Q&A és 37.rész

Gáspár Regina (lelkes rajongó):
Szia. :D
Nagyon ügyes vagy és imádom a blogod! :D Amúgy, hogy jött ez a történet? Mikor lesz folytatása? Már nagyon várom a kövi részt! :D Neked ki a kedvenced? :D Nem tudod, hogy hogyan lehet megszerezni Harryt? <3 <3
Köszi. :D

Válasz tőlem:
Szia!
Komolyan nagyon örülök, hogy sokaknak tetszik a blogom!
Rengeteg blogot láttam, és hát, hogy őszintén bevalljam, nem sok nyerte el a tetszésem.., de persze voltak nagyon jók is köztük! Így gondoltam kezdek egy olyat, amibe bele tudom én is élni magam, és tetszeni is fog a Directioner-eknek.
Ha minden igaz, akkor most már láthatod is. :)
Nekem nincs kedvencem, mindegyiküket imádom, de mégis Harry-hez húz a szívem leginkább... Szóval mondhatjuk, hogy Harry (és a többiek kicsit -hajszálnyit- lemaradva utána)!
Azt én is szeretném tudni, de ha sikerült összeállítani a varázsfőzetet, akkor feltétlenül szólok nektek! :)) <3


Itt a rész is:

- Holnapra van valami programod?- kérdezte teljesen szokványos hangon, mikor megállt előttem. Pont előttem! Ahh... Utálom!
- Öhh nincsen. Maximum át kell nézzek pár anyagot- mondtam, miközben próbáltam nem előre figyelni, hiszen akkor még gondolkodni sem tudnék...
- Nekünk egykor lesz egy interjúnk- mondta még mindig előttem.
- Akkor amíg nem vagytok itt, tanulok.
- Szuper!- villanyozódott fel hirtelen, és beugrott mellém az ágyba. Végre...

- Miért vagy ilyen zavarban?
- Még kérded?- néztem rá hitetlenkedve, mire elnevette magát.
Komolyan hihetetlenül pimasz... De meg kell mondjam, nagyon aranyos.
Emellett mindig tudja, hogy hogyan vágjon vissza. Szóval miután meg tudtam állni, hogy ne ugorjak rá, befeküdtem mellé az ágyba miután átvettem a kényelmes, de egyszerű pizsamámat.
Még nem tudtam aludni, mert ugye délután kipihentem magamat. Elvettem az éjjeliszekrényről a MacBook-omat és válaszoltam az email-ekre, amiket kaptam.
Harry hamar elkezdett szuszogni mellettem. Hirtelen felindulásból megragadtam a telefonomat, és csináltam róla egy képet, amit fel is tettem a közösségi oldalra... Kölcsön kenyér visszajár!
Azonnal tök sokan kedvencnek jelölték, illetve retweet-elték. Sőt még trend is lett belőle: "#GoodNightHarry" címen.
Néhányan írtak gyűlölködő megjegyzéseket hozzá, sőt sokan kérdezték, hogy pontosan mit is keresek én este, az alvó Harry Styles mellett.
Hupsz! Ez eszembe sem jutott. De hát semmi nem történt közöttünk...
Még egy kicsit gépeztem, de hamar meguntam és elálmosodtam, így nyugovóra tértem.

