Nem. Majd otthon eszem valamit.
Most már könnyebben igazodtam az erdőben, és nem botlottam meg minden egyes lépés után. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé.
A házunk előtt leállította a kocsit, és elkísért az ajtóig.
- Szóval- kezdett bele a búcsúzkodásba, miután elkísért az ajtóig.
- Szóval...- folytattam.
- Örülök, hogy tudtunk beszélni.
- Én is!
- Akkor én megyek. További szép napot- mondta és adott két puszit az arcomra, ami a szám szélét is érintette.
- Szia. Neked is!- mosolyogtam rá.
Megvártam míg beszáll és elhajt a kocsival. Előszedtem a kulcsomat és bementem a házba.
- Sziasztok!- köszöntem a TV előtt ülő apámnak és Tinának.
- Szia!- köszöntek egyszerre.
- Milyen volt az estéd?- kérdezte Tina.
- Jó- válaszoltam szűkszavúan.
- Ma mész valahová?- kérdezte apa.
- Elvileg meglátogatom az ikreket. Ti?
- Niall-hez megyek- mondta mosolyogva Tina.
- Én meg dolgozni. Sokáig leszek bent, de Tinának legkésőbb tízre itthon kell lennie. Remélem addigra én is hazaérek.
- Akkor tízre haza kell jöjjek?- kérdeztem apától.
- Igen. Örülnék neki...
- Rendben.
- Én megyek is- mondta Tina, és kirohant az ajtóhoz, ahol az előbb csengettek.
Niall nem jött be, csak a hangját hallottam, hogy mond valamit Tinának, majd egy ajtócsukódást.
- Hát ezek elmentek- mondtam apának.
- Hallottam. Rendes fiú ez a Niall?
- Igen. Nagyon aranyos, és összeillenek Tinával.
- De még csak 14 éves, és Niall mennyi is?
- 18.
- Atya ég!- esett pánikba apa. Anya halála előtt kevesebbet volt velünk, így alig tud rólunk valamit, bár az utóbbi fél évben próbál megismerni rendesen minket.
- Semmi pánik! Tina okos, és tud mindenről- utaltam arra, hogy fel van világosítva.
- De...
- Apa! Beszélek vele, ha akarod- sóhajtottam fel.
- Köszönöm. És mi van veled, és azzal a másik taggal?
- Aranyos, de nagyon próbálkozik.
- Szólj, ha el kell intézni- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké.
- Ezután számítsak arra, hogy még annyit sem látlak titeket, mint eddig?- szomorodott el.
- Ha akarod, itt is bandázhatunk, de nem hiszem, hogy örülnél öt fiúnak... Na meg azt sem hiszem, hogy bármi kapcsolat lenne közöttünk, azon kívül, hogy Tina Niall-el lóg.
Még beszélgettünk egy darabig, de sajnos neki el kellett mennie. Imádom ezeket az apa-lánya beszélgetéseket. Néha csak ilyenkor értem meg, hogy miért is van apja az embernek... A hétköznapokon szigorú, ám mikor leülsz vele beszélgetni, akkor azt gondolod, hogy ő az egyetlen férfi, aki megért. És ez részben így is van.
Miután elment bekapcsoltam a zenecsatornát, és feltettem max hangerőre. Mivel nem ettem aznap még semmit, kimentem a konyhába, hogy összeüssek magamnak egy kis rántottát. Miközben csináltam, Dorothy hívott, hogy mikor tudok átmenni. Mondtam neki, hogy eszem, lefürdök és rohanok hozzájuk.
Mikor mindennel kész voltam, elindultam a Hamilton ikrekhez.