Reggel megint csak Louis-ra ébredtünk. Most éppen a zenecsatornát hallgatta max. hangerőn, és arra énekelt. Mellesleg a WMYB ment...
Igen, már kezdem bepótolni a lemaradásomat, így ezt a számot is sikeresen memorizáltam.
Harry halkan elkezdett morogni, majd ez a morgás átalakult dúdolásba.
- Jó reggelt!- köszönt nekem, amint felém fordult. Ezt a köszöntést még egy arcra puszival is megtoldotta.
- Neked is!- mosolyogtam rá.
- Elnyomta az arcodat a párna- mondta, miközben visszamosolygott.
- A tiédet is!
Miután Louis sikerrel járt a felébresztésünkkel, lementünk reggelizni. Abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és a többiek is leültek velünk enni. Niall elől szinte azonnal eltűnt az étel.
Zayn hirtelen felpattant, és bejelentette, hogy már fél 12 van, de még nem kezdett el készülődni. Persze erre a többiek is azonnal felkapták a fejüket, és elindultak összeszedni magukat...
Mi Tinával leültünk a TV elé, és bekapcsoltuk azt. Éppen a Spongyabob indult.
- Készen álltok?- kérdezte a mély férfi hang a TV-ből.
- Igen is Kapitány!- mondtam úgy, mint egy ötéves.
- Hangosabban!- mondta a TV.
- Igen is Kapitány!- mondtam teljes átéléssel, de közben Harry is csatlakozott hozzám.
Tina felvont szemöldökkel nézett minket, mi pedig énekeltük a dalt. Az túlzás, hogy én énekeltem, de próbálkozni csak szabad...
- Imádom- mondta Harry a szám végén.
- Én is- válaszoltam, és akkor kezdődött.
- Pisisek!- szólt oda Tina, majd felállt a kanapéról és kiment. Mondani sem kell, azonnal lepisszegtük, amint megszólalt.
Végignéztük, ám akkorra már mindenki a nappaliban volt teljesen felöltözve. Harry-n pedig csak egy alsógatya volt. Mivel a fiúk dühösen néztek rá, elindult a szobája felé, miközben húzott maga után.
- Én ehhez minek kellek?- kérdeztem.
- Míg elmegyek tusolni, kikészítesz nekem valami ruhát? Sosem tudok választani- mondta, és kinyitotta előttem a szekrényét.
- De nem is abban adsz interjút, amibe mész...
- Kint sok fotós van- adta a számára evidens választ.
- Siess!- mondtam neki, majd elmélyedtem a szekrényben.
Hamar kész is lett.
- Jé, nem is tudtam, hogy van ilyen pólóm- mondta csodálkozva, miután felvette a ruhadarabot.
- Látod mikre vagyok képes?!
- Inkább érezném...- kacsintott rám.
- Költői kérdés volt- mondtam rosszallóan.
- Gyertek már!- kiabált nekünk Niall.
- Hagyd, még lenyomnak egy menetet- viccelődött Louis. Persze ezt úgy tette, hogy mi is halljuk...
Már mindenki az előszobába tömörült, és minket vártak. Vagyis csak Harry-t.
Elbúcsúztunk tőlük Tinával, és elindultak. Tina is otthagyott, mondván, hogy ő találkozik Amandával.
Nagyon nem akartam tanulni, de muszáj volt...
Mondjuk az nem nagyon nevezhető tanulásnak, amit én művelek, de inkább így, mint sehogy...
Szóval, elfoglaltam Harry szobáját. A laptopomat az ágyra tettem, megnyitottam a YouTube-ot, és rákattintottam az első számra. Míg az ment, megkerestem a tancuccaimat. Vagy négy könyvet és hat füzetet vettem elő, amiből tanulni kéne...
Elterpeszkedtem a nagy franciaágyon, és elkezdtem átnézni az anyagokat, közben pedig zenét hallgattam.
Vagy három órája ülhettem a könyvek és a füzetek fölött, mikor rákattintottam egy One Direction számra. Mint az később kiderült, az egy összeszerkesztett videó volt.
- Ennyire hiányoztam?- kérdezte az ajtón belépő Harry, aki pont rálátott a gép képernyőjére.
- Már meg is érkeztetek?
- Igen- mondta és bevonult a fürdőbe. Gyorsan visszajött, ekkor már egy tréning alsóban, és abban a pólóban, amibe elment.

36.rész

Köszönöm, az eddigi támogatásokat, és a megjegyzéseket! :))
Arra gondoltam, hogy E-Mail-ben kérdezhetnétek tőlem a történetről, és válaszolnék rájuk az oldalon.
Gondolom mindenkinek van pár kérdése... ;)
Ha akartok, itt van a két címem:
fly.szerkesztoseg@gmail.com
ritzfanni2@gmail.com








- Styles!- toltam el magamtól, mikor már a toppom alatt járt a keze.
- Te tehetsz róla! Ha az előbb nem egy szál anyagban rohangáltál volna előttem...
- Oké. Mostantól figyelek, hogy kellő mennyiségű ruha legyen rajtam.
- Amúgy tetszett...- mosolygott rám féloldalasan.
- Elhiszem mennyire- forgattam meg a szemeim.
Kopogtak.
- Kértek teát?- nyitotta résnyire az ajtót Louis.
- Én nem, köszi- válaszoltam neki Harry alól.
- Én sem- mondta Harry.
Louis visszacsukta az ajtót.
- Nem baj, ha alszom egy kicsit?- kérdeztem Harry-t.
- Dehogy is! Addig elfoglalom magam- mondta és az ölébe vette a MacBook-ját.
Bebújtam a takaró alá, és Harry felé fordultam, aki nagyon koncentrált a gépre. Pár perc után már húztam is a lóbőrt.
Arra ébredtem, hogy megszólalt Harry telefonja. Nem nyitottam ki a szememet, mert reméltem, hogy vissza tudok aludni.
- Szia anya!- szólt bele halkan Harry, miután felvette.- Nem zavarsz... Leila alszik... Nem... Egy hónapig itt lesz... Az apja elutazott... Igen... Majd még beszélünk... Én is szeretlek... Szia!
A rövid beszélgetés után letette a telefont, és tovább nyomta a billentyűzetet.
Teljesen meglepett, hogy az anyukája tud rólam. Mármint nem hiszem, hogy minden futókalandjáról felvilágosítja őt. Nem tudtam tovább aludni... Lassan elkezdtem mocorogni, majd kinyitottam a szememet.
- Jó reggelt Csipkerózsika!- köszönt, és egy puszit nyomott a számra.
- Mennyi az idő?
- Nyolc óra.
- Három órát aludtam?- csodálkoztam el.
- Igen. Olyan édes voltál, hogy nem akartalak felébreszteni.
Nem válaszoltam, csak nyújtózkodtam egy nagyot, és felültem mellé.
- Mi a helyzet a nagyvilágban?- kérdeztem tőle, a képernyőre nézve, amin a Twitter volt megnyitva.
- Semmi különös. Be akarsz lépni?- kérdezte, miközben felém nyújtotta a gépet.
- Hagyd csak! Nekem is van- mondtam, és kivettem az egyik bőröndömből a saját MacBook-omat.
Bekapcsoltam és megkértem Harry-t, hogy üsse be a WiFi-jük jelszavát.
Beléptem a két legismertebb közösségi oldalra.
Az első amit megláttam, hogy megint trend lett a nevem... Mi a fene?!
- Ez nem tetszik- mutogattam a képernyő azon felére, ahol láttam a nevem.
- Nézd meg az én oldalam!- mondta mosolyogva.
- Tudtam, hogy a te kezed van a dologban!- mondtam neki, mikor megláttam magamról a képet, ahogy alszom... Két órája tette fel.
- Nem hagyhattam ki!
- Amúgy egész jó lett- mondtam, miután minden egyes szögből megnéztem a képet.- Két óra alatt milyen sok követőm lett...
- És sok üzeneted- kémlelte a képernyőt.- Letiltsam az üzeneteket? Akkor csak azoktól kapnál, akiket te is követsz.
- Benne vagyok, de akkor a többieket is bekövetem! Csak te és Louis vagytok fent nálam.
- Oké- helyeselt, és úgy tettem, ahogy mondtam.
Mikor végeztem, odaadtam neki a kütyüt, hogy állítsa be.
- Kész is!- adta vissza a gépet.
Még egy darabig kockultunk, majd lementünk a konyhába, mivel megéheztünk.
Csináltunk magunknak egy-egy szalámis melegszendvicset, és felmentünk Harry szobájába. Megettünk, mire Harry kijelentette, hogy elmegy fürödni. Mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, visszamentem a két tányérral a konyhába, és elmosogattam őket.
Visszamentem, és egy perc múlva kijött a fürdőből egy szál alsógatyában.
Szóval most ezt direkt csinálja?! Lehet, azt akarja, hogy ugyan azt érezzem, amit ő akkor, mikor csak egy törölköző volt rajtam...
Hát elérte a hatást, az tuti!

35.rész

Gratulálok a Go1Den Ticket nyertesének! Sok pletykát hallok/látok róla...
Az az igazság, hogyha akárki más nyerte volna meg, ugyan ezeket a támadásokat kapná... :$
Hát egy a lényeg, hogy egy (+2) magyar kimehet a srácok koncertjére! (Csak ne hozzon szégyent ránk... Just sayin'!)
No mindegy!
Itt az új rész! :))
Sok puszi, Fly.


- Aggódtunk érted- szólalt meg az illető.
- Minden oké- mondtam, miközben az elkenődött sminkemet próbáltam eltüntetni a kézfejemmel.
- Nem úgy néz ki.
- Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt keress?- néztem rá.
- Tina felhívott. Ő ottmaradt az apukáddal, engem pedig elküldött érted.
Néma csend telepedett ránk, amit hamar meg is törtem.
- Utálok sírni! És ez a második alkalom, hogy előtted teszem...
- Engem nem zavar- vont vállat, és megsimogatta az arcomat. Mondanom sem kell, hogy tiszta fekete lett a keze... Ennyit a szemceruzáról!
Elég furcsa látvány lehettünk mi ketten... Még világos volt, így aki elment mellettünk, az annyit látott, hogy van egy lány, aki teljesen elázott, és mellette ül egy teljesen beöltözött alak, akinek kb csak a szeme látszik ki.
- Haza vigyelek?- kérdezte.
- Nem akarok vele találkozni.
- Akkor hozzám megyünk. Nem akarom, hogy megfázz. Teljesen eláztál.
Nem válaszoltam, csak elindultunk a kocsija felé. Immáron nem áztam, mert fölém tartotta az esernyőjét.
- Tiszta víz lesz a kocsid. Nem akarom tönkretenni az ülést- mondtam már a Range Rover előtt.
- Ne hülyéskedj!
- Komolyan mondtam.
- Szállj be, vagy én tuszkollak be!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké.
- Na végre!- mondta mikor beültem mellé. Feltekerte a fűtést, és elindultunk hozzá.
Nagyon kínosan éreztem magam. Megvan neki a saját gondja, nélkülem is... És gondolom
lenne más dolga is azon kívül, hogy velem van elfoglalva.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak mikor megérkeztünk, mondta, hogy menjek be, és fürödjek le, ő meg addig elhozza a cuccaimat. Szóval ki sem szállt az autóból, hanem azonnal indult is.
Louis nyitott nekem ajtót, aki szerintem tudott mindenről. Nem kérdezett semmit, csak beengedett, és mondta, hogy Harry ágyára tett ki nekem törölközőt.
Komolyan nagyon hálás vagyok nekik!
A szobában felkaptam a türit, és célba vettem a fürdőt. Levetkőztem és beálltam a kádba. Nagyon jól esett a forró víz, amit magamra engedtem, és kimondottam imádom Harry tusfürdőjének az illatát. Vagy negyed órát állhattam ott, mikor kopogást hallottam a fürdőszoba ajtaján.
- Igen?- kérdeztem, miközben elzártam a vizet. Kiléptem a kádból, és magamra tekertem a törölközőt.
- Minden rendben?- kérdezte Harry kintről.
- Igen- mondtam, és kimentem a szobájába.
Mondanom sem kell, csak úgy falt a tekintetével, hiszen csak egy fehér anyag volt rajtam. A bőröndjeim az ajtóba voltak állítva. Megkerestem a tréning alsóm, és hozzá egy toppot, na meg fehérneműt... Miután mindent előszedtem, visszamentem a fürdőbe, és felvettem a ruhadarabokat.
- Bocsánat a maiért- mondtam, mikor befeküdtem mellé az ágyba.
- Ne kérj bocsánatot. Semmi nem történt- mondta, és fölém hajolt, majd óvatosan megcsókolt.
Nagyon nem értem, hogy mi van közöttünk. Pár napja azt mondtam, hogy nem akarok a játékszere lenni, most pedig nyálcserét folytatunk... De komolyan! Valaki magyarázza már el nekem a helyzetet!
Ilyen könnyen megadtam volna magam? Nem hiszem, hogy így le tud venni a lábamról egy srác...

34.rész

Köszönöm a kedves szavakat a hozzászólóktól, illetve azoktól, akik Facebbok-on írnak nekem! <3
Innentől saját készítésű ruhakollekciók lesznek benne... Ha tetszik, és vinni akarod, előtte szólj nekem! :))



Másnap arra keltünk, hogy Louis becsapódott közénk. Harry-vel egyszerre nyögtünk fel, mivel szorosan egymás mellett voltunk, és így nem tudott rendesen közénk férkőzni.
- Jó reggelt hátalvók!- üvöltött a fülünkbe.
- Lehetne jobb is- válaszoltam, miközben a fejemre húztam a takarót.
- Aludni akarok!- jelentette ki Harry, miközben Louis-t lökdöste le magáról.
- Milyen morcosak vagytok...- jegyezte meg, majd kimet a szobából.
- Meg fogom szívatni szerdán- mondtam Harry-nek, és összeborzoltam a haját.
- Én benne vagyok- mondta, és a haját igazgatta, bár nem járt sok sikerrel.
- Haza tudsz vinni?- kérdeztem tőle, miután kikeltünk az ágyból és felöltöztünk (természetesen külön).
- Igen. Este elmenjek értetek?- kérdezte a konyhába menetel közben.
- Azt megköszönném! Nem szeretnék négy bőrönddel idesétálni.
- Annyi cuccot hozol?- kerekedtek ki a szemei.
- Igen. Egy hónap sok idő...
- Akkor csinálok helyet a szekrényemben neked.
- Köszi, de nem szükséges. Tudok bőröndből élni.
Louis csinált nekünk reggelit. Persze meg akart viccelni minket, de nem sikerült neki, mivel Harry észrevette, hogy répát akar tenni a kajánkba. Remélem többet nem csinál nekem Louis reggelit... Felvettük Tinát, és elindultunk hazafelé. Harry kitett minket a házunk előtt, majd továbbhajtott.
Apa bőröndjei már az előszobában voltak, ő pedig a nappaliban ült a laptopjával a kezében. Köszöntünk egymásnak, és leültünk mellé.
- Tényleg nem bánod, hogy ott leszünk a fiúknál?- kérdezte Tina.
- Nem. Kedvesnek tűnnek, és nincs más lehetőség.
- Igaz. Hánykor indulsz?- kérdeztem.
- Hatra kell a reptérre érni. Elkísértek?
- Igen. Csak akkor adj pénzt taxira.
- Rendben. A bankkártyádat meg feltöltöttem- mondta nekem.
- Köszi, de így is sok pénz van rajta...
- Tudom, de egy hónapra megyek. Gondoltam jobb, ha van tartalék.
Komolyan... Mikor lett apa ilyen bőkezű és engedékeny? Világ életében szorosan tartotta a gyeplőt, most meg hirtelen megváltozott. Valami van a dologban... Érzem...
Gyorsan összepakoltuk Tinával a bőröndjeinket és mivel apa mondta, hogy elmegyünk

ebédelni, így átöltöztem. Mondjuk nem vittem túlzásba.
A kései ebéd alatt jól elbeszélgettünk apával, ám éreztem, hogy valamit el akar mondani nekünk...
- Lányok!- kezdte el, mikor a főételt kaptuk ki.
- Igen?- kérdeztük Tinával egyszerre.
- Én is nehezen tettem túl magam azon ami történt, de továbbléptem- mondta egyre halkabban a végét.
- Mi?-kérdeztem vissza.
- Randizgatok valakivel- vallotta be.
- MI?- kérdeztem még dühösebben.
- Leila, nekem is nehéz- mondta apa nyugtatás képen. Hát nem sikerült neki!
- Ez most komoly?- fakadtam ki.
- Igen- hajtotta le a fejét.
- Elment az étvágyam!- csaptam le az asztalra a szalvétát, ami az ölemben volt addig. Felkaptam a táskámat, és kirohantam az étteremből. Nem érdekelt, hogy hányan néznek meg, és az sem igazán hatott meg, hogy szakadt az eső. Az utóbbinak igazán örültem, mert  így legalább nem volt feltűnő, hogy sírok.
Nagyon fájt. Miért tette?! Szerette anyát... Elárulta és engem is! Ezernyi dolog cikázott a fejemben.
Igazából nem is figyeltem, hogy merre megyek. Szerencsére a lábam jó helyre vitt... A kedvenc parkomba. Nem túl nagy, és ezáltal nem is olyan híres. Kevesen vannak, és mindig szabad az én padom. Tizenhárom éves lehettem, mikor felfedeztem ezt a helyet. Akkor vesztem össze először Dorothy-val, és annyira bántott a dolog, hogy elmenekültem otthonról.
Mivel a telefonom megállás nélkül csörgött, kikapcsoltam, és beledobtam a táskámba. Egyedül Tina tudja, hogy hová szoktam elbújni.
Mondtam már, hogy nem szeretem, ha sírni látnak?! Egyedül anya, Tina és Dorothy látott eddig engem így. Na meg egyszer Harry...
Elővettem a cigis dobozomat, és rágyújtottam. Nehéz megállni...
Vagy fél órát lehettem már ott, mikor valaki leült mellém.

33.rész

Köszönöm az eddigi szavazatokat/hozzászólásokat!
Mint már sokszor elmondtam, sokat jelent nekem minden nemű visszajelzés (akár jó, akár rossz).
Nagyon jó nektek írni, és imádom, a reakciótokat, amit egyes történések váltanak ki belőletek! :)) <3



- Hol voltatok galambocskáim?- kérdezte felénk fordulva.
- Niall-nél- válaszoltunk egyszerre.
- De nagy az egyetértés.
- Mit terveztél estére?- kérdezte Harry Louis-t.
- Folytathatnánk azt, amit tegnap elkezdtünk- kacsintott rá.
- Most hárman leszünk- jegyezte meg Harry.
- Akkor majd bepótoljuk máskor- szontyolodott el Louis.
- Tulajdonképpen miről is van szó?- szólaltam meg.
- Ne akard azt tudni!- vigyorgott rám Louis.
- Filmezünk?- kérdezte a másik jómadár...
- Oké. Mit nézzünk meg?- kérdeztem.
- Mit szólsz egy kis horrorhoz?- vetette fel a kérdést Louis.
- Az nem jó, mert akkor nem tudsz egyedül aludni- mondta neki Harry.
- Majd átmegyek valakihez- vont vállat.
- Csak ne akarj az éjszaka közepén közénk feküdni- mondta Harry.
- Veled alszom?- kérdeztem.
- Igen.
Elkezdtük nézni "A Kör"-t. Komolyan, a fiúknak miért jó az, ha a lányok félnek? Oké, azt értem, hogy ezáltal közelebb tudnak kerülni az ellenkező nemhez, de azt máshogy is elérhetnék...
A huszadik percnél megszólalt Louis telefonja, mire felsikított. Nem csodálom. Én is megijedtem volna, ha a farzsebemben megszólal a telefon. Miután felvette a készüléket, és beleszólt az illető, azonnal kifújta a levegőt. Megkönnyebbült, hogy nem azt hallja, hogy: "Hét nap múlva meghalsz!".
Vagy nem akart minket zavarni, vagy már most elege volt a filmből, de kijelentette, hogy elvonul a szobájába és nézhetjük nélküle tovább. Harry állítása szerint befosott, és fönt felhívja Eleanor-t, hogy ne a filmre gondoljon.
Harry elővett egy takarót, amit ránk terített. Ő elterpeszkedve ült, én meg törökülésben mellette. Megnyomta a "play" gombot, és a film ment tovább. Egy kis idő után kényelmetlenné vált a póz, ezért elkezdtem helyezkedni, közben le sem vettem a szemem a TV-ről. Harry időközben átvetette a kezét a vállamon.
- Remélem nem vagytok horror függők- mondtam a film végén, és bevackoltam magam szorosan mellé, mivel fáztam.
- Nem.
- Louis még El-el beszélget?
- Szerintem igen.
- Álmos vagy?- kérdezte mikor ásítottam egy nagyot.
- Kicsit.
- Adjak törölközőt, meg valami pólót?
- Köszi. Az jól jönne.
Felmentünk az emeletre, Harry szobájába. Bementem a fürdőjébe, miután odaadta a szükséges dolgokat. Letusoltam. Fáradt voltam. Nagyon hosszú és eseménydús napom volt.
Harry is használatba vette a fürdőt utánam. Leültem az ablak felőli oldalra -mert tudtam, hogy ő a másik oldalon alszik-, lenémítottam a telefonomat, és jólesően bedőltem az ágyba. Azonnal el is aludtam, így nem tudtam megvárni Harry-t